Sziasztok! Mint látjátok meghoztam az új részt. :D Boldog karácsonyt minden kedve olvasómnak! :) Jó olvasást és komizzatok és iratkozzatok fel. Jó lenne, ha ehez tényleg jönne pár komment, hogy tudjam jó-e amit csinálok vagy inkább hagyjam abba. Egyébként köszönöm a több mint 380 olvalmegtekintést és 4 feliratkozót! :) Na most már befogom ;) Jó olvasást mégegyszer és Merry Christmass everyone! :)
I hope you like it! Xx. Ly
Harry szemszöge:
Még mindig magam előtt láttam Szandi szép arcát miközben rám néz gyönyörű kék szemeivel és bekönnyezik majd elfut. Valami miatt nagyon ki akarom deríteni, hogy miért ilyen ez a lány és biztos, hogy ki is fogom!
Mivel én nem voltam kicsit sem éhes ezért én inkább hazamentem a saját házamba. Egész úton és otthon is folyton Szandin kattogott az agyam. A kanapén ülve gondolkodtam mikor eszembe jutott valami...
~Basszus! Felhívom azt a csajt és kitudakolom a címét!~jutott hirtelen eszembe
Gyorsan kikaptam a telefont a zsebemből majd a sajátom is és gyorsan kikerestem majd beírtam a számot a saját telefonomba.
~Kicsörög... Nem veszi fel! Basszus addig hívom míg fel nem veszi!~ újratárcsáztam és a negyedik csörgés után felvették.
- Haló!- szólt bele az a hang aki ma már sikított miattam a telefonba... Remélem most nem fog
- Szia! A barát nőd címét szeretném megtudni mivel itt van nálam a telefonja és egy füzete.- tértem egyből a lényegre
- Ha- Harry... Harry Styles?- éreztem a hangján, hogy lesápad- Ez a... Ez a te számod?- dadogta
- Igen és kérlek ne áruld el senkinek. Kérlek segíts nekem. Ha megmondod a címét akkor kapsz egy VIP belépőt a következő koncertünkre.- próbálkoztam tovább
- Persze, persze... Lisle Street 163.- mondta mire én gyorsan felírtam
- Köszi akkor én megyek is. Még egyszer köszi szia!- gyorsan kinyomtam a telefont és rohantam ki a kocsimhoz.
Kocsimba beülve gyorsan beírtam a címet a GPS-be és indultam is. Kissé idegesített, hogy vagy 5x kaptam piros lámpát de mivel már tudtam a címet kissé megnyugodtam. De egy valami miatt aggódtam... Mi van, ha nem enged be. Mi van, ha elküld a francba és nem is tudom odaadni neki a cuccait.
Körülbelül 15-20 perc alatt ott is voltam. Kipattantam a kocsimból majd az ajtón kopogtattam de nem ő nyitott ajtót, hanem egy másik csaj.
- Úr Isten!- sikított- Hú... Jó. Nyugi Milla nyugi!- nyugtatta magát.
- Öö.. Szandit keresem. Itt lakik?- kezdtem aggódni, hogy eltévedtem és rosszházhoz kopogtattam.
- Igen itt. Úr Isten! Gyere be.- invitált beljebb
- Köszi. És... Merre van Szandi?- kérdeztem mert nem láttam
- Fent az emeleten jobbra a második ajtó.- mire kimondta én már el is indultam, azt még hallottam, hogy mond valamit de már nem értettem mit.
- Köszi.- kiáltottam vissza
Mikor megtaláltam a szobát óvatosan benyitottam és láttam, hogy alszik. Lehet, hogy ezt mondta még az a csaj a nappaliba. Mindegy megpróbálom felkelteni.
Alexandra szemszöge:
Mikor már mélyen aludtam egy gyönyörű álomba csöppentem.
Álmomba én voltam egyedül egy zongorával egy gyönyörű réten. Odaszaladtam a zongorához és nem tudtam mit játsszak majd miközben tekintetemmel pásztáztam a billentyűket újaim akaratom ellenére elkezdett játszani. Először nem tudtam mit játszok majd beugrott, hogy az egyik kedven számomat játszottam a fiúktól. Miközben játszottam könnyeim potyogni kezdtek de ezek nem a szomorúság és bánat könnyei voltak hanem a boldogságé és szabadságé. Boldog voltam hisz végre játszhattam újra és szabad mivel már nem volt ki megfenyegessen azért amiért játszok és méghozzá One Direction-t.
Álmomat egy kéz édes érintése zavart meg. De ez nem lehet Milla keze mivel ez inkább férfias tapintás volt. Óvatosan kezdtem kinyitni két szemem és amint megláttam ki volt az egyszerre ledöbbentem és kétségbe estem. Gyorsan visszacsuktam szemeim és átfordultam a másik oldalamra takarót a fejemre húzva. Nem sírtam... Már nem... De az emlékek megint előtörtek.
