2. Találkozás vele...

Sziasztok :) Hát nem a leghosszabb lett de igyekszem :) Nagyon köszönöm a több mint 100 oldal megtekintést és 1 feliratkozót! :) Remélem azért még gyarapodunk kicsit. :) De nem is fecsegek tovább jó olvasást! :) Komizzatok és iratkozzatok fel, ha tetszik!
I hope you like it! Xx. Ly


Alexandra szemszöge:


 Reggel arra ébredtem, hogy leesek a kanapéról. Nagyon jó! Ez a nap is jó kezdődik... Mindegy nézzük pozitívan a dolgokat! Felálltam és felmentem az emeletre a fürdőbe. Gyorsan fogat mostam és lezuhanyoztam, majd leindultam vissza a földszintre. A konyhába mentem ahol megreggeliztem majd miután ezt befejeztem újból fogat mostam. Igen, ez így elég értelmetlen volt de, ha nekem korán reggel kell ilyenekben gondolkodni...

~Apropó! Hány óra van?- gondoltam magamban  és az órára pillantottam~ Úr Isten! Mindjárt dél de nekem még korán van!?-nevettem el magam.

  Úgy gondoltam, hogy elmegyek a belvárosba szétnézni és vásárolgatni. Felkaptam a kabátom és a csizmám majd kiindultam a garázsba. Boldogan konstatáltam, hogy esik a hó. Gyorsan elsepertem a havat a feljáró elől és kiálltam a kocsimmal. Első utam persze a plázába vezetett. Boltról boltra jártam mikor eszembe jutott, hogy az egyik londoni barát nőmmel milyen rég találkoztam. Gondoltam felhívom miközben átmegyek egy másik boltba. Mivel nem vette fel így inkább írtam neki egy SMS-t. Miközben írtam még mindig sétáltam és úgy látszott nagyon belemélyedtem az írásba mert nekimentem valakinek. A kezemből kiesett a telefonom és a táskám. Persze a táskám tartalma mind földön landolt.
- Óó... Bassza meg az a...!- káromkodtam miközben legugoltam a táskám mellé és a cuccaim kezdtem el összeszedni.
- Jajj... Nagyon sajnálom!- szólalt meg egy nagyon ismerős hang- Várj segítek!- mondta majd leguggolt mellém.
- Nem kell!- vágtam rá és ránéztem- Ú-úr Istenem!- könnyezett be a szemem- E-ez nem lehet!- makogtam és könnyeimmel küszködtem.

- Ugye te nem vagy egy olyan fan aki most sikítani fog és ugrálni?!- sóhajtott fel. Most úgy nézek ki aki ugrálni akar és sikítani?! Komolyan?!

- Ne- ne- nem! Utállak! Eddig olyan jól megvoltam!- dühöngtem- Hagyj békén!- itt felálltam és a táskám felkapva elrohantam.

  Csak rohantam egyre gyorsabban, hogy minnél előbb elhagyjam az épületet. Kocsimhoz érve kirántottam az ajtót és elindultam haza. Kissé veszélyes volt mivel szemeimet könny fátyol borította így alig láttam valamit de nem érdekelt.

Harry szemszöge:

  Reggel úgy gondoltam beszaladok a plázába a Nando's-ba Niallnek meglepi kajáért mielőtt a stúdióba mennék. Miután kiszolgáltak felismerés nélkül kiindultam az üzletből. Az ajtóból kilépve azonban nekem ütközött valaki.

- Óó... Bassza meg az a...!-káromkodott az ismeretlen miközben leguggolt a földre a cuccaiért.

- Jajj... Nagyon sajnálom! Várj segítek!- guggoltam gyorsan mellé és megfogtam gy füzetet.

- Nem kell!- vágta rá hirtelen és felnézett a földről- Ú-úr Istenem!- ne már ő is rajongó?! És felismert, de akkor miért könnyezik?!- E-ez nem lehet!- könnyezett tovább de láttam, hogy nem akar és próbálja visszafojtani.

- Ugye te nem vagy egy olyan fan aki most sikítani fog és ugrálni?!- sóhajtottam. Őszintén csak azért kérdeztem mert féltem, hogy örömében könnyezik és mindjárt kitörik belőle az őrült fan.

- Ne-nem-nem! Utállak!- dühöngött mire én ezen a kijelentésen nagyon meglepődtem- Eddig olyan jól megvoltam! Hagyj békén!- felállt és táskáját megfogva elrohant.

  Lefagytam.

~Mi az, hogy utál? Hisz nem is ismer! Mármint mint embert! És miért sírt? És miért mondta azt, hogy ,,...Eddig olyan jól megvoltam!". Nem értem.- gondolkodtam magamban.

  Pár perc múlva arra eszméltem fel gondolataimból, hogy valami rezeg. Megráztam a fejem így gondolataimat elhessegetve és szétnéztem mi rezeghet. Tekintetem a padlón lévő telefonon akadt meg. ,,Boldogan" konstatáltam, hogy itt hagyta a telefonját az idegen csaj. Szuper. Mivel még mindig csörgött megnéztem ki az. ,,Milla". Ez a név villogott a kijelzőn. Ujjaim automatikusan felvették a telefont.

- Haló! -szóltam bele.

- Szandi te vagy az?- kérdezte az a Milla vagy ki értetlenül.

- Nem.- adtam a rövid és lényegre törő válaszom.

- Várjunk csak! Miért van önnek olyan hangja mint Harry Stylesnak? És ki maga? És- és... miért van magánál Szandi telója?- bombázott kérdéseivel.

- Nyugodjon meg! Elsőször is azért van olyan hangom mint ,,Harry'-nek mert én vagyok ,,Harry". Másodszor azért mert belém ütközött és elrohant amikor megismert és a telója itt maradt.

- Komolyan?!- kérdezte és sikítani kezdett így inkább bontottam a vonalat és a telefont zsebembe csúsztattam gondolva majd később kiderítem ki a tulajdonos.

 Lementem a kocsimhoz és beszálltam. Ekkor vettem észre, hogy a füzete a kezemben maradt. Gondoltam belenézek hátha megtudok valamit róla. Esetleg a címét vagy valami ilyesmit. De nem, ez nem történt meg. Nem volt ilyesmi beleírva, de ami viszont igen az nagyon meglepett. Az összes számunk dalszövege bele volt írva. Még hogy utál! Ha utálna nem írta volna ezeket le. Most már meg kell tényleg találnom, hogy kiderítsem miért mondta azt, hogy utál. De azt még nem tudom hol kezdjem. 

 Gondolataim megint ,,Szandi" telefon csörgése zavarta meg de mikor megláttam ki hívja megijedtem....