Prológus:

- How we dance all night to the best song ever.
  We know evry line. Now I can't remember.
  How it goes but I know that I won't forget her
  'Cause we dance all night to the best song ever...- énekeltem a szobámban amíg valaki meg nem zavart szokásosan.
- Alexandra Holm!- üvöltött apám a földszintről - Gyere le most azonnal és hagyd abba ezt a borzasztó kornyikálást!- fejezte be a szokásos szövegét mire megint a sírás határára kerültem.
  Gyorsan megfogtam a dalszöveggyűjteményes füzeteim és elraktam őket. A plüsseim közé rejtettem őket. Tudom lassan 18 éves vagyok és van egy rakat plüssöm, tudom. De nem bírok megválni tőlük oly' szinten szívemhez nőttek. Végignézetem a polcon mejd egy nagy sóhaj után lementem.
- Szia apa! Mondjad, miért kellett lejönnöm.- sóhajtottammivel éreztem, hogy üvölteni fog és persze érzéseim nem csaltak.
- Na ide figyelj kislányom! Ha még egyszer azt hallom, hogy énekelsz vagy akár dudorászol az ÉN házamban ne tudd meg mit teszek veled!- üvöltött rám, én pedig bólintottam egyet annak jeléül, hogy meértettem.- Ja, és még valami! Ha még egyszer hallgatni mered akár a had sat-tel is a One Direciont nagyon megbánod!- itt már nem bírtam ki és könnyeim patakzani kezdtek arcomon.- Most pedig takarodj a szobádba tanulni.
  Megfordultam és egy nagy sóhajjal erőt próbáltam venni magamon. Úgy látszott sikerült mivel elkezdtem rohanni a lépcső felé. Gyorsan felrohantam a szobámba majd magamracsapva az ajtót, dőltem be az ágyba és sírni kezdtem.
~Miért csinálja ezt?! Miért?! - gondolkozdtam magamban - Hogy fogom kibírni?! Bele fogok halni, ha nem hallgathatom őket! Nekem szükségem van arra, hogy halljam Harry és a többiek hangját! Én szeretem őt! Ezt nem teheti velem apa! Ha már nem fogok találkozni vele akkor legalább azt a gönyörű, angyali, rekedtes hangját had halljam... - addig- addig gondolkoztam és sírtam mígnem álomba merültem.


Remélem tetszett :) Ha igen és érdekel a folytatás akkor iratkozzatok fel! :)
Xx. Ly