21/2

 Sziasztok! Bocsi, hogy csak most hozom, de mivel kollégista lettem hétköznap nincs esélyem írni -vagyis inkább felrakni ide, mivel laptopom van, de netem nincs- meg hétvégekként meccseim vannak, de amikor csak tudok hozok részt! Remélem megértitek! 

Jó olvasást, komizzatok és iratkozzatok fel! 

 xx. Lil

-  Ismered ezt a srácot?- kérdezte Milla már haza fele tartva.

-  Csak most ismertem meg. Nagyon szimpatikus srác. – nem akartam róla többet mondani, mert túl jól ismerem már Millát. Egyből kombinálna.

 Nem kérdezősködött tovább, amit furcsállottam is, de nem bántam.

 Otthon Harry a nappaliban feküdt és láthatólag aludt. Odasétáltam hozzá számat a füléhez tettem majd sikítottam egy aprót, de mégis hangosat. Barátnőm alig bírt állva maradni a röhögéstől, ami Harry ijedt képe hozott ki belőle. Én csak nagy vigyorra az arcomon figyeltem őt. Egy hirtelen mozdulattal maga alá tűrt a kanapén és rám ült.

 - Hé! Engedj el. – csapkodtam meg mellkasát majd barátnőmre néztem- Milla segíts! Összenyom!- csak feltartotta a kezét és kihátrált a szobából. Visszafordultam Hazz felé és szemébe néztem- Ugye tudod, hogy nem vagy egy pihesúlyú teremtmény? És azzal, hogy összenyomsz?- felnevetett, de nem szállt le rólam csak a fülemhez hajolt.

 - Egy csókért bármit megteszek neked. – mormogta édes, rekedtes hangján a fülembe. Nem helyes, de ahogy hátrahúzódott tekintetem akaratlanul is szép íves ajkaira tévedt. Bólintottam egyet és közel hajoltam hozzá és egy apró csókot nyomtam ajkára majd elhúzódtam. Kívántam ajkait ajkaimra, de nem véltem túl helyesnek.  Szemiben csalódottságot véltem felfedezni, amikor elhúzódott tőlem.

 - Harry… Tudod, hogy ez nem helyes. - sütöttem le szemeim

 - Tudom, de nem tudok mit csinálni… Szeretlek Lexi.  – szemeim villámgyorsan pattantak ki. Lassan leszállt rólam és elindult az ajtó felé.  Sóhajtva ültem fel. Úgy gondoltam ideje lenne visszamenni lassan Londonba, így bementem a szobámba és gyorsan lefoglaltam három repjegyet.

 Épp zuhanyozni indultam volna, amikor telefonom pittyegni kezdett. Rich volt az. Sms-ben jó éjt kívánt nekem. Nagyon édes volt tőle, így gyorsan válaszoltam is rá. Mivel Harry-t hagyni akartam így csak egy sms-t küldtem neki, hogy neki is foglaltam jegyet Londonig és hogy remélem nem haragszik rám.

 Épp raktam volna le a telefonom, amikor újabb csilingeléssel jelezte az sms-t.

  

Nem haragszok rád egyáltalán, inkább én tartozok neked egy bocsánatkéréssel, amiért ezt csinálom.:( Sajnálom, Lexi! Egyébként köszönöm, hogy gondoltál rám majd átutalom az árát a számládra!:) Xx.

 Mosolyognom kellett ezen az apró üzeneten. Szegény kis naiv Hazza. Tudhatná már, hogy nem kell átutalnia. Nem írtam több sms-t , most már tényleg leraktam a telefonom az éjjeli szekrényemre és elindultam lezuhanyozni.

***

 Arra riadtam fel hirtelen, hogy valami összetört és valami, vagyis jobban szólva valamik leestek. Felálltam az ágyamból és rájöttem, hogy újabb földrengés van. Amióta itt vagyok LA-ben körülbelül három földrengés volt, ami ilyen komolyabb, érezhetőbb volt. Mivel ez ellen nem tudok mit tenni inkább megpróbáltam megkeresni azt a valamit, ami valószínűleg eltört.

