13. Basszus mivan terhes vagy, vagy mi?

 Hányingerem van... Erre a gondolatra ébredtem kora reggel. Még csak hajnali 5 óra volt. Három napja nem beszéltünk Harry-vel. Az én hibám az egész! Nem kellett volna újra drogokhoz nyúlnom. 

Gyorsan pattantam fel az ágyból és rohantam a fürdőmig ahol kiadtam minden bennem levő táplálékot. Megmostam a fogam és lementem a földszintre. Mivel az álom már kiment a szememből ezért a takaróm társaságában a kanapéra feküdtem és bekapcsoltam a tv-t. 

Van itthon gumicukor?! Nekem kell gumicukor!! Gyorsan pattantam fel és a konyhában előkaptam egy csomag kólás haribo gumicukrot. Sós... Valami sós kell... Ropi! A szekrényben van ropi. Gondolkoztam tovább, hogy mit kéne enni. Előkaptam egy kiscsomaggal és elkezdtem eszegetni. Basszus! Fürdőszoba! Megint kijött belőlem minden. Visszamentem a kanapéhoz és inkább nem erőltettem tovább a gyomrom. Épp a Family Guy ment benne ami az egyik kedvenc sorozat szerűségem. Addig-addig lustálkodtam mígnem elaludtam.

***

  Kopogtatásra ébredtem délután fele. Feltápászokdtam az ágyból és mentem ajtótnyitni. 

- Hali.- Milla vigyorgó képével találtam szembe magam

- Gyere be... 

- De lelkes itt valaki.

- Végighánytam a reggelt mit vársz tőlem?!

- Biztos csak gyomorrontás.- legyintett és beljebb ment a lakásban

- Remélem is. De együnk! Éhen halok! Hmm... Megkívántam a nutellát és a jam-es kenyeret..

 Bementem a konyhába és kentem egy nutellás és egy lekváros kenyeret. Gyorsan bezabáltam és elmostam a tányért. 

- Te nem innál egy kis limonádét?- kérdeztem Millát

- Tudod, hogy az mindig jöhet!- nevetett fel

- Oké! 

 Elővettem egy nagy kancsót és öntöttem bele jó sok citromlevet - körülbelül a fele és a háromnegyede kancsóba csak azt öntöttem-,majd két kiskanál cukor és a maradék helyre víz. Dobtam bele 5 darab jegyet és jól összekutyultam. Öntöttem egy- egy pohárba belőle és odaadtam az egyiket Millának. 

 Belekortyolt és kiköpte a padlóra.

- Te normális vagy? Mennyi citromot tettél te ebbe?!- förmedt rám

- Sokat de most ezt kívántam meg! 

- Basszus mivan terhes vagy, vagy mi?! Azok szoktak kívánósak lenni...

- Dehogy vagyok!- nevettem fel- Hozok valami rongyot feltörölni.- kimentem a szobából és a fürdőbe mentem.

 Hirtelen elkapott a rosszullét és még szerencse, hogy ott volt a közelben a wc. Hirtelen kijött minden bennem maradt tápanyag. A mosdókagylónak támaszkodtam félkézzel, s a másikkal az arcom mostam meg kicsit. 

- Jól vagy?- felkaptam a fejem és atükörből láttam, hogy Milla van mögöttem

- Persze.- vágtam rá- Vagyis nem tudom..

- Lehet, hogy tényleg terhes vagy..?- nézett óvatosan rám

- Nem! Vagyis... Nem tudom..

- Felhívom anyát! 

 Miközben Milla telefonált én a hátam a hideg csempének támasztottam és lecsúsztan a földre. Nem lehetek terhes! Egyáltalán védekeztünk azon a bizonyis estén? Miért pont velem történnek ezek? Miért nem lehet egy átlagos, nyugodt életem?! Miért... Sok a miért és kevés a válasz. Gondolataimból Milla ébresztett ki. Észre sem vettem, de arcomon könnycseppek folytak le. Felálltam és megmostam az arcom.

- Anya azt mondta menjünk be most a kórházba hozzá.

- Rendben.- sóhajtottam fel és elindultam le

- Alexa...- megfordultam- Ne félj! Látom rajtad, hogy félsz!- igaza volt. Rettegtem attól, hogy terhes vagyok hisz még fiatal vagyok ehez.- Egyet jegyezz meg! Bármi történik, akár terhes vagy, akár nem, rám számítahatsz!- kicsordult egy könnycsepp szemből és szorosan magamhoz öleltem

- Induljunk!- húzódtam pár perc múlva tőle el

 Beszáltunk a kocsimba -mert ugye Millának nincs ezért logikusan az enyémmel mentünk- és elindultunk a közeli közkórházba. Tíz perc múlva ott is voltunk. Felmentünk a 2. emeletre ahol Milla anyja dolgozik. Leültünk a váróterembe és rossz volt szétnézni magamkörül. Nem sokan voltak. Összesen 3 nő ült mellettünk, mindhárman terhesek voltak. Én nem akarok terhes lenni.. 

 Mikor szólították a nevem bementem a kórterembe.

- Jó napot! Szia Tasha!- köszöntem az aszisztenseknek és Milla anyjának.

- Szervusz drágám! Rég láttalak!- mosolygott kedvesen rám- Ugorj fel az ágyra és kezdhetük is a vizsgálást!

 Felmásztam az ágyra és felhúztam a pólóm. Valami hideg trutyit kent a hasamra és elkezdte a vizsgálatot. Mosolyogva nézte a monitort majd a vége felé egyre nagyobb vigyor ült arcán. Arra gondoltam, hogy akkor minden rendben és nem vagyok terhes ami magnyugtatott. 

- Gratulálok drágám!- vigyorgott rám, de a megkönnyebbült mosoly az én arcomról lefagyott

- Akkor ez azt jelenti, hogy ter.. ter..terhes  vagyok?- néztem rá kétségbeesetten

- Igen! De úgy látom te nem nagyon örülsz neki.- vizslatott szomorú szemekkel- Hidd el nekem, biztos vagyok benne, hogy te és a barátod nagyon jó szülők lesztek!- bíztatott

- Nincs barátom..- suttogtam lehajtott fejjel

- Akkor..?

- Felelőtlen voltam! Egy felelőtlen hülye voltam... Nem gondolkodtam és most itt vagyok terhesen...- kegyetlen zokogás tört ki belőlem

- Ne félj kincsem itt vagyunk neked mi!- ölelt magához- Sshh... Ne sírj!- simogatta kör köros mozdulatokkal a hátam nyugtatás képpen- Tudod mit! Amíg meg nem születik ez a drágaság hozzánk költözöl, rendben?

- Nem akarok zavarni...

- Ha zavarnál akkor nem ajánlottam volna!

- Köszönöm..- suttogtam

*** 

Otthon a nappaliban ültem a kanapén miközben csend honot a szobán. Egyedül a kandalóban égő fa pattogását lehetett hallani. A gondolatok csak úgy cikáztak fejemben. Egyszer arra gondoltam, hogy Harry-nek joga van tudni arról, hogy 9 hónap múlva lesz egy gyereke, aztán arra, hogy nem akarom elmondani neki. Körülbelül 15 perce ülhettem a kanapén csak ezekkel a gondolatokkal a fejemben amikor hirtelen eluralkodott rajtam az a gondolat, hogy elmodom. Előkaptam a telefonom és beírtam a számot és felhívtam.

- Halló?- szólt bele rekedtes hangon

- Szia. Beszélnünk kell.

- Alexa te vagy az?- hangjából ítélve most keltettem fel bár még csak 7 óra volt.

- Igen. De sürgösen beszélnünk kell.

- Mondjad nyugodtan.

- Személyesen kéne...

- Jössz te, vagy mennyek én? 

- Hangodból ítélve nem vagy valami aktív szóval megyek én. Merre laksz?

- Két utcával lejjebb a 247-es házban. 

- Oké 10 perc és ott vagyok! Szia!

 Gyorsan bepattantam a Range Roverembe és amilyen gyorsan csak tudtam, a sebességhatárok miatt menni, mentem. Amint kiszálltam a kocsiból ránéztem a házra és elállt a szavam. Egyszeű ház volt de mégis csodaszép. Ujjaim tördelni kezdtem idegességemben de már ben volt visszaút. Kezem önálló életre kelve megnyomta a csengőt majd egy rezgő hang jelezte, hogy bemehetek. Az ajtóhoz sétáltam és még mielőtt kopoghattam volna kinyílt az ajtó. Meglátva őt elkapott a sírás, hisz ő az apja a leendő gyermekemnek akit épp a pocakomban hordozok.

- Beszélnünk kell.- lehajtottam a fejem

- Gyere bejjebb!- invitált be házába- Gyere, ülj le a kanapéra. Kérsz valamit inni vagy esetleg valami mást?

- Harry... Beszélni jöttem veled nem másért.-hangom egyre jobban csukladozott el

- Mondad, mi nyomja a pici szíved.- nevettett fel édesen

- Terhes vagyok.- nyögetem ki és könnyeim utat törtek magunknak. Harry abbahagyta a nevetést és megfagyott a levegő köztünk...