15. Sajnálom! El sem tudod hinni, hogy mennyire!

Sziasztok, manók! Mostanság rákattantam az írásra és gyakrabban hozok részt, de úgy látszik, jól teszem, mert már 26 (!!) feliratkozónál tartok és 5.000 oldalmegtekintést is átléptük. Tudom, lehet nem nagydolog, de én mégis örülök, hiszen ez az első blogom és ahhoz képest szerintem ez nem semmi dolog. :) Nem untatlak titeket tovább, jó olvasást, komizzatok és iratkozzatok fel!

I hope u like it! Xx. Ly

  Los Angeles... Hmm... Mindig is szerettem volna ide eljutni, de sosem gondoltam volna, hogy valaha ide is kell költöznöm. A repülőről leszállva fogtunk egy taxit és elmentünk a leendő házunkig.

Nem vettünk óriási házat, hisz minek? Jelenleg ketten élünk majd benne és, ha minden szép és jó 9 hónap múlva már hárman. A képek nagyon szépek voltak, amit neten láttunk, de élőbe még szebb volt. Bementünk és elfoglaltuk a szobánk. 

7 hónap múlva:

 Már a 7. hónapnál járok és a pocakom egyre csak nő. Minden ruhám kicsi rám szóval újakat kellett venni. Persze szóltam a menedzsernek, hogy mi történt. Sajnálattal közölte, hogy akkor egy ideig nem látjuk egymást, de örülne annak, ha majd hívnám, amikor visszamegy a hasam teljesen meg ilyesmi. 

 Harry- vel azóta sem beszéltem. Nem keresett, azóta s én sem kerestem. Nem volt szükségem a veszekedésre. 

 Időnként el kell járnom orvoshoz is, így a múltkor már meg tudta mondani, hogy a születendő gyerekem lány lesz. Nagyon meg örültem és egyből tudtam, hogy mi lesz a neve. Igaz még van két hónap, de egyre inkább elfogadom azt a tényt, hogy terhes vagyok. Soha többé nem leszek már ennyire felelőtlen. Megtanultam egy életre. 

 Leültem az új laptopom elé és a twitteren kezdtem böngészni. Láttam pár One Direction-ös képet, de inkább tovább mentem. Egy kiíráson megakadt a szemem. Los Angeles-ben van Harry. De mit keres itt? Jó, ez hülye kérdés, hisz' mért ne lehetne itt, pont ebbe a városban. Lezártam a laptopom és kimentem a konyhába. Miközben elkezdtem előszedni az ebédhez való cuccokat hallottam, hogy csengetnek. Első gondolatom megint az volt, hogy Milla ismét itthon hagyta a kulcsát, de amikor kinyitottam az ajtót egy nem várt személy állt ott. 

 Tetőtől talpig végigmért, s szemembe nézett. 

- Hát, nem vetetted el...- suttogta

- Neked is szia, és egyébként nem. Ha ennyit akartál csak mondani, akkor mehetsz is, szia!- megfogtam az ajtót és elkezdtem volna bezárni, de ő megfogta

- Nem beszélhetnénk egy kicsit.

- De, gyere be. - visszanyitottam az ajtót, hogy beengedjem- Ülj le a kanapéra. Kérsz valamit inni, enni esetleg mást?

- Nem, köszi.- mosolyodott el- Gyere, ülj ide mellém, kérlek. - furcsálltam ezt a kérést, de megtettem. Leültem, s ö felém fordult és szorosan a karjaiba zárt. Levegőt is elfelejtetten venni, de visszaöleltem.

- Tudod... Azért jöttem ide, mert nagyon hiányoztál. - suttogta fülembe

- Nekem is hiányoztál, de nagyon rosszul estek a kirohanásaid. - engedtem el és hajtottam le fejem

- Sajnálom! El sem tudod hinni, hogy mennyire! 

- Nincs semmi baj. - mosolyogtam rá- Egyébként ezt akartad elmondani, vagy van még más is? 

- Igen, van. Tudod, mint már mondtam a sajtó nem tudhatja meg, hogy lesz, egy gyerekem mivel akkor titeket sem hagyna békén. Ezt nem akarom. Azt akarom, hogyha már úgy alakult, hogy az én gyermekem lesz, akkor mindene legyen meg, de legyen nyugodt élete. Ne legyen minden újságban benne. Mindenben fogom őt támogatni. Ha fiú lesz és focizni fog, akkor én minden meccsén ott leszek, ha lány, akkor minden olyan eseményen ott leszek, ami számít neki. Lehet, nem ott fogok ülni az első sorban mindig, ha bujkálva is, de én mindig itt leszek mellettük. Remélem, megértetted mire célzok. - fejezte be hosszú monológját. Szemimből könnyek kezdtek potyogni. Olyan jó, hogy végre nem taszít el magától és kiáll mellettem. Hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem, de ő sem hezitált sokat, gyorsan karjaiba zárt. 

- Köszönöm!- bújtam még jobban hozzá

- Nincs mit köszönnöd. - nyomott egy puszit a hajamba- Egyébként, tudod már milyen nemű lesz a kis drága .- elmosolyodtam és bólintottam

- Lány.

- Nevében gondolkoztál már?

- Miley-ra gondoltam, ha neked megfelel. - néztem fel rá, ölelő karjaiból

- Tökéletes. - mosolyodott el és elővillantak a gödröcskéi- Esetleg nem maradhatok itt egy ideig nálad? Persze, ha zavarok, akkor kiveszek egy lakosztályt egy közeli hotelban.

- Nem zavarsz, ne félj!- kuncogtam- Addig maradsz ameddig akarsz.

- Itt maradhatok addig, amíg meg nem születik a kislányunk?- amikor kimondta, hogy kislányunk jó érzés töltött el újra

- Addig maradsz, ameddig kedved tartja.

- Jó, akkor behozom a bőröndöm. - nyomott egy gyors puszit a fejemre és felállt. Kiment én meg visszaballagtam a konyhába- Mi jót csinálsz?- ölelt át hátulról és simította meg a pocakom

- Sajtkrém levest és csirkemell salátát. - most komolyan, ha kívülről néztem volna magunk úgy nézhettünk ki, mint egy szerelmes pár

- Hmm... Segíthetek?- ölelgetett tovább

- Ha akarsz. - kuncogtam fel- De akkor engedj el mert így nem tudok főzni.

Harry szemszöge:

 Hogy mi vezérelt arra, hogy Los Angeles-be repüljek csak miatta? Egyszerű. Rájöttem, hogy amíg nem volt mellettem hiányzik és, hogy szeretem... Vagyis szerintem. Őszintén szólva nem emlékszem, hogy voltam-e én már valaha szerelmes mivel fogalmam sincs, hogy milyen lehet... Vagyis csak sejtem. Mindig is vonzott valami hozzá, de nem akartam barátságnál többet, de azon az estén, amikor bulizni voltunk és ő odajött hozzám táncolni rájöttem. Azt hittem ő is, de amikor reggel kiakadt amiatt, hogy mellettem ébredt beláttam, ő nem érez irántam semmit. És most lehet hülyének néztek amiatt, hogy miért akadtam annón 7 hónapja ki azon, hogy terhes tőlem az, akit elvileg szeretek. Ez is egyszerű. Én szeretem, de ő nem engem és ez bántott. Bántott az, hogy egyedül kell felnevelnie és, hogy nem lehetek mellette, hisz' mit szólna hozzá Paul – management- és a rajongók, sőt. A sajtó sem hagyná őket. Akkor ez tűnt a leghelyesebbnek, eltaszítani őt, őket magamtól. Most már belátom, hogy nagy marhaság volt. Ha titokban is, de én ott fogok állni mellettük.

 Mikor ott állt a konyhában háttal nekem késztetést éreztem egyszerűen arra, hogy átöleljem hátulról. Megtettem és ő nem ellenkezett. Félelmem elmúlt és szépen elbeszélgettünk miközben főzőcskéztünk. 

Olyan fél öt közül ajtónyílást hallottam. Épp a kanapén ültem és tv-t néztem mivel Alexa lepihent. Hallottam, hogy az a valaki egyre beljebb jön a házban. Mikor meglátott tágra nyíltak szemei.

- Te meg mi a francot keresel itt?- hitetlenkedett

- Alexához jöttem.

- Minek?! Hogy még jobban az idegeire menny és elvetéljen?- kiabált velem

- Nem! Pont az, hogy megbeszéltem vele a dolgokat. Csak mivel elfáradt a főzésben, lepihent. - mondtam teljes nyugodtsággal a hangjában

- És miért vagy még itt?

- Itt maradok addig, amíg meg nem születik a lányunk. - mosolyogtam. Igaz csak 20 éves vagyok, de olyan jó érzés kimondani. Fura, de jó.

- Aha. De komolyan mondom, ha valami lesz miattad a babával én élve eltemetlek!- fenyegetett meg

- Rendben. 

 Szúrós szemekkel figyelve ment be a szobájába - vagyis gondolom mivel a fürdőt, konyhát és Alexa szobáját már láttam- és magyarázta az ajtót. Hát arra nem gondoltam, hogy Milla is vele jött. Úgy látszik, vele nehezem fogok kijönni de, megpróbálok ezen változtatni. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy Alexa jól legyen.