 Kimentem a szobámból és szétnéztem, nem láttam semmit így kimentem a nappaliba. A szekrényről esett le egy kis váza, amibe minden héten friss virágokat hoztunk. Sajnálom, mert szép volt, de nem tudok mit kezdeni ezzel sem, így csak kimentem a konyhába egy seprűért és egy lapátért.

 Amikor beléptem Harry-t láttam meg először a pultnál ülve, miközben épp valamit ivott. Nem vette észre, hogy bejöttem, így halkan mögé lépkedtem és megöleltem hátulról. Éreztem, hogy az ijedségtől megrándul a teste, majd lenyugodva visszagörnyedt. Megfordult a széken és felém fordult. Szemei csak úgy csillogtak, mintha valami kristály lenne vagy nem is tudom.

 - Nem tudsz aludni?- kérdeztem suttogva

 - Felkeltem a rengésre. Nem vagyok ehhez hozzászokva. – rázta meg fejét. Rámosolyogtam.

 - Én ennyi idő után megszoktam…- sóhajtottam egyet. Belegondoltam abba, hogy pár napja még egy gyereket hordoztam a hasamban most meg már ő nem is létezik csak egy helyen… a szívemben. A szívemben ő mindig ott lesz! Ő az én kislányom, aki bár nem láthatta meg a világot, de mégis sok mindenen keresztülment. Észre sem vettem, egy könnycsepp gurult le arcomon.

 - Mi a baj?- kérdezte és hüvelykujjával letörölte arcom.

 - Nincs csak eszembe jutott az én kisbabám… Nem tudom te hogy vagy vele, de én attól függetlenül, hogy nem született meg én úgy tekintek rá, mintha már rég óta velem lenne és itt élt volna velem… Ő az én meg nem született kislányom és már nincs…- hozzábújtam szorosan és sírásba törtem ki.

 - Teljesen igazad van… De a szívünkben örökké fog élni! Ő a mi kislányunk és én nagyon szeretem így is!- suttogta a fülembe.

 - Harry… Én teljesen össze vagyok zavarodva. – néztem fel rá. Egymás szemébe néztünk és én teljesen elmélyedtem tekintetében. Nem akartam megszakítani ezt a szemkontaktust köztünk, sőt. Inkább a távolságot is fel akartam bontani. Láttam, tekintete egyre lejjebb megy és megállapodik ajkaimon. Ő is úgy érzett akkor abban a percben, mint én.  Most nem érdekelt az este történtek, nem érdekelt az érvem, miszerint mi helyes, s mi nem. Közelebb hajoltam hozzá, s látva ezt ő is elkezdett közeledni. Úgy értek ajkaink egymáshoz, mintha mindkettőnknek ez lenne életünk első csókja. Amilyen óvatosan, mégis szenvedélyesen kezdtük olyan vad lett. Kezei derekamra majd combomra vándorolt, s ölébe húzott.  Nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen, de levegő hiányában elváltunk. Szemünk mindkettőnknek csukva maradt és zihálva egymásnak dőltettük homlokunkat. Hiányoltam ajkait ajkamról így egy apró csókot nyomtam még szájára végezetül. Elhúzódtam tőle, de öléből nem szálltam ki. Tekintete újból rabul ejtett miközben kezeivel kezeimet kereste. Óvatosan cirógatta ujjaival kézfejem, majd összekulcsolta kezünk.

 Legalább tíz percig ültünk így ebben a pózban és némán figyeltük egymást. Kezdtem újból álmosodni és már nem egy ásítást nyomtam el. Szemeim akarva, akaratlanul is kezdtek el lecsukódni és láttam Hazzon is, hogy ő is álmos.

 - Menjünk aludni. – suttogtam. Csak bólintott egyet és ölében tartva kezdett el cipelni.

 - Alszol velem?- nem mondtam semmit csak bólintottam.

  Becipelt szobájába és letett az ágy egyik oldalára, majd átsétált a másikra és befeküdt mellém. Betakart mindkettőnket és a takaró alatt szorosan karolta át derekam. Jó érzés volt újra karjaiban lenni, de valahol mélyen mégis éreztem, hogy nem helyes, amit tettem, viszont jelenleg nem zavart.

***

 Reggel, amikor felkeltem Harry még bőven az igazak álmát aludta. Óvatosan lehámoztam magamról kezét és kimásztam mellőle. Kimentem a szobából és a konyhát céloztam meg. Drága barátnőm hozzá nem illően már ott ült és reggelizett.

 - Jó reggelt. – köszöntem, s a pirító sütőhöz léptem. Beledobtam két szelet kenyeret és felültem a pultra mellé, míg az sült.

 - Neked is. Mi újság veled és Harry-vel?- érdeklődött szemöldökét húzogatva. Furcsán néztem rá, mivel nem értettem semmit.

 - Mire gondolsz?

 - Hát, az esti kis csókcsatátokra. Lejöttem a zajokra majd bementem a konyhába, de ti észre sem vettetek, miközben egymás szájában matattatok. kikerekedett szemekkel figyeltem őt, miközben erről beszélt.

 - Mi… Nem tudom. Annyira jó volt, de félek, hogy megint hibázok.

 Ekkor Hazz lépett be a szobába és álmos tekintettel köszönt nekünk. Felajánlottam neki egyik pirítósomat, amit szívesen el is fogadott. Reggeli közben elmeséltem Millának is, hogy holnap utazunk haza. Csak váll rándítva reagált rá és bocsánatot kérve tőlünk visszament pakolni a szobájába.

 Én is felálltam, s megfogtam saját tányérom, majd Harry-hez lépve az övét is el akartam venni, hogy elmossam, de csak akartam. Ölébe húzott és átkarolta derekam. Kisfiús mosolyával tekintett rám,a mitől nevetnem kellett. Furcsa fejjel nézett rám, de én csak megráztam a fejem. Váll rándítva húzott még közelebb magához. Ajkait óvatosan illesztette enyéimre. Nem volt hosszú csók, csak egy kicsi és szolid.

 - Pakolnunk kéne…- sóhajtottam.

 - Segítesz?

 - Ha te is nekem. – mosolyodtam rá és egy apró puszi után elindultunk fel.

 A nap nagy része pakolással telt… Vagyis, hogy azzal szerettük volna tölteni, de sokszor elterelődött a téma… vagy a szánk.

 Szóval lényegében fél óra szenvedés után kiküldtem főzni Hazz-t én pedig szépen összecsomagoltam az összes holmiját. Így, hogy nem volt bent csupán másfél órát vett igénybe a pakolás és rátérhettem a saját ruháim pakolására.

 Csak két bőrönd ruhám volt, amit el szerettem volna vinni, mivel a kismamaruháim odaadom majd a rászoruló kismamáknak. Az egyéb cuccom, amit haza szeretnék vinni magammal egyből –a létfontosságú tárgyakra, holmikra gondolok-, s ami nem olyan fontos, de haza kell vinni bedobozoltam és felhívtam egy futárcéget, hogy szállítsák haza, Londonba.

 A saját dolgaim pakolása hosszabb időbe telt, így az ebéd úgymond egy kis pihenő volt a cuccolás közt. Majdnem négy órán át pakoltam, mire minden el lett rakva. Este jött is a futár és elvitték a Milla és én általam becsomagolt dobozokat, táskákat. Elméletileg holnapra már ott lesz az összes a házamnál, Londonban.

 Mivel Harry csinálta az ebédet, így úgy gondoltam, a vacsorát majd én megoldom. Régen volt már gofri, ezért bekevertem a tésztát és egy óra alatt ki is sütöttem az a rengeteg gofrit.

 - Vacsora!- kiáltottam el magam, mire egy fél percen belül nyál csorgatva belépett mindkét lakótársam.

 Nevetnem kellett azon, hogy gyors mozdulattal lecsapták magukat az asztalhoz és egy- egy kanállal megkenik maguknak a gofrikat.

 A vacsora viszonylag csendben telt. Csupán annyiról beszélgettünk, pár mondat erejéig, hogy holnap mikor indulunk ki a reptérre, meg arról is ejtettünk pár szót, hogy mi legyen ezzel a házzal. Igazából felvetettem azt a lehetőséget, hogy tartsuk meg nyaralónak, hisz közel van a tengerparthoz is meg minden. Milla nem ellenezte, így lett egy közös nyaralónk.