19. ...akkor megyek és kiugrok az ablakon.

Sziasztok! Tudom, hogy megint nagy a kimaradás, de őszintén teljesen írói vállságban vagyok. Nagyjából teljesen összeállt a történet a fejemben de egyszerűen nem tudtam hogy megfogalmazni. Szóval ezért bocsánatot kérek. Igyekszem behozni a kimaradást a tavaszi szünet alatt. Egyébként csinálok egy szavazást, amiben kérlek, titeket szavazzátok meg, hogy hány részes legyen a blog. Előre is köszönöm, ha szavaztok és segítetek, hogy mennyi legyen. 

I hope u like it! Xx. Lil 

Miután befejeztem a zongorázást kisettenkedtem a szobából. Felmentem a sajátomba és eldőltem az ágyamon. Csak néztem a plafont és nem gondoltam semmire. Ajtónyílásra eszméltem fel a gondolataimból.

 - Nem keltettelek fel igaz?

 - Nem, nem!- elmosolyodtam, s felültem- Mi járatban szerény kis szobámban?- kérdésemre felnevetett

 - Most úgy beszéltél, mint egy középkorban élő asszony.- kijelentésére én is nevetni kezdtem- Nincs kedved csinálni valamit?

 - De.- vigyorogtam kajánul, amire ő csak egy értetlen fejjel nézett rám. Ráhasaltam az ágyra és odaintettem magam mellé. Leült mellém én pedig közel kúsztam hozzá és a füléhez nyújtóztam- Elmondjam, milyen ötletem van?- hallani lehetett, hogy nyel egy nagyot és lassan bólint- Az ágyban fetrengeni egész nap és csak úgy lenni.- vidáman nevettem fel és hátradöntöttem az ágyon majd odafészkeltem magam hozzá. Életvidáman nevettünk mindketten.

 - Olyan bolond vagy...- rázta meg a fejét

 - Oh... Hát, ha bolond vagyok, akkor megyek és kiugrok az ablakon. Meg akarom nézni úgy mennyi idő, hogy leérjek.- pattantam ki és az ablak felé vettem az irányt. Kinyitottam azt, s már emeltem a lábam, hogy felálljak a párkányra viszont mielőtt talpam hozzáért volna kéterős kar fonódott a derekamra és elhúzott onnan.

 - Ilyen még egyszer még viccből se csinálj.- morogta a fülembe, amin én jót kuncogtam

 - Te mondtad, hogy bolond vagyok.- fordultam felé és rányújtottam a nyelvem. Felnevetett és értetlen képpel megrázta a fejét.

 - De miért pont az ablakból kiugrás jutott eszedbe?

 - Volt a suliban egy nagyon bolond gyerek. Ahhoz képest, hogy idegbeteg meg ilyesmi volt kitűnő tanuló volt. Egyszer egy dolgozatnál rosszul hallotta a kérdést és egy teljesen más témakörről írt négy oldalt és egyest kapott. Ez annyira megrázta őt, hogy kinyitotta óra közepén az ablakot és hopp kiugrott.- arcom kicsit elsápadt mivel ez a szemem láttára történt és így visszagondolva...

 - Most csak ugratsz...- nevetett, de én komoly arccal megráztam a fejem.

 - Nem... Ilyennel nem viccelnék. Hat bordája, a jobb lába tört el és súlyos agyrázkódást kapott...

 Láttam, hogy arcáról lefagy a mosoly miközben elképzelte. Magához húzott én pedig mellkasába fúrtam a fejem. Mélyen beszívtam illatát, ami nyugtatóan hatott rám mindig. Miután elengedtük egymást kitaláltuk, hogyha már LA-ben vagyunk, akkor menjünk le a strandra. Millának is szóltunk, aki nagyon szívesen csatlakozott hozzánk. Egy amerikás bikinit vettem fel, s fölé egy rózsaszín 5SOS-es pólót, egy fekete short-ot kaptam fel. Lábamat egy fekete converse cipőbe bújtattam - persze egy papucsot elraktam a táskámba-, pár kiegészítőt, mint például egy pilótafazonú napszemüveg, 1-2 karkötő, táska stb. és kész is voltam. A hajamat felkötöttem és az egészalakos tükörbe nézve konstatáltam, hogy tetszik, amit látok. Sosem voltam teljesen megelégedve magammal, de most valahogy mégis sikerült. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn ahol már Milla ott várt ránk.

 - Amúgy mizus csajszi? Ahhoz képest, hogy egy házban lakunk nagyon nem beszélünk egymással.- szomorodott el arca

 - Igaz.- sóhajtottam- Mi lenne, ha holnap tartanánk egy csajos napot?- e mondatom után rám nézett csillogó tekintettel és én már tudtam, hogy kínszenvedés lesz az a része, amit tervez.

 - De jó! Akkor egész napos vásárlás!- ugrált. Na, igen. Ő képes naphosszat vásárolni, míg én letudom azt 1-2 óra alatt. Sóhajtottam egyet és bólintottam.

 - Egy feltétellel!- mutatóujjam felé emeltem, amit ő egy várakozó pillantással jutalmazott miszerint mondjam, mit a feltétel- Eljössz velem a hangszer boltba.

 - Ajj... De akkor ott ragadunk megint minimum egy órát.

 - Pe...- mondatom nem tudtam befejezni, mert Harry vigyorgó arca tűnt fel és nagyon mondani akart valamit- Mondjad, mi böki a csőröd.- nevettem felé, mivel arcán mindenféle izgalom jele ott volt.

 - Az előbb hívott Lou és Niall, hogy eljöttem LA-be meglátogatni minket. Remélem nem gond, ha jönnek velünk strandra.

 - Miért lenne?- nevettem- Minél nagyobb a társaság annál jobb a hangulat. Ha legalább félig olyan lököttek, mint te akkor nem fogunk unatkozni az biztos.- nevettem még jobban

 - Akkor ezt most meg sem hallottam. Na, de menjünk már!

 Kimentünk a házból és bepattantunk a kocsiba. Harry vezetett, én az anyósülésen ültem, míg barátnőm hátra ült és középre csúszva előre hajolt. A rádióban az 5 Second of summer-től a She Looks So Perfect. Egyből feltekertem a hangerőt mivel imádom ezt a számot. Az egész bandát szerettem, bár nem sok mindent tudok a bandatagokról. Körülbelül annyit tudok, hogy kit hogy hívnak és még pár dolgot, de semmi  mást. A zenéjükért viszont odavagyok. Combomon kezdtem ritmusra dobolni és halkan dúdolni kezdtem a dalt.  Hazz felém nézett és elmosolyodott. Én felnevettem és tovább folytattam, amit elkezdtem.

***

 - Hazza!- ugrottak a fiúk Harry nyakába- Hiányoztál, drágám!- mindig is bírtam a Larry-s pillanatokat, de élőben még szórakoztatóbb volt- Ó, de modortalan vagyok. Louis Wiliam Tomlinson.- nyújtotta a kezét felém komoly arcal, de belőlem kitört a nevetés,- Na, még egy nevető gombóc.- mellkasa előtt összefonta a kezeit és durcizni kezdett.

 - Nézd el neki. Ha naponta hússzor nem haragszik meg egy emberre, akkor egyszer sem.- nevetett a szőke, név szerint Niall- Egyébként Niall vagyok.- na, ne mond!

 - Én meg Alexandra Holm. De hívj csak Alexának vagy Lexának.

 - Rendben akkor Lexi leszel.

 - Végül is.- kuncogtam fel- Egyébként itt fogunk állni végig a parton vagy be is megyünk?- kérdeztem úgy általában mindenkit

 Letelepedtünk egy jó kis helyre és mindenki leöltözött fürdő ruhába. Lehajoltam a táskámhoz, hogy elővegyem a naptejet ám éreztem, hogy valaki figyel. Felegyenesedtem és hátrafordultam. Na, ki volt az? Hát persze, hogy az én kedves eszement hülyém, név szerint Hazza.

 - Ne bámulj!- kijelentésemre közelebb lépett és még jobban végigmért.

 - Téged nem lehet nem megbámulni.- fülemhez hajolt és belesuttogott- Gyönyörű vagy.- egy puszit nyomott az arcomra, amit én egy szemforgatással jutalmaztam. Felnevetett és elindult a srácokhoz.

 Bekentem magam naptejjel és kifeküdtem pár percre a napra, hogy gyorsan szívja be a kókusz illatú krémet a bőröm. Barátnő huppant le mellém itt- ott fehér foltokkal, ahol nem lett jól elkenve a naptej. Persze egy fél perc alatt el is tűnt az összes folt. Előkaptam a fényképezőgépem a táskámból és bekapcsoltam. Milla a hátán fekve, egyik kezét feje fölött átemelte másikat feje mellett tartotta. Komolyan úgy feküdt, mint akit beállítottak, de nem. Muszáj voltam egy képet csinálni róla. A kép valami fantasztikusan jó lett. Épp akkor fordult a kamera fele, amikor lefényképeztem.                                                                                             

 - Töröld ki!- kiáltott rám mikor meglátta

 - Dehogy törlöm! Nagyon jó lett!

 Megpróbálta kivenni a kezemből, de én elhúztam azt. Már lassan rám ugrott mikor én felpattantam és Harry háta mögé bújtam. Viszont olyan lendülettel mentem, hogy ha Hazz nem fog meg mindketten a homokba végezzük. Milla utánam eredt, de én a göndörkét pajzsként használva fogattam, hogy el ne kapjon.

 - Lányok!- kiáltotta el magát nyugodt hangon. Előléptem a háta mögül és ránéztem. Barátnőm is így tett- Mi a francot csináltok?!- na igen. Millával egyszerre kezdtünk hadarni

 - Úr Isten! Harry, ha mondod, hogy ezek tőlünk is rosszabbak akkor nem jövünk. Tőlük már nekem is fáj a fejem!- szólalt meg Lou

 - Szerintem te maradj csendben Durci Király!- szóltam rá erélyes hangon egy másodpercig felé fordulva, majd visszafordultam Milla felé és tovább vitáztunk.

 Egy kezet éreztem a számon. Próbáltam tovább mondani monológom, de nem ment. 

 - Na, akkor most EGYESÉVEL- hangsúlyozta- elmondjátok mi történt, oké?- aprót bólintottam és éreztem, hogy a kéz lassan eltávolodik a számtól.

 Gyorsan ledaráltam az én verzióm miszerint csak egy nyamvadt képet csináltam róla, de ő elkezdett hisztizni és ezért veszekedtünk. Megnyitottam a képet és megmutattam a fiúknak. Mind a háromnak a szája 'o' alakot formált. Hitetlenkedve néztek Millára miszerint kicseszett jó kép lett.  Barátnőm nem tiltakozott többet inkább visszament a cuccunkhoz, s ha jól láttam egy sört vett ki a hűtőtáskából. Odasétáltam hozzá melléültem. 

 - Miért nem tetszett a kép? Mi nem tetszik rajta?- törtem meg a fel perces csendet.

 - Semmi sem tetszik rajta. Nem tudom. Sosem voltam az a ,,úr Isten milyen csúnya vagyok" típus, de most... Nem is tudom. Régebben teljesen megvoltam, elégedve magammal, hisz' egy nap alatt akár három ismeretlent is feltudtam, szedni, viszont most rám sem néznek. 

 - Te hülye vagy! Nem, nem is! Inkább vak. Láttad Niall-t amikor rád néz? Szinte csorgott a nyála a kép láttán.

 - Ja, igen mert amúgy én annyira bukok az ilyen nyálas képű énekesekre. Inkább egyedül halok meg. Niall túl jófiú hozzám.- nevetett-Na menjünk a vízbe! 

 - Oké!- felálltunk, én pedig hátrafordultam- Srácok jöttök a vízbe vagy kint fogtok állni és várni a csodákra?- kiabáltam nekik

 Összenéztek majd futva indultak felénk. Harry az ölébe kapott, míg barátnőmet Niall. Berohantak velünk a vízbe, majd amikor olyan részre értünk ahol már derékig ért a víz megálltak.

 - Tegyél le!- kiáltottam rá

 - Egy pusziért talán.- szemeim megforgattam 

 - Rendben.- gyorsan akartam odanyomni a puszit, s észre sem vettem, hogy elfordítja a fejét így a szájára sikerült nyomnom. Számat villámsebességgel húztam el és fejen vágtam - Hé! Ezt most miért kaptam?- nézett rám cuki szemekkel.

 - Na, vajon miért?! Harry meg mondtam, amit megmondtam... Sajnálom.- próbáltam kimászni karjaiból, de nem jött össze.

 - Nem kell sajnálnod. Inkább én kérek bocsánatot ezért a kis incidensért.- keserédesen elmosolyodott és lerakott a vízbe.

 - Figyelj, felejtsük el és baromkodjunk mint szoktunk oké?- öklöztem bele a vállába apró nevetéssel.

18. Álmok

 Sziastok nagyon sajnálom, hogy nem hoztam jó ideje részt, de rengeteg dolgom volt és egy új blogba is kezdtem ahol barátnőmmel írjuk ketten a részeket. Ha van kedvetek akkor nézzetek be IDE kattintva és iratkozzatok fel! :) Remélem azért nem harakszotok nagyon amiért ilyen nagy kimaradás volt és megpróbálom minnél gyakrabban hozni a részeket! Kérlek kommenteljetek minél többen, hogy tudjam van-e értelme folytatnom a történetet. :s

I hope u like it!  Xx. Ly

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy sötét szobában vagyok. De, hogy kerülte én ide? Mit keresek én itt? Hangos lépteket hallottam és felkapcsolódott a lámpa. A hirtelen vakító fény miatt hirtelen becsuktam a szemem, s óvatosan nyitottam ki. Pár magas férfi állt előttem. 

 - H-hol vagyok?- hangom remegett és olyan halk volt, hogy csoda, ha meghallották

 - Egy világtól elszigetelt helyen.- kacagott. Alakja egyre ismerősebb volt, viszont nem tudtam honnan.

 - Miért kell itt lennem?- iszonyatosan féltem

 - Mert szórakozni akarunk cica.- kacsintott felém és leguggolt hozzám, mivel én egy sarokban ültem egy poros padlón.

 - H-hogy érted ezt?

 - Enyém leszel most cica és utána kitaláljuk, mi legyen veled.

 - Nem!- ellenkeztem egyből

 - Azt mondtad, hogy nem?!- és elcsattant egy pofon- Még most sem?!- csak ráztam a fejem, de ő megint lekevert egy pofont, viszont ez erősebbre sikeredett- Na?- könnyeim patakokban folytak, de fejem továbbra is csak ráztam- Hát, jó... Srácok!- kiáltott és megjelent mögötte három kigyúrt alak. Most már tudtam kik ők. Ők voltak. akik miatt elvesztettem az én kisbabám. Ők voltak azok a huligánok, akik kiloptak tőlem mindent és fellöktek. Az egyik felrántott a földről, míg a másik elkezdett verni. Mindenem sajgott, de nem tudtam mást tenni csak tűrni. A másikoldali falnak csapott én pedig felkenődve a falra hangos zokogásba törtem ki. Lábaim feladták a szolgálatot és összeestem. Összegörnyedve feküdtem a padlón. Oda jött hozzám az akivel ,,beszéltem" és a zsebéből előhúzott egy pengét- Most már belátod, hogy engedned kellett volna magad?- egész testem belerázkódott a zokogásomba. Leguggolt hozzám és a combomba vágta a pengét. Nevetni kezdett és kirántotta a lábamból, s helyette a gyomromba vágta. Vérem csak úgy folyt belőlem mintha egy folyó lenne. Pár helyre még belém vágta a pengét, de nekem egyre csak sötétült a kép. Szédülni kezdtem és zokogásom is alábbhagyott. Csak feküdtem félig élettelen testemmel és vártam a végét....

                     The End                                                                                        Or Not?                               

 Szemem olyan gyorsasággal pattantak ki mint még soha. Zihálva ültem fel néztem szét. A szobámban vagyok... Ezek szerint csak álmodtam az egészet szerencsére. Felálltam az ágyamból és átmentem Harry szobájába. Édesen szuszogott még az ágyában. Fél teste kilátszott, mivel a takaró lejjebb volt csúszva. Hangtalanul lépkedtem közelebb hozzá és bebújtam mellé az ágyba. Közelebb csúszott hozzám és átölelt. Fejét mellkasomra tette és szuszogott tovább. Karjaiban megnyugvást találtam.

 Kicsit mocorogni kezdett és lassan kinyitotta szemeit. Látszott, hogy elgondolkozik azon, mi is van most.

 - Te meg?- na, szép ehhez kellett öt percig gondolkodnia

 - Nem túl szép álmom volt így gondoltam átjövök hozzád, de ha zavarlak, akkor már megyek is.- tettetett szomorúsággal kezdtem kimászni az ágyból, de ő a csuklómnál fogva visszarántott az ágyba maga mellé.

 - Nem mondtam, hogy zavarsz... Sőt.- karjaiba húzott és fejem a mellkasára helyezte. Mélyen beszívtam kellemes illatát és kezemmel a mellkasán kis köröket kezdtem írni. Komolyan, ha valaki látott volna minket, akkor rávágja, hogy együtt vagyunk, de nem. Lehet, hogy ő szeret, de én nem érzek iránta semmit... Gondolkoztam rajta, hogy talán mégis, hisz' sokszor gondolkozok rajta, de nem. Határozottan érzem, hogy ez nem szerelem.- Olyan jó így...- fejem tetejére nyomott egy puszit, amin én jót mosolyogtam

 - Szerintem is. A karjaidba valahogy mindig biztonságban érzem magam.- kuncogtam fel

 - Tényleg?- éreztem, ahogy mosolyog, de nem néztem rá

 - Igen.- bólintottam

 Még így feküdtünk egy ideig, mígnem be nem jött valaki. És persze ki lett volna az a valaki, ha nem az én kedves barátnőm. Igazából nem zavart meg semmit -vagyis azt  a nyugalmat igen, de mindegy-, hisz' az ágyban heverészésen kívül nem csináltunk semmit.

 - Oh... Bocsi, csak szólni akartam, hogy csináltam ebédet és, ha kértek, akkor gyertek le, mert kifog, hűlni.

 - Egy, nem zavartál meg semmit. Kettő, mennyi az idő? Három, éhen halok!- ezzel felpattantam az ágyból és kirohantam a szobából egyenesen az ebédlőbe. Szépen megvolt, terítve és az asztal közepén ott helyezkedett el az étel. Felnyitottam a tetejét és szembe találtam magam egy egész grillcsirkével. Gyorsan lekaptam a másik edény fedelét, amiben sült krumpli lapult. Gyorsan szedtem mindenből magamnak és zabálni kezdtem. Egy nevetés zökkentett ki gondolataimból, vagyis két nevetés inkább. Harry és Milla ott álltak az ajtóba és rajtam röhögtek.

 - Most mi van?- kérdeztem kicsit sem gusztusosan, mivel félig még tele volt a szám, így miután lenyeltem én is nevetni kezdtem

 - Az van, hogy hülye vagy!- nevetett még jobban kedves barátnőm rajtam

 - Jól van akkor.- mellkasom előtt összefontam a karjaim és sértődöttet játszottam

 - Hát, jó én, hagylak, de akkor nem ehetsz tovább a kajából, amit én csináltam...

 - Ne! Csak a kaját ne! Olyan éhes vagyok!- néztem boci szemekkel mire a háttérben Hazza még nagyobb röhögésbe tört ki

 Még nevettünk egy kicsit, majd miután mindenki lenyugodott ők is leültek és csatlakoztak hozzám az evésben. Ebéd után megtudtam, hogy amikor kimásztunk az ágyból már fél egy volt. Szépen elaludtunk ezek szerint. 

 Felcammogtam az emeletre és leültem a laptopom elé. Muszáj, leszek munkát keresni, ha meg akarok valahogy élni. Unottan görgettem le a honlapon álláshirdetést keresve, de semmi nekem valót nem találtam. Talán, ha felhívnám, a menedzserem hátha kapnák még lehetőséget... Egy próbát megér.

 Pár csöngés után fel is vette.

 - Halló? George Down.- szólalt bele

 - Jó napot! Alexa vagyok. Alexa Holms.

 - Ó, neked is jó napot Alexa. Miben segíthetek?

 - Azon gondolkoztam, hogy még áll-e az, hogy önöknél modellkedjek - kezdtem óvatosan

 - Hát, nagyon jó lenne, de terhes vagy és nekünk nem olyan fotókra kellenél.- hallottam hangján, hogy egy kicsit szomorú emiatt

 - Már nem vagyok terhes. Sajnos elvet...- nyeltem egyet- elvetéltem. Szerintem egy- két heten belül a bőröm is visszahúzódik teljesen.

 - Nagyon sajnálom, ami történt. Nagyon örülnénk annak, ha visszajönnél, mivel újra vannak jelentkezők, de benned megfogott minket valami. Mikor tudnánk találkozni esetleg?

 - Jelenleg LA-be vagyok de, ha azt mondja, hogy holnap jó magának akkor hazautazok. 

 - Őszintén megmondva... Esetleg három hét múlva jó lenne neked? Eléggé betábláztam magam. 

 - Nekem megfelel. Csütörtöki nap megfelel?

 - Persze. De most sietek. Majd akkor három hét múlva. Szia.- elköszönni sem volt lehetőségem olyan gyorsan nyomta ki.

 A laptopom elé ülve bezártam az álláskereső oldalt, hisz' ez már nem lesz szükséges. Átléptem facebook-ra és twitterre, de nem volt semmi érdekes rajta ezért hamar meguntam. Több mint tíz percig csak ültem és néztem ki a fejemből. Nem tudtam mit kezdjek magammal.

 Kis idő után eszembe jutott, hogy lemegyek a kedvenc helyemre. A hangszigetelt kis világomba. Hangtalanul lépkedtem a szoba elé és szorgosan odafigyelte, hogy senki se vegye észre, hogy hova megyek. Főleg Harry ne. Beugrottam a szobába és magamra zártam az ajtót. 

 Míg terhes voltam rengeteget jártam le ide. Mint mindig most is megnyugtatott az ittlét. Gondolkoztam, hogy mit kéne játszanom, de nem jutott eszembe semmi, amihez kedvem lett volna. Csak ráraktam a kezem a billentyűkre és lassan kezdtem el játszani egy különös dallamot. Egy lassú, szép dallamot játszottam. Elő vettem a kottás füzetem és megint írtam egy dalt... Vagyis csak az alapot, de ki tudja? Lehet, írok hozzá valami szöveget... Sosem értettem minek szeretek dalt írni mikor senki sem fogja hallani soha a büdös életben.

17. Minden a legnagyobb rendben

 Alexandra szemszöge:

 Ezek a szavak... Lefagytam teljesen. Tuti csak a pillanat kívánta szavak, és még ha igaz is biztos nem ÚGY szeret. Minden olyan hirtelen jött. Először elvetélek, pár huligán miatt aztán most ezzel sokkol engem. Úgy látszik tényleg nem bírtam mivel hirtelen elsötétült előttem a kép és legközelebb mikor kinyitottam a szemem már otthon a saját ágyamban találtam magam. Először arra gondoltam, hogy az egész meg sem történt és csak álmodtam, de nem. Halk ajtónyílást hallottam, s arra kaptam tekintetem. Harry lépett be egy bögre teával.

- Felébredtél?- mosolygott rám, s az ágyam szélére ült

- Nem most csak képzelődsz.- hangomból hallatszott a gúny, de nem tudom mert mondta ezt így neki. Látszott, hogy ő sem érti mivel furán kezdett méregetni.

- Látom vicces kedvedben vagy.- csóválta a fejét- Hoztam neked teát.

 Felültem és elvettem tőle. Óvatosan kortyoltam bele a forró italba. Hirtelen eszembe jutott mi történt és szemim könnybe lábadtak. A bögrém az ágy melletti éjjeli szekrényre raktam és ránéztem Harry-re. Egyből leesett neki, hogy mire gondolhatok mivel mellém dőlt és átölelt. 

- Annyira sajnálom.- mondta én pedig keserves zokogásba kezdtem. Hátamat simogatva kezdett nyugtatni kisebb nagyobb sikerrel. Kicsit eltávolodtam tőle és ránéztem arcára. Egy könnycseppet véltem felfedezni szemében. Ajkamba harapva próbáltam visszatartani a további sírást. Valamivel már könnyebb volt. Egy perc alatt átgondoltam, hogy amúgy lehet nem is olyan nagy baj, hogy nem lesz itt egy kisbaba, hisz' csak 18 éves vagyok. Mit kezdtem volna vele? Jó igen ez most nagyon hülyén hangzik, de belegondolva akkor nem lenne egy cseppnyi szabadidőm sem. 

- Végül is...- kezdtem bele- Lehet, hogy ez valami jel volt arra, hogy nem állok készen erre. Lehet így jobb lesz.- könnyeim már nem patakzottak arcomon csak néha egy- egy csepp kigördült. Először furán majd mosolyogva nézett rám Hazz. Imádom a mosolyát főleg akkor, amikor a gödröcskéi is megjelennek. Addig addig figyeltem, míg én is elmosolyodtam.

- Min gondolkodsz?

- Semmin.- kuncogtam fel

 Tekintettünk egymásra vándorolt és én teljesen elvarázsolódtam a szemi miatt. Mindig a zöld szem volt a kedvencem meg minden, de ez vitte minden elképzelésem. Egyre közelebb volt hozzám, de nem bántam. Gondoltam mit akar, de én nem szóval hirtelen megöleltem. Szorosan öleltem magamhoz. Éreztem, hogy meglepődött, de nem bánta.

- Fel kéne kelni.- távolodtam el tőle

- Nem! Te nem kelhetsz fel! Az orvos elmondta, hogy egy- két napig pihenned kell!

- Ajj... Meg fog ölni az unalom...- szomorodtam el

- Nem hagyom, én azt ne félj.- mosolyodott el kajánul és egy puszit nyomott az arcomra. Vagyis inkább a szám sarkába. Felállt én meg felültem- Hozzak neked valami kaját?

- Hm... Nem is tudom. Nem igazán vagyok éhes.- húztam el a számat. Amúgy is úgy nézek ki mint aki megevett egy házat. 

- Alexa... Mikor ettél te utoljára?- méregetett

- Tegnap este.

- De az már rég volt nagyon. Hozok neked valamit.- indult ki a szobából

- Harry!- szóltam utána és ő megfordult- Nem fogok enni! Nem vagyok éhes!

- Egy szendvicset, jó?

- Egy FÉL szendvicset max!

- Rendben.- ezzel kiment a szobából

 Tudtam, hogy nem tudok majd megmaradni egyhelyben pár napig így kihasználva, hogy épp nincs bent a szobába és így nem őriz engem jelenleg, felálltam és szétnéztem a szobában. Nem változott semmit sem reggel óta, úgyhogy ez a szétnézés hülyeség volt. Eszembe jutott, hogy van egy könyvem a szekrénybe, amit még egy pár éve csináltam. A szekrényem aljából túrtam elő, de megérte. Egy türkiz kék borítójú, füzet volt. Bár igazából egy véknyabb könyvnek nézett ki inkább, de csak egy füzet volt. Visszamásztam az ágyra és lábaim betakargatva ültem az ágyon. 

 Ujjaim végighúztam a füzet borítóján, amire az volt írva, hogy,,I Love 1D!" kicsit felkuncogtam, s kinyitottam. Az első pár oldalon mindegyik bandatagról volt egy kis kép és egy kis komment. Jókat nevetgéltem azon, hogy miket írtam bele. Például Lou-hoz azt írtam, hogy ,,Cuki, vicces, bolond, hülye" igaz csak szavakat írtam a képek köré, amiket gondoltam róluk. Harry volt az utolsó és azon nevettem a legjobban. Helyes, imádnivaló, a világ leggyönyörűbb szemű pali, olvadok tőle, mint fagyi egy nyári napon, legszebb mosollyal rendelkező ember a világon stb. A nagy hahotázásom közben észre sem vettem, hogy Harry bejött a szobába. Gyorsan a párnám alá rejtettem az én kis szent füzetem.

- Mit rejtegetsz előlem?- kérdezte gyanakodva és egyre közelebb jött hozzám. Az éjjeliszekrényre lerakta a tálcát, amin a kaja volt és megpróbálta megszerezni a füzetet. Heves ellenkezésbe kezdtem mire ő felém kerekedett és lefogta kezeim.- Na, elmondod, mit rejtegetsz?- heves fejrázásba kezdtem mire ő közelebb hajolt hozzám- Biztos?- szinte arcomon éreztem leheletét, de még mindig fejemet ráztam. Ő csak még közelebb hajolt, s arcunk szinte már majdnem összeért- Még mindig nem?- mentolos lehelete égette ajkaim. Legszívesebben azon nyomban megcsókoltam volna, de nem tettem. Tekintetét enyémbe fúrta és csak úgy szemeztünk egymással. Hirtelen ajkait enyémen éreztem, de nem bántam. Kezeim tarkójára fontam és úgy vontam magamhoz közelebb. Hirtelen észbe kaptam és kezeimmel kicsit eltoltam.

- Mit csinálsz?- vontam kérdőre. Mosolya lefagyott arcáról és meglepődés ült ki rajta inkább

- Hát, izé én...- dadogott majd furcsán nézett rám- Most kérdőre vonsz, de az előbb nem tiltakoztál. Ezt nem értem.

- Hirtelen jött és izé...- na, jó. Az izé szó már szerves részünk lett úgy látom

- Aha.- bólintott majd lemászott rólam. Szép lassan kisétált a szobából, s vissza sem nézett.

 Nagy sóhaj után a párnám alá nyúltam, de nem volt ott a füzetke. Tágra nyílt szemekkel pattantam ki az ágyamból és rohantam át az ő szobájába. 

- Add vissza a füzetem!- rontottam rá

- Mi lesz, ha nem?- nézett rám kaján mosollyal

- Harry kérlek!- könyörögtem

- Tudod mit nem értek...- csinált úgy, mint aki gondolkozik- hogyha ,,olvadsz tőlem, mint fagyi egy nyári napon"- idézte a füzetemből nekem pedig teljesen vörös lett a képem- akkor miért ellenkeztél annyira?

- Tudod mikor írtam ezt a füzetet? Már vagy egy éve!

- Aha...- bólogatott

- Higgy, amit akarsz, de add vissza.- felállt az ágyról és elém lépett. Magas alkata elém tornyosult én pedig felnéztem rá ő pedig le rám.

- Tudod... Ha annyira közömbös vagyok számodra, mint ahogy mondod akkor mért csókoltál vissza ma, a London Eye-ban stb.?- vonta fel egyik szemöldökét

- Miért érdekel téged ez annyira?

- Szandi... Látom, nem emlékszel... Segítek, váj! Amikor bementem ma hozzád a kórházba emlékszel mit mondtam?- tudtam mire gondol 

- Nem...- igen tudtam, de inkább hagytam, hogy továbbmondja

- Értem.- közelebb jött hozzám és derekamnál fogva magához húzott, s majd a fülembe suttogott- Szeretlek.- egy könnycsepp kúszott le arcomon és kibújtam karjai közül

- Persze! Tudom, hogy most ezt csak úgy mondod. Bár nem értem, hogy mit terheled magad ezzel.- értetlen fejet vágott így folytattam- Már megvoltam neked egyszer mit játszadozol velem továbbra?! Miért jó neked ez?!- kiabáltam vele

- Nem verlek át! Higgy, nekem kérlek! Szandi, amikor 7 hónapig nem láttalak végig rajtad gondolkoztam és azért jöttem utánad, hogy megpróbáljam helyrehozni az egészet. Egy balfasz voltam tudom! Ekkora egy seggfejt még világ nem látott, de nem tudom visszaforgatni az időt. Hidd el, ha tehetném, visszatekerném és semmit sem úgy csinálnék, mint akkor tettem. Szeretlek! Én is most jöttem rá de nem tudok mit kezdeni vele! Ilyet életemben nem éreztem még...

- Sajnálom Harry... Én barátságnál többet nem akarok tőled.- hajtottam le a fejem- Sajnálom.- felnevetett- Na jó ezt most nem értem.

- Nem rajtad röhögök csak a helyzeten. Általában bármelyik lányt megkapom de azok csak maximum 1 észokára valók. De te... Téged szeretlek és nem csak futókalandra kellenél, és most nem kapom meg. Vicces helyzet. Inkább ne kaptam volna meg őket és csak téged igen. Hmm...- rázta a fejét hitetlenül- Azért egy ölelést kapok?- nézett azokkal az ellenállhatatlan szemeivel rám mire én csak egy aprót bólintottam- Legalább a barátomnak mondhatlak. Több mint a semmi.

- Örülök, hogy ezt megbeszéltük.- hajtottam a fejem a vállára- De a füzetem kérem vissza!- halkan felkuncogott, s miután elengedett visszaadta a füzetem

- Menj pihenj le!- mosolygott rám és az ajtó fele kezdett terelgetni

- Most meg elküldesz?- húztam fel szemöldökeim- Jó állunk. Egyszer azt mondod, hogy szeretsz most meg elküldesz.- drámáztam. Ijedt fejjel nézett rám

- Nem, nem úgy értem...- hadovált, de én felröhögtem

- I'm a drama queen!- hajoltam meg majd kimentem a szobából

 Még hallottam, hogy felnevet, s elindultam a szobába. Örültem, hogy minden rendben van. Lehet, hogy páran néhány mondatomból azt hiszi, hogy én is szeretem Harry-t de nem. Amiket elmondtam -pl. imádom a szemét, a gödröcskéit stb.- azokat komolyan gondoltam mivel édes dolgok. Szeretem őt, de nem úgy. Nem mondom, hogy rossz pasi és azért nem kell, mivel azzal magamat csapnám be. 

 Az ágyam ülve majszolgattam a szendvicsem miközben olvasgattam a füzetem. Mit is ne mondjak. Amikor ezt írtam csak távolról imádtam őket most meg itt vagyok egy házban Hazza-val. Felkuncogtam ezen a tényen, majd eszembe jutott apa. Ha most ezt tudná, akkor nem lenne szép vége. Főképp, ha az a fülébe jutna, hogy tőle volta terhes akkor szerintem képes lenne megölni minket. 

 Félreraktam a tálcát és miután leoltottam a kislámpám elaludtam.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 Sziasztok!  Először is bocsánat, hogy ne hoztam eddig részt de elvette apa a laptopom, a tabom és a telefonom so nem tudtam sohol sem írni. Másodszor arrra szeretnélek titeket megkérni, hogy mindenki aki olvassa a blogom kommenteljen! Xx. Ly

16. Én itt leszek veled mindig

 Alexandra szemszöge:

 Másnap korán ébredtem. Csodálkoztam, hogy ilyen nagyot aludtam hisz tegnap délután 4 körül feküdtem le aludni. Csupán fél hat volt és csend honolt az egész házban. Felálltam az ágyból, ami kissé nehézkesé vált mostanság a pocakom miatt. Az egész ruhatáram lecseréltem kismama ruhákra -persze nem olyan ízléstelen izékre- így a szekrényemből egy olyat tudtam csak kihalászni mikor kutakodni kezdtem. Kivettem egy tengerkék laza pólót, egy fekete cicanadrágot  és egy fehérnemű szettet. Átvonszoltam magam a fürdőbe és egy gyors zuhany után felöltöztem, s levánszorogtam a konyhába. Kissé szomorkásan konstatáltam, hogy égvilágon semmi nincs a hűtőbe. Nagy sóhaj után rávettem magam, hogy el mennyek a boltba egy kis élelem beszerző körútra. 

 Mivel csak a közeli kis sarki boltot céloztam meg így nem kocsival mentem. Jól esett a meleg korai levegő. Angliával ellentétben Los Angeles midig napos és meleg. Imádom Angliát hisz' ott nőttem fel, de sokszor jobban érzem, itt magam mivel gondolok egyet és kimegyek napozni esetleg a medencébe. Persze ezt csak akkor tehettem, meg amikor még az első 3 hétben voltam mivel utána az egyre növő pocakomtól és mellemtől -amit most inkább mondok lassan tőgynek, mint mellnek- nem állt jól a bikini. Még a ha a mellem nő az nem gáz de amikor a pocakom kezdett szégyelltem magam. 

 Gondolatom az zavartam meg, hogy pár huligán nekem jött és én orra estem majd felém álltak.

- Add ide a pénzed nyanya!- mondta az egyik

- R-rendben.-dadogtam a félelemtől. Mivel orra estem a hasam is beütődött a kemény betonba és erős görcsös fájdalmak érződtek a hasamban- Ah...- kiáltottam és magzatpózba zsugorodtam össze

- Nem hallja?! Ide a zsét!- ordított a másik

- Hívjanak mentőt...- suttogtam alig hallhatóan

- Ha nem hallja, akkor elvesszük mi!- lehajolt és kirántotta a táskám a kezemből. Nem ellenkeztem, mert nem volt erőm. Amint megkaparintották elfutottak ezzel otthagyva engem a betonon. Nem olyan messze egy öreg nénit láttam meg sétálni

- Hölgyem!- kiabáltam, de nem hallotta meg- Elnézést hölgyem!- a nő felém fordult, de nem nézett a föld fele, de még mielőtt visszafordulhatott volna, kiáltottam még egyet- Kérem, itt vagyok a földön!- a nő lenézett és rémült arccal bicegett oda hozzám gyorsan

- Segíthetek?

- Igen, kérem, hívja a mentőket, mert fellöktek és terhes vagyok!- kérleltem még mindig magzatpózban. Kibaszottul fájt. Legszívesebben üvöltöttem volna teli torokból, de nem tettem

- Rendben.- előkapta a telefonját -ami olyan retrophone volt inkább- és tárcsázott majd arrébbláva lediktálta a címet és elmondta a panaszt- Pár perc kedveském és itt lesznek!- mosolygott rám kedvesen

- Köszön... Á... Köszönöm!- próbáltam egy halvány mosolyt ejteni az arcomra, de inkább grimasz volt az mintsem mosoly

 Igaza volt a hölgynek, pár perc múlva már a szirénázó mentőben feküdtem és vittek be a kórházba. Gyorsan haladtunk a városban. Mikor odaértünk egyből betoltak egy kórterembe. A fájdalmak ellen egy erős fájdalomcsillapítót kaptam, amitől egyhamar el is aludtam.

Harry szemszöge: 

 Egy kórház folyosóján vagyok. Nem tudom, hogy kerülhettem ide, de itt vagyok. Nem tudom hova futok, de lábaim céltudatosan visznek egyre gyorsabban előre. Egyenesen egy kórteremhez megyek, s kicsapom az ajtót és az ágyon egy lányt vélek felfedezni. Ismerősnek tűnik így odamegyek hozzá és ijedten konstatálom, hogy Alexa az. Magzatpózba kuporodva fekszik azon a kényelmetlennek tűnő kórházi ágyon. Láthatólag szenved, vagyis arcáról ezt lehet leolvasni. 

- Alexa! Mi a baj?- térdelek mellé és kezét kezdem szorongatni, de ő csak ordít vagy sikít néha egyet- Alexa, mond el, hogy mi a baj? Hogy segítsek neked?- könnyeim elkezdenek potyogni. Hirtelen elhallgat és csak az egyre lassuló lélegzését hallom már. Nem lehet! Gyorsan a csuklójához kapok és megnézem a pulzusát, de semmi. Nem, nem, nem! Nem halhat meg! Nem most! Majd egyszer talán, ha betölti a 112 évét, akkor igen de nem most!- Alexa... Könyörgök.-fejem kezére hajtom és könnyeim kezdik ellepni puha kis kezecskéjét- Szeretlek! Nem hagyhatsz itt...

 Hirtelen kipattant a szemem és gyorsan felültem az ágyban. Nem tudtam, hogy hol vagyok, de aztán rájöttem, hogy Alexa házában vagyok. Nagyon élethű volt az egész és az utolsó előtti mondatomon elgondolkoztam kicsit. Nem tudom miért mondtam, bár... Lehet, hogy igaz. Nem tudom. Sokszor gondolkoztam mostanáig ezen mivel sokat gondoltam rá, de nem jutottam sokra, mert összezavarodtam. Az első pillanattól fogva valami vonz hozzá, de nem tudom mi. Lehet ez az első látásra szerelem? Vagy csak hülyeségeket beszélek. 

 Rossz előérzetem támadt és kiugrottam az ágyból. Lehet, hogy jelentett ez az álom valamit? Gyorsan átfutottam a szobájába, de nem volt ott. Bekopogtam a fürdőbe, de nem jött válasz így benyitottam. Ott sem volt. Gyors léptekkel vágtattam le a lépcsőn és egyenest a konyhába mentem, itt sincs. A hűtőhöz léptem és egy üveg vizet vettem, ki de mikor bezártam egy kis cetlit találtam az ajtóra aggatva.

 Elmentem a boltba mivel nincs a hűtőbe semmi innivalón kívül. Xx. Alexaa.

 Valahogy még mindig nem nyugodtam meg így telefonom előkaptam és tárcsáztam a számát. Kisípolt. Idegesen próbáltam hívni, még de még mindig csak kisípolt. Az álom miatt idegeskedtem így a szobámba visszarohanva a laptopomat bekapcsoltam. Mivel álmomban egy kórházban voltunk ezért a keresőbe beírtam, hogy LA-i kórházak. Egyből kiadta a találatokat és tárcsázgatni kezdtem a kórházakat.

- Halló, Barlow Respiratory kórház.- szólt bele egy női hang a második csörgés után

- Jó napot! Szeretném megtudni, hogy ma nem vittek-e be magukhoz egy Alexandra Holm nevű terhes lányt. 19 éves.- daráltam le gyorsan

- Egy pillanat és megnézem.- hallottam, hogy gépel- Sajnálom nem  de ha behoznak akkor értesítsük önt.

- Rendben köszönöm, visszhall!- ezzel leraktam és tárcsáztam a következőt

 Volt egy pár kórház itt, de a harmadiknál már eredmény is volt. East Los Angeles Doctors kórházban mondták, hogy úgy reggel fél hét, hét között bevittek egy ilyen nevű lányt. Megköszöntem a segítséget és gyorsan rohantam is be hozzá. 

 Nem érdekel, hogy mennyire büntetnek meg így átmentem körülbelül két piroson is és sokszor átléptem a sebességhatárt, de őszintén szólva leszartam. Pillanatnyilag azzal voltam elfoglalva, hogy Alexa-val mi van.

Tíz perc múlva ott is voltam a recepciónál. A nő elmondta merre mennyek majd kért egy autogramot a lányának, de megígértem neki, hogy miután megnéztem Alexa-t visszajövök és adok de most sietek. Gyorsan futottam a kórterme felé. Egy orvos jött épp ki tőle így leszólítottam.

- Elnézést. Alexandra Holm-hoz jöttem. Szeretném megérdeklődni, hogy- hogy van és, hogy miért kellett behozni?- támadtam le

- Az állapota stabil, de a babát nem sikerült megmentenünk. Túl nagy volt az esés és az ütődés, ami a hasát érte a magzat nem bírta így sajnálattal közlöm, hogy elvetélt. Egyébként, ha szabad kérdeznem. Ön lett volna az apa? Csak mert olyan ismerős maga nekem.- basszus felismert

- I-igen én lettem volna...- a zsebemből kikaptam a pénztárcám- Azért vagyok ismerős mivel Harry Styles vagyok a One Direction fiúbandából. Viszont senkinek sem kell megtudnia, hogy én lettem volna az apa és, hogy itt jártam.- nyomtam a kezébe jó pár fontot. Sajnos nem volt nálam csak ez kézpénzben így csak ezt tudtam adni

- Rendben. A pénzt nem fogadom el, de megtartom, a titkot ígérem!

- Nem-nem! Vegye el!- kezébe nyomtam és elindultam a szobába, amiben Alexa is van

 Belépem és a vér is megfagyott bennem. Mindenféle szerkezetre volt rákötve és az ÉKG monoton pityegése az őrületbe tudna kergetni, de ha arra gondolok, hogyha nem pityegne, akkor még jobban megőrülnék. 

 Leültem a kis székre az ágy mellé és megfogtam a kezét. Úgy láttam, hogy aludt eddig, de amikor megfogtam a kezét szempillái megremegtek és lassan kinyitotta, de rögtön vissza is zárta. 

- Hol vagyok?- kérdezte kábultan miközben szemét próbálta kinyitni

- Kórházban...- suttogtam és kezére, amit szorosan fogtam egy puszit nyomtam 

- Úr Isten. És a baba jól van?- aggódott. Lehajtottam a fejem és próbáltam, de nem sikerült kimondanom azt a szót- Harry! Mond, hogy jól van a baba!- szemei könnybe lábadtak

- Bárcsak mondhatnám...- ennyit tudtam kimondani, de ezt is olyan halkan, hogy csoda, ha meghallotta

- Ne...- hangja elcsuklott és keserves zokogás tört ki belőle

- Alexa... Én itt leszek veled mindig! Ezt ne felejtsd el.- öleltem át magamhoz. Bár kissé nehezen hisz ő feküdt én meg csak fölé hajoltam

- Megígéred?- szemei kezdtek duzzadni a sírástól

- Meg. Szeretlek Alexa...- felkapta rám tekintetét és kíváncsi szemekkel vizslatott

15. Sajnálom! El sem tudod hinni, hogy mennyire!

Sziasztok, manók! Mostanság rákattantam az írásra és gyakrabban hozok részt, de úgy látszik, jól teszem, mert már 26 (!!) feliratkozónál tartok és 5.000 oldalmegtekintést is átléptük. Tudom, lehet nem nagydolog, de én mégis örülök, hiszen ez az első blogom és ahhoz képest szerintem ez nem semmi dolog. :) Nem untatlak titeket tovább, jó olvasást, komizzatok és iratkozzatok fel!

I hope u like it! Xx. Ly

  Los Angeles... Hmm... Mindig is szerettem volna ide eljutni, de sosem gondoltam volna, hogy valaha ide is kell költöznöm. A repülőről leszállva fogtunk egy taxit és elmentünk a leendő házunkig.

Nem vettünk óriási házat, hisz minek? Jelenleg ketten élünk majd benne és, ha minden szép és jó 9 hónap múlva már hárman. A képek nagyon szépek voltak, amit neten láttunk, de élőbe még szebb volt. Bementünk és elfoglaltuk a szobánk. 

7 hónap múlva:

 Már a 7. hónapnál járok és a pocakom egyre csak nő. Minden ruhám kicsi rám szóval újakat kellett venni. Persze szóltam a menedzsernek, hogy mi történt. Sajnálattal közölte, hogy akkor egy ideig nem látjuk egymást, de örülne annak, ha majd hívnám, amikor visszamegy a hasam teljesen meg ilyesmi. 

 Harry- vel azóta sem beszéltem. Nem keresett, azóta s én sem kerestem. Nem volt szükségem a veszekedésre. 

 Időnként el kell járnom orvoshoz is, így a múltkor már meg tudta mondani, hogy a születendő gyerekem lány lesz. Nagyon meg örültem és egyből tudtam, hogy mi lesz a neve. Igaz még van két hónap, de egyre inkább elfogadom azt a tényt, hogy terhes vagyok. Soha többé nem leszek már ennyire felelőtlen. Megtanultam egy életre. 

 Leültem az új laptopom elé és a twitteren kezdtem böngészni. Láttam pár One Direction-ös képet, de inkább tovább mentem. Egy kiíráson megakadt a szemem. Los Angeles-ben van Harry. De mit keres itt? Jó, ez hülye kérdés, hisz' mért ne lehetne itt, pont ebbe a városban. Lezártam a laptopom és kimentem a konyhába. Miközben elkezdtem előszedni az ebédhez való cuccokat hallottam, hogy csengetnek. Első gondolatom megint az volt, hogy Milla ismét itthon hagyta a kulcsát, de amikor kinyitottam az ajtót egy nem várt személy állt ott. 

 Tetőtől talpig végigmért, s szemembe nézett. 

- Hát, nem vetetted el...- suttogta

- Neked is szia, és egyébként nem. Ha ennyit akartál csak mondani, akkor mehetsz is, szia!- megfogtam az ajtót és elkezdtem volna bezárni, de ő megfogta

- Nem beszélhetnénk egy kicsit.

- De, gyere be. - visszanyitottam az ajtót, hogy beengedjem- Ülj le a kanapéra. Kérsz valamit inni, enni esetleg mást?

- Nem, köszi.- mosolyodott el- Gyere, ülj ide mellém, kérlek. - furcsálltam ezt a kérést, de megtettem. Leültem, s ö felém fordult és szorosan a karjaiba zárt. Levegőt is elfelejtetten venni, de visszaöleltem.

- Tudod... Azért jöttem ide, mert nagyon hiányoztál. - suttogta fülembe

- Nekem is hiányoztál, de nagyon rosszul estek a kirohanásaid. - engedtem el és hajtottam le fejem

- Sajnálom! El sem tudod hinni, hogy mennyire! 

- Nincs semmi baj. - mosolyogtam rá- Egyébként ezt akartad elmondani, vagy van még más is? 

- Igen, van. Tudod, mint már mondtam a sajtó nem tudhatja meg, hogy lesz, egy gyerekem mivel akkor titeket sem hagyna békén. Ezt nem akarom. Azt akarom, hogyha már úgy alakult, hogy az én gyermekem lesz, akkor mindene legyen meg, de legyen nyugodt élete. Ne legyen minden újságban benne. Mindenben fogom őt támogatni. Ha fiú lesz és focizni fog, akkor én minden meccsén ott leszek, ha lány, akkor minden olyan eseményen ott leszek, ami számít neki. Lehet, nem ott fogok ülni az első sorban mindig, ha bujkálva is, de én mindig itt leszek mellettük. Remélem, megértetted mire célzok. - fejezte be hosszú monológját. Szemimből könnyek kezdtek potyogni. Olyan jó, hogy végre nem taszít el magától és kiáll mellettem. Hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem, de ő sem hezitált sokat, gyorsan karjaiba zárt. 

- Köszönöm!- bújtam még jobban hozzá

- Nincs mit köszönnöd. - nyomott egy puszit a hajamba- Egyébként, tudod már milyen nemű lesz a kis drága .- elmosolyodtam és bólintottam

- Lány.

- Nevében gondolkoztál már?

- Miley-ra gondoltam, ha neked megfelel. - néztem fel rá, ölelő karjaiból

- Tökéletes. - mosolyodott el és elővillantak a gödröcskéi- Esetleg nem maradhatok itt egy ideig nálad? Persze, ha zavarok, akkor kiveszek egy lakosztályt egy közeli hotelban.

- Nem zavarsz, ne félj!- kuncogtam- Addig maradsz ameddig akarsz.

- Itt maradhatok addig, amíg meg nem születik a kislányunk?- amikor kimondta, hogy kislányunk jó érzés töltött el újra

- Addig maradsz, ameddig kedved tartja.

- Jó, akkor behozom a bőröndöm. - nyomott egy gyors puszit a fejemre és felállt. Kiment én meg visszaballagtam a konyhába- Mi jót csinálsz?- ölelt át hátulról és simította meg a pocakom

- Sajtkrém levest és csirkemell salátát. - most komolyan, ha kívülről néztem volna magunk úgy nézhettünk ki, mint egy szerelmes pár

- Hmm... Segíthetek?- ölelgetett tovább

- Ha akarsz. - kuncogtam fel- De akkor engedj el mert így nem tudok főzni.

Harry szemszöge:

 Hogy mi vezérelt arra, hogy Los Angeles-be repüljek csak miatta? Egyszerű. Rájöttem, hogy amíg nem volt mellettem hiányzik és, hogy szeretem... Vagyis szerintem. Őszintén szólva nem emlékszem, hogy voltam-e én már valaha szerelmes mivel fogalmam sincs, hogy milyen lehet... Vagyis csak sejtem. Mindig is vonzott valami hozzá, de nem akartam barátságnál többet, de azon az estén, amikor bulizni voltunk és ő odajött hozzám táncolni rájöttem. Azt hittem ő is, de amikor reggel kiakadt amiatt, hogy mellettem ébredt beláttam, ő nem érez irántam semmit. És most lehet hülyének néztek amiatt, hogy miért akadtam annón 7 hónapja ki azon, hogy terhes tőlem az, akit elvileg szeretek. Ez is egyszerű. Én szeretem, de ő nem engem és ez bántott. Bántott az, hogy egyedül kell felnevelnie és, hogy nem lehetek mellette, hisz' mit szólna hozzá Paul – management- és a rajongók, sőt. A sajtó sem hagyná őket. Akkor ez tűnt a leghelyesebbnek, eltaszítani őt, őket magamtól. Most már belátom, hogy nagy marhaság volt. Ha titokban is, de én ott fogok állni mellettük.

 Mikor ott állt a konyhában háttal nekem késztetést éreztem egyszerűen arra, hogy átöleljem hátulról. Megtettem és ő nem ellenkezett. Félelmem elmúlt és szépen elbeszélgettünk miközben főzőcskéztünk. 

Olyan fél öt közül ajtónyílást hallottam. Épp a kanapén ültem és tv-t néztem mivel Alexa lepihent. Hallottam, hogy az a valaki egyre beljebb jön a házban. Mikor meglátott tágra nyíltak szemei.

- Te meg mi a francot keresel itt?- hitetlenkedett

- Alexához jöttem.

- Minek?! Hogy még jobban az idegeire menny és elvetéljen?- kiabált velem

- Nem! Pont az, hogy megbeszéltem vele a dolgokat. Csak mivel elfáradt a főzésben, lepihent. - mondtam teljes nyugodtsággal a hangjában

- És miért vagy még itt?

- Itt maradok addig, amíg meg nem születik a lányunk. - mosolyogtam. Igaz csak 20 éves vagyok, de olyan jó érzés kimondani. Fura, de jó.

- Aha. De komolyan mondom, ha valami lesz miattad a babával én élve eltemetlek!- fenyegetett meg

- Rendben. 

 Szúrós szemekkel figyelve ment be a szobájába - vagyis gondolom mivel a fürdőt, konyhát és Alexa szobáját már láttam- és magyarázta az ajtót. Hát arra nem gondoltam, hogy Milla is vele jött. Úgy látszik, vele nehezem fogok kijönni de, megpróbálok ezen változtatni. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy Alexa jól legyen.

14. Vetesd el a babát!

Sziasztok! :) Ezt a részt Molnár Enikőnek ajánlanám! Jobbulást még egyszer! :) Stay Strong!! :)) Ehhez a részhez kérhetnék pár komit? Csak mert ahogy látom egyre gyarapodunk, aminek nagyon örülök is! Na jó nem fecsegek, jó olvasást és komizni + feliratkozni!
Ui.: Ezt hallgattam miközbe írtam--> https://www.youtube.com/watch?v=6iB5MLmmgyE (imádom *-*)

I hope u like it! :) Xx. Ly

- Ezt nem hiszem el!- ugrott fel és belerúgott a kanapéba, én csak sírtam tenyerembe rejtett fejjel- Most csak viccelsz ugye?! Mond, hogy ez csak egy buta tréfa! Mond!- kiabált rám

- Nem viccelek...- nyögtem ki erőltetett hangon

- Ezt nem tudhatja meg senki! Ha a sajtó megtudja Paul kinyír engem...- arcán a gondterheltség és idegesség mutatkozott

- Jobb, ha megyek.- sóhajtottam fel és felálltam. Az ajtó felé sétáltam de Harry rám szólt.

- Alexa...- visszafordultam felé és kíváncsian vártam mit akar mondani- Senkinek ne mond el, hogy én vagyok az apja. És... Megkérhetlek arra, hogy ne találkozzunk egy ideig?- nézett rám reménykedve, de nálam itt eltört a mécses

- Rendben! Nem fogsz többet látni!- kiabáltam- Azt hittem, hogy van benned annyi, hogyha titokban is, de segítesz majd felnevelni, de úgy látom pont egy ilyen gerinctelen férget fogtam ki! Apámnak lehet igaza volt amikor elhordott mindennek titeket és eltiltott a zenétektől!- könnyeim patakokban áramlottak- De mit is gondoltam én, hogy majd a híres Harry Styles lesz olyan kedves és segít felnevelni a gyerekét?! Hülye voltam...- hangom egyre inkább csukladozott el- Nagyon hülye... Nem kellett volna magam közelébe engedjelek.- megtöröltem a szemeim és az ajtó irányába fordultam újra- Viszlát Styles.- ezzel kiléptem az ajtón és elsétáltam a kocsimig

 Gondolhattam volna, hogy a hírneve fontosabb lesz a barátjától, a jövőben meg születendő gyermeke anyjától. Mindegy. Elhatároztam valamit! Nem fogom elvetetni a gyereket! Kiköltözök Amerikába... Új életet kezdek, egyedül. 

 Beindítottam a kocsit és elindultam haza. Otthon az első dolgom az volt, hogy felhívjam Millát.

- Szia, beszélnünk kell!- ennyit mondtam és ezután csak a monoton, egyenletes pittyegést hallottam 

 Tíz perc múlva csöngettek az ajtón. Titkon reméltem, hogy Harry az, hogy bocsánatot kérjem de az ajtóban csak az én drága barátnőmmel találkoztam.

- Na, mond! Mi nyomja a szíved?- mosolygott kipirult -gondolom a sietségtől- arccal rám

- Gyere be és elmondok mindent.

 Úgy fél óra alatt kiveséztük az egészet. Szemeim megint nem maradtak szárazak de nem érdekelt. Milla csak átölelt ezzel tudatva, hogy ő itt van velem. Viszont amikor elmondtam, hogy kiköltözök Amerikába meglepődött. 

- Megyek veled!- mondta ellenkezést nem tűrő hangon

- De hogy jössz! 

- Én döntésem ez! Én pedig azt mondtam, hogy megyek! Mikor akarsz indulni?

- Először egy házat kéne találni...- sóhajtottam megadóan

- Akkor hozd le a laptopod, és keresünk! 

- A laptopom lemerült és Oxford-ba hagytam véletlenül a töltőt...

- Akkor megyünk hozzánk!

***

- Szerintem ez jó lenne, nem?- mutatott még egy házat 

- Igen, de mennyibe kerül?- rámutatott az árra és mivel teljesen jó árban volt ezért a telefonomért nyúltam egyből

- Jó napot kívánok! Az eladó házzal kapcsolatban szeretnék érdeklődni!

- Jó napot magának is! A Los Angeles-i lakásra gondol?

- Igen. Azt szeretném megtudni, hogy ha megvennénk most, mikor költözhetnénk be leghamarabb?

- Hát, ha még ma jön az utalás akkor holnap átvehetik a házat.

- Ez nagyszerű! Akkor utaljuk a pénzt és szólunk, hogy mikor vennénk át! További szép napot!

- Rendben, magának is!

 Ez könnyen ment! Bár a ház választás nem annyira mivel ez volt a 37. ház amit néztünk, de mindegy. Gyorsan átutaltam a pénzt és áttértünk a repjegyek megvételére. Holnap reggel 7 órakkor indul a gépünk. Még megöleltük egymást Millával, majd én le is léptem. 

 Otthon előkaptam 2 nagy bőröndöt és elkezdtem a ruháim összepakolni. Persze nem tudom mindet elvinni, hisz korlátozva van. A lefontosabb ruháim elraktam, majd a sminkes cuccaim, neszesszerem és legvégül a legértékesebb tárgyaim, mint például a gitárom. Levettem az állványáról és beraktam a tokba. Az egyetlen dolog amit nehezen hagyok itthon az a zongorám. Igaz veszek újat majd de ennek a zongorának eszmei értéke van. Összekapkodtam a létező összes kottám, kottás füzetem és visszamentem a szobámba. 

 Gondolkoztam, hogy mit kéne csinálni, de amikor ránéztem az órára rá kellett jöjjek, hogy legfőképp aludnom kéne. Elmentem lezuhanyozni, amit kivételesen nem húztam sokáig, majd egy gyors fogmosás után befeküdtem az ágyamba. Az éjeliszekrényemről elővettem az Rejtélyes utazás című könyvet és olvasni kezdtem. Már nincs sok belőle összesen 135 oldal, de holnap jól jön a repülőn is szóval nem olvastam ki teljesen. 

***

 Korán keltem, hogy fel tudjak még öltözni meg elkészülni.  Ezt választottam ki:

Alexa ruhája

 Elraktam a kézipogyászomba a könyvet, amit este nem fejeztem be, és annak a folytatását is. Gyorsan összedobtam egy szendvicset és miközben kivittem a kocsi csomagtartójába bőröndöket addig megettem. Felmentem az emeletre és a telefonom és pénztárcám is elraktam a táskámba, majd felkaptam a gitárom és beültem a kocsiba. Kivettem a telefonom és megcsörgettem Millát, hogy indulok érte. 

- Szia!- mosolyogtam rá mikor beült mellém

- Hali! Hogy vagy?- kérdezte vidáman

- Jól.- épp, hogy válaszoltam megcsörrent a telefonom. Harry neve volt a képernyőn. Sóhajtottam és felvettem.- Szia, mond.

- Vetesd el a babát!- mondta köszönés nélkül

- Dehogy vetetem! Az egy dolog, hogy te le akarod tagadni őt, megértem. De nem mondhatod meg, hogy mit csináljak!- kiabáltam felháborodottan

- Kérlek, Alexa...- mondta elhaló hangon

- Harry nem fogom megölni a jövőbeli gyerekem! Lehet, hogy nem fogja ismerni az apját és úgy kell felnőnie de nem fogom elvetetni!- kiabáltam és lecsaptam a telefont. Sírva a kormányra döntöttem a fejem.

- Alexa... Nyugodj meg, nem tesz jót a babának, hogy idegeskedsz.- simogatta a hátam

- Rendben. Indulhatunk?- töröltem meg szemem és ránéztem, ő csak bólintott

 Csendben utaztunk a reptérig. Majd ott kiszálltunk és bőröndökkel a kezünkben -az én esetemben még egy gitár is volt a hátamon- mentünk becsekkolni.

13. Basszus mivan terhes vagy, vagy mi?

 Hányingerem van... Erre a gondolatra ébredtem kora reggel. Még csak hajnali 5 óra volt. Három napja nem beszéltünk Harry-vel. Az én hibám az egész! Nem kellett volna újra drogokhoz nyúlnom. 

Gyorsan pattantam fel az ágyból és rohantam a fürdőmig ahol kiadtam minden bennem levő táplálékot. Megmostam a fogam és lementem a földszintre. Mivel az álom már kiment a szememből ezért a takaróm társaságában a kanapéra feküdtem és bekapcsoltam a tv-t. 

Van itthon gumicukor?! Nekem kell gumicukor!! Gyorsan pattantam fel és a konyhában előkaptam egy csomag kólás haribo gumicukrot. Sós... Valami sós kell... Ropi! A szekrényben van ropi. Gondolkoztam tovább, hogy mit kéne enni. Előkaptam egy kiscsomaggal és elkezdtem eszegetni. Basszus! Fürdőszoba! Megint kijött belőlem minden. Visszamentem a kanapéhoz és inkább nem erőltettem tovább a gyomrom. Épp a Family Guy ment benne ami az egyik kedvenc sorozat szerűségem. Addig-addig lustálkodtam mígnem elaludtam.

***

  Kopogtatásra ébredtem délután fele. Feltápászokdtam az ágyból és mentem ajtótnyitni. 

- Hali.- Milla vigyorgó képével találtam szembe magam

- Gyere be... 

- De lelkes itt valaki.

- Végighánytam a reggelt mit vársz tőlem?!

- Biztos csak gyomorrontás.- legyintett és beljebb ment a lakásban

- Remélem is. De együnk! Éhen halok! Hmm... Megkívántam a nutellát és a jam-es kenyeret..

 Bementem a konyhába és kentem egy nutellás és egy lekváros kenyeret. Gyorsan bezabáltam és elmostam a tányért. 

- Te nem innál egy kis limonádét?- kérdeztem Millát

- Tudod, hogy az mindig jöhet!- nevetett fel

- Oké! 

 Elővettem egy nagy kancsót és öntöttem bele jó sok citromlevet - körülbelül a fele és a háromnegyede kancsóba csak azt öntöttem-,majd két kiskanál cukor és a maradék helyre víz. Dobtam bele 5 darab jegyet és jól összekutyultam. Öntöttem egy- egy pohárba belőle és odaadtam az egyiket Millának. 

 Belekortyolt és kiköpte a padlóra.

- Te normális vagy? Mennyi citromot tettél te ebbe?!- förmedt rám

- Sokat de most ezt kívántam meg! 

- Basszus mivan terhes vagy, vagy mi?! Azok szoktak kívánósak lenni...

- Dehogy vagyok!- nevettem fel- Hozok valami rongyot feltörölni.- kimentem a szobából és a fürdőbe mentem.

 Hirtelen elkapott a rosszullét és még szerencse, hogy ott volt a közelben a wc. Hirtelen kijött minden bennem maradt tápanyag. A mosdókagylónak támaszkodtam félkézzel, s a másikkal az arcom mostam meg kicsit. 

- Jól vagy?- felkaptam a fejem és atükörből láttam, hogy Milla van mögöttem

- Persze.- vágtam rá- Vagyis nem tudom..

- Lehet, hogy tényleg terhes vagy..?- nézett óvatosan rám

- Nem! Vagyis... Nem tudom..

- Felhívom anyát! 

 Miközben Milla telefonált én a hátam a hideg csempének támasztottam és lecsúsztan a földre. Nem lehetek terhes! Egyáltalán védekeztünk azon a bizonyis estén? Miért pont velem történnek ezek? Miért nem lehet egy átlagos, nyugodt életem?! Miért... Sok a miért és kevés a válasz. Gondolataimból Milla ébresztett ki. Észre sem vettem, de arcomon könnycseppek folytak le. Felálltam és megmostam az arcom.

- Anya azt mondta menjünk be most a kórházba hozzá.

- Rendben.- sóhajtottam fel és elindultam le

- Alexa...- megfordultam- Ne félj! Látom rajtad, hogy félsz!- igaza volt. Rettegtem attól, hogy terhes vagyok hisz még fiatal vagyok ehez.- Egyet jegyezz meg! Bármi történik, akár terhes vagy, akár nem, rám számítahatsz!- kicsordult egy könnycsepp szemből és szorosan magamhoz öleltem

- Induljunk!- húzódtam pár perc múlva tőle el

 Beszáltunk a kocsimba -mert ugye Millának nincs ezért logikusan az enyémmel mentünk- és elindultunk a közeli közkórházba. Tíz perc múlva ott is voltunk. Felmentünk a 2. emeletre ahol Milla anyja dolgozik. Leültünk a váróterembe és rossz volt szétnézni magamkörül. Nem sokan voltak. Összesen 3 nő ült mellettünk, mindhárman terhesek voltak. Én nem akarok terhes lenni.. 

 Mikor szólították a nevem bementem a kórterembe.

- Jó napot! Szia Tasha!- köszöntem az aszisztenseknek és Milla anyjának.

- Szervusz drágám! Rég láttalak!- mosolygott kedvesen rám- Ugorj fel az ágyra és kezdhetük is a vizsgálást!

 Felmásztam az ágyra és felhúztam a pólóm. Valami hideg trutyit kent a hasamra és elkezdte a vizsgálatot. Mosolyogva nézte a monitort majd a vége felé egyre nagyobb vigyor ült arcán. Arra gondoltam, hogy akkor minden rendben és nem vagyok terhes ami magnyugtatott. 

- Gratulálok drágám!- vigyorgott rám, de a megkönnyebbült mosoly az én arcomról lefagyott

- Akkor ez azt jelenti, hogy ter.. ter..terhes  vagyok?- néztem rá kétségbeesetten

- Igen! De úgy látom te nem nagyon örülsz neki.- vizslatott szomorú szemekkel- Hidd el nekem, biztos vagyok benne, hogy te és a barátod nagyon jó szülők lesztek!- bíztatott

- Nincs barátom..- suttogtam lehajtott fejjel

- Akkor..?

- Felelőtlen voltam! Egy felelőtlen hülye voltam... Nem gondolkodtam és most itt vagyok terhesen...- kegyetlen zokogás tört ki belőlem

- Ne félj kincsem itt vagyunk neked mi!- ölelt magához- Sshh... Ne sírj!- simogatta kör köros mozdulatokkal a hátam nyugtatás képpen- Tudod mit! Amíg meg nem születik ez a drágaság hozzánk költözöl, rendben?

- Nem akarok zavarni...

- Ha zavarnál akkor nem ajánlottam volna!

- Köszönöm..- suttogtam

*** 

Otthon a nappaliban ültem a kanapén miközben csend honot a szobán. Egyedül a kandalóban égő fa pattogását lehetett hallani. A gondolatok csak úgy cikáztak fejemben. Egyszer arra gondoltam, hogy Harry-nek joga van tudni arról, hogy 9 hónap múlva lesz egy gyereke, aztán arra, hogy nem akarom elmondani neki. Körülbelül 15 perce ülhettem a kanapén csak ezekkel a gondolatokkal a fejemben amikor hirtelen eluralkodott rajtam az a gondolat, hogy elmodom. Előkaptam a telefonom és beírtam a számot és felhívtam.

- Halló?- szólt bele rekedtes hangon

- Szia. Beszélnünk kell.

- Alexa te vagy az?- hangjából ítélve most keltettem fel bár még csak 7 óra volt.

- Igen. De sürgösen beszélnünk kell.

- Mondjad nyugodtan.

- Személyesen kéne...

- Jössz te, vagy mennyek én? 

- Hangodból ítélve nem vagy valami aktív szóval megyek én. Merre laksz?

- Két utcával lejjebb a 247-es házban. 

- Oké 10 perc és ott vagyok! Szia!

 Gyorsan bepattantam a Range Roverembe és amilyen gyorsan csak tudtam, a sebességhatárok miatt menni, mentem. Amint kiszálltam a kocsiból ránéztem a házra és elállt a szavam. Egyszeű ház volt de mégis csodaszép. Ujjaim tördelni kezdtem idegességemben de már ben volt visszaút. Kezem önálló életre kelve megnyomta a csengőt majd egy rezgő hang jelezte, hogy bemehetek. Az ajtóhoz sétáltam és még mielőtt kopoghattam volna kinyílt az ajtó. Meglátva őt elkapott a sírás, hisz ő az apja a leendő gyermekemnek akit épp a pocakomban hordozok.

- Beszélnünk kell.- lehajtottam a fejem

- Gyere bejjebb!- invitált be házába- Gyere, ülj le a kanapéra. Kérsz valamit inni vagy esetleg valami mást?

- Harry... Beszélni jöttem veled nem másért.-hangom egyre jobban csukladozott el

- Mondad, mi nyomja a pici szíved.- nevettett fel édesen

- Terhes vagyok.- nyögetem ki és könnyeim utat törtek magunknak. Harry abbahagyta a nevetést és megfagyott a levegő köztünk...