23. A titok kitudódása

 Sziasztok!:) Magamhoz képest nagyon gyorsan jött ez az új rész, remélem nem bánjátok!:) Megszállt az ihlet és megírtam. Szerintem nem lett olyan rossz, de nagyon kíváncsi vagyok a TI véleményetekre is, szóval komizzatok kérlek és írjátok le a véleményeteket erről a részről, vagy akár a blogomról, szívesen elolvasom!:) 

Xx. Lil

 Éjfél körül álmomból felriadtam, megszállt az ihlet. Így, hogy Harry segített belekezdeni, adott egy kezdő löketet. Az éjjeli szekrényemen felkapcsoltam a kislámpát és ránéztem az órára. 00:23. Szuper! Még nincs olyan késő.

 Átrohantam a zeneszobába és elkezdtem írni. Néhol az elejét kijavítottam, mert álmomban azt láttam, hogy ülök a zongora előtt és mellettem Harry ül és énekelünk együtt. Egyértelmű ez egy duett! Csak írtam a sorokat, s már az sem érdekelt, hogy majd leszakad a kézfejem, csak írtam és írtam. Órára pillantva megállapítottam, egy három negyed óra alatt kész lettem, s a „Say something” címet kapta. (Zöld színnel jelölöm Harry részét, a közös részeket pedig pirossal és rózsaszínnel Alexáét. – szerk. megj.)

Say something, I'm giving up on you (Mondj valamit, lemondok rólad)
I'll be the one, if you want me to (Én leszek az egyetlen, ha te ezt akarod)
Anywhere I would've followed you (Bárhova követtelek volna téged)
Say something, I'm giving up on you (Mondj valamit, lemondok rólad)

And I am feeling so small (Olyan kicsinek érzem magam)
It was over my head (Eluralkodott felettem minden)
I know nothing at all (Már egyáltalán nem tudok semmit)

And I will stumble and fall (És megfogok botlani, s elfogok esni)
I'm still learning to love (Még mindig tanulok szeretni)
Just starting to crawl (Csak most kezdtem ezt feltérképezni)

Say something, I'm giving up on you (Mondj valamit, lemondok rólad)
I'm sorry that I couldn't get to you (Sajnálom, hogy nem tudtam odaérni hozzád)
Anywhere I would've followed you (Bárhova követtelek volna téged)
Say something, I'm giving up on you (Mondj valamit, lemondok rólad)

And I will swallow my pride (És lenyelem a büszkeségem)
You're the one that I love (Te vagy az egyetlen, akit szeretek)
And I'm saying goodbye (És elbúcsúzok)

Say something, I'm giving up on you (Mondj valamit, lemondok rólad)
And I'm sorry that I couldn't get to you (És sajnálom, hogy nem tudtam odaérni hozzád)
And anywhere I would've followed you (És bárhova követtelek volna téged)
Say something, I'm giving up on you (Mondj valamit, lemondok rólad)

Say something, I'm giving up on you (Mondj valamit, lemondok rólad)
Say something... (Mondj valamit…)

 Annyira boldog voltam, hogy sikerült összehoznom. Visszamentem a szobámba és a telefonomat kezembe véve írtam Harry-nek egy sms-t, miszerint befejeztem a dalt és, ha érdekli, akkor majd jöjjön át valamelyik nap. Ezután visszahelyeztem az éjjeli szekrényemre a telefonom és lekapcsoltam a kislámpát. Átfordultam a másik oldalamra és lecsuktam a szemeimet.

Csengetésre keltem. Lerántottam a takarót, s felültem az ágyban. Nagy nyújtózás után ránéztem az órára, ami 10.34-et mutatott. Felálltam, felkaptam magamra a köpenyem és a mamuszom, majd letántorogtam a földszintre. Nagyokat ásítozva értem az ajtóhoz. Kinyitottam és megláttam a vidáman mosolygó Hazza-t az ajtóban.

 - Szia! Gyere beljebb. – invitáltam be.

 - Most ébredtél?- lépett közelebb, s egy apró puszit nyomott a számra. Nem mondtam semmit egy ásítás miatt, inkább csak bólintottam egyet. – Legalább én keltettelek?

 - Igen, de nem baj már úgy is késő van. – mosolyodtam rá

 - Hát, ha azt nézem, hogy hajnali egy órakor még te dalt írtál nincs olyan késő. – nevetett.

 Behívtam a konyhába, mivel a gyomrom hangosan kifejezte nem tetszését arról, hogy még mindig nem reggeliztem. Csináltam egy kis tojásrántottát, pirítóst és narancslevet öntöttem egy- egy pohárba, s magunk elé helyeztem.

 Reggeli közben beszélgettünk. Mondta, hogy délután stúdióznak ezért jött most. Elmondása szerint ezzel a héttel kezdetét veszi a nagy munka, mivel két- három hónap múlva turnézni mennek és előtte még ki akarják adni az új albumot is. Meg persze a stúdiózás mellett hetente lesz egy dedikálásuk Európában, majd néha kiugranak Amerikába is pár interjúra meg ilyesmire. Feljött az a téma is, hogy én mit fogok csinálni. Lelkesen kezdtem el ecsetelni, hogy edzeni fogok járni, hogy a bőröm visszanyerje eredeti feszességét és tudjam folytatni a modellkedést, bár van egy olyan érzésem, hogy nem lesz ez olyan hosszú életű, mivel a múltkor is elég passzívan kellett járnom fotózásra. Szeretnék olyan állást ahol tényleg dolgoznom kell, és nem csak lógatom a lábam, hisz a pénz is véges. Most még van, de már ideje lenne dolgozni is érte. Teljesen egyet értett velem és felvetette azt, hogy miért nem próbálom ki az énekesi pályát, mivel szerinte meg lenne a tehetség bennem.

 - Tuti, hogy nem!- tiltakoztam

 - De miért? Nem szeretnél híres lenni? Nem szeretnéd látni azt, hogy milyen sok rajongó képes összegyűlni csak azért, hogy téged lássanak. Ha nekem nem hiszed el, milyen jó érzés ez akkor kinek hinnéd el?- rázta a fejét tehetetlenül

 - Harry én nem vagyok ilyen. Én inkább a barátaimmal vagyok vagy egyedül, nem szeretem az idegeneket, főleg azt, ha néznek. Játszani és énekelni te láttál, hallottál egyedül. Vagyis… régebben mertem. Az volt az álmom, hogy énekeljek és mindenkinek megmutassam mit is tu…

 - Akkor mire vársz?- vágott közbe

 - Várj… elmesélek valamit, hogy megértsd!- sóhajtottam fel. Senkinek sem meséltem még sosem el, amit most neki el akarok. – Szóval, ez volt az álmom, de apa…- elcsuklott a hangom- Apa megtiltott mindent. Azt mondta, hogyha még egyszer énekelek, vagy hangszer közelbe ülök, szétver… Ezért mondtam, hogy utállak téged. Valami miatt nagyon utált titeket, így megtiltotta, hogy rólatok beszéljek, tőletek énekeljek számokat vagy akár valami tárgy legyen nálam, amin ti vagytok, vagy bármi közötök legyen hozzá. Itt teljesen összetörtem. Amikor rossz kedvem volt mindig titeket hallgattalak, mert a hangotok megnyugtatott. Volt egy füzetem, amibe a számaitok szövegét kiírtam és azt mindig magamnál hordtam. Mindent elzártam egy nagy dobozba, amihez közötök volt csak azt nem. Mindig a táskámban volt és az adott erőt. Számoltam a napokat, hogy mikor költözhetek el. Tudod, mindent megvettek nekem, amit kértem, csak én éppenséggel nem a pénzükre vágytam, hanem a szeretetükre. Semmi másra nem vágytam csak arra. Amikor Londonba jöttem, buliztam meg leittam magam és néha még drogokhoz is nyúltam… na, jó nem néha, hanem amikor buliztam mindig. Akkor kikapcsolódhattam. És, hát olykor más ágyában kötöttem ki. Ez csak azért volt, mert vágytam arra, hogy egy kicsit szeressenek, ha így akkor így is. Nem gondolkoztam csak csináltam a hülyeséget. Most már bánom így utólag, de nem tudom mit kezdeni vele. Na, de vissza a lényegre… Amikor itt voltam mamánál mindig zongoráztam és ő szívesen hallgatta, ahogy játszok. Őszi szünetben, amikor hazamentem tőle elhatároztam, hogy felmászok a padlásra, ahova vitték az összes hangszerem, s ott majd titkon gyakorolok. Pár hétig ez működött is, de anya egyszer idő előtt jött haza és felmászott hozzám. Amikor észrevette odajött rácsapta a kezemre a billentyűket védő fa valamit, aztán üvöltve megvert. Ezek után már számoltam az éveket, hónapokat, napokat, órákat, hogy mikor szabadulok meg tőlük. Nem féltem attól, hogy egyedül leszek Londonba vagy, hogy nem találok munkát, mivel a számlámon mindig volt egy csomó pénz. Másfél éven keresztül terveztem ezt az egészet. Hetente rakattam a számlámra pénzt, azt mondva, elfogyott és kéne. Az a három hónap, amit ezután zene nélkül töltöttem borzalmas volt. Mint amikor több héten keresztül csak rohad egy alma a gyümölcskosárba, mert nem kell senkinek… körülbelül az én szívem is ilyen gyorsaságban fonnyadt el zene nélkül. Nem volt életkedvem, se energiám. Apám minden nap talált valami okot arra, hogy miért kelljen veszekednie velem vagy épp megütnie. – hosszú mondókám során most álltam meg először. Hangom már alig volt, a könnyeim folytak szemeimből. Már egy ideje nem Harry-re nézve meséltem, hanem a földet pásztáztam, de most felkaptam rá a fejem és a szemeibe néztem- Érted most már az egészet? Érted?- kérdeztem kicsit erélyesebben, bár hangom cérna vékony volt már- Az összes barátnak hitt ember kinevetett és lenézett. Nem hittek nekem. Az emberek gonoszak, nagyon gonoszak.

 Csendben folytak továbbra is a könnyeim, s újra a földet pásztázva ültem a széken. Combomon már nagy folt ékeskedett, ott ahova a könnyeim cseppentek. Nem szólt semmit csak csendben hallgatott. A levegő megfagyott köztünk, csupán az én szipogásomat lehetett hallani, de azon kívül csend honolt körülöttünk.  Az asztal alatt megláttam, hogy lábai megmozdulnak, felállt és elindult. Azt hittem elmegy, viszont e helyett mellém sétált és felhúzott magához. Olyan szorosan ölelt át, mint még soha. Pólójába erősen markoltam bele és tartottam magamat erősen, bár nem igazán bírtam magam. Ha ő nem ölel olyan erősen, már rég a padlón lennék, mert lábaim összecsuklottak volna. Éreztem a gyengeségem. Kicsit eltolt magától, de csupán csak annyira, hogy szemeimbe nézhessen.

 - Szeretlek. – arra számítottam, hogy ezek után azt hittem megcsókol, mivel közeledni kezdett felém, de csak arcomra nyomott egy puszit és újra szoros ölelésbe vont. Vágytam ajkaira. Vágytam arra, hogy mindent elfeledtessen velem.

 - A francba is. – suttogtam és eltávolodva tőle egy kicsit lecsaptam ajkaira. Most nem volt lassú, hanem gyors, vággyal teli. Felkapott az ölébe és felvitt a szobámba. A lépcsőnél kicsit szenvedtünk. Az ölében voltam és a nyakamat csókolgatta miközben óvatosan, s egyáltalán nem biztonságosan feltántorgott a lépcsőn. Az ajtómat erősen lökte be. Az ágyhoz cipelt, ott lerakott arra és felém mászott. Kezeivel kibújtatott köpenyemből majd óvatosan kezdte felejteni le rólam a pólómat, így feltárva maga elé melleimet, s felsőtestem. Közben számtól kezdve egyre lentebb haladt, s mindenhol apró csókokkal hintett be. Nyakamnál megállt és finoman kiszívta, közben kezei melleimet masszírozták. Kicsit felszisszentem, de tudtam, hogy tudja, élvezem. Miután kiszívta a nyakam kicsit eltávolodott tőlem, kezeit levette melleimről, fejem mellett megtámaszkodott helyette velük és szemeimbe nézett.

 - Lexi… Elég volt ez most, rendben? Tudom, hogy most nagy érzelmi hullámvölgyed volt, míg ezt elmesélted nekem és minden felkavarodott benned, de érzem, hogy most ezt te nem akarod folytatni legbelül. – egy puszit nyomott ajkaimra és eltávolodott- Jegyezd meg, hogy én mindig itt leszek neked, rendben?- bólintottam válaszképp és nyakába kapaszkodva közelebb vontam magamhoz egy csókra.

 - Köszönöm!- suttogtam

 Visszavettem a pólómat és egy pillanatot kérve Harry-től, kiszaladtam a fürdőbe. Kisírt szemeim vérben voltak és fel voltak dagadva. Hideg vízzel megmosakodtam, ami miatt kicsit megkönnyebbült a bőröm. Még párszor megmostam a fejem és kiindultam a szobámba.

 - Van kedved megnézni, milyen lett a dal?

 - Lenne kedvem, de időm már nincsen, sajnálom. - húzta el száját – Majd felhívlak holnap és megbeszéljük, hogy kinek mikor jó, de nekem a holnapi napom stúdiózásból és megbeszélésekkel fog eltelni. – odalépett hozzám és egy finom csókot adott számra- Most megyek, majd hívlak, szia!- intett egyet és otthagyott egyedül.

 Még utána kiáltottam egy ’ rendben, szia’-t, de már nem biztos, hogy hallani is hallotta, mert hallottam, ahogy az ajtó becsapódik utána.

 Rápillantottam az órára. Már majdnem dél volt, pontosabban 11.56. Mivel nem olyan rég ebédeltem nem kezdtem neki még a főzésnek. Úgy döntöttem inkább elmegyek az edzőterembe ma. A szekrényemhez lépve kinyitottam az és kivettem belőle egy laza outfitet, majd egy táskát és egy edzős szettet is. Beledobáltam a táskámba őket, meg persze egy üveg vizet és elindultam.

 Az edzőterem nem volt messze a házamtól, egy negyed óra alatt oda is értem. Egy fiatal, körülbelül velem egyidős lány állt a pultnál, ahol lehet fizetni a konditerem használati díját vagy esetleg bérletet lehet venni.

 - Hello. Szeretnék érdeklődni, hogy esetleg nincs itt valami személyi edző. Az ár nem lényeg, hogy jó edző legyen. – vágtam egyből a közepébe.

 - Szia. Van természetesen, ha jól emlékszek, Tom nemsokára végez a jelenlegi emberével, de utána szabad. Milyen időközönként szeretnél járni?

 - Amikor ráér. Akár hétköznap minden nap is lehet. A napszak is teljesen mindegy, ráérek.

 - Rendben akkor ilyenkor, vagyis keddenként 12.45-től 15.45-ig, csütörtökön és pénteken 16.00-tól 19.00-ig. Jó lesz így?

 - Tökéletes, de ugye ebben a 3 órában van szünet?- nevettem – Nem igazán edzettem azelőtt és egyhuzamban nekem ez lehet sok lenne. – erre ő is elmosolyodott

 - Természetesen. De ezt majd ő jobban fogja tudni.

 A gépen pötyögve beírta a személyes adataimat meg minden ilyesmit aztán kiszámolta, hogy mennyi is lesz ez az egész nekem alkalmanként. Nem lepődtem meg, amikor elárulta, hogy 250 font lesz egy héten három alkalommal. Persze, ha valami okból kifolyólag nem ér rá valamelyikünk átszámolják, és úgy kell kifizetni, amit tényleg edzettünk.

 Még volt egy öt percem háromnegyedig, így átvéve a szekrénykulcsom, elmentem átöltözni. A táskámmal együtt bementem egy kabinba és átvettem a ruhámat. Szépen összehajtogatva az addig magamon viselt ruhákat, beraktam az edzőtáskámba. Kimentem a kabinból és a szekrényembe elraktam.

 Kilépve az öltözőből egyből megcsapott az izzadság szag. Elfintorodtam, de muszáj ezt végig csinálnom a célom elérése érdekében, így beljebb sétáltam. Volt egy irodaszerű szoba kialakítva, ahol két srác beszélgetett.

 - Jó napot! Valami Tomot keresnék. Elvileg ő lenne a személyi edzőm.

 - Hello, szépség. Én lennék Tom. – nyújtotta a kezét, amit én el is fogadtam – Na, először is beszéljük meg, hogy mire szeretnél edzeni. – mosolygott rám. Helyes srác és a fogsora reklámba illően ápoltak voltak, de nem igazán az esetem- Popsira, mellre esetleg combra?

 - Igazából modellkedem… vagyis modellkedtem, de teherbe estem így abba kellett hagynom, viszont most újra kezdeném. A menedzseremmel pár hét múlva találkozok, de a bőröm megnyúlt a terhességtől. Tudom, hogy ez visszahúzódik, de rá szeretnék segíteni egy kicsit, meg hát persze az edzés sosem árt.

 - Oh, értem. Akkor gondolom, nagyjából úgy mindenre akarsz egy kicsit edzeni, hasra, karra, combra meg minden ilyesmire. – bólintottam – Akkor gyere el is kezdhetjük. – Invitált maga után. 

22.

 Sziasztok! Tudom, hogy mindig sok kihagyás van 1-1 rész közt, de sajnálom én csak így tudok írni.:( Amikor megjön az ihlet írok és nem lehet megállítani, de amúgy ha nincs akkor akárhogyan is akarok nem tudok összehozni jó részt, összecsapni meg nem akarom mert nincs értelme! 

 Ja és nem tudom emlékeztek-e, de anno megszavaztattam, hogy hány részes legyen a blog... Na igen, de mégsem 35 +Epilógus, hanem csak 30 +Epilógus lesz. Sajnálom, de így tudom kihozni a maximumot. Ha több lenne, akkor csak tele lenne egy csomó töltelék résszel. 

 Na mindegy, jó olvasást, KOMIZZATOK (kérlek *bociszemek*) és persze iratkozzatok fel, ha még nem tettétek volna meg eddig! 

xx. Lil

 Otthon, édes otthon! Végre újból Londonban vagyok. 

 Az út nem volt gázos. Reggel korán felkeltünk és elindultunk a reptérre, majd ott vártunk még fél órát. A repülő út hosszú volt, de szinte végig aludtuk szóval, amire újra Londonban voltunk teljesen frissek voltunk.

 Az út óta eltelt egy nap. Harry bement a stúdióba, mert most, hogy itthon belefoghatnak az újabb projectbe.  Milla pedig hazament az édesanyjához. Mivel mára semmi programom nem volt, így gondoltam meglátogatom nagyit.

 Kikászálódtam az ágyból és egyből a gardróbomhoz léptem. Kivettem belőle pár cuccot és a fürdőbe indultam. Megszokáshoz híven kopogtam, bár fölösleges volt, hiszen egyedül vagyok a lakásban. Beléptem a helységbe és ledobtam a ruháim egy kis polcra majd a zuhany alá léptem. A jó forró víz csak úgy égette áthűlt testem, ami az őszi hideg idő miatt fagyott át. Lassan be kell fűtenem, de ma már fölösleges maximum estére fogok egy picit.

 A zuhany alól kilépve egy puha törülközővel szárazra töröltem magam és felkapkodtam ruháim.

 Még fogat mostam, kisminkeltem magam és megfésülködtem, s ezek után kimentem a fürdőből.

 Telefonom csengőhangját meghallva odasiettem az éjjeli szekrényemhez. Rich neve villogott a kijelzőn, így gyorsan felkaptam.

 - Szia!- szóltam bele

 - Szia Lexi! Hogy vagy? Rég beszéltünk, nincs kedved találkozni?- bombázott kérdéseivel egyből.

 - Köszönöm jól vagyok, viszont már nem LA-ben vagyok. Hazajöttem Londonba sajnálom! Esetleg, ha valamikor erre jársz, vagy ha én járok LA-ben akkor keressük egymást, rendben?

 - Oh, rendben. Viszont már én sem leszek sokáig Los Angeles-i lakos. Tudod én folyton járom a világot a haverokkal. Most New York-ba költözünk pár hét erejéig szóval, ha utazol, valamerre Amerikán belül szólj és intézkedek.

 - Feltétlen! Viszont most mennem kell, mert ma nagyi látogatásra megyek! Szia!- kuncogtam

 - Szia!- és bontotta a vonalat.

 Nagyon bírom ezt a srácot. Annyira eltér a stílusunk, de mégis megfogott benne valami. Na, de mindegy is indulnom kell.

 Kimentem a garázsba és beindítottam az én lelkemet. Látszott rajta, hogy több mint hét hónapig senki nem nyúlt hozzá, mivel legalább négy centi por állt rajta, mint mindenhol. Megfogtam egy seprűt és leporoltam. Viszont a nagy okos fejemmel egy zárt helységben jó nagy porfelhőket kavartam, ezzel majdnem megfullasztva magamat. Gyorsan kinyitottam a garázsajtót és kirohantam rajta. A fulladozós köhögések kezdtek enyhülni én pedig végre TISZTA oxigénhez jutottam.

 - Jól megcsináltad ezt is Alexa…- mormogtam magamban.

 Visszamentem a kocsimhoz és beszálltam. Belülről is elég mocskos volt, így amíg nagyinál leszek, elviszem egy kocsi mosóba, ott majd helyrepofozzák az én szépségemet.

 Telefonomat elővéve felhívtam az egyik haverom, aki ott dolgozik, hogy mikor érnek rá ma. Elmondása szerint még van négy autó, ami mosásra vár, de igazából elvihetem most is és akkor ott hagyom, napvégén meg érte megyek.

 Beindítottam az autót és elindultam. Egy tíz perc alatt ott voltam és leadtam az autóm majd gyalog folytattam utamat.

 Húsz percet sétáltam, de nem tűnt annyinak. Megérkeztem a nagy családi ház elé és úgy éreztem, hazaértem.

 Amikor hazajöttem Londonba úgyszintén éreztem ezt, de most felerősödött ez az érzés bennem.

 Bekopogtam, s pár pillanat múlva már szemben is állt velem az én drága nagymamám.

 - Szia, mama! Hogy vagy?- öleltem át

 - Szervusz! Gyere beljebb kincsem! Köszönöm kérdésed, megvagyok. Mi szél hozott erre téged?- mosolygott és a teraszra invitált.

 Beszélgetni kezdtünk, s közben ittunk egy- egy bögre teát, amit időközben mama kihozott. Nagyon hiányzott nekem már, hogy vele legyek, hiszen számomra ő az egyetlen családtagom. Papa nem rég halt meg, talán egy éve. Sokat sírtam utána, de mostanra már feldolgoztam, ahogy mama is. Sokat emlegetjük őt és az ilyen beszélgetések közt olyan, mintha ő is köztünk lenne.

 Nagyi kitalálta, hogy csinál egy gyors ebédet, amit együtt megcsinálhatnánk, mint régen. Szívesen egyeztem bele az ötletbe, így kitaláltuk, hogy palacsintát csinálunk meg egy kis paradicsomlevest. Tudta ám, hogy mi kell nekem, mivel az ő paradicsomlevese a világ legfinomabb levese, komolyan mondom!

 Egy fél óra múlva már a leves a gázon főtt és a palacsinta tésztája is be volt keverve. A szekrényhez léptem, hogy kivegyem a serpenyőt a sütéshez. Kinyitottam a szekrényajtót és rálátást kaptam a rég óta ott tartózkodó képekre. Mama és papa volt jó pár képen, de volt olyan ahol anya, apa és én vagyunk, meg persze olyan is, amin mind az öten. Unokatestvéreimről, s családjukról is volt kirakva kép. Velük is ezer éve találkoztam. Amikor olyan három- négy éves voltam sokszor gyűlt össze a család akár nálunk, akár nagyinál, de volt olyan is, hogy az én drága Katy nénikémnél.

 Kikaptam a serpenyőt a helyéről és bezártam a szekrényt. Mosolyogva léptem a tűzhelyhez, ahol nagyi a levest kavargatta és felraktam fazék mellé a palacsintasütőt. Bekapcsoltam alatta a tűzet, hogy melegedjen át az, míg én előveszem az olajt.

 - Tényleg!- szólalt fel nagyi- A pasikkal, hogy állsz?- na, igen… Itt az ideje kiteregetni a lapjaim és elmesélni mindent.

 Elkezdtem elmondani, hogy találkoztam Harry-vel és véletlenül terhes lettem, de nem akartam elvetetni a gyereket, így LA-be költöztem, mert Hazza nem akarta felvállalni a gyereket még annyira sem, hogy egy kicsit akár anyagilag támogassa gyermeke jövőjét. Elmondtam, hogy utánam jött hét hónappal később én meg megbocsájtottam neki. Az is asztalra került, hogy hogyan vetéltem él és most hol tartunk Harry-vel, sehol. Néha megcsókoljuk egymást, de egyikőnk sem mondta ki konkrétan azt, hogy járunk-e.

 - Röviden ennyi. – mosolyodtam el, félig őszintén, félig keservesen.

 - Húha! Ha ez volt a rövid verzió, amit addig meséltél, hogy legalább tizenöt palacsintát kisütöttél és a leves is elkészült, milyen hosszú lehet vajon a hosszú verzió?- kérdezte, inkább magától, mintsem tőlem, de én jót virultam ezen.

 Ezt szeretem nagyiban leginkább. Nem dorgált meg, azért mert felelőtlen voltam és teherbe estem, nem szólt egy szót sem arra, hogy újra azzal a sráccal ,,kavarok” , aki úgy magamra hagyott a legnehezebb pillanatokban a hírneve miatt.

 Ebéd után még egy fél órát beszélgettünk, de telefonáltak, hogy kész az autóm, így lassan elindultam. Megígértem mamának, hogy valamikor még meglátogatom minden féle képen, s ezután leléptem.

 Jó volt egy kicsit sétálni, bár már látszik, hogy lassan beköszönt az ősz. Mindjárt itt a szeptember és az idő kezd lehűlni. Még most nagyon kellemes idő volt, de egy hónap múlva már nem lehet ezt elmondani.

 Szívesen sétáltam volna még, de megérkeztem az autómosó elé, így kénytelen voltam kocsiba ülni.

 Furcsa volt újra abban a lakásban lenni, ahol alig pár napot, hetet laktam és már el is költöztem, viszont egyben felemelő érzés is volt. Felszaladtam az emeletre és átöltöztem egy otthoni kényelmes ruhába, ami egy bő pólóból és egy rövidnadrágból állt.

 A tükör előtt megálltam és belenéztem. Kicsit felhúztam a pólómat és előbukkant a megnyúlt bőröm. Már nagyjából visszahúzódott, de még nem teljesen. Elfogok járni edzeni, hogy feszesebb legyen a bőröm. Nem tudom, hogy tudom majd folytatni a modellkedést ilyen bőrrel, de mindent megteszek érte.

 Mivel nem volt semmi dolgom, így bementem abba a szobába, ami a leginkább hiányzott, a zeneszobám. Leültem a zongora élé és játszani kezdtem. Egymás után játszottam a régebbi számaimat majd előkaptam a füzetem és a kottatartóra helyeztem.

 Rég írtam dalt és már ideje lett volna valami újat alkotni. Na jó… amíg terhes voltam tizenhárom számot írtam, de mindegy.

 Kezemet a billentyűzet felett tartottam majd elkezdtem leütni a hangokat. Abbahagytam, s leírtam ezt a pár kottát, s folytattam a billentyűk ,,nyomogását”.  Órák telhettek el mire készen lettem az alappal. Végignéztem a kottát majd újból elölről kezdtem. Meg voltam elégedve magammal, így úgy gondoltam, hogy megérdemlek egy kis üdítőt. Lezártam a zongorát és a füzetemmel a kezemben kimentem a konyhába.

 Épp hogy kiöntöttem a narancslevemet egy pohárba megszólalt a csengő. Pohárral a kezemben mentem ajtót nyitni.

 - Szia, hát te?- mosolyogtam váratlan vendégemre

 - Hello remélem nem zavarok, csak gondoltam beugrok megnézni, jól vagy-e.

 - Mint látod élek. – nevettem fel. – Jajj, de paraszt vagyok! Gyere beljebb!- vágtam magam fejen- Kérsz esetleg inni, vagy enni?- kérdeztem miközben levette a cipőjét.

 - Igen egy pohár innivalót elfogadnák.

 Behívtam a konyhába és, a már üres poharamat leraktam a pultra. A szekrényből kivettem egy tisztát és töltöttem neki is egy kis narancslevet. Visszafordultam hozzá és majdhogynem szívbajt kaptam.

 - Azt most szépen visszarakod és becsukod!- szóltam rá. Talán kicsit erélyesebben, mint terveztem, mivel kicsit megijedt és összerándult.

 - Ezt eljátszod nekem?- mint aki meg sem hallotta, hogy mit is kértem tőle, kinyitotta egy oldalon és felém tartotta. Ránéztem fél szemmel a papírra és az egyik kedvencemet mutatta.

 A címe „I hope” volt. Akkor írtam amikor LA-be költöztem és visszaemlékeztem arra a pillanatra, amikor Harry lefeküdt valakivel, s közben véletlenül felhívott. Ahhoz képest, hogy már rég megbocsájtottam neki, s tudom, miről szól ez a dal, mégis ez a kedvencem. Ha neki nem mutatom meg akkor kinek? Egyedül ő hallott eddig játszani.

 - Igen, gyere. - mosolyogtam rá és beinvitáltam a zeneszobámba. – De ne szokj hozzá, hogy játszok neked! Különben is! Te vagy itt a kis popsztár, miért nem te énekelsz nekem?- húztam fel fél szemöldököm és közben rávigyorogtam.

 - Nekem oké, de először te!

 Beültem a zongora elé és elkezdtem játszani és, hogy most ne tudjon megszólni, azért amiért nem énekeltem hozzá, elkezdtem a szöveget is. Így, hogy neki kellett játszanom ezt a számot könnyű volt. A jelenléte sokat jelentett számomra, s másnak lehet, el se tudnám játszani, bár nem is akarnám, szóval nem lenne ilyen probléma.

 Lassan a végére értem, már csak tár billentyűt kellett lenyomnom. Az utolsó hangokat is kiénekeltem és vége volt.

 - Na, milyen volt? Örülsz?- vigyorogtam rá

 - Csodálatos volt. – leült mellém és magához húzva megcsókolt. Lassú, szenvedélyes csók volt. Imádom az ilyen csókjait, isteni!

 Amikor elválltak ajkaink egymástól kicsit elpirultam, de gyorsan feldobtam azt az ötletet, hogy játsszon most ő nekem valamit. Bólintott én pedig átadtam a teljes helyet neki, mivel mint kiderült tud zongorázni és van egy száma, ami pont arra íródott. Odahúztam egy babzsák fotelt a zongora mellé és figyeltem, hogy mikor kezd neki. Láttam, hogy még gyorsan átfutja a szemével a billentyűket és a kezét fölé emeli. Elkezdte játszani. Nagyon tetszett az alap. Szép volt! Na igen, ha ettől elaléltam már, akkor azt nem tudom leírni szavakkal, hogy milyen volt mikor énekelt is. Már az első pillanatoktól tudtam mit játszik. Imádtam mindig is ezt a számot. Nagy átéléssel játszott én pedig csodálattal néztem őt. Tehetséges ember, nemhiába is, énekes. Amikor abbahagyta tapsolni kezdtem és vigyorogtam, mint egy töklámpás. Harry elkezdett rajtam nevetni, hogy hogyan lehet, ekkora barom gondolom.

 - Harry… Jól tudom, hogy ezt te írtad?- kérdeztem kíváncsian. Ja, egyébként a szám a Don’t Let Me Go volt.

 - Igen, teljesen egyedül. – mondta büszke mosollyal és kihúzta magát.

 - Nem írunk együtt egy számot? Mármint az alap megvan, csak semmi nem jut eszembe a szöveggel kapcsolatosan. – szomorodtam el

 - Játszd el!

 - Rendben.

 Észre sem vettük, hogy elszaladt az idő. Mikor kimentünk a szobából már esteledett. Harry elköszönt tőlem és hazament. Egy apró csókot nyomott a számra és el is indult.

 A dallal elég sokat haladtunk már a negyede, fele meg van. Eddig nagyon tetszik.

21/2

 Sziasztok! Bocsi, hogy csak most hozom, de mivel kollégista lettem hétköznap nincs esélyem írni -vagyis inkább felrakni ide, mivel laptopom van, de netem nincs- meg hétvégekként meccseim vannak, de amikor csak tudok hozok részt! Remélem megértitek! 

Jó olvasást, komizzatok és iratkozzatok fel! 

 xx. Lil

-  Ismered ezt a srácot?- kérdezte Milla már haza fele tartva.

-  Csak most ismertem meg. Nagyon szimpatikus srác. – nem akartam róla többet mondani, mert túl jól ismerem már Millát. Egyből kombinálna.

 Nem kérdezősködött tovább, amit furcsállottam is, de nem bántam.

 Otthon Harry a nappaliban feküdt és láthatólag aludt. Odasétáltam hozzá számat a füléhez tettem majd sikítottam egy aprót, de mégis hangosat. Barátnőm alig bírt állva maradni a röhögéstől, ami Harry ijedt képe hozott ki belőle. Én csak nagy vigyorra az arcomon figyeltem őt. Egy hirtelen mozdulattal maga alá tűrt a kanapén és rám ült.

 - Hé! Engedj el. – csapkodtam meg mellkasát majd barátnőmre néztem- Milla segíts! Összenyom!- csak feltartotta a kezét és kihátrált a szobából. Visszafordultam Hazz felé és szemébe néztem- Ugye tudod, hogy nem vagy egy pihesúlyú teremtmény? És azzal, hogy összenyomsz?- felnevetett, de nem szállt le rólam csak a fülemhez hajolt.

 - Egy csókért bármit megteszek neked. – mormogta édes, rekedtes hangján a fülembe. Nem helyes, de ahogy hátrahúzódott tekintetem akaratlanul is szép íves ajkaira tévedt. Bólintottam egyet és közel hajoltam hozzá és egy apró csókot nyomtam ajkára majd elhúzódtam. Kívántam ajkait ajkaimra, de nem véltem túl helyesnek.  Szemiben csalódottságot véltem felfedezni, amikor elhúzódott tőlem.

 - Harry… Tudod, hogy ez nem helyes. - sütöttem le szemeim

 - Tudom, de nem tudok mit csinálni… Szeretlek Lexi.  – szemeim villámgyorsan pattantak ki. Lassan leszállt rólam és elindult az ajtó felé.  Sóhajtva ültem fel. Úgy gondoltam ideje lenne visszamenni lassan Londonba, így bementem a szobámba és gyorsan lefoglaltam három repjegyet.

 Épp zuhanyozni indultam volna, amikor telefonom pittyegni kezdett. Rich volt az. Sms-ben jó éjt kívánt nekem. Nagyon édes volt tőle, így gyorsan válaszoltam is rá. Mivel Harry-t hagyni akartam így csak egy sms-t küldtem neki, hogy neki is foglaltam jegyet Londonig és hogy remélem nem haragszik rám.

 Épp raktam volna le a telefonom, amikor újabb csilingeléssel jelezte az sms-t.

  

Nem haragszok rád egyáltalán, inkább én tartozok neked egy bocsánatkéréssel, amiért ezt csinálom.:( Sajnálom, Lexi! Egyébként köszönöm, hogy gondoltál rám majd átutalom az árát a számládra!:) Xx.

 Mosolyognom kellett ezen az apró üzeneten. Szegény kis naiv Hazza. Tudhatná már, hogy nem kell átutalnia. Nem írtam több sms-t , most már tényleg leraktam a telefonom az éjjeli szekrényemre és elindultam lezuhanyozni.

***

 Arra riadtam fel hirtelen, hogy valami összetört és valami, vagyis jobban szólva valamik leestek. Felálltam az ágyamból és rájöttem, hogy újabb földrengés van. Amióta itt vagyok LA-ben körülbelül három földrengés volt, ami ilyen komolyabb, érezhetőbb volt. Mivel ez ellen nem tudok mit tenni inkább megpróbáltam megkeresni azt a valamit, ami valószínűleg eltört.

 Kimentem a szobámból és szétnéztem, nem láttam semmit így kimentem a nappaliba. A szekrényről esett le egy kis váza, amibe minden héten friss virágokat hoztunk. Sajnálom, mert szép volt, de nem tudok mit kezdeni ezzel sem, így csak kimentem a konyhába egy seprűért és egy lapátért.

 Amikor beléptem Harry-t láttam meg először a pultnál ülve, miközben épp valamit ivott. Nem vette észre, hogy bejöttem, így halkan mögé lépkedtem és megöleltem hátulról. Éreztem, hogy az ijedségtől megrándul a teste, majd lenyugodva visszagörnyedt. Megfordult a széken és felém fordult. Szemei csak úgy csillogtak, mintha valami kristály lenne vagy nem is tudom.

 - Nem tudsz aludni?- kérdeztem suttogva

 - Felkeltem a rengésre. Nem vagyok ehhez hozzászokva. – rázta meg fejét. Rámosolyogtam.

 - Én ennyi idő után megszoktam…- sóhajtottam egyet. Belegondoltam abba, hogy pár napja még egy gyereket hordoztam a hasamban most meg már ő nem is létezik csak egy helyen… a szívemben. A szívemben ő mindig ott lesz! Ő az én kislányom, aki bár nem láthatta meg a világot, de mégis sok mindenen keresztülment. Észre sem vettem, egy könnycsepp gurult le arcomon.

 - Mi a baj?- kérdezte és hüvelykujjával letörölte arcom.

 - Nincs csak eszembe jutott az én kisbabám… Nem tudom te hogy vagy vele, de én attól függetlenül, hogy nem született meg én úgy tekintek rá, mintha már rég óta velem lenne és itt élt volna velem… Ő az én meg nem született kislányom és már nincs…- hozzábújtam szorosan és sírásba törtem ki.

 - Teljesen igazad van… De a szívünkben örökké fog élni! Ő a mi kislányunk és én nagyon szeretem így is!- suttogta a fülembe.

 - Harry… Én teljesen össze vagyok zavarodva. – néztem fel rá. Egymás szemébe néztünk és én teljesen elmélyedtem tekintetében. Nem akartam megszakítani ezt a szemkontaktust köztünk, sőt. Inkább a távolságot is fel akartam bontani. Láttam, tekintete egyre lejjebb megy és megállapodik ajkaimon. Ő is úgy érzett akkor abban a percben, mint én.  Most nem érdekelt az este történtek, nem érdekelt az érvem, miszerint mi helyes, s mi nem. Közelebb hajoltam hozzá, s látva ezt ő is elkezdett közeledni. Úgy értek ajkaink egymáshoz, mintha mindkettőnknek ez lenne életünk első csókja. Amilyen óvatosan, mégis szenvedélyesen kezdtük olyan vad lett. Kezei derekamra majd combomra vándorolt, s ölébe húzott.  Nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen, de levegő hiányában elváltunk. Szemünk mindkettőnknek csukva maradt és zihálva egymásnak dőltettük homlokunkat. Hiányoltam ajkait ajkamról így egy apró csókot nyomtam még szájára végezetül. Elhúzódtam tőle, de öléből nem szálltam ki. Tekintete újból rabul ejtett miközben kezeivel kezeimet kereste. Óvatosan cirógatta ujjaival kézfejem, majd összekulcsolta kezünk.

 Legalább tíz percig ültünk így ebben a pózban és némán figyeltük egymást. Kezdtem újból álmosodni és már nem egy ásítást nyomtam el. Szemeim akarva, akaratlanul is kezdtek el lecsukódni és láttam Hazzon is, hogy ő is álmos.

 - Menjünk aludni. – suttogtam. Csak bólintott egyet és ölében tartva kezdett el cipelni.

 - Alszol velem?- nem mondtam semmit csak bólintottam.

  Becipelt szobájába és letett az ágy egyik oldalára, majd átsétált a másikra és befeküdt mellém. Betakart mindkettőnket és a takaró alatt szorosan karolta át derekam. Jó érzés volt újra karjaiban lenni, de valahol mélyen mégis éreztem, hogy nem helyes, amit tettem, viszont jelenleg nem zavart.

***

 Reggel, amikor felkeltem Harry még bőven az igazak álmát aludta. Óvatosan lehámoztam magamról kezét és kimásztam mellőle. Kimentem a szobából és a konyhát céloztam meg. Drága barátnőm hozzá nem illően már ott ült és reggelizett.

 - Jó reggelt. – köszöntem, s a pirító sütőhöz léptem. Beledobtam két szelet kenyeret és felültem a pultra mellé, míg az sült.

 - Neked is. Mi újság veled és Harry-vel?- érdeklődött szemöldökét húzogatva. Furcsán néztem rá, mivel nem értettem semmit.

 - Mire gondolsz?

 - Hát, az esti kis csókcsatátokra. Lejöttem a zajokra majd bementem a konyhába, de ti észre sem vettetek, miközben egymás szájában matattatok. kikerekedett szemekkel figyeltem őt, miközben erről beszélt.

 - Mi… Nem tudom. Annyira jó volt, de félek, hogy megint hibázok.

 Ekkor Hazz lépett be a szobába és álmos tekintettel köszönt nekünk. Felajánlottam neki egyik pirítósomat, amit szívesen el is fogadott. Reggeli közben elmeséltem Millának is, hogy holnap utazunk haza. Csak váll rándítva reagált rá és bocsánatot kérve tőlünk visszament pakolni a szobájába.

 Én is felálltam, s megfogtam saját tányérom, majd Harry-hez lépve az övét is el akartam venni, hogy elmossam, de csak akartam. Ölébe húzott és átkarolta derekam. Kisfiús mosolyával tekintett rám,a mitől nevetnem kellett. Furcsa fejjel nézett rám, de én csak megráztam a fejem. Váll rándítva húzott még közelebb magához. Ajkait óvatosan illesztette enyéimre. Nem volt hosszú csók, csak egy kicsi és szolid.

 - Pakolnunk kéne…- sóhajtottam.

 - Segítesz?

 - Ha te is nekem. – mosolyodtam rá és egy apró puszi után elindultunk fel.

 A nap nagy része pakolással telt… Vagyis, hogy azzal szerettük volna tölteni, de sokszor elterelődött a téma… vagy a szánk.

 Szóval lényegében fél óra szenvedés után kiküldtem főzni Hazz-t én pedig szépen összecsomagoltam az összes holmiját. Így, hogy nem volt bent csupán másfél órát vett igénybe a pakolás és rátérhettem a saját ruháim pakolására.

 Csak két bőrönd ruhám volt, amit el szerettem volna vinni, mivel a kismamaruháim odaadom majd a rászoruló kismamáknak. Az egyéb cuccom, amit haza szeretnék vinni magammal egyből –a létfontosságú tárgyakra, holmikra gondolok-, s ami nem olyan fontos, de haza kell vinni bedobozoltam és felhívtam egy futárcéget, hogy szállítsák haza, Londonba.

 A saját dolgaim pakolása hosszabb időbe telt, így az ebéd úgymond egy kis pihenő volt a cuccolás közt. Majdnem négy órán át pakoltam, mire minden el lett rakva. Este jött is a futár és elvitték a Milla és én általam becsomagolt dobozokat, táskákat. Elméletileg holnapra már ott lesz az összes a házamnál, Londonban.

 Mivel Harry csinálta az ebédet, így úgy gondoltam, a vacsorát majd én megoldom. Régen volt már gofri, ezért bekevertem a tésztát és egy óra alatt ki is sütöttem az a rengeteg gofrit.

 - Vacsora!- kiáltottam el magam, mire egy fél percen belül nyál csorgatva belépett mindkét lakótársam.

 Nevetnem kellett azon, hogy gyors mozdulattal lecsapták magukat az asztalhoz és egy- egy kanállal megkenik maguknak a gofrikat.

 A vacsora viszonylag csendben telt. Csupán annyiról beszélgettünk, pár mondat erejéig, hogy holnap mikor indulunk ki a reptérre, meg arról is ejtettünk pár szót, hogy mi legyen ezzel a házzal. Igazából felvetettem azt a lehetőséget, hogy tartsuk meg nyaralónak, hisz közel van a tengerparthoz is meg minden. Milla nem ellenezte, így lett egy közös nyaralónk.

21./1 Visszatérés!

Sziasztok!:) Új rész következik,de nem egészen Lilitől. Az egyik osztálytársa vagyok,aki szintén blogírással foglalkozik szabadidejében. A nevem Réka. ^^ Lili megkért,hogy segítsek be nekiegy kicsit. Remélem elégedettek lesztek

 Alexandra szemszöge:

 Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Nem igazán emlékeztem az előző estére,csak arra,hogy a többiekkel elindulunk bulizni,majd amikor odaértünk,kértem valamit inni. Onnantól se kép,se hang. Lerúgtam magamról a takarót,és meglepődve tapasztaltam,hogy a pizsamámban vagyok. Ha részeg voltam,márpedig az voltam,akkor nem öltöztem volna át. Szóval vagy Milla volt a segítségem vagy Harry. Bár kétlem,hogy az utóbbi. Legalábbis remélem. Feltápászkodtam a fekhelyemről,majd az ajtó irányába indultam eléggé imbolyogva. A gyomorom liftezett,a fejembe olykor olyan erősen nyilallt bele a fájdalom,hogy azt hittem,nem a másnaposság miatt van. Kiléptem a szobából,és a fürdőszoba irányába indultam. Lábaim kelletlenül vittek előre. Nyilván a magassarkú miatt sajogtak. A fürdőbe lépve,a kezemet a mosdókagylóra tettem és megtámasztottam magam. Félve a tükörbe néztem,és ijedten tapasztaltam,hogy a szemeim vérben úsznak. Éljen a másnaposság és a kialvatlanság. Valami oknál fogva hirtelen eszembe jutott az utolsó horrorfilm,amit láttam,így a térdemre zuhantam,majd a wc-t ölelgetve kijött belőlem minden felesleges dolog. Csoda,hogy még nem kerültem detoxba. Miután már megnyugodott a szervezetem,felálltam,a csaphoz léptem,és megmostam az arcomat,majd a fogamat. Ezután kimentem a konyhába,ahol kaja illat csapta meg az orromat. Meglepődve tapasztaltam,hogy Hary sürög-forog a konyhában és palacsintát csinál. Az asztalon már egy nagy tányérral volt.                                                      

 -Szia. -köszöntem neki. A hangom eléggé be volt rekedve és inkább hasonlított Jigsaw

hangjára,minthogy egy 18 éves lányéra.

  -Jó reggelt hercegnő! Hogy érzed magad? - mosolygott rám. Az arca olyan üde volt,egy kicsit sem látszott rajta a másnaposság nyoma. Bár ki tudja. Lehet, hogy nem is ivott.

  -Úgy nézek ki, mint aki majd' kicsattan a boldogságtól? Őszintén szólva, soha nem voltam még ilyen szarul. - morogtam, majd leültem az asztalhoz. A szervezetem nagyon nem kívánt semmi kaját. Sőt, ha ránéztem bármire, amit enni vagy inni lehet, elkezdett émelyegni a gyomrom. De Harry palacsintái nagyon hívogatóan néztek ki, így elvettem egyet,tettem rá nutellát,összecsavartam és beleharaptam. Az édes szétterjedt a számban,az ízlelőbimbóim kiélesedtek. Minden falat maga volt a Mennyország. Csodával határos módon úgy ettem meg három palacsintát, hogy nem jött vissza. Ezután Harry elém tett egy bögre kakaót. Hosszú ideig csak néztem,ahogy a tejszínhab semmivé lesz a tetején. -Figyelj csak..kérdezhetek valamit? - néztem rá a srácra.

 -Már megtetted. - mosolyodott el.

 -Hogy kerültem haza? És hogy kerültem a pizsamámba? - hagytam figyelmen kívül a poénkodását.

 -Konkrétan rám mozdultál és mindenképp szobára akartál menni. - mesélte egy kaján vigyor kíséretében.

 -Na ne! De ugye nem? - néztem meghökkenve.

 -Nem. Elhoztalak haza,aztán segítettem átvenni a pizsidet.

 -A pizsimet? Te láttál engem fehérneműben? - kerekedett ki a szemem.

 -Nem ez volt az első eset,remélem tisztában vagy vele.

 -Igen,tudom,de akkor is. Nem gondolod,hogy ez egy kicsit szemtelenség? Egyszerűbb lett volna,hogyha csak simán hazahozol,felkísérsz a szobámba,aztán betakarsz. - akadtam ki,majd a fejemhez kaptam,mert megint belenyilallt a fájdalom.

 -Bocsánat,hogy törődtem veled. És amúgy nem tudom,hogy ki akart velem szobára menni. - vágta be a sértődöttet.

 Felálltam az asztaltól és felmentem a szobámba. Kezembe vettem a telefonomat és meglepődve tapasztaltam,hogy 8 nem fogadott hívásom volt. Ebből 6 Milla,2 Niall. Nem foglalkoztam vele,csak bedőltem az ágyamba és benyomtam a kedvenc számomat,majd elnyomott az álom.

 Estefelé ébredtem fel,de nem egyedül. Kedves barátnőm ott ült az ágyam mellett és hevesen nyomkodta a telefonját. Azt hiszem,hogy játszott valamin.

 -Jó reggelt Milla. - mondtam nyűgösen.

 -Reggelt? Basszus. Este 6 óra van. Miért nem hívtál vissza? Tudod,hogy aggódtam?- fakadt ki,én pedig megszeppenve néztem rá.

 -Miért aggódtál?

 -Mert tegnap este olyan gyorsan eltűntél,és a kedves barátod sem tudott volna szólni,hogy hazahoz. -bosszankodott,miközben még mindig őrült erővel nyomta a telefonja kijelzőjét.

  -Oh,értem. És mióta vagy itt? - érdeklődtem.

 -Már pár órája. Figyelj,el tudsz jönni velem a plázába pár ruhát venni? - emelte rám a tekintetét,telefonját pedig a zsebébe süllyesztette.

 -Öhm..igen. Miért is ne? - keltem ki az ágyból és a szekrényemhez lépetem,hogy keressek valami értelmes ruhát. Egészen véletlenül feketébe öltöztem. Milla meg is jegyezte,hogy gyászolok-e valakit. De egyszerűen csak ehhez volt kedvem.

***

 Egész úton nem nagyon beszélgettünk,mert el voltam gondolkodva,Milla pedig nem szólt,nem akart kizökkenteni a gondolatmenetemből. A szél hűvösen fújt,de nem volt kellemetlen. Sőt! Most ez egészen magával ragadott. Sok emlék jutott eszembe,miközben hajamat tépte a fuvallat. A plázához érve megpillantottam pár srácot,akik kezében ott volt egy üveg sör. Valamiért elkezdtem bámulni őket,amíg azon kaptam magam,hogy szemezek egy sráccal. Néhány barna hajtincs a szemébe hullott,de nem ízléstelenül.Nem lehetett magasabb 175 centiméternél. Barna szemei ragyogtak. Kék farmerban volt,valami együtteses pólóban,amin egy halálfej volt,és egy világosabb farmerkabátban. Iszonyatosan helyes volt.

 -Hé! Lexi! A szemed ne essen ki! Gyere inkább befelé. - ragadta meg a karomat Milla,majd bementünk az üzletbe. Az ő első útja a New Yorker-hez vezetett. Nem mentem be vele,hanem inkább elmentem valamit inni. Ahogy az ételesek felé sétáltam,bekukkantottam pár üzlet kirakatába,de annyira nem tetszett meg semmi. Amikor végre odaértem a kijelölt célomhoz,felültem egy bárszékre majd rendeltem egy pohár kólát,mivel még nem igazán volt kitisztulva a fejem. Próbáltam visszaidézni a srácnak az arcát,de valamiért nem ment. Egészen addig gondolkodtam,hogy oldalra néztem és csodák csodájára ő állt mellettem.

 -Szia! - köszönt mosolyogva.

 -Ó! Heló! - mosolyogtam rá.

 -Richard vagyok! De szólíts csak nyugodtan Rich-nek. - nyújtotta felém a kezét.

 -Alexadra,de csak simán Lexi. - fogadtam el a felém nyújtott kezet.

 -Meghívhatlak valamire? -ült fel a mellettem lévő bárszékre.

 -Oh..igen. És ne haragudj,hogy bámultalak. - sütöttem le a szememet.

 -Ugyan,semmi gáz. Én is néztelek. -intett a pultosnak. Olyan elbűvölő volt. Egyáltalán nem az én stílusomhoz tartozó volt,de mégis annyira magával ragadott a személyisége.Az este további részében jobban megismertük egymást,iszogattunk,majd telefonszámot cseréltünk. Végül Milla jött,hogy mehetünk,mert végzett a vásárlással. Elköszöntem új barátomtól és mosolyogva mentem visszafelé.

 Na, drágáim! Több mint fél éve nem volt rész, de megígértem és be is tartom az ígéretem, így itt van az új rész, amit nem az én kezeim alkotta megszokott rész! Az egyik -új- osztálytársam írta, annak tiszteletére, hogy újra megnyitom blogom kapuit! Mégegyszer nagyon köszönöm Réka a segítséget, a kezdő löketet a folytatáshoz! Imádlak szivi, jó hétvégét :*!

 Csak ennyit szerettem volna írni nektek! Számítok rá, hogy nem csappan meg az olvasóim száma, s fogjátok olvasni továbbra is a blogom! 

Puszi, Lil!

ui.: Ne ijedjetek meg, mint a címben is látható, ez csak egy része a 21. fejezetnek! Nemsokára hozom a következő részt remélhetőleg!! :)

I'm sorry babys!

Most nem résszel jelentkezek... A blog mától SZÜNETEL! A laptopom bedöglött szóval amikor anyám nagyritkán a laptopjához enged, akkor is csak a fészem csekkolom meg a twitterem. Úgy döntöttem csinálok egy facebookos csoportot a blogjaimnak. A másik blogomba fogom vinni (ritkán) a részeket. Ezt egyenlőre hanyagolom mert, ha tervezettek szerint akarom folytatni a blogot nem lesz az az idő elég arra,hogy megírjak egy részt, míg itt ülhetek a laptop előtt.
Facebook csoport

Saját facebook

Twitter

Lucky Girl In The Olympic (másik blogom)

Csatlakozzatok, jelöljetek, kövessetek be és nézzetek be a másik blogomba is! :) Remélem sokan csatlakoztok a csoporthoz! :3

Xx. Lil

20. Honnan tudod? Nem it tudod, te mennyire akarom....

Hola! Bocsánat, hogy most hozom, de a laptopom beadta az unalmast szóval most is anyáéról vagyok -hehe szülinaposként ma megkaptam :D. A szavazás lezárul és mivel a legtöbben a 35 + epilógusra szavaztatotok ezért ennyi is lesz. A történet megvan a fejemben szinte végig szóval, ha van időm hozom is a részeket.

 Egyébként megjegyezném, hogy imádlak titeket! Túl vagyunk a 10.000 megtekintésen. Lehet más bloggerek erre azt mondják, hogy nagyon kevés, de nekem ez az első blogom és nagyon örülök ennek. :*

I hope u like it! :) xx. Lil

 ui.: Komizzatok és iratkozzatok fel!! :D

,, - Figyelj, felejtsük el és baromkodjunk mint szoktunk oké?- öklöztem bele a vállába apró nevetéssel."

 Körülbelül egy fél órát, órát bent voltunk a vízbe, de Niall -ki más- megszólalt, hogy éhes. Végül mindannyian átgondoltuk és rájöttünk, hogy rég ettünk és már korog a gyomrunk is. Közös megegyezés után egy palacsintázóba ültünk be. Én egy nutellás és egy túrós palacsintát ettem Millával egyetemben. A fiúknak persze ez a fél fogukra nem volt elég így Louis és Harry fejenként öt palacsintát evett míg Niall nyolc (!!!) darabot kért.

 - Te azt mind meg fogod tudni enni?!- hitetlenkedtem a szőkeség telerakott papírtárcájára nézve.

 - Persze.- dörzsölte össze a kezét és nekikezdett az evésnek

 Nevetve néztem, ahogy már szinte nem is eszik, hanem zabál. Én is lassan nekikezdtem, de én sokkal kulturáltabban. Először a túrós palacsintát, majd a nutellásat ettem. Ahhoz képest, hogy ők többet ettek nálunk, ők lettek hamarabb kész. Még beszéltünk kaja után pár percet az asztalnál utána meg visszaballagtunk a cuccunkhoz. Lefeküdtem a törülközőmre és élveztem, ahogy forró nap égeti bőröm. Nem vagyok az a nagyon lebarnulós típus, de azért nekem is lesz tőle egy kis színem. Persze drága, édes barátnőm a gyönyörű barna bőrrel büszkélkedik. Nem az a nagyon sötét szinte már néger barna színű, hanem az a pont határeset, mivel ha tovább barnulna, magvalószínűséggel már nem lenne olyan szép a színe. Szemeim csukva tartotta és úgy élveztem a napsütést. Halk kuncogás csapta meg a fülem. Kinyitottam a szemem viszont semmit sem láttam, szemeimnek meg kellett szoknia a fényt.  Harry volt az, akit hallottam kuncogni miközben engem nézett.

 - Min röhögsz?- érdeklődtem, viszont választ nem kaptam. Helyet kézfejét óvatosan arcomra helyezte és a szám széléről letörölt valamit. Az addig arcomon pihenő cseppnyi nutella az ujjára ragadt, amit ő élvezettel nyalt le- Hülye.- nevettem fel én is.

 Mellém dőlt a törülközőre ő is és szemét behunyva sütkérezett a napban. Fejem jobb oldalamra fordítottam, s az összes arcvonását végigtanulmányoztam. Szemeit, amit bár most csukva tartotta eszembe jutottak gyönyörű íriszei, amelyike a zöld legszebb árnyalataiban szokott pompázni. Innen ajkaira néztem le, amivel olyan finom puszikat tud adni az ember arcára, s olyan édesen tud csókolni. Tekintetem innen letévedt a mellkasára, ami egyenletesen mozgott fel, s le levegővétel közben. Szemeimmel végigpásztáztam finoman kidolgozott felsőtestén, amin itt- ott volt pár tetoválás. Nem volt az az őrülten kigyúrt ember, de azért látszottak -nem nagyon csak egy kicsit- a kockái, az erős karjai, amivel olyan óvatosan szokott átkarolni és a mellkasa, amin olyan jó pihentetni a fejét az embernek mikor hozzábújik. Tekintetem tovább kalandozott egész testén.

 - Mi van, tetszik, amit látsz?- nyitotta résznyire a szemeit.

 - Mi?- eszmélet fel kalandozásomból

 - Olyan szépen végigmértél, gondoltam megkérdezem, hogy legalább tetszik-e amit látsz.- mosolyodott el kajánul. Megráztam a fejem és visszafordítottam fejem eredeti helyzetébe. Szemeim becsukva gondolkoztam.

 Nem tudtam mire vélni ezeket a gondolatokat, viszont az igazat megvallva nem is érdekelt. Kis idő múlva megfordultam, hogy ne csak a hasam barnuljon, hanem a hátam is. Egy idő után elkezdtem álmosodni majd a fáradság túl erős volt, s elnyomott az álom.

***

- Á!- sikítottam fel mikor hideg vízcseppeket érzek testem némely pontján. Szemeim kipattantak és észrevettem az én drága barátaim, akik a vizes fürdőruhát rám csavarják. Már mindenki abban a ruhában volt, amiben eljött kivéve én.- Nagyon aranyosak vagytok, hogy felkeltettetek és nem hagytatok itt, de nem lehetett volna... Hmm... Hogy is mondjam... Szárazabb megoldást kitalálni?!- förmedtem rájuk. Egyszerre rázták meg a fejük és nevették el magukat. Félelmetesen egyszerre csináltak mindent mind a négyen. Lassan fülültem és a táskámat felkapva elmentem egy öltöző kabinhoz.

 Mikor visszamentem a többiekhez, akik csak rám várakoztak. Niall úgy rám nézett, hogy azt hittem elfelejtettem felvenni a ruhám és meztelenül jöttem ki.

 - Szereted a 5SOS-t?- tátotta a száját

 - Hát, csak a zenéjükért vagyok oda.- mosolyogtam rá- A tagokat nem igazán tudom... Mármint nem tudok valami sokat róluk, mert a tudásom a nevüknél megakadt.

 - Ó, pedig azt hittem végre eltudok, magammal csalogatni egy ismerőst csalni egy koncertre.- szomorodott el

 - És mi akadályoz abban, hogy ,,elcsalogass"?- formáztam kezeimmel a levegőben macskakörmöket. Neki felcsillantak a szemei, amin mind jót nevettünk.

***

 Mikor hazaértünk az órám már nyolc órát mutatott. Még elmentünk egy kicsit szétnézni a városban. Már több mint egy fél éve itt lakok, de még mindig nem láttam teljesen a várost. Volt egy kialakult útvonal ahol mászkáltam. Ez körülbelül egy 15 km körzet volt. Hát, mit ne mondjak gyönyörű város. A fiúk már voltak nem is egyszer itt -koncert-, viszont még nem igazán néztek szét. Állításuk szerint sokszor csak elmennek, egy városba majd adnak egy koncertet, s pápá város, mennek a másikba. Persze amikor már a hatodik szórakozóhely mellett mentünk el mindanyiunknak megjött a kedve a bulizáshoz, így hazajöttünk átöltözni és rendbe rakni magunkat.

 A szekrényem elé állva rájöttem, hogy most jön egy nehéz feladat. Nem, nem a ruhaválasztás lesz az a ,hú de nagy feladat", hanem az, hogy gyorsan kipateroljak mindent a szekrényemből ami a terhességem alatt kellett. Minden másfajta - mármint a normálisak, nem a kismama- ruhát a szekrény végébe hátulra raktam.

 Összesen tíz percembe tellett az egész. A ruhákat két nagy zsákba elraktam és félredobtam. Gyorsan kutattam a szekrénybe a megfelelő ruha összeállításért. Valami dögöset akartam felvenni, hisz' már jó ideje nem bulizhattam és most ki akarom használni. Persze azóta, amióta úgy megjártam a drogokkal nem is gondoltam rá, főkép arra nem, hogy használjam. Még azon gondolkoztam, hogy a piát is mértékelem annyira, hogy ne legyek részeg, viszont akkor mi élvezet lesz a buliban? Gondolataim közt megtaláltam a ruhát, amit fel akarok venni. Gyorsan kerestem hozzá egy cipőt, táskát és pár kiegészítőt. A sminket nem vittem túlzásba, így csak egy vörös rúzst raktam fel számra, s szememre egy vékony tusvonalat húztam majd szempillaspirállal dúsítottam szempilláim. Végül a kíváncsiság vezérelt és fújtam magamra az Our Moment-ből. Ja és, hogy ebben mi a kíváncsiság? Az, hogy Harry vajon észre veszi-e majd.

 Tükröm előtt állva megcsináltam a hajam -vagyis igazából a lustaság győzött felettem és csak kifésültem- majd késznek konstatáltam magam így leindultam.

 Harry lent beszélgetett Millával. Melléjük tipegtem. Milla összeállítása tipikus ő volt. Nem tudok mit mondani még róla. Sugárzott a ruhából, hogy ez ő.

 - Indulhatunk?- vigyorogtam. Mindketten bólintottak és Milla kiindult a házból. Én is mentem volna utána viszont egy erős, de lágy kéz visszarántott.

 - Mindenki téged fog bámulni.- húzódott közel hozzám- Nem akarom, hogy minden jött ment senki téged figyeljen...

 - Harry...- szavam elakadt miközben belélegeztem édes illatát.- Bulizz! Csajozz, vagy mit tudom, én mit csinálj!- kacsintottam rá de ő csak morgott valamit az orra alatt

 - Szokatlan, de mégis ismerős az illatod.- felkuncogtam mire ő csak egy értetlen fejet vágott

 - Hát, tudod... Voltak régen kis directioner pillanataim... Kis... Khmm... Na, mindegy.

 - Our Moment?- nem válaszoltam csak bólintottam. Hatalmas vigyor ült ki arcán, viszont nem akartam tovább bámulni az édes kis arcát így elindultam ki.

 Milla már ott várt minket a kocsi mellett tűkön ülve. Gyorsan bezártam a bejárati ajtót és indulhattunk is. Mivel mind tudtuk, hogy inni fogunk ezért még a kocsi közelébe sem mentünk. A séta mellett döntöttünk, hisz' nincs olyan nagyon messze, hogy taxival kéne utaznunk.

***

 - Hé, cica van gazdád?- jött oda hozzám egy pár évvel idősebb srác. Vagyis annak saccoltam. Nem volt rossz pasi, de nem az esetem.

 - Nincs.- unottan válaszoltam

 - Gyere, akkor igyunk meg valamit.- jött közelebb és hozzám akart érni

 - Azt nem mondtam, hogy lesz is.- kacsintottam és otthagytam.

 Az emberek csak úgy tolongtak mindenhol. A sokféle, tömény parfüm és spray illata keveredett az izzadt vagy épp elázott -néhány ember esetében mindkettő- szag keveredett és néha már kibírhatatlan bűz keletkezett. A tánctérre mentem ahol ritmusra kezdtem el mozogni. Kezemben az italommal, amibe néha- néha belekortyoltam, kémleltem az embereket. Ritka csoda, de most nem fogott meg egyik pasi sem, úgy, hogy játszadozni tudjak vele. Addig nézelődtem, mígnem elfogott a vodkám, így kikecmeregve a pulthoz mentem és kértem egy újat. Egy bárszéken ülve iszogattam újabb italom majd még egy újat... Vagy három különféle vodkát megittam mivel unatkoztam.

 Általában a piától megjön a kedvem ahhoz, hogy bárkivel szórakozzak és ez most sem történ másképp. Megpillantottam egy srácot és elindultam felé. Vagyis inkább próbáltam mivel alig bírtam állni a lábaimon.

Harry szemszöge:

 Eljöttünk szórakozni és en ahelyett, hogy buliznék, mit csinálok? Alexandrát figyelem. Egy pohár italt ittam egész végig pedig már itt vagyunk minimum egy órája. Ilyenkor már félig részeg vagyok, viszont most inkább figyeltem őt. Egy jó ideje egyedül ült egy bárszéken, s ha oda is ment hozzá egy- egy férfi elküldte. Gondoltam odamegyek hozzá, de ő előttem járt egy lépéssel. Leszállt a székről és felém fordult. Még állt pár másodpercet egyhelyben, majd elindult felém cseppet sem biztos lábakon. Elém érve közel hajolt hozzám és fülembe suttogott.

 - Te - húzta végig mutatóujját mellkasomon- és én -bökött magára- ott a tömegben - mutatott a táncoló emberek felé- egy tánc.- kacsintott rám és az emberek közé kezdett húzni.

 Közel lépve hozzám hátat fordított nekem és fenekét erősen hozzám nyomva kezdett mozogni. Normális esetben élveztem volna, de tudva, hogy ezt csak az alkohol hozza ki belőle... Derekát óvatosan megfogva magam felé fordítottam. Meglepődve szemembe nézett, s szerintem egy másod perc sem tellett el, letámadott ajkaimra. Automatikusan visszacsókoltam, viszont valami azt súgta húzódjak el. Így is tettem mire ő csak értetlen képet vágott.

 - Most mi a bajod?- kérdezte

 - Te nem akarod ezt igazából.

 - Honnan tudod? Nem is tudod, te mennyire akarom ezt én igazábó.- alsó ajkaira harapott és vágyakozó tekintettel nézett rám. Már majdnem beadtam a derekam, de nem tehetem. Tudom, hogy ha reggel felkel, és esetleg nem tudok magamon uralkodni és engem talál maga mellett az ágyban akkor a barátságunk is veszélybe kerülhet, viszont én ezt nem engedem! 

 - Tudod mit? Mennyünk haza, jó?

 - Oh... Mégis csak akarsz.- nyalja meg az alsó ajkát- Tudtam én, hogy nem fogsz tudni sokáig ellent állni nekem.- közelebb lépet én pedig csak szemet fogatva elkaptam a csuklóját és kisétáltunk a szórakozóhelyről. A szája egész végig csak járt. Folyton perverz dolgokat mondogatott nekem, amitől kezdtem elveszíteni az önuralmam, de a következményektől jobban féltem- Tényleg... Melyikünkhöz megyünk? Mehetünk hozzám is, de ha neked jobb, akkor mehetünk hozzád is.- csacsogott tovább mikor megállítottam egy taxit. Kinyitottam az ajtót neki ő pedig beszállt, majd átmentem a másik oldalra és beültem én is. Bediktáltam a címet, s már indultunk is- Honnan tudod a címem?!- nézett rám ijedten- Ki vagy te és most mi van?! 

 - Nyugi. Egy helyen lakunk onnan tudom.