14. Vetesd el a babát!

Sziasztok! :) Ezt a részt Molnár Enikőnek ajánlanám! Jobbulást még egyszer! :) Stay Strong!! :)) Ehhez a részhez kérhetnék pár komit? Csak mert ahogy látom egyre gyarapodunk, aminek nagyon örülök is! Na jó nem fecsegek, jó olvasást és komizni + feliratkozni!
Ui.: Ezt hallgattam miközbe írtam--> https://www.youtube.com/watch?v=6iB5MLmmgyE (imádom *-*)

I hope u like it! :) Xx. Ly

- Ezt nem hiszem el!- ugrott fel és belerúgott a kanapéba, én csak sírtam tenyerembe rejtett fejjel- Most csak viccelsz ugye?! Mond, hogy ez csak egy buta tréfa! Mond!- kiabált rám

- Nem viccelek...- nyögtem ki erőltetett hangon

- Ezt nem tudhatja meg senki! Ha a sajtó megtudja Paul kinyír engem...- arcán a gondterheltség és idegesség mutatkozott

- Jobb, ha megyek.- sóhajtottam fel és felálltam. Az ajtó felé sétáltam de Harry rám szólt.

- Alexa...- visszafordultam felé és kíváncsian vártam mit akar mondani- Senkinek ne mond el, hogy én vagyok az apja. És... Megkérhetlek arra, hogy ne találkozzunk egy ideig?- nézett rám reménykedve, de nálam itt eltört a mécses

- Rendben! Nem fogsz többet látni!- kiabáltam- Azt hittem, hogy van benned annyi, hogyha titokban is, de segítesz majd felnevelni, de úgy látom pont egy ilyen gerinctelen férget fogtam ki! Apámnak lehet igaza volt amikor elhordott mindennek titeket és eltiltott a zenétektől!- könnyeim patakokban áramlottak- De mit is gondoltam én, hogy majd a híres Harry Styles lesz olyan kedves és segít felnevelni a gyerekét?! Hülye voltam...- hangom egyre inkább csukladozott el- Nagyon hülye... Nem kellett volna magam közelébe engedjelek.- megtöröltem a szemeim és az ajtó irányába fordultam újra- Viszlát Styles.- ezzel kiléptem az ajtón és elsétáltam a kocsimig

 Gondolhattam volna, hogy a hírneve fontosabb lesz a barátjától, a jövőben meg születendő gyermeke anyjától. Mindegy. Elhatároztam valamit! Nem fogom elvetetni a gyereket! Kiköltözök Amerikába... Új életet kezdek, egyedül. 

 Beindítottam a kocsit és elindultam haza. Otthon az első dolgom az volt, hogy felhívjam Millát.

- Szia, beszélnünk kell!- ennyit mondtam és ezután csak a monoton, egyenletes pittyegést hallottam 

 Tíz perc múlva csöngettek az ajtón. Titkon reméltem, hogy Harry az, hogy bocsánatot kérjem de az ajtóban csak az én drága barátnőmmel találkoztam.

- Na, mond! Mi nyomja a szíved?- mosolygott kipirult -gondolom a sietségtől- arccal rám

- Gyere be és elmondok mindent.

 Úgy fél óra alatt kiveséztük az egészet. Szemeim megint nem maradtak szárazak de nem érdekelt. Milla csak átölelt ezzel tudatva, hogy ő itt van velem. Viszont amikor elmondtam, hogy kiköltözök Amerikába meglepődött. 

- Megyek veled!- mondta ellenkezést nem tűrő hangon

- De hogy jössz! 

- Én döntésem ez! Én pedig azt mondtam, hogy megyek! Mikor akarsz indulni?

- Először egy házat kéne találni...- sóhajtottam megadóan

- Akkor hozd le a laptopod, és keresünk! 

- A laptopom lemerült és Oxford-ba hagytam véletlenül a töltőt...

- Akkor megyünk hozzánk!

***

- Szerintem ez jó lenne, nem?- mutatott még egy házat 

- Igen, de mennyibe kerül?- rámutatott az árra és mivel teljesen jó árban volt ezért a telefonomért nyúltam egyből

- Jó napot kívánok! Az eladó házzal kapcsolatban szeretnék érdeklődni!

- Jó napot magának is! A Los Angeles-i lakásra gondol?

- Igen. Azt szeretném megtudni, hogy ha megvennénk most, mikor költözhetnénk be leghamarabb?

- Hát, ha még ma jön az utalás akkor holnap átvehetik a házat.

- Ez nagyszerű! Akkor utaljuk a pénzt és szólunk, hogy mikor vennénk át! További szép napot!

- Rendben, magának is!

 Ez könnyen ment! Bár a ház választás nem annyira mivel ez volt a 37. ház amit néztünk, de mindegy. Gyorsan átutaltam a pénzt és áttértünk a repjegyek megvételére. Holnap reggel 7 órakkor indul a gépünk. Még megöleltük egymást Millával, majd én le is léptem. 

 Otthon előkaptam 2 nagy bőröndöt és elkezdtem a ruháim összepakolni. Persze nem tudom mindet elvinni, hisz korlátozva van. A lefontosabb ruháim elraktam, majd a sminkes cuccaim, neszesszerem és legvégül a legértékesebb tárgyaim, mint például a gitárom. Levettem az állványáról és beraktam a tokba. Az egyetlen dolog amit nehezen hagyok itthon az a zongorám. Igaz veszek újat majd de ennek a zongorának eszmei értéke van. Összekapkodtam a létező összes kottám, kottás füzetem és visszamentem a szobámba. 

 Gondolkoztam, hogy mit kéne csinálni, de amikor ránéztem az órára rá kellett jöjjek, hogy legfőképp aludnom kéne. Elmentem lezuhanyozni, amit kivételesen nem húztam sokáig, majd egy gyors fogmosás után befeküdtem az ágyamba. Az éjeliszekrényemről elővettem az Rejtélyes utazás című könyvet és olvasni kezdtem. Már nincs sok belőle összesen 135 oldal, de holnap jól jön a repülőn is szóval nem olvastam ki teljesen. 

***

 Korán keltem, hogy fel tudjak még öltözni meg elkészülni.  Ezt választottam ki:

Alexa ruhája

 Elraktam a kézipogyászomba a könyvet, amit este nem fejeztem be, és annak a folytatását is. Gyorsan összedobtam egy szendvicset és miközben kivittem a kocsi csomagtartójába bőröndöket addig megettem. Felmentem az emeletre és a telefonom és pénztárcám is elraktam a táskámba, majd felkaptam a gitárom és beültem a kocsiba. Kivettem a telefonom és megcsörgettem Millát, hogy indulok érte. 

- Szia!- mosolyogtam rá mikor beült mellém

- Hali! Hogy vagy?- kérdezte vidáman

- Jól.- épp, hogy válaszoltam megcsörrent a telefonom. Harry neve volt a képernyőn. Sóhajtottam és felvettem.- Szia, mond.

- Vetesd el a babát!- mondta köszönés nélkül

- Dehogy vetetem! Az egy dolog, hogy te le akarod tagadni őt, megértem. De nem mondhatod meg, hogy mit csináljak!- kiabáltam felháborodottan

- Kérlek, Alexa...- mondta elhaló hangon

- Harry nem fogom megölni a jövőbeli gyerekem! Lehet, hogy nem fogja ismerni az apját és úgy kell felnőnie de nem fogom elvetetni!- kiabáltam és lecsaptam a telefont. Sírva a kormányra döntöttem a fejem.

- Alexa... Nyugodj meg, nem tesz jót a babának, hogy idegeskedsz.- simogatta a hátam

- Rendben. Indulhatunk?- töröltem meg szemem és ránéztem, ő csak bólintott

 Csendben utaztunk a reptérig. Majd ott kiszálltunk és bőröndökkel a kezünkben -az én esetemben még egy gitár is volt a hátamon- mentünk becsekkolni.

13. Basszus mivan terhes vagy, vagy mi?

 Hányingerem van... Erre a gondolatra ébredtem kora reggel. Még csak hajnali 5 óra volt. Három napja nem beszéltünk Harry-vel. Az én hibám az egész! Nem kellett volna újra drogokhoz nyúlnom. 

Gyorsan pattantam fel az ágyból és rohantam a fürdőmig ahol kiadtam minden bennem levő táplálékot. Megmostam a fogam és lementem a földszintre. Mivel az álom már kiment a szememből ezért a takaróm társaságában a kanapéra feküdtem és bekapcsoltam a tv-t. 

Van itthon gumicukor?! Nekem kell gumicukor!! Gyorsan pattantam fel és a konyhában előkaptam egy csomag kólás haribo gumicukrot. Sós... Valami sós kell... Ropi! A szekrényben van ropi. Gondolkoztam tovább, hogy mit kéne enni. Előkaptam egy kiscsomaggal és elkezdtem eszegetni. Basszus! Fürdőszoba! Megint kijött belőlem minden. Visszamentem a kanapéhoz és inkább nem erőltettem tovább a gyomrom. Épp a Family Guy ment benne ami az egyik kedvenc sorozat szerűségem. Addig-addig lustálkodtam mígnem elaludtam.

***

  Kopogtatásra ébredtem délután fele. Feltápászokdtam az ágyból és mentem ajtótnyitni. 

- Hali.- Milla vigyorgó képével találtam szembe magam

- Gyere be... 

- De lelkes itt valaki.

- Végighánytam a reggelt mit vársz tőlem?!

- Biztos csak gyomorrontás.- legyintett és beljebb ment a lakásban

- Remélem is. De együnk! Éhen halok! Hmm... Megkívántam a nutellát és a jam-es kenyeret..

 Bementem a konyhába és kentem egy nutellás és egy lekváros kenyeret. Gyorsan bezabáltam és elmostam a tányért. 

- Te nem innál egy kis limonádét?- kérdeztem Millát

- Tudod, hogy az mindig jöhet!- nevetett fel

- Oké! 

 Elővettem egy nagy kancsót és öntöttem bele jó sok citromlevet - körülbelül a fele és a háromnegyede kancsóba csak azt öntöttem-,majd két kiskanál cukor és a maradék helyre víz. Dobtam bele 5 darab jegyet és jól összekutyultam. Öntöttem egy- egy pohárba belőle és odaadtam az egyiket Millának. 

 Belekortyolt és kiköpte a padlóra.

- Te normális vagy? Mennyi citromot tettél te ebbe?!- förmedt rám

- Sokat de most ezt kívántam meg! 

- Basszus mivan terhes vagy, vagy mi?! Azok szoktak kívánósak lenni...

- Dehogy vagyok!- nevettem fel- Hozok valami rongyot feltörölni.- kimentem a szobából és a fürdőbe mentem.

 Hirtelen elkapott a rosszullét és még szerencse, hogy ott volt a közelben a wc. Hirtelen kijött minden bennem maradt tápanyag. A mosdókagylónak támaszkodtam félkézzel, s a másikkal az arcom mostam meg kicsit. 

- Jól vagy?- felkaptam a fejem és atükörből láttam, hogy Milla van mögöttem

- Persze.- vágtam rá- Vagyis nem tudom..

- Lehet, hogy tényleg terhes vagy..?- nézett óvatosan rám

- Nem! Vagyis... Nem tudom..

- Felhívom anyát! 

 Miközben Milla telefonált én a hátam a hideg csempének támasztottam és lecsúsztan a földre. Nem lehetek terhes! Egyáltalán védekeztünk azon a bizonyis estén? Miért pont velem történnek ezek? Miért nem lehet egy átlagos, nyugodt életem?! Miért... Sok a miért és kevés a válasz. Gondolataimból Milla ébresztett ki. Észre sem vettem, de arcomon könnycseppek folytak le. Felálltam és megmostam az arcom.

- Anya azt mondta menjünk be most a kórházba hozzá.

- Rendben.- sóhajtottam fel és elindultam le

- Alexa...- megfordultam- Ne félj! Látom rajtad, hogy félsz!- igaza volt. Rettegtem attól, hogy terhes vagyok hisz még fiatal vagyok ehez.- Egyet jegyezz meg! Bármi történik, akár terhes vagy, akár nem, rám számítahatsz!- kicsordult egy könnycsepp szemből és szorosan magamhoz öleltem

- Induljunk!- húzódtam pár perc múlva tőle el

 Beszáltunk a kocsimba -mert ugye Millának nincs ezért logikusan az enyémmel mentünk- és elindultunk a közeli közkórházba. Tíz perc múlva ott is voltunk. Felmentünk a 2. emeletre ahol Milla anyja dolgozik. Leültünk a váróterembe és rossz volt szétnézni magamkörül. Nem sokan voltak. Összesen 3 nő ült mellettünk, mindhárman terhesek voltak. Én nem akarok terhes lenni.. 

 Mikor szólították a nevem bementem a kórterembe.

- Jó napot! Szia Tasha!- köszöntem az aszisztenseknek és Milla anyjának.

- Szervusz drágám! Rég láttalak!- mosolygott kedvesen rám- Ugorj fel az ágyra és kezdhetük is a vizsgálást!

 Felmásztam az ágyra és felhúztam a pólóm. Valami hideg trutyit kent a hasamra és elkezdte a vizsgálatot. Mosolyogva nézte a monitort majd a vége felé egyre nagyobb vigyor ült arcán. Arra gondoltam, hogy akkor minden rendben és nem vagyok terhes ami magnyugtatott. 

- Gratulálok drágám!- vigyorgott rám, de a megkönnyebbült mosoly az én arcomról lefagyott

- Akkor ez azt jelenti, hogy ter.. ter..terhes  vagyok?- néztem rá kétségbeesetten

- Igen! De úgy látom te nem nagyon örülsz neki.- vizslatott szomorú szemekkel- Hidd el nekem, biztos vagyok benne, hogy te és a barátod nagyon jó szülők lesztek!- bíztatott

- Nincs barátom..- suttogtam lehajtott fejjel

- Akkor..?

- Felelőtlen voltam! Egy felelőtlen hülye voltam... Nem gondolkodtam és most itt vagyok terhesen...- kegyetlen zokogás tört ki belőlem

- Ne félj kincsem itt vagyunk neked mi!- ölelt magához- Sshh... Ne sírj!- simogatta kör köros mozdulatokkal a hátam nyugtatás képpen- Tudod mit! Amíg meg nem születik ez a drágaság hozzánk költözöl, rendben?

- Nem akarok zavarni...

- Ha zavarnál akkor nem ajánlottam volna!

- Köszönöm..- suttogtam

*** 

Otthon a nappaliban ültem a kanapén miközben csend honot a szobán. Egyedül a kandalóban égő fa pattogását lehetett hallani. A gondolatok csak úgy cikáztak fejemben. Egyszer arra gondoltam, hogy Harry-nek joga van tudni arról, hogy 9 hónap múlva lesz egy gyereke, aztán arra, hogy nem akarom elmondani neki. Körülbelül 15 perce ülhettem a kanapén csak ezekkel a gondolatokkal a fejemben amikor hirtelen eluralkodott rajtam az a gondolat, hogy elmodom. Előkaptam a telefonom és beírtam a számot és felhívtam.

- Halló?- szólt bele rekedtes hangon

- Szia. Beszélnünk kell.

- Alexa te vagy az?- hangjából ítélve most keltettem fel bár még csak 7 óra volt.

- Igen. De sürgösen beszélnünk kell.

- Mondjad nyugodtan.

- Személyesen kéne...

- Jössz te, vagy mennyek én? 

- Hangodból ítélve nem vagy valami aktív szóval megyek én. Merre laksz?

- Két utcával lejjebb a 247-es házban. 

- Oké 10 perc és ott vagyok! Szia!

 Gyorsan bepattantam a Range Roverembe és amilyen gyorsan csak tudtam, a sebességhatárok miatt menni, mentem. Amint kiszálltam a kocsiból ránéztem a házra és elállt a szavam. Egyszeű ház volt de mégis csodaszép. Ujjaim tördelni kezdtem idegességemben de már ben volt visszaút. Kezem önálló életre kelve megnyomta a csengőt majd egy rezgő hang jelezte, hogy bemehetek. Az ajtóhoz sétáltam és még mielőtt kopoghattam volna kinyílt az ajtó. Meglátva őt elkapott a sírás, hisz ő az apja a leendő gyermekemnek akit épp a pocakomban hordozok.

- Beszélnünk kell.- lehajtottam a fejem

- Gyere bejjebb!- invitált be házába- Gyere, ülj le a kanapéra. Kérsz valamit inni vagy esetleg valami mást?

- Harry... Beszélni jöttem veled nem másért.-hangom egyre jobban csukladozott el

- Mondad, mi nyomja a pici szíved.- nevettett fel édesen

- Terhes vagyok.- nyögetem ki és könnyeim utat törtek magunknak. Harry abbahagyta a nevetést és megfagyott a levegő köztünk...

12. Bevállalós páros? De mennyire bevállalós? Part 2/2

Na halika. :) Most hamar hoztam az új részt de valaki -khmm.. Katica- nem hagyott azzal, hogy írjam meg minnél hamarabb. Nem lett valami hosszú igaz de azért remélem, hogy tetszeni fog nektek ez a rész is. :) Jó olvasást és ne felejtsetek feliratkozni és kommentelni! :) 

I hope u like it!  Xx. Ly 

 Harry furán nézett ránk és ez engem zavart. Gyorsan ki kellett találnom valamit, hogy ne tudja meg mire készülünk.

- Öhm... Tudod Milla otthon hagyta a...- leblokkoltam mert nem jutott semmi eszembe

- Otthon hagytam a pénztárcámat.- szólalt meg mellettem Milla kisegítve engem

- Értem.- még mindig furán nézett de úgy tűnt ránk hagyta a dolgokat

- Akkor induljunk is!- kimentünk az ajtón és el is indultunk

 Útközben beszélgettünk persze meg sokat nevettünk is. Harry nagyon jó társaság volt, így nem bántam, hogy velünk tartott.

 Gyorsan ott voltunk azon a bizonyos helyen. Milla mondta, hogy várjuk meg kint őt gyors lesz. Mi csak bólintottunk és kint maradtunk. Pár perc múlva már drága barát nőmmel együtt sétáltunk a szórakozóhely irányába. 

 Mikor odaértünk egyből a pulthoz vettük az irányt és rendeltünk 1-1 vodkát magunknak. Miután ittunk pár pohárral ilyen olyan italokat Millával félrevonultunk a mosdóba.

- Na mit hoztál?- kíváncsiskodtam egyből mihelyst beértünk a mosdóba

- Hát van itt marihuána és cannabis. Azt mondta, