22.

 Sziasztok! Tudom, hogy mindig sok kihagyás van 1-1 rész közt, de sajnálom én csak így tudok írni.:( Amikor megjön az ihlet írok és nem lehet megállítani, de amúgy ha nincs akkor akárhogyan is akarok nem tudok összehozni jó részt, összecsapni meg nem akarom mert nincs értelme! 

 Ja és nem tudom emlékeztek-e, de anno megszavaztattam, hogy hány részes legyen a blog... Na igen, de mégsem 35 +Epilógus, hanem csak 30 +Epilógus lesz. Sajnálom, de így tudom kihozni a maximumot. Ha több lenne, akkor csak tele lenne egy csomó töltelék résszel. 

 Na mindegy, jó olvasást, KOMIZZATOK (kérlek *bociszemek*) és persze iratkozzatok fel, ha még nem tettétek volna meg eddig! 

xx. Lil

 Otthon, édes otthon! Végre újból Londonban vagyok. 

 Az út nem volt gázos. Reggel korán felkeltünk és elindultunk a reptérre, majd ott vártunk még fél órát. A repülő út hosszú volt, de szinte végig aludtuk szóval, amire újra Londonban voltunk teljesen frissek voltunk.

 Az út óta eltelt egy nap. Harry bement a stúdióba, mert most, hogy itthon belefoghatnak az újabb projectbe.  Milla pedig hazament az édesanyjához. Mivel mára semmi programom nem volt, így gondoltam meglátogatom nagyit.

 Kikászálódtam az ágyból és egyből a gardróbomhoz léptem. Kivettem belőle pár cuccot és a fürdőbe indultam. Megszokáshoz híven kopogtam, bár fölösleges volt, hiszen egyedül vagyok a lakásban. Beléptem a helységbe és ledobtam a ruháim egy kis polcra majd a zuhany alá léptem. A jó forró víz csak úgy égette áthűlt testem, ami az őszi hideg idő miatt fagyott át. Lassan be kell fűtenem, de ma már fölösleges maximum estére fogok egy picit.

 A zuhany alól kilépve egy puha törülközővel szárazra töröltem magam és felkapkodtam ruháim.

 Még fogat mostam, kisminkeltem magam és megfésülködtem, s ezek után kimentem a fürdőből.

 Telefonom csengőhangját meghallva odasiettem az éjjeli szekrényemhez. Rich neve villogott a kijelzőn, így gyorsan felkaptam.

 - Szia!- szóltam bele

 - Szia Lexi! Hogy vagy? Rég beszéltünk, nincs kedved találkozni?- bombázott kérdéseivel egyből.

 - Köszönöm jól vagyok, viszont már nem LA-ben vagyok. Hazajöttem Londonba sajnálom! Esetleg, ha valamikor erre jársz, vagy ha én járok LA-ben akkor keressük egymást, rendben?

 - Oh, rendben. Viszont már én sem leszek sokáig Los Angeles-i lakos. Tudod én folyton járom a világot a haverokkal. Most New York-ba költözünk pár hét erejéig szóval, ha utazol, valamerre Amerikán belül szólj és intézkedek.

 - Feltétlen! Viszont most mennem kell, mert ma nagyi látogatásra megyek! Szia!- kuncogtam

 - Szia!- és bontotta a vonalat.

 Nagyon bírom ezt a srácot. Annyira eltér a stílusunk, de mégis megfogott benne valami. Na, de mindegy is indulnom kell.

 Kimentem a garázsba és beindítottam az én lelkemet. Látszott rajta, hogy több mint hét hónapig senki nem nyúlt hozzá, mivel legalább négy centi por állt rajta, mint mindenhol. Megfogtam egy seprűt és leporoltam. Viszont a nagy okos fejemmel egy zárt helységben jó nagy porfelhőket kavartam, ezzel majdnem megfullasztva magamat. Gyorsan kinyitottam a garázsajtót és kirohantam rajta. A fulladozós köhögések kezdtek enyhülni én pedig végre TISZTA oxigénhez jutottam.

 - Jól megcsináltad ezt is Alexa…- mormogtam magamban.

 Visszamentem a kocsimhoz és beszálltam. Belülről is elég mocskos volt, így amíg nagyinál leszek, elviszem egy kocsi mosóba, ott majd helyrepofozzák az én szépségemet.

 Telefonomat elővéve felhívtam az egyik haverom, aki ott dolgozik, hogy mikor érnek rá ma. Elmondása szerint még van négy autó, ami mosásra vár, de igazából elvihetem most is és akkor ott hagyom, napvégén meg érte megyek.

 Beindítottam az autót és elindultam. Egy tíz perc alatt ott voltam és leadtam az autóm majd gyalog folytattam utamat.

 Húsz percet sétáltam, de nem tűnt annyinak. Megérkeztem a nagy családi ház elé és úgy éreztem, hazaértem.

 Amikor hazajöttem Londonba úgyszintén éreztem ezt, de most felerősödött ez az érzés bennem.

 Bekopogtam, s pár pillanat múlva már szemben is állt velem az én drága nagymamám.

 - Szia, mama! Hogy vagy?- öleltem át

 - Szervusz! Gyere beljebb kincsem! Köszönöm kérdésed, megvagyok. Mi szél hozott erre téged?- mosolygott és a teraszra invitált.

 Beszélgetni kezdtünk, s közben ittunk egy- egy bögre teát, amit időközben mama kihozott. Nagyon hiányzott nekem már, hogy vele legyek, hiszen számomra ő az egyetlen családtagom. Papa nem rég halt meg, talán egy éve. Sokat sírtam utána, de mostanra már feldolgoztam, ahogy mama is. Sokat emlegetjük őt és az ilyen beszélgetések közt olyan, mintha ő is köztünk lenne.

 Nagyi kitalálta, hogy csinál egy gyors ebédet, amit együtt megcsinálhatnánk, mint régen. Szívesen egyeztem bele az ötletbe, így kitaláltuk, hogy palacsintát csinálunk meg egy kis paradicsomlevest. Tudta ám, hogy mi kell nekem, mivel az ő paradicsomlevese a világ legfinomabb levese, komolyan mondom!

 Egy fél óra múlva már a leves a gázon főtt és a palacsinta tésztája is be volt keverve. A szekrényhez léptem, hogy kivegyem a serpenyőt a sütéshez. Kinyitottam a szekrényajtót és rálátást kaptam a rég óta ott tartózkodó képekre. Mama és papa volt jó pár képen, de volt olyan ahol anya, apa és én vagyunk, meg persze olyan is, amin mind az öten. Unokatestvéreimről, s családjukról is volt kirakva kép. Velük is ezer éve találkoztam. Amikor olyan három- négy éves voltam sokszor gyűlt össze a család akár nálunk, akár nagyinál, de volt olyan is, hogy az én drága Katy nénikémnél.

 Kikaptam a serpenyőt a helyéről és bezártam a szekrényt. Mosolyogva léptem a tűzhelyhez, ahol nagyi a levest kavargatta és felraktam fazék mellé a palacsintasütőt. Bekapcsoltam alatta a tűzet, hogy melegedjen át az, míg én előveszem az olajt.

 - Tényleg!- szólalt fel nagyi- A pasikkal, hogy állsz?- na, igen… Itt az ideje kiteregetni a lapjaim és elmesélni mindent.

 Elkezdtem elmondani, hogy találkoztam Harry-vel és véletlenül terhes lettem, de nem akartam elvetetni a gyereket, így LA-be költöztem, mert Hazza nem akarta felvállalni a gyereket még annyira sem, hogy egy kicsit akár anyagilag támogassa gyermeke jövőjét. Elmondtam, hogy utánam jött hét hónappal később én meg megbocsájtottam neki. Az is asztalra került, hogy hogyan vetéltem él és most hol tartunk Harry-vel, sehol. Néha megcsókoljuk egymást, de egyikőnk sem mondta ki konkrétan azt, hogy járunk-e.

 - Röviden ennyi. – mosolyodtam el, félig őszintén, félig keservesen.

 - Húha! Ha ez volt a rövid verzió, amit addig meséltél, hogy legalább tizenöt palacsintát kisütöttél és a leves is elkészült, milyen hosszú lehet vajon a hosszú verzió?- kérdezte, inkább magától, mintsem tőlem, de én jót virultam ezen.

 Ezt szeretem nagyiban leginkább. Nem dorgált meg, azért mert felelőtlen voltam és teherbe estem, nem szólt egy szót sem arra, hogy újra azzal a sráccal ,,kavarok” , aki úgy magamra hagyott a legnehezebb pillanatokban a hírneve miatt.

 Ebéd után még egy fél órát beszélgettünk, de telefonáltak, hogy kész az autóm, így lassan elindultam. Megígértem mamának, hogy valamikor még meglátogatom minden féle képen, s ezután leléptem.

 Jó volt egy kicsit sétálni, bár már látszik, hogy lassan beköszönt az ősz. Mindjárt itt a szeptember és az idő kezd lehűlni. Még most nagyon kellemes idő volt, de egy hónap múlva már nem lehet ezt elmondani.

 Szívesen sétáltam volna még, de megérkeztem az autómosó elé, így kénytelen voltam kocsiba ülni.

 Furcsa volt újra abban a lakásban lenni, ahol alig pár napot, hetet laktam és már el is költöztem, viszont egyben felemelő érzés is volt. Felszaladtam az emeletre és átöltöztem egy otthoni kényelmes ruhába, ami egy bő pólóból és egy rövidnadrágból állt.

 A tükör előtt megálltam és belenéztem. Kicsit felhúztam a pólómat és előbukkant a megnyúlt bőröm. Már nagyjából visszahúzódott, de még nem teljesen. Elfogok járni edzeni, hogy feszesebb legyen a bőröm. Nem tudom, hogy tudom majd folytatni a modellkedést ilyen bőrrel, de mindent megteszek érte.

 Mivel nem volt semmi dolgom, így bementem abba a szobába, ami a leginkább hiányzott, a zeneszobám. Leültem a zongora élé és játszani kezdtem. Egymás után játszottam a régebbi számaimat majd előkaptam a füzetem és a kottatartóra helyeztem.

 Rég írtam dalt és már ideje lett volna valami újat alkotni. Na jó… amíg terhes voltam tizenhárom számot írtam, de mindegy.

 Kezemet a billentyűzet felett tartottam majd elkezdtem leütni a hangokat. Abbahagytam, s leírtam ezt a pár kottát, s folytattam a billentyűk ,,nyomogását”.  Órák telhettek el mire készen lettem az alappal. Végignéztem a kottát majd újból elölről kezdtem. Meg voltam elégedve magammal, így úgy gondoltam, hogy megérdemlek egy kis üdítőt. Lezártam a zongorát és a füzetemmel a kezemben kimentem a konyhába.

 Épp hogy kiöntöttem a narancslevemet egy pohárba megszólalt a csengő. Pohárral a kezemben mentem ajtót nyitni.

 - Szia, hát te?- mosolyogtam váratlan vendégemre

 - Hello remélem nem zavarok, csak gondoltam beugrok megnézni, jól vagy-e.

 - Mint látod élek. – nevettem fel. – Jajj, de paraszt vagyok! Gyere beljebb!- vágtam magam fejen- Kérsz esetleg inni, vagy enni?- kérdeztem miközben levette a cipőjét.

 - Igen egy pohár innivalót elfogadnák.

 Behívtam a konyhába és, a már üres poharamat leraktam a pultra. A szekrényből kivettem egy tisztát és töltöttem neki is egy kis narancslevet. Visszafordultam hozzá és majdhogynem szívbajt kaptam.

 - Azt most szépen visszarakod és becsukod!- szóltam rá. Talán kicsit erélyesebben, mint terveztem, mivel kicsit megijedt és összerándult.

 - Ezt eljátszod nekem?- mint aki meg sem hallotta, hogy mit is kértem tőle, kinyitotta egy oldalon és felém tartotta. Ránéztem fél szemmel a papírra és az egyik kedvencemet mutatta.

 A címe „I hope” volt. Akkor írtam amikor LA-be költöztem és visszaemlékeztem arra a pillanatra, amikor Harry lefeküdt valakivel, s közben véletlenül felhívott. Ahhoz képest, hogy már rég megbocsájtottam neki, s tudom, miről szól ez a dal, mégis ez a kedvencem. Ha neki nem mutatom meg akkor kinek? Egyedül ő hallott eddig játszani.

 - Igen, gyere. - mosolyogtam rá és beinvitáltam a zeneszobámba. – De ne szokj hozzá, hogy játszok neked! Különben is! Te vagy itt a kis popsztár, miért nem te énekelsz nekem?- húztam fel fél szemöldököm és közben rávigyorogtam.

 - Nekem oké, de először te!

 Beültem a zongora elé és elkezdtem játszani és, hogy most ne tudjon megszólni, azért amiért nem énekeltem hozzá, elkezdtem a szöveget is. Így, hogy neki kellett játszanom ezt a számot könnyű volt. A jelenléte sokat jelentett számomra, s másnak lehet, el se tudnám játszani, bár nem is akarnám, szóval nem lenne ilyen probléma.

 Lassan a végére értem, már csak tár billentyűt kellett lenyomnom. Az utolsó hangokat is kiénekeltem és vége volt.

 - Na, milyen volt? Örülsz?- vigyorogtam rá

 - Csodálatos volt. – leült mellém és magához húzva megcsókolt. Lassú, szenvedélyes csók volt. Imádom az ilyen csókjait, isteni!

 Amikor elválltak ajkaink egymástól kicsit elpirultam, de gyorsan feldobtam azt az ötletet, hogy játsszon most ő nekem valamit. Bólintott én pedig átadtam a teljes helyet neki, mivel mint kiderült tud zongorázni és van egy száma, ami pont arra íródott. Odahúztam egy babzsák fotelt a zongora mellé és figyeltem, hogy mikor kezd neki. Láttam, hogy még gyorsan átfutja a szemével a billentyűket és a kezét fölé emeli. Elkezdte játszani. Nagyon tetszett az alap. Szép volt! Na igen, ha ettől elaléltam már, akkor azt nem tudom leírni szavakkal, hogy milyen volt mikor énekelt is. Már az első pillanatoktól tudtam mit játszik. Imádtam mindig is ezt a számot. Nagy átéléssel játszott én pedig csodálattal néztem őt. Tehetséges ember, nemhiába is, énekes. Amikor abbahagyta tapsolni kezdtem és vigyorogtam, mint egy töklámpás. Harry elkezdett rajtam nevetni, hogy hogyan lehet, ekkora barom gondolom.

 - Harry… Jól tudom, hogy ezt te írtad?- kérdeztem kíváncsian. Ja, egyébként a szám a Don’t Let Me Go volt.

 - Igen, teljesen egyedül. – mondta büszke mosollyal és kihúzta magát.

 - Nem írunk együtt egy számot? Mármint az alap megvan, csak semmi nem jut eszembe a szöveggel kapcsolatosan. – szomorodtam el

 - Játszd el!

 - Rendben.

 Észre sem vettük, hogy elszaladt az idő. Mikor kimentünk a szobából már esteledett. Harry elköszönt tőlem és hazament. Egy apró csókot nyomott a számra és el is indult.

 A dallal elég sokat haladtunk már a negyede, fele meg van. Eddig nagyon tetszik.

21/2

 Sziasztok! Bocsi, hogy csak most hozom, de mivel kollégista lettem hétköznap nincs esélyem írni -vagyis inkább felrakni ide, mivel laptopom van, de netem nincs- meg hétvégekként meccseim vannak, de amikor csak tudok hozok részt! Remélem megértitek! 

Jó olvasást, komizzatok és iratkozzatok fel! 

 xx. Lil

-  Ismered ezt a srácot?- kérdezte Milla már haza fele tartva.

-  Csak most ismertem meg. Nagyon szimpatikus srác. – nem akartam róla többet mondani, mert túl jól ismerem már Millát. Egyből kombinálna.

 Nem kérdezősködött tovább, amit furcsállottam is, de nem bántam.

 Otthon Harry a nappaliban feküdt és láthatólag aludt. Odasétáltam hozzá számat a füléhez tettem majd sikítottam egy aprót, de mégis hangosat. Barátnőm alig bírt állva maradni a röhögéstől, ami Harry ijedt képe hozott ki belőle. Én csak nagy vigyorra az arcomon figyeltem őt. Egy hirtelen mozdulattal maga alá tűrt a kanapén és rám ült.

 - Hé! Engedj el. – csapkodtam meg mellkasát majd barátnőmre néztem- Milla segíts! Összenyom!- csak feltartotta a kezét és kihátrált a szobából. Visszafordultam Hazz felé és szemébe néztem- Ugye tudod, hogy nem vagy egy pihesúlyú teremtmény? És azzal, hogy összenyomsz?- felnevetett, de nem szállt le rólam csak a fülemhez hajolt.

 - Egy csókért bármit megteszek neked. – mormogta édes, rekedtes hangján a fülembe. Nem helyes, de ahogy hátrahúzódott tekintetem akaratlanul is szép íves ajkaira tévedt. Bólintottam egyet és közel hajoltam hozzá és egy apró csókot nyomtam ajkára majd elhúzódtam. Kívántam ajkait ajkaimra, de nem véltem túl helyesnek.  Szemiben csalódottságot véltem felfedezni, amikor elhúzódott tőlem.

 - Harry… Tudod, hogy ez nem helyes. - sütöttem le szemeim

 - Tudom, de nem tudok mit csinálni… Szeretlek Lexi.  – szemeim villámgyorsan pattantak ki. Lassan leszállt rólam és elindult az ajtó felé.  Sóhajtva ültem fel. Úgy gondoltam ideje lenne visszamenni lassan Londonba, így bementem a szobámba és gyorsan lefoglaltam három repjegyet.

 Épp zuhanyozni indultam volna, amikor telefonom pittyegni kezdett. Rich volt az. Sms-ben jó éjt kívánt nekem. Nagyon édes volt tőle, így gyorsan válaszoltam is rá. Mivel Harry-t hagyni akartam így csak egy sms-t küldtem neki, hogy neki is foglaltam jegyet Londonig és hogy remélem nem haragszik rám.

 Épp raktam volna le a telefonom, amikor újabb csilingeléssel jelezte az sms-t.

  

Nem haragszok rád egyáltalán, inkább én tartozok neked egy bocsánatkéréssel, amiért ezt csinálom.:( Sajnálom, Lexi! Egyébként köszönöm, hogy gondoltál rám majd átutalom az árát a számládra!:) Xx.

 Mosolyognom kellett ezen az apró üzeneten. Szegény kis naiv Hazza. Tudhatná már, hogy nem kell átutalnia. Nem írtam több sms-t , most már tényleg leraktam a telefonom az éjjeli szekrényemre és elindultam lezuhanyozni.

***

 Arra riadtam fel hirtelen, hogy valami összetört és valami, vagyis jobban szólva valamik leestek. Felálltam az ágyamból és rájöttem, hogy újabb földrengés van. Amióta itt vagyok LA-ben körülbelül három földrengés volt, ami ilyen komolyabb, érezhetőbb volt. Mivel ez ellen nem tudok mit tenni inkább megpróbáltam megkeresni azt a valamit, ami valószínűleg eltört.

 Kimentem a szobámból és szétnéztem, nem láttam semmit így kimentem a nappaliba. A szekrényről esett le egy kis váza, amibe minden héten friss virágokat hoztunk. Sajnálom, mert szép volt, de nem tudok mit kezdeni ezzel sem, így csak kimentem a konyhába egy seprűért és egy lapátért.

 Amikor beléptem Harry-t láttam meg először a pultnál ülve, miközben épp valamit ivott. Nem vette észre, hogy bejöttem, így halkan mögé lépkedtem és megöleltem hátulról. Éreztem, hogy az ijedségtől megrándul a teste, majd lenyugodva visszagörnyedt. Megfordult a széken és felém fordult. Szemei csak úgy csillogtak, mintha valami kristály lenne vagy nem is tudom.

 - Nem tudsz aludni?- kérdeztem suttogva

 - Felkeltem a rengésre. Nem vagyok ehhez hozzászokva. – rázta meg fejét. Rámosolyogtam.

 - Én ennyi idő után megszoktam…- sóhajtottam egyet. Belegondoltam abba, hogy pár napja még egy gyereket hordoztam a hasamban most meg már ő nem is létezik csak egy helyen… a szívemben. A szívemben ő mindig ott lesz! Ő az én kislányom, aki bár nem láthatta meg a világot, de mégis sok mindenen keresztülment. Észre sem vettem, egy könnycsepp gurult le arcomon.

 - Mi a baj?- kérdezte és hüvelykujjával letörölte arcom.

 - Nincs csak eszembe jutott az én kisbabám… Nem tudom te hogy vagy vele, de én attól függetlenül, hogy nem született meg én úgy tekintek rá, mintha már rég óta velem lenne és itt élt volna velem… Ő az én meg nem született kislányom és már nincs…- hozzábújtam szorosan és sírásba törtem ki.

 - Teljesen igazad van… De a szívünkben örökké fog élni! Ő a mi kislányunk és én nagyon szeretem így is!- suttogta a fülembe.

 - Harry… Én teljesen össze vagyok zavarodva. – néztem fel rá. Egymás szemébe néztünk és én teljesen elmélyedtem tekintetében. Nem akartam megszakítani ezt a szemkontaktust köztünk, sőt. Inkább a távolságot is fel akartam bontani. Láttam, tekintete egyre lejjebb megy és megállapodik ajkaimon. Ő is úgy érzett akkor abban a percben, mint én.  Most nem érdekelt az este történtek, nem érdekelt az érvem, miszerint mi helyes, s mi nem. Közelebb hajoltam hozzá, s látva ezt ő is elkezdett közeledni. Úgy értek ajkaink egymáshoz, mintha mindkettőnknek ez lenne életünk első csókja. Amilyen óvatosan, mégis szenvedélyesen kezdtük olyan vad lett. Kezei derekamra majd combomra vándorolt, s ölébe húzott.  Nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen, de levegő hiányában elváltunk. Szemünk mindkettőnknek csukva maradt és zihálva egymásnak dőltettük homlokunkat. Hiányoltam ajkait ajkamról így egy apró csókot nyomtam még szájára végezetül. Elhúzódtam tőle, de öléből nem szálltam ki. Tekintete újból rabul ejtett miközben kezeivel kezeimet kereste. Óvatosan cirógatta ujjaival kézfejem, majd összekulcsolta kezünk.

 Legalább tíz percig ültünk így ebben a pózban és némán figyeltük egymást. Kezdtem újból álmosodni és már nem egy ásítást nyomtam el. Szemeim akarva, akaratlanul is kezdtek el lecsukódni és láttam Hazzon is, hogy ő is álmos.

 - Menjünk aludni. – suttogtam. Csak bólintott egyet és ölében tartva kezdett el cipelni.

 - Alszol velem?- nem mondtam semmit csak bólintottam.

  Becipelt szobájába és letett az ágy egyik oldalára, majd átsétált a másikra és befeküdt mellém. Betakart mindkettőnket és a takaró alatt szorosan karolta át derekam. Jó érzés volt újra karjaiban lenni, de valahol mélyen mégis éreztem, hogy nem helyes, amit tettem, viszont jelenleg nem zavart.

***

 Reggel, amikor felkeltem Harry még bőven az igazak álmát aludta. Óvatosan lehámoztam magamról kezét és kimásztam mellőle. Kimentem a szobából és a konyhát céloztam meg. Drága barátnőm hozzá nem illően már ott ült és reggelizett.

 - Jó reggelt. – köszöntem, s a pirító sütőhöz léptem. Beledobtam két szelet kenyeret és felültem a pultra mellé, míg az sült.

 - Neked is. Mi újság veled és Harry-vel?- érdeklődött szemöldökét húzogatva. Furcsán néztem rá, mivel nem értettem semmit.

 - Mire gondolsz?

 - Hát, az esti kis csókcsatátokra. Lejöttem a zajokra majd bementem a konyhába, de ti észre sem vettetek, miközben egymás szájában matattatok. kikerekedett szemekkel figyeltem őt, miközben erről beszélt.

 - Mi… Nem tudom. Annyira jó volt, de félek, hogy megint hibázok.

 Ekkor Hazz lépett be a szobába és álmos tekintettel köszönt nekünk. Felajánlottam neki egyik pirítósomat, amit szívesen el is fogadott. Reggeli közben elmeséltem Millának is, hogy holnap utazunk haza. Csak váll rándítva reagált rá és bocsánatot kérve tőlünk visszament pakolni a szobájába.

 Én is felálltam, s megfogtam saját tányérom, majd Harry-hez lépve az övét is el akartam venni, hogy elmossam, de csak akartam. Ölébe húzott és átkarolta derekam. Kisfiús mosolyával tekintett rám,a mitől nevetnem kellett. Furcsa fejjel nézett rám, de én csak megráztam a fejem. Váll rándítva húzott még közelebb magához. Ajkait óvatosan illesztette enyéimre. Nem volt hosszú csók, csak egy kicsi és szolid.

 - Pakolnunk kéne…- sóhajtottam.

 - Segítesz?

 - Ha te is nekem. – mosolyodtam rá és egy apró puszi után elindultunk fel.

 A nap nagy része pakolással telt… Vagyis, hogy azzal szerettük volna tölteni, de sokszor elterelődött a téma… vagy a szánk.

 Szóval lényegében fél óra szenvedés után kiküldtem főzni Hazz-t én pedig szépen összecsomagoltam az összes holmiját. Így, hogy nem volt bent csupán másfél órát vett igénybe a pakolás és rátérhettem a saját ruháim pakolására.

 Csak két bőrönd ruhám volt, amit el szerettem volna vinni, mivel a kismamaruháim odaadom majd a rászoruló kismamáknak. Az egyéb cuccom, amit haza szeretnék vinni magammal egyből –a létfontosságú tárgyakra, holmikra gondolok-, s ami nem olyan fontos, de haza kell vinni bedobozoltam és felhívtam egy futárcéget, hogy szállítsák haza, Londonba.

 A saját dolgaim pakolása hosszabb időbe telt, így az ebéd úgymond egy kis pihenő volt a cuccolás közt. Majdnem négy órán át pakoltam, mire minden el lett rakva. Este jött is a futár és elvitték a Milla és én általam becsomagolt dobozokat, táskákat. Elméletileg holnapra már ott lesz az összes a házamnál, Londonban.

 Mivel Harry csinálta az ebédet, így úgy gondoltam, a vacsorát majd én megoldom. Régen volt már gofri, ezért bekevertem a tésztát és egy óra alatt ki is sütöttem az a rengeteg gofrit.

 - Vacsora!- kiáltottam el magam, mire egy fél percen belül nyál csorgatva belépett mindkét lakótársam.

 Nevetnem kellett azon, hogy gyors mozdulattal lecsapták magukat az asztalhoz és egy- egy kanállal megkenik maguknak a gofrikat.

 A vacsora viszonylag csendben telt. Csupán annyiról beszélgettünk, pár mondat erejéig, hogy holnap mikor indulunk ki a reptérre, meg arról is ejtettünk pár szót, hogy mi legyen ezzel a házzal. Igazából felvetettem azt a lehetőséget, hogy tartsuk meg nyaralónak, hisz közel van a tengerparthoz is meg minden. Milla nem ellenezte, így lett egy közös nyaralónk.

21./1 Visszatérés!

Sziasztok!:) Új rész következik,de nem egészen Lilitől. Az egyik osztálytársa vagyok,aki szintén blogírással foglalkozik szabadidejében. A nevem Réka. ^^ Lili megkért,hogy segítsek be nekiegy kicsit. Remélem elégedettek lesztek

 Alexandra szemszöge:

 Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Nem igazán emlékeztem az előző estére,csak arra,hogy a többiekkel elindulunk bulizni,majd amikor odaértünk,kértem valamit inni. Onnantól se kép,se hang. Lerúgtam magamról a takarót,és meglepődve tapasztaltam,hogy a pizsamámban vagyok. Ha részeg voltam,márpedig az voltam,akkor nem öltöztem volna át. Szóval vagy Milla volt a segítségem vagy Harry. Bár kétlem,hogy az utóbbi. Legalábbis remélem. Feltápászkodtam a fekhelyemről,majd az ajtó irányába indultam eléggé imbolyogva. A gyomorom liftezett,a fejembe olykor olyan erősen nyilallt bele a fájdalom,hogy azt hittem,nem a másnaposság miatt van. Kiléptem a szobából,és a fürdőszoba irányába indultam. Lábaim kelletlenül vittek előre. Nyilván a magassarkú miatt sajogtak. A fürdőbe lépve,a kezemet a mosdókagylóra tettem és megtámasztottam magam. Félve a tükörbe néztem,és ijedten tapasztaltam,hogy a szemeim vérben úsznak. Éljen a másnaposság és a kialvatlanság. Valami oknál fogva hirtelen eszembe jutott az utolsó horrorfilm,amit láttam,így a térdemre zuhantam,majd a wc-t ölelgetve kijött belőlem minden felesleges dolog. Csoda,hogy még nem kerültem detoxba. Miután már megnyugodott a szervezetem,felálltam,a csaphoz léptem,és megmostam az arcomat,majd a fogamat. Ezután kimentem a konyhába,ahol kaja illat csapta meg az orromat. Meglepődve tapasztaltam,hogy Hary sürög-forog a konyhában és palacsintát csinál. Az asztalon már egy nagy tányérral volt.                                                      

 -Szia. -köszöntem neki. A hangom eléggé be volt rekedve és inkább hasonlított Jigsaw

hangjára,minthogy egy 18 éves lányéra.

  -Jó reggelt hercegnő! Hogy érzed magad? - mosolygott rám. Az arca olyan üde volt,egy kicsit sem látszott rajta a másnaposság nyoma. Bár ki tudja. Lehet, hogy nem is ivott.

  -Úgy nézek ki, mint aki majd' kicsattan a boldogságtól? Őszintén szólva, soha nem voltam még ilyen szarul. - morogtam, majd leültem az asztalhoz. A szervezetem nagyon nem kívánt semmi kaját. Sőt, ha ránéztem bármire, amit enni vagy inni lehet, elkezdett émelyegni a gyomrom. De Harry palacsintái nagyon hívogatóan néztek ki, így elvettem egyet,tettem rá nutellát,összecsavartam és beleharaptam. Az édes szétterjedt a számban,az ízlelőbimbóim kiélesedtek. Minden falat maga volt a Mennyország. Csodával határos módon úgy ettem meg három palacsintát, hogy nem jött vissza. Ezután Harry elém tett egy bögre kakaót. Hosszú ideig csak néztem,ahogy a tejszínhab semmivé lesz a tetején. -Figyelj csak..kérdezhetek valamit? - néztem rá a srácra.

 -Már megtetted. - mosolyodott el.

 -Hogy kerültem haza? És hogy kerültem a pizsamámba? - hagytam figyelmen kívül a poénkodását.

 -Konkrétan rám mozdultál és mindenképp szobára akartál menni. - mesélte egy kaján vigyor kíséretében.

 -Na ne! De ugye nem? - néztem meghökkenve.

 -Nem. Elhoztalak haza,aztán segítettem átvenni a pizsidet.

 -A pizsimet? Te láttál engem fehérneműben? - kerekedett ki a szemem.

 -Nem ez volt az első eset,remélem tisztában vagy vele.

 -Igen,tudom,de akkor is. Nem gondolod,hogy ez egy kicsit szemtelenség? Egyszerűbb lett volna,hogyha csak simán hazahozol,felkísérsz a szobámba,aztán betakarsz. - akadtam ki,majd a fejemhez kaptam,mert megint belenyilallt a fájdalom.

 -Bocsánat,hogy törődtem veled. És amúgy nem tudom,hogy ki akart velem szobára menni. - vágta be a sértődöttet.

 Felálltam az asztaltól és felmentem a szobámba. Kezembe vettem a telefonomat és meglepődve tapasztaltam,hogy 8 nem fogadott hívásom volt. Ebből 6 Milla,2 Niall. Nem foglalkoztam vele,csak bedőltem az ágyamba és benyomtam a kedvenc számomat,majd elnyomott az álom.

 Estefelé ébredtem fel,de nem egyedül. Kedves barátnőm ott ült az ágyam mellett és hevesen nyomkodta a telefonját. Azt hiszem,hogy játszott valamin.

 -Jó reggelt Milla. - mondtam nyűgösen.

 -Reggelt? Basszus. Este 6 óra van. Miért nem hívtál vissza? Tudod,hogy aggódtam?- fakadt ki,én pedig megszeppenve néztem rá.

 -Miért aggódtál?

 -Mert tegnap este olyan gyorsan eltűntél,és a kedves barátod sem tudott volna szólni,hogy hazahoz. -bosszankodott,miközben még mindig őrült erővel nyomta a telefonja kijelzőjét.

  -Oh,értem. És mióta vagy itt? - érdeklődtem.

 -Már pár órája. Figyelj,el tudsz jönni velem a plázába pár ruhát venni? - emelte rám a tekintetét,telefonját pedig a zsebébe süllyesztette.

 -Öhm..igen. Miért is ne? - keltem ki az ágyból és a szekrényemhez lépetem,hogy keressek valami értelmes ruhát. Egészen véletlenül feketébe öltöztem. Milla meg is jegyezte,hogy gyászolok-e valakit. De egyszerűen csak ehhez volt kedvem.

***

 Egész úton nem nagyon beszélgettünk,mert el voltam gondolkodva,Milla pedig nem szólt,nem akart kizökkenteni a gondolatmenetemből. A szél hűvösen fújt,de nem volt kellemetlen. Sőt! Most ez egészen magával ragadott. Sok emlék jutott eszembe,miközben hajamat tépte a fuvallat. A plázához érve megpillantottam pár srácot,akik kezében ott volt egy üveg sör. Valamiért elkezdtem bámulni őket,amíg azon kaptam magam,hogy szemezek egy sráccal. Néhány barna hajtincs a szemébe hullott,de nem ízléstelenül.Nem lehetett magasabb 175 centiméternél. Barna szemei ragyogtak. Kék farmerban volt,valami együtteses pólóban,amin egy halálfej volt,és egy világosabb farmerkabátban. Iszonyatosan helyes volt.

 -Hé! Lexi! A szemed ne essen ki! Gyere inkább befelé. - ragadta meg a karomat Milla,majd bementünk az üzletbe. Az ő első útja a New Yorker-hez vezetett. Nem mentem be vele,hanem inkább elmentem valamit inni. Ahogy az ételesek felé sétáltam,bekukkantottam pár üzlet kirakatába,de annyira nem tetszett meg semmi. Amikor végre odaértem a kijelölt célomhoz,felültem egy bárszékre majd rendeltem egy pohár kólát,mivel még nem igazán volt kitisztulva a fejem. Próbáltam visszaidézni a srácnak az arcát,de valamiért nem ment. Egészen addig gondolkodtam,hogy oldalra néztem és csodák csodájára ő állt mellettem.

 -Szia! - köszönt mosolyogva.

 -Ó! Heló! - mosolyogtam rá.

 -Richard vagyok! De szólíts csak nyugodtan Rich-nek. - nyújtotta felém a kezét.

 -Alexadra,de csak simán Lexi. - fogadtam el a felém nyújtott kezet.

 -Meghívhatlak valamire? -ült fel a mellettem lévő bárszékre.

 -Oh..igen. És ne haragudj,hogy bámultalak. - sütöttem le a szememet.

 -Ugyan,semmi gáz. Én is néztelek. -intett a pultosnak. Olyan elbűvölő volt. Egyáltalán nem az én stílusomhoz tartozó volt,de mégis annyira magával ragadott a személyisége.Az este további részében jobban megismertük egymást,iszogattunk,majd telefonszámot cseréltünk. Végül Milla jött,hogy mehetünk,mert végzett a vásárlással. Elköszöntem új barátomtól és mosolyogva mentem visszafelé.

 Na, drágáim! Több mint fél éve nem volt rész, de megígértem és be is tartom az ígéretem, így itt van az új rész, amit nem az én kezeim alkotta megszokott rész! Az egyik -új- osztálytársam írta, annak tiszteletére, hogy újra megnyitom blogom kapuit! Mégegyszer nagyon köszönöm Réka a segítséget, a kezdő löketet a folytatáshoz! Imádlak szivi, jó hétvégét :*!

 Csak ennyit szerettem volna írni nektek! Számítok rá, hogy nem csappan meg az olvasóim száma, s fogjátok olvasni továbbra is a blogom! 

Puszi, Lil!

ui.: Ne ijedjetek meg, mint a címben is látható, ez csak egy része a 21. fejezetnek! Nemsokára hozom a következő részt remélhetőleg!! :)

I'm sorry babys!

Most nem résszel jelentkezek... A blog mától SZÜNETEL! A laptopom bedöglött szóval amikor anyám nagyritkán a laptopjához enged, akkor is csak a fészem csekkolom meg a twitterem. Úgy döntöttem csinálok egy facebookos csoportot a blogjaimnak. A másik blogomba fogom vinni (ritkán) a részeket. Ezt egyenlőre hanyagolom mert, ha tervezettek szerint akarom folytatni a blogot nem lesz az az idő elég arra,hogy megírjak egy részt, míg itt ülhetek a laptop előtt.
Facebook csoport

Saját facebook

Twitter

Lucky Girl In The Olympic (másik blogom)

Csatlakozzatok, jelöljetek, kövessetek be és nézzetek be a másik blogomba is! :) Remélem sokan csatlakoztok a csoporthoz! :3

Xx. Lil

20. Honnan tudod? Nem it tudod, te mennyire akarom....

Hola! Bocsánat, hogy most hozom, de a laptopom beadta az unalmast szóval most is anyáéról vagyok -hehe szülinaposként ma megkaptam :D. A szavazás lezárul és mivel a legtöbben a 35 + epilógusra szavaztatotok ezért ennyi is lesz. A történet megvan a fejemben szinte végig szóval, ha van időm hozom is a részeket.

 Egyébként megjegyezném, hogy imádlak titeket! Túl vagyunk a 10.000 megtekintésen. Lehet más bloggerek erre azt mondják, hogy nagyon kevés, de nekem ez az első blogom és nagyon örülök ennek. :*

I hope u like it! :) xx. Lil

 ui.: Komizzatok és iratkozzatok fel!! :D

,, - Figyelj, felejtsük el és baromkodjunk mint szoktunk oké?- öklöztem bele a vállába apró nevetéssel."

 Körülbelül egy fél órát, órát bent voltunk a vízbe, de Niall -ki más- megszólalt, hogy éhes. Végül mindannyian átgondoltuk és rájöttünk, hogy rég ettünk és már korog a gyomrunk is. Közös megegyezés után egy palacsintázóba ültünk be. Én egy nutellás és egy túrós palacsintát ettem Millával egyetemben. A fiúknak persze ez a fél fogukra nem volt elég így Louis és Harry fejenként öt palacsintát evett míg Niall nyolc (!!!) darabot kért.

 - Te azt mind meg fogod tudni enni?!- hitetlenkedtem a szőkeség telerakott papírtárcájára nézve.

 - Persze.- dörzsölte össze a kezét és nekikezdett az evésnek

 Nevetve néztem, ahogy már szinte nem is eszik, hanem zabál. Én is lassan nekikezdtem, de én sokkal kulturáltabban. Először a túrós palacsintát, majd a nutellásat ettem. Ahhoz képest, hogy ők többet ettek nálunk, ők lettek hamarabb kész. Még beszéltünk kaja után pár percet az asztalnál utána meg visszaballagtunk a cuccunkhoz. Lefeküdtem a törülközőmre és élveztem, ahogy forró nap égeti bőröm. Nem vagyok az a nagyon lebarnulós típus, de azért nekem is lesz tőle egy kis színem. Persze drága, édes barátnőm a gyönyörű barna bőrrel büszkélkedik. Nem az a nagyon sötét szinte már néger barna színű, hanem az a pont határeset, mivel ha tovább barnulna, magvalószínűséggel már nem lenne olyan szép a színe. Szemeim csukva tartotta és úgy élveztem a napsütést. Halk kuncogás csapta meg a fülem. Kinyitottam a szemem viszont semmit sem láttam, szemeimnek meg kellett szoknia a fényt.  Harry volt az, akit hallottam kuncogni miközben engem nézett.

 - Min röhögsz?- érdeklődtem, viszont választ nem kaptam. Helyet kézfejét óvatosan arcomra helyezte és a szám széléről letörölt valamit. Az addig arcomon pihenő cseppnyi nutella az ujjára ragadt, amit ő élvezettel nyalt le- Hülye.- nevettem fel én is.

 Mellém dőlt a törülközőre ő is és szemét behunyva sütkérezett a napban. Fejem jobb oldalamra fordítottam, s az összes arcvonását végigtanulmányoztam. Szemeit, amit bár most csukva tartotta eszembe jutottak gyönyörű íriszei, amelyike a zöld legszebb árnyalataiban szokott pompázni. Innen ajkaira néztem le, amivel olyan finom puszikat tud adni az ember arcára, s olyan édesen tud csókolni. Tekintetem innen letévedt a mellkasára, ami egyenletesen mozgott fel, s le levegővétel közben. Szemeimmel végigpásztáztam finoman kidolgozott felsőtestén, amin itt- ott volt pár tetoválás. Nem volt az az őrülten kigyúrt ember, de azért látszottak -nem nagyon csak egy kicsit- a kockái, az erős karjai, amivel olyan óvatosan szokott átkarolni és a mellkasa, amin olyan jó pihentetni a fejét az embernek mikor hozzábújik. Tekintetem tovább kalandozott egész testén.

 - Mi van, tetszik, amit látsz?- nyitotta résznyire a szemeit.

 - Mi?- eszmélet fel kalandozásomból

 - Olyan szépen végigmértél, gondoltam megkérdezem, hogy legalább tetszik-e amit látsz.- mosolyodott el kajánul. Megráztam a fejem és visszafordítottam fejem eredeti helyzetébe. Szemeim becsukva gondolkoztam.

 Nem tudtam mire vélni ezeket a gondolatokat, viszont az igazat megvallva nem is érdekelt. Kis idő múlva megfordultam, hogy ne csak a hasam barnuljon, hanem a hátam is. Egy idő után elkezdtem álmosodni majd a fáradság túl erős volt, s elnyomott az álom.

***

- Á!- sikítottam fel mikor hideg vízcseppeket érzek testem némely pontján. Szemeim kipattantak és észrevettem az én drága barátaim, akik a vizes fürdőruhát rám csavarják. Már mindenki abban a ruhában volt, amiben eljött kivéve én.- Nagyon aranyosak vagytok, hogy felkeltettetek és nem hagytatok itt, de nem lehetett volna... Hmm... Hogy is mondjam... Szárazabb megoldást kitalálni?!- förmedtem rájuk. Egyszerre rázták meg a fejük és nevették el magukat. Félelmetesen egyszerre csináltak mindent mind a négyen. Lassan fülültem és a táskámat felkapva elmentem egy öltöző kabinhoz.

 Mikor visszamentem a többiekhez, akik csak rám várakoztak. Niall úgy rám nézett, hogy azt hittem elfelejtettem felvenni a ruhám és meztelenül jöttem ki.

 - Szereted a 5SOS-t?- tátotta a száját

 - Hát, csak a zenéjükért vagyok oda.- mosolyogtam rá- A tagokat nem igazán tudom... Mármint nem tudok valami sokat róluk, mert a tudásom a nevüknél megakadt.

 - Ó, pedig azt hittem végre eltudok, magammal csalogatni egy ismerőst csalni egy koncertre.- szomorodott el

 - És mi akadályoz abban, hogy ,,elcsalogass"?- formáztam kezeimmel a levegőben macskakörmöket. Neki felcsillantak a szemei, amin mind jót nevettünk.

***

 Mikor hazaértünk az órám már nyolc órát mutatott. Még elmentünk egy kicsit szétnézni a városban. Már több mint egy fél éve itt lakok, de még mindig nem láttam teljesen a várost. Volt egy kialakult útvonal ahol mászkáltam. Ez körülbelül egy 15 km körzet volt. Hát, mit ne mondjak gyönyörű város. A fiúk már voltak nem is egyszer itt -koncert-, viszont még nem igazán néztek szét. Állításuk szerint sokszor csak elmennek, egy városba majd adnak egy koncertet, s pápá város, mennek a másikba. Persze amikor már a hatodik szórakozóhely mellett mentünk el mindanyiunknak megjött a kedve a bulizáshoz, így hazajöttünk átöltözni és rendbe rakni magunkat.

 A szekrényem elé állva rájöttem, hogy most jön egy nehéz feladat. Nem, nem a ruhaválasztás lesz az a ,hú de nagy feladat", hanem az, hogy gyorsan kipateroljak mindent a szekrényemből ami a terhességem alatt kellett. Minden másfajta - mármint a normálisak, nem a kismama- ruhát a szekrény végébe hátulra raktam.

 Összesen tíz percembe tellett az egész. A ruhákat két nagy zsákba elraktam és félredobtam. Gyorsan kutattam a szekrénybe a megfelelő ruha összeállításért. Valami dögöset akartam felvenni, hisz' már jó ideje nem bulizhattam és most ki akarom használni. Persze azóta, amióta úgy megjártam a drogokkal nem is gondoltam rá, főkép arra nem, hogy használjam. Még azon gondolkoztam, hogy a piát is mértékelem annyira, hogy ne legyek részeg, viszont akkor mi élvezet lesz a buliban? Gondolataim közt megtaláltam a ruhát, amit fel akarok venni. Gyorsan kerestem hozzá egy cipőt, táskát és pár kiegészítőt. A sminket nem vittem túlzásba, így csak egy vörös rúzst raktam fel számra, s szememre egy vékony tusvonalat húztam majd szempillaspirállal dúsítottam szempilláim. Végül a kíváncsiság vezérelt és fújtam magamra az Our Moment-ből. Ja és, hogy ebben mi a kíváncsiság? Az, hogy Harry vajon észre veszi-e majd.

 Tükröm előtt állva megcsináltam a hajam -vagyis igazából a lustaság győzött felettem és csak kifésültem- majd késznek konstatáltam magam így leindultam.

 Harry lent beszélgetett Millával. Melléjük tipegtem. Milla összeállítása tipikus ő volt. Nem tudok mit mondani még róla. Sugárzott a ruhából, hogy ez ő.

 - Indulhatunk?- vigyorogtam. Mindketten bólintottak és Milla kiindult a házból. Én is mentem volna utána viszont egy erős, de lágy kéz visszarántott.

 - Mindenki téged fog bámulni.- húzódott közel hozzám- Nem akarom, hogy minden jött ment senki téged figyeljen...

 - Harry...- szavam elakadt miközben belélegeztem édes illatát.- Bulizz! Csajozz, vagy mit tudom, én mit csinálj!- kacsintottam rá de ő csak morgott valamit az orra alatt

 - Szokatlan, de mégis ismerős az illatod.- felkuncogtam mire ő csak egy értetlen fejet vágott

 - Hát, tudod... Voltak régen kis directioner pillanataim... Kis... Khmm... Na, mindegy.

 - Our Moment?- nem válaszoltam csak bólintottam. Hatalmas vigyor ült ki arcán, viszont nem akartam tovább bámulni az édes kis arcát így elindultam ki.

 Milla már ott várt minket a kocsi mellett tűkön ülve. Gyorsan bezártam a bejárati ajtót és indulhattunk is. Mivel mind tudtuk, hogy inni fogunk ezért még a kocsi közelébe sem mentünk. A séta mellett döntöttünk, hisz' nincs olyan nagyon messze, hogy taxival kéne utaznunk.

***

 - Hé, cica van gazdád?- jött oda hozzám egy pár évvel idősebb srác. Vagyis annak saccoltam. Nem volt rossz pasi, de nem az esetem.

 - Nincs.- unottan válaszoltam

 - Gyere, akkor igyunk meg valamit.- jött közelebb és hozzám akart érni

 - Azt nem mondtam, hogy lesz is.- kacsintottam és otthagytam.

 Az emberek csak úgy tolongtak mindenhol. A sokféle, tömény parfüm és spray illata keveredett az izzadt vagy épp elázott -néhány ember esetében mindkettő- szag keveredett és néha már kibírhatatlan bűz keletkezett. A tánctérre mentem ahol ritmusra kezdtem el mozogni. Kezemben az italommal, amibe néha- néha belekortyoltam, kémleltem az embereket. Ritka csoda, de most nem fogott meg egyik pasi sem, úgy, hogy játszadozni tudjak vele. Addig nézelődtem, mígnem elfogott a vodkám, így kikecmeregve a pulthoz mentem és kértem egy újat. Egy bárszéken ülve iszogattam újabb italom majd még egy újat... Vagy három különféle vodkát megittam mivel unatkoztam.

 Általában a piától megjön a kedvem ahhoz, hogy bárkivel szórakozzak és ez most sem történ másképp. Megpillantottam egy srácot és elindultam felé. Vagyis inkább próbáltam mivel alig bírtam állni a lábaimon.

Harry szemszöge:

 Eljöttünk szórakozni és en ahelyett, hogy buliznék, mit csinálok? Alexandrát figyelem. Egy pohár italt ittam egész végig pedig már itt vagyunk minimum egy órája. Ilyenkor már félig részeg vagyok, viszont most inkább figyeltem őt. Egy jó ideje egyedül ült egy bárszéken, s ha oda is ment hozzá egy- egy férfi elküldte. Gondoltam odamegyek hozzá, de ő előttem járt egy lépéssel. Leszállt a székről és felém fordult. Még állt pár másodpercet egyhelyben, majd elindult felém cseppet sem biztos lábakon. Elém érve közel hajolt hozzám és fülembe suttogott.

 - Te - húzta végig mutatóujját mellkasomon- és én -bökött magára- ott a tömegben - mutatott a táncoló emberek felé- egy tánc.- kacsintott rám és az emberek közé kezdett húzni.

 Közel lépve hozzám hátat fordított nekem és fenekét erősen hozzám nyomva kezdett mozogni. Normális esetben élveztem volna, de tudva, hogy ezt csak az alkohol hozza ki belőle... Derekát óvatosan megfogva magam felé fordítottam. Meglepődve szemembe nézett, s szerintem egy másod perc sem tellett el, letámadott ajkaimra. Automatikusan visszacsókoltam, viszont valami azt súgta húzódjak el. Így is tettem mire ő csak értetlen képet vágott.

 - Most mi a bajod?- kérdezte

 - Te nem akarod ezt igazából.

 - Honnan tudod? Nem is tudod, te mennyire akarom ezt én igazábó.- alsó ajkaira harapott és vágyakozó tekintettel nézett rám. Már majdnem beadtam a derekam, de nem tehetem. Tudom, hogy ha reggel felkel, és esetleg nem tudok magamon uralkodni és engem talál maga mellett az ágyban akkor a barátságunk is veszélybe kerülhet, viszont én ezt nem engedem! 

 - Tudod mit? Mennyünk haza, jó?

 - Oh... Mégis csak akarsz.- nyalja meg az alsó ajkát- Tudtam én, hogy nem fogsz tudni sokáig ellent állni nekem.- közelebb lépet én pedig csak szemet fogatva elkaptam a csuklóját és kisétáltunk a szórakozóhelyről. A szája egész végig csak járt. Folyton perverz dolgokat mondogatott nekem, amitől kezdtem elveszíteni az önuralmam, de a következményektől jobban féltem- Tényleg... Melyikünkhöz megyünk? Mehetünk hozzám is, de ha neked jobb, akkor mehetünk hozzád is.- csacsogott tovább mikor megállítottam egy taxit. Kinyitottam az ajtót neki ő pedig beszállt, majd átmentem a másik oldalra és beültem én is. Bediktáltam a címet, s már indultunk is- Honnan tudod a címem?!- nézett rám ijedten- Ki vagy te és most mi van?! 

 - Nyugi. Egy helyen lakunk onnan tudom.

19. ...akkor megyek és kiugrok az ablakon.

Sziasztok! Tudom, hogy megint nagy a kimaradás, de őszintén teljesen írói vállságban vagyok. Nagyjából teljesen összeállt a történet a fejemben de egyszerűen nem tudtam hogy megfogalmazni. Szóval ezért bocsánatot kérek. Igyekszem behozni a kimaradást a tavaszi szünet alatt. Egyébként csinálok egy szavazást, amiben kérlek, titeket szavazzátok meg, hogy hány részes legyen a blog. Előre is köszönöm, ha szavaztok és segítetek, hogy mennyi legyen. 

I hope u like it! Xx. Lil 

Miután befejeztem a zongorázást kisettenkedtem a szobából. Felmentem a sajátomba és eldőltem az ágyamon. Csak néztem a plafont és nem gondoltam semmire. Ajtónyílásra eszméltem fel a gondolataimból.

 - Nem keltettelek fel igaz?

 - Nem, nem!- elmosolyodtam, s felültem- Mi járatban szerény kis szobámban?- kérdésemre felnevetett

 - Most úgy beszéltél, mint egy középkorban élő asszony.- kijelentésére én is nevetni kezdtem- Nincs kedved csinálni valamit?

 - De.- vigyorogtam kajánul, amire ő csak egy értetlen fejjel nézett rám. Ráhasaltam az ágyra és odaintettem magam mellé. Leült mellém én pedig közel kúsztam hozzá és a füléhez nyújtóztam- Elmondjam, milyen ötletem van?- hallani lehetett, hogy nyel egy nagyot és lassan bólint- Az ágyban fetrengeni egész nap és csak úgy lenni.- vidáman nevettem fel és hátradöntöttem az ágyon majd odafészkeltem magam hozzá. Életvidáman nevettünk mindketten.

 - Olyan bolond vagy...- rázta meg a fejét

 - Oh... Hát, ha bolond vagyok, akkor megyek és kiugrok az ablakon. Meg akarom nézni úgy mennyi idő, hogy leérjek.- pattantam ki és az ablak felé vettem az irányt. Kinyitottam azt, s már emeltem a lábam, hogy felálljak a párkányra viszont mielőtt talpam hozzáért volna kéterős kar fonódott a derekamra és elhúzott onnan.

 - Ilyen még egyszer még viccből se csinálj.- morogta a fülembe, amin én jót kuncogtam

 - Te mondtad, hogy bolond vagyok.- fordultam felé és rányújtottam a nyelvem. Felnevetett és értetlen képpel megrázta a fejét.

 - De miért pont az ablakból kiugrás jutott eszedbe?

 - Volt a suliban egy nagyon bolond gyerek. Ahhoz képest, hogy idegbeteg meg ilyesmi volt kitűnő tanuló volt. Egyszer egy dolgozatnál rosszul hallotta a kérdést és egy teljesen más témakörről írt négy oldalt és egyest kapott. Ez annyira megrázta őt, hogy kinyitotta óra közepén az ablakot és hopp kiugrott.- arcom kicsit elsápadt mivel ez a szemem láttára történt és így visszagondolva...

 - Most csak ugratsz...- nevetett, de én komoly arccal megráztam a fejem.

 - Nem... Ilyennel nem viccelnék. Hat bordája, a jobb lába tört el és súlyos agyrázkódást kapott...

 Láttam, hogy arcáról lefagy a mosoly miközben elképzelte. Magához húzott én pedig mellkasába fúrtam a fejem. Mélyen beszívtam illatát, ami nyugtatóan hatott rám mindig. Miután elengedtük egymást kitaláltuk, hogyha már LA-ben vagyunk, akkor menjünk le a strandra. Millának is szóltunk, aki nagyon szívesen csatlakozott hozzánk. Egy amerikás bikinit vettem fel, s fölé egy rózsaszín 5SOS-es pólót, egy fekete short-ot kaptam fel. Lábamat egy fekete converse cipőbe bújtattam - persze egy papucsot elraktam a táskámba-, pár kiegészítőt, mint például egy pilótafazonú napszemüveg, 1-2 karkötő, táska stb. és kész is voltam. A hajamat felkötöttem és az egészalakos tükörbe nézve konstatáltam, hogy tetszik, amit látok. Sosem voltam teljesen megelégedve magammal, de most valahogy mégis sikerült. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn ahol már Milla ott várt ránk.

 - Amúgy mizus csajszi? Ahhoz képest, hogy egy házban lakunk nagyon nem beszélünk egymással.- szomorodott el arca

 - Igaz.- sóhajtottam- Mi lenne, ha holnap tartanánk egy csajos napot?- e mondatom után rám nézett csillogó tekintettel és én már tudtam, hogy kínszenvedés lesz az a része, amit tervez.

 - De jó! Akkor egész napos vásárlás!- ugrált. Na, igen. Ő képes naphosszat vásárolni, míg én letudom azt 1-2 óra alatt. Sóhajtottam egyet és bólintottam.

 - Egy feltétellel!- mutatóujjam felé emeltem, amit ő egy várakozó pillantással jutalmazott miszerint mondjam, mit a feltétel- Eljössz velem a hangszer boltba.

 - Ajj... De akkor ott ragadunk megint minimum egy órát.

 - Pe...- mondatom nem tudtam befejezni, mert Harry vigyorgó arca tűnt fel és nagyon mondani akart valamit- Mondjad, mi böki a csőröd.- nevettem felé, mivel arcán mindenféle izgalom jele ott volt.

 - Az előbb hívott Lou és Niall, hogy eljöttem LA-be meglátogatni minket. Remélem nem gond, ha jönnek velünk strandra.

 - Miért lenne?- nevettem- Minél nagyobb a társaság annál jobb a hangulat. Ha legalább félig olyan lököttek, mint te akkor nem fogunk unatkozni az biztos.- nevettem még jobban

 - Akkor ezt most meg sem hallottam. Na, de menjünk már!

 Kimentünk a házból és bepattantunk a kocsiba. Harry vezetett, én az anyósülésen ültem, míg barátnőm hátra ült és középre csúszva előre hajolt. A rádióban az 5 Second of summer-től a She Looks So Perfect. Egyből feltekertem a hangerőt mivel imádom ezt a számot. Az egész bandát szerettem, bár nem sok mindent tudok a bandatagokról. Körülbelül annyit tudok, hogy kit hogy hívnak és még pár dolgot, de semmi  mást. A zenéjükért viszont odavagyok. Combomon kezdtem ritmusra dobolni és halkan dúdolni kezdtem a dalt.  Hazz felém nézett és elmosolyodott. Én felnevettem és tovább folytattam, amit elkezdtem.

***

 - Hazza!- ugrottak a fiúk Harry nyakába- Hiányoztál, drágám!- mindig is bírtam a Larry-s pillanatokat, de élőben még szórakoztatóbb volt- Ó, de modortalan vagyok. Louis Wiliam Tomlinson.- nyújtotta a kezét felém komoly arcal, de belőlem kitört a nevetés,- Na, még egy nevető gombóc.- mellkasa előtt összefonta a kezeit és durcizni kezdett.

 - Nézd el neki. Ha naponta hússzor nem haragszik meg egy emberre, akkor egyszer sem.- nevetett a szőke, név szerint Niall- Egyébként Niall vagyok.- na, ne mond!

 - Én meg Alexandra Holm. De hívj csak Alexának vagy Lexának.

 - Rendben akkor Lexi leszel.

 - Végül is.- kuncogtam fel- Egyébként itt fogunk állni végig a parton vagy be is megyünk?- kérdeztem úgy általában mindenkit

 Letelepedtünk egy jó kis helyre és mindenki leöltözött fürdő ruhába. Lehajoltam a táskámhoz, hogy elővegyem a naptejet ám éreztem, hogy valaki figyel. Felegyenesedtem és hátrafordultam. Na, ki volt az? Hát persze, hogy az én kedves eszement hülyém, név szerint Hazza.

 - Ne bámulj!- kijelentésemre közelebb lépett és még jobban végigmért.

 - Téged nem lehet nem megbámulni.- fülemhez hajolt és belesuttogott- Gyönyörű vagy.- egy puszit nyomott az arcomra, amit én egy szemforgatással jutalmaztam. Felnevetett és elindult a srácokhoz.

 Bekentem magam naptejjel és kifeküdtem pár percre a napra, hogy gyorsan szívja be a kókusz illatú krémet a bőröm. Barátnő huppant le mellém itt- ott fehér foltokkal, ahol nem lett jól elkenve a naptej. Persze egy fél perc alatt el is tűnt az összes folt. Előkaptam a fényképezőgépem a táskámból és bekapcsoltam. Milla a hátán fekve, egyik kezét feje fölött átemelte másikat feje mellett tartotta. Komolyan úgy feküdt, mint akit beállítottak, de nem. Muszáj voltam egy képet csinálni róla. A kép valami fantasztikusan jó lett. Épp akkor fordult a kamera fele, amikor lefényképeztem.                                                                                             

 - Töröld ki!- kiáltott rám mikor meglátta

 - Dehogy törlöm! Nagyon jó lett!

 Megpróbálta kivenni a kezemből, de én elhúztam azt. Már lassan rám ugrott mikor én felpattantam és Harry háta mögé bújtam. Viszont olyan lendülettel mentem, hogy ha Hazz nem fog meg mindketten a homokba végezzük. Milla utánam eredt, de én a göndörkét pajzsként használva fogattam, hogy el ne kapjon.

 - Lányok!- kiáltotta el magát nyugodt hangon. Előléptem a háta mögül és ránéztem. Barátnőm is így tett- Mi a francot csináltok?!- na igen. Millával egyszerre kezdtünk hadarni

 - Úr Isten! Harry, ha mondod, hogy ezek tőlünk is rosszabbak akkor nem jövünk. Tőlük már nekem is fáj a fejem!- szólalt meg Lou

 - Szerintem te maradj csendben Durci Király!- szóltam rá erélyes hangon egy másodpercig felé fordulva, majd visszafordultam Milla felé és tovább vitáztunk.

 Egy kezet éreztem a számon. Próbáltam tovább mondani monológom, de nem ment. 

 - Na, akkor most EGYESÉVEL- hangsúlyozta- elmondjátok mi történt, oké?- aprót bólintottam és éreztem, hogy a kéz lassan eltávolodik a számtól.

 Gyorsan ledaráltam az én verzióm miszerint csak egy nyamvadt képet csináltam róla, de ő elkezdett hisztizni és ezért veszekedtünk. Megnyitottam a képet és megmutattam a fiúknak. Mind a háromnak a szája 'o' alakot formált. Hitetlenkedve néztek Millára miszerint kicseszett jó kép lett.  Barátnőm nem tiltakozott többet inkább visszament a cuccunkhoz, s ha jól láttam egy sört vett ki a hűtőtáskából. Odasétáltam hozzá melléültem. 

 - Miért nem tetszett a kép? Mi nem tetszik rajta?- törtem meg a fel perces csendet.

 - Semmi sem tetszik rajta. Nem tudom. Sosem voltam az a ,,úr Isten milyen csúnya vagyok" típus, de most... Nem is tudom. Régebben teljesen megvoltam, elégedve magammal, hisz' egy nap alatt akár három ismeretlent is feltudtam, szedni, viszont most rám sem néznek. 

 - Te hülye vagy! Nem, nem is! Inkább vak. Láttad Niall-t amikor rád néz? Szinte csorgott a nyála a kép láttán.

 - Ja, igen mert amúgy én annyira bukok az ilyen nyálas képű énekesekre. Inkább egyedül halok meg. Niall túl jófiú hozzám.- nevetett-Na menjünk a vízbe! 

 - Oké!- felálltunk, én pedig hátrafordultam- Srácok jöttök a vízbe vagy kint fogtok állni és várni a csodákra?- kiabáltam nekik

 Összenéztek majd futva indultak felénk. Harry az ölébe kapott, míg barátnőmet Niall. Berohantak velünk a vízbe, majd amikor olyan részre értünk ahol már derékig ért a víz megálltak.

 - Tegyél le!- kiáltottam rá

 - Egy pusziért talán.- szemeim megforgattam 

 - Rendben.- gyorsan akartam odanyomni a puszit, s észre sem vettem, hogy elfordítja a fejét így a szájára sikerült nyomnom. Számat villámsebességgel húztam el és fejen vágtam - Hé! Ezt most miért kaptam?- nézett rám cuki szemekkel.

 - Na, vajon miért?! Harry meg mondtam, amit megmondtam... Sajnálom.- próbáltam kimászni karjaiból, de nem jött össze.

 - Nem kell sajnálnod. Inkább én kérek bocsánatot ezért a kis incidensért.- keserédesen elmosolyodott és lerakott a vízbe.

 - Figyelj, felejtsük el és baromkodjunk mint szoktunk oké?- öklöztem bele a vállába apró nevetéssel.

18. Álmok

 Sziastok nagyon sajnálom, hogy nem hoztam jó ideje részt, de rengeteg dolgom volt és egy új blogba is kezdtem ahol barátnőmmel írjuk ketten a részeket. Ha van kedvetek akkor nézzetek be IDE kattintva és iratkozzatok fel! :) Remélem azért nem harakszotok nagyon amiért ilyen nagy kimaradás volt és megpróbálom minnél gyakrabban hozni a részeket! Kérlek kommenteljetek minél többen, hogy tudjam van-e értelme folytatnom a történetet. :s

I hope u like it!  Xx. Ly

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy sötét szobában vagyok. De, hogy kerülte én ide? Mit keresek én itt? Hangos lépteket hallottam és felkapcsolódott a lámpa. A hirtelen vakító fény miatt hirtelen becsuktam a szemem, s óvatosan nyitottam ki. Pár magas férfi állt előttem. 

 - H-hol vagyok?- hangom remegett és olyan halk volt, hogy csoda, ha meghallották

 - Egy világtól elszigetelt helyen.- kacagott. Alakja egyre ismerősebb volt, viszont nem tudtam honnan.

 - Miért kell itt lennem?- iszonyatosan féltem

 - Mert szórakozni akarunk cica.- kacsintott felém és leguggolt hozzám, mivel én egy sarokban ültem egy poros padlón.

 - H-hogy érted ezt?

 - Enyém leszel most cica és utána kitaláljuk, mi legyen veled.

 - Nem!- ellenkeztem egyből

 - Azt mondtad, hogy nem?!- és elcsattant egy pofon- Még most sem?!- csak ráztam a fejem, de ő megint lekevert egy pofont, viszont ez erősebbre sikeredett- Na?- könnyeim patakokban folytak, de fejem továbbra is csak ráztam- Hát, jó... Srácok!- kiáltott és megjelent mögötte három kigyúrt alak. Most már tudtam kik ők. Ők voltak. akik miatt elvesztettem az én kisbabám. Ők voltak azok a huligánok, akik kiloptak tőlem mindent és fellöktek. Az egyik felrántott a földről, míg a másik elkezdett verni. Mindenem sajgott, de nem tudtam mást tenni csak tűrni. A másikoldali falnak csapott én pedig felkenődve a falra hangos zokogásba törtem ki. Lábaim feladták a szolgálatot és összeestem. Összegörnyedve feküdtem a padlón. Oda jött hozzám az akivel ,,beszéltem" és a zsebéből előhúzott egy pengét- Most már belátod, hogy engedned kellett volna magad?- egész testem belerázkódott a zokogásomba. Leguggolt hozzám és a combomba vágta a pengét. Nevetni kezdett és kirántotta a lábamból, s helyette a gyomromba vágta. Vérem csak úgy folyt belőlem mintha egy folyó lenne. Pár helyre még belém vágta a pengét, de nekem egyre csak sötétült a kép. Szédülni kezdtem és zokogásom is alábbhagyott. Csak feküdtem félig élettelen testemmel és vártam a végét....

                     The End                                                                                        Or Not?                               

 Szemem olyan gyorsasággal pattantak ki mint még soha. Zihálva ültem fel néztem szét. A szobámban vagyok... Ezek szerint csak álmodtam az egészet szerencsére. Felálltam az ágyamból és átmentem Harry szobájába. Édesen szuszogott még az ágyában. Fél teste kilátszott, mivel a takaró lejjebb volt csúszva. Hangtalanul lépkedtem közelebb hozzá és bebújtam mellé az ágyba. Közelebb csúszott hozzám és átölelt. Fejét mellkasomra tette és szuszogott tovább. Karjaiban megnyugvást találtam.

 Kicsit mocorogni kezdett és lassan kinyitotta szemeit. Látszott, hogy elgondolkozik azon, mi is van most.

 - Te meg?- na, szép ehhez kellett öt percig gondolkodnia

 - Nem túl szép álmom volt így gondoltam átjövök hozzád, de ha zavarlak, akkor már megyek is.- tettetett szomorúsággal kezdtem kimászni az ágyból, de ő a csuklómnál fogva visszarántott az ágyba maga mellé.

 - Nem mondtam, hogy zavarsz... Sőt.- karjaiba húzott és fejem a mellkasára helyezte. Mélyen beszívtam kellemes illatát és kezemmel a mellkasán kis köröket kezdtem írni. Komolyan, ha valaki látott volna minket, akkor rávágja, hogy együtt vagyunk, de nem. Lehet, hogy ő szeret, de én nem érzek iránta semmit... Gondolkoztam rajta, hogy talán mégis, hisz' sokszor gondolkozok rajta, de nem. Határozottan érzem, hogy ez nem szerelem.- Olyan jó így...- fejem tetejére nyomott egy puszit, amin én jót mosolyogtam

 - Szerintem is. A karjaidba valahogy mindig biztonságban érzem magam.- kuncogtam fel

 - Tényleg?- éreztem, ahogy mosolyog, de nem néztem rá

 - Igen.- bólintottam

 Még így feküdtünk egy ideig, mígnem be nem jött valaki. És persze ki lett volna az a valaki, ha nem az én kedves barátnőm. Igazából nem zavart meg semmit -vagyis azt  a nyugalmat igen, de mindegy-, hisz' az ágyban heverészésen kívül nem csináltunk semmit.

 - Oh... Bocsi, csak szólni akartam, hogy csináltam ebédet és, ha kértek, akkor gyertek le, mert kifog, hűlni.

 - Egy, nem zavartál meg semmit. Kettő, mennyi az idő? Három, éhen halok!- ezzel felpattantam az ágyból és kirohantam a szobából egyenesen az ebédlőbe. Szépen megvolt, terítve és az asztal közepén ott helyezkedett el az étel. Felnyitottam a tetejét és szembe találtam magam egy egész grillcsirkével. Gyorsan lekaptam a másik edény fedelét, amiben sült krumpli lapult. Gyorsan szedtem mindenből magamnak és zabálni kezdtem. Egy nevetés zökkentett ki gondolataimból, vagyis két nevetés inkább. Harry és Milla ott álltak az ajtóba és rajtam röhögtek.

 - Most mi van?- kérdeztem kicsit sem gusztusosan, mivel félig még tele volt a szám, így miután lenyeltem én is nevetni kezdtem

 - Az van, hogy hülye vagy!- nevetett még jobban kedves barátnőm rajtam

 - Jól van akkor.- mellkasom előtt összefontam a karjaim és sértődöttet játszottam

 - Hát, jó én, hagylak, de akkor nem ehetsz tovább a kajából, amit én csináltam...

 - Ne! Csak a kaját ne! Olyan éhes vagyok!- néztem boci szemekkel mire a háttérben Hazza még nagyobb röhögésbe tört ki

 Még nevettünk egy kicsit, majd miután mindenki lenyugodott ők is leültek és csatlakoztak hozzám az evésben. Ebéd után megtudtam, hogy amikor kimásztunk az ágyból már fél egy volt. Szépen elaludtunk ezek szerint. 

 Felcammogtam az emeletre és leültem a laptopom elé. Muszáj, leszek munkát keresni, ha meg akarok valahogy élni. Unottan görgettem le a honlapon álláshirdetést keresve, de semmi nekem valót nem találtam. Talán, ha felhívnám, a menedzserem hátha kapnák még lehetőséget... Egy próbát megér.

 Pár csöngés után fel is vette.

 - Halló? George Down.- szólalt bele

 - Jó napot! Alexa vagyok. Alexa Holms.

 - Ó, neked is jó napot Alexa. Miben segíthetek?

 - Azon gondolkoztam, hogy még áll-e az, hogy önöknél modellkedjek - kezdtem óvatosan

 - Hát, nagyon jó lenne, de terhes vagy és nekünk nem olyan fotókra kellenél.- hallottam hangján, hogy egy kicsit szomorú emiatt

 - Már nem vagyok terhes. Sajnos elvet...- nyeltem egyet- elvetéltem. Szerintem egy- két heten belül a bőröm is visszahúzódik teljesen.

 - Nagyon sajnálom, ami történt. Nagyon örülnénk annak, ha visszajönnél, mivel újra vannak jelentkezők, de benned megfogott minket valami. Mikor tudnánk találkozni esetleg?

 - Jelenleg LA-be vagyok de, ha azt mondja, hogy holnap jó magának akkor hazautazok. 

 - Őszintén megmondva... Esetleg három hét múlva jó lenne neked? Eléggé betábláztam magam. 

 - Nekem megfelel. Csütörtöki nap megfelel?

 - Persze. De most sietek. Majd akkor három hét múlva. Szia.- elköszönni sem volt lehetőségem olyan gyorsan nyomta ki.

 A laptopom elé ülve bezártam az álláskereső oldalt, hisz' ez már nem lesz szükséges. Átléptem facebook-ra és twitterre, de nem volt semmi érdekes rajta ezért hamar meguntam. Több mint tíz percig csak ültem és néztem ki a fejemből. Nem tudtam mit kezdjek magammal.

 Kis idő után eszembe jutott, hogy lemegyek a kedvenc helyemre. A hangszigetelt kis világomba. Hangtalanul lépkedtem a szoba elé és szorgosan odafigyelte, hogy senki se vegye észre, hogy hova megyek. Főleg Harry ne. Beugrottam a szobába és magamra zártam az ajtót. 

 Míg terhes voltam rengeteget jártam le ide. Mint mindig most is megnyugtatott az ittlét. Gondolkoztam, hogy mit kéne játszanom, de nem jutott eszembe semmi, amihez kedvem lett volna. Csak ráraktam a kezem a billentyűkre és lassan kezdtem el játszani egy különös dallamot. Egy lassú, szép dallamot játszottam. Elő vettem a kottás füzetem és megint írtam egy dalt... Vagyis csak az alapot, de ki tudja? Lehet, írok hozzá valami szöveget... Sosem értettem minek szeretek dalt írni mikor senki sem fogja hallani soha a büdös életben.