- Öö... Csak a telefonodat hoztam vissza... Jól vagy?- mondta és a kérdése közben vállamat simította meg óvatosan mintha egy törékeny porcelán lennél aki bármelyik percben összetörhetne. Erőt véve magamon megfordultam és felültem de ez rossz ötlet volt mert a fejem elkezdett hasogatni és felszisszentem- Fáj a fejed? Hozzak fejfájás csillapítót?- érdeklődött miközben arcán egy kis aggodalmat véltem felfedezni.
- Igen, köszi. És azt is köszönöm, hogy visszahoztad a telefonom.- néztem gyönyörű smaragdzöld íriszeibe majd gyorsan lehajtottam a fejem.
- Mindjárt jövök.- felállt és kiment a szobából.
Most már nem volta ellenséges. Az is igaz, hogy nem akartam az elején sem az leni de az emlékek... Miközben ilyen dolgokon gondolkoztam -ami végül is nem a legjobb ötlet mikor az ember feje szétszakad- gyorsan rohant az idő mert amikor feleszméltem Harry már az ágyam szélén ült mellettem és ölében egy kis tálca volt amin egy csésze kávé volt, egy pohár víz és fájdalom csillapító.
- Köszönöm.- mosolyogtam rá és elvetem a vizet és a fejfájás csillapítót majd miután bevetem a gyógyszert megittam a kávém.
- Nincs mit.- húzódott a szája féloldalas mosolyra- Lehet egy kérdésem?
- Persze.- vágtam rá gyorsan mire még én is meglepődtem a gyorsaságomon.
- Miért mondtad az, hogy utálsz majd szaladtál el miközben ebe a füzetbe- mutatta meg a dalszöveg gyűjteményes füzetem- tele van írva a számainkat?- fürkészte az arcom
- Hosszú történet...- sóhajtottam és fejemmel a lepedő gyűrött részeit kezdtem pásztázni.
- Én ráérek.- fogta meg államat és felemelte a fejem
- Talán egyszer elmondom de még ehhez túl ,,frissek" a dolgok. Maradjunk annyiban, hogy nem utállak.- próbáltam egy mosolyt erőltetni arcomra
- Rendben.- mosolygott újból rám és szemeimbe nézett.- Öö... Bocs, hogy ezt kérdezem de csak én érzem azt, hogy erős pia szagod van?
- Öö... Kicsit többet ittam a kelleténél.-hajtottam vissza le a fejem
- Értem. Öö... Azt hiszem, hogy én megyek...- mondta és felállt majd elindult az ajtó felé de megállt és visszafordult felém- Öö... Nem lenne kedved még találkozni valamikor?- kérdezte majd a földet kezdte pásztázni.
- Hát... Nem is tudom...-gondolkoztam el- Végül is mit veszthetek, legyen!- nevetem el magam mire ő is felkapta a fejét és elmosolyodott
- Hát akkor én megyek is.
- Ne..!- kiáltottam utána mire újból visszafordult és értetlenül nézett rám- Vagyis csak azt akartam kérdezni, hogy nincs kedved itt vacsorázni mert úgyis most akarok.- pirultam el teljesen
- Hát nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz hisz akkor nem mondtam volna.- mosolyogtam rá
- Oké akkor.
- Menny le mindjárt megyek én is csak átöltözök és kicsit megmosakodok.
- Jó jó. -és elindult le.
Boldog voltam. Nagyon boldog! Hisz a világ leghelyesebb pasija itt van a lakásomban és velem fog vacsizni! Gyorsan letusoltam és felöltöztem majd a hajam is kifésültem és hagytam natúran a vállamra omolni. Leszaladtam a földszintre és láttam, hogy barát nőm pont akkor indul haza.
- Hát te? Már mész is?- tetettem szomorúságot hisz így kettesben maradok Harry-vel.
- Igen mennem kell. Megyek a haverokkal egy klubba és még el kell készülnöm, majd holnap beszélünk szia!- és kilépet a házból
- Na és mit együnk? Mihez van kedved?- fordultam Harry felé
- Mindegy. Amit gondolsz.- mosolygott rám. Komolyan ezzel a mosollyal engem meg fog ölni!
- Rendeljünk pizzát és akkor nézhetünk közben egy filmet, ha van kedved.
- Nekem oké.
Gyorsan felhívtam a pizzériát és megrendeltem a kaját majd a filmes polchoz léptünk kiválasztani a megfelelő filmet. Végül egy horror filmet választottunk. Igazából én szeretem a horrort de amit választottunk a legdurvább volt az összes közül.
Miután megjött a pizza leültünk a kanapéra és elindítottuk a DVD-t.
* fél óra múlva *
A film felénél sem tartottunk de én nagyon megijedtem egy pár résznél. De egyszer annyira megijedtem hogy eldobtam a kezemből a pizzámat és egyenesen Hazza pólóján landolt.
- Jaj... Bocsi.- álltam elé és hajoltam közelebb hozzá hogy le tudjam szedni róla a pizzám és letöröljem egy szalvéta segítségével- Nagyon sajnálom véletlen volt!
- Semmi gond.- nevette el magát mire én felnéztem a pólójából és szemeibe néztem. Felváltva nézett a szemeimbe és ajkamra majd elkezdett közeledni felém majd én is. Már majdnem összeértek ajkaink amikor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése