Sziasztok!:) Új rész következik,de nem egészen Lilitől. Az egyik osztálytársa vagyok,aki szintén blogírással foglalkozik szabadidejében. A nevem Réka. ^^ Lili megkért,hogy segítsek be nekiegy kicsit. Remélem elégedettek lesztek
Alexandra szemszöge:
Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Nem igazán emlékeztem az előző estére,csak arra,hogy a többiekkel elindulunk bulizni,majd amikor odaértünk,kértem valamit inni. Onnantól se kép,se hang. Lerúgtam magamról a takarót,és meglepődve tapasztaltam,hogy a pizsamámban vagyok. Ha részeg voltam,márpedig az voltam,akkor nem öltöztem volna át. Szóval vagy Milla volt a segítségem vagy Harry. Bár kétlem,hogy az utóbbi. Legalábbis remélem. Feltápászkodtam a fekhelyemről,majd az ajtó irányába indultam eléggé imbolyogva. A gyomorom liftezett,a fejembe olykor olyan erősen nyilallt bele a fájdalom,hogy azt hittem,nem a másnaposság miatt van. Kiléptem a szobából,és a fürdőszoba irányába indultam. Lábaim kelletlenül vittek előre. Nyilván a magassarkú miatt sajogtak. A fürdőbe lépve,a kezemet a mosdókagylóra tettem és megtámasztottam magam. Félve a tükörbe néztem,és ijedten tapasztaltam,hogy a szemeim vérben úsznak. Éljen a másnaposság és a kialvatlanság. Valami oknál fogva hirtelen eszembe jutott az utolsó horrorfilm,amit láttam,így a térdemre zuhantam,majd a wc-t ölelgetve kijött belőlem minden felesleges dolog. Csoda,hogy még nem kerültem detoxba. Miután már megnyugodott a szervezetem,felálltam,a csaphoz léptem,és megmostam az arcomat,majd a fogamat. Ezután kimentem a konyhába,ahol kaja illat csapta meg az orromat. Meglepődve tapasztaltam,hogy Hary sürög-forog a konyhában és palacsintát csinál. Az asztalon már egy nagy tányérral volt.
-Szia. -köszöntem neki. A hangom eléggé be volt rekedve és inkább hasonlított Jigsaw
hangjára,minthogy egy 18 éves lányéra.
-Jó reggelt hercegnő! Hogy érzed magad? - mosolygott rám. Az arca olyan üde volt,egy kicsit sem látszott rajta a másnaposság nyoma. Bár ki tudja. Lehet, hogy nem is ivott.
-Úgy nézek ki, mint aki majd' kicsattan a boldogságtól? Őszintén szólva, soha nem voltam még ilyen szarul. - morogtam, majd leültem az asztalhoz. A szervezetem nagyon nem kívánt semmi kaját. Sőt, ha ránéztem bármire, amit enni vagy inni lehet, elkezdett émelyegni a gyomrom. De Harry palacsintái nagyon hívogatóan néztek ki, így elvettem egyet,tettem rá nutellát,összecsavartam és beleharaptam. Az édes szétterjedt a számban,az ízlelőbimbóim kiélesedtek. Minden falat maga volt a Mennyország. Csodával határos módon úgy ettem meg három palacsintát, hogy nem jött vissza. Ezután Harry elém tett egy bögre kakaót. Hosszú ideig csak néztem,ahogy a tejszínhab semmivé lesz a tetején. -Figyelj csak..kérdezhetek valamit? - néztem rá a srácra.
-Már megtetted. - mosolyodott el.
-Hogy kerültem haza? És hogy kerültem a pizsamámba? - hagytam figyelmen kívül a poénkodását.
-Konkrétan rám mozdultál és mindenképp szobára akartál menni. - mesélte egy kaján vigyor kíséretében.
-Na ne! De ugye nem? - néztem meghökkenve.
-Nem. Elhoztalak haza,aztán segítettem átvenni a pizsidet.
-A pizsimet? Te láttál engem fehérneműben? - kerekedett ki a szemem.
-Nem ez volt az első eset,remélem tisztában vagy vele.
-Igen,tudom,de akkor is. Nem gondolod,hogy ez egy kicsit szemtelenség? Egyszerűbb lett volna,hogyha csak simán hazahozol,felkísérsz a szobámba,aztán betakarsz. - akadtam ki,majd a fejemhez kaptam,mert megint belenyilallt a fájdalom.
-Bocsánat,hogy törődtem veled. És amúgy nem tudom,hogy ki akart velem szobára menni. - vágta be a sértődöttet.
Felálltam az asztaltól és felmentem a szobámba. Kezembe vettem a telefonomat és meglepődve tapasztaltam,hogy 8 nem fogadott hívásom volt. Ebből 6 Milla,2 Niall. Nem foglalkoztam vele,csak bedőltem az ágyamba és benyomtam a kedvenc számomat,majd elnyomott az álom.
Estefelé ébredtem fel,de nem egyedül. Kedves barátnőm ott ült az ágyam mellett és hevesen nyomkodta a telefonját. Azt hiszem,hogy játszott valamin.
-Jó reggelt Milla. - mondtam nyűgösen.
-Reggelt? Basszus. Este 6 óra van. Miért nem hívtál vissza? Tudod,hogy aggódtam?- fakadt ki,én pedig megszeppenve néztem rá.
-Miért aggódtál?
-Mert tegnap este olyan gyorsan eltűntél,és a kedves barátod sem tudott volna szólni,hogy hazahoz. -bosszankodott,miközben még mindig őrült erővel nyomta a telefonja kijelzőjét.
-Oh,értem. És mióta vagy itt? - érdeklődtem.
-Már pár órája. Figyelj,el tudsz jönni velem a plázába pár ruhát venni? - emelte rám a tekintetét,telefonját pedig a zsebébe süllyesztette.
-Öhm..igen. Miért is ne? - keltem ki az ágyból és a szekrényemhez lépetem,hogy keressek valami értelmes ruhát. Egészen véletlenül feketébe öltöztem. Milla meg is jegyezte,hogy gyászolok-e valakit. De egyszerűen csak ehhez volt kedvem.
***
Egész úton nem nagyon beszélgettünk,mert el voltam gondolkodva,Milla pedig nem szólt,nem akart kizökkenteni a gondolatmenetemből. A szél hűvösen fújt,de nem volt kellemetlen. Sőt! Most ez egészen magával ragadott. Sok emlék jutott eszembe,miközben hajamat tépte a fuvallat. A plázához érve megpillantottam pár srácot,akik kezében ott volt egy üveg sör. Valamiért elkezdtem bámulni őket,amíg azon kaptam magam,hogy szemezek egy sráccal. Néhány barna hajtincs a szemébe hullott,de nem ízléstelenül.Nem lehetett magasabb 175 centiméternél. Barna szemei ragyogtak. Kék farmerban volt,valami együtteses pólóban,amin egy halálfej volt,és egy világosabb farmerkabátban. Iszonyatosan helyes volt.
-Hé! Lexi! A szemed ne essen ki! Gyere inkább befelé. - ragadta meg a karomat Milla,majd bementünk az üzletbe. Az ő első útja a New Yorker-hez vezetett. Nem mentem be vele,hanem inkább elmentem valamit inni. Ahogy az ételesek felé sétáltam,bekukkantottam pár üzlet kirakatába,de annyira nem tetszett meg semmi. Amikor végre odaértem a kijelölt célomhoz,felültem egy bárszékre majd rendeltem egy pohár kólát,mivel még nem igazán volt kitisztulva a fejem. Próbáltam visszaidézni a srácnak az arcát,de valamiért nem ment. Egészen addig gondolkodtam,hogy oldalra néztem és csodák csodájára ő állt mellettem.
-Szia! - köszönt mosolyogva.
-Ó! Heló! - mosolyogtam rá.
-Richard vagyok! De szólíts csak nyugodtan Rich-nek. - nyújtotta felém a kezét.
-Alexadra,de csak simán Lexi. - fogadtam el a felém nyújtott kezet.
-Meghívhatlak valamire? -ült fel a mellettem lévő bárszékre.
-Oh..igen. És ne haragudj,hogy bámultalak. - sütöttem le a szememet.
-Ugyan,semmi gáz. Én is néztelek. -intett a pultosnak. Olyan elbűvölő volt. Egyáltalán nem az én stílusomhoz tartozó volt,de mégis annyira magával ragadott a személyisége.Az este további részében jobban megismertük egymást,iszogattunk,majd telefonszámot cseréltünk. Végül Milla jött,hogy mehetünk,mert végzett a vásárlással. Elköszöntem új barátomtól és mosolyogva mentem visszafelé.
Na, drágáim! Több mint fél éve nem volt rész, de megígértem és be is tartom az ígéretem, így itt van az új rész, amit nem az én kezeim alkotta megszokott rész! Az egyik -új- osztálytársam írta, annak tiszteletére, hogy újra megnyitom blogom kapuit! Mégegyszer nagyon köszönöm Réka a segítséget, a kezdő löketet a folytatáshoz! Imádlak szivi, jó hétvégét :*!
Csak ennyit szerettem volna írni nektek! Számítok rá, hogy nem csappan meg az olvasóim száma, s fogjátok olvasni továbbra is a blogom!
Puszi, Lil!
ui.: Ne ijedjetek meg, mint a címben is látható, ez csak egy része a 21. fejezetnek! Nemsokára hozom a következő részt remélhetőleg!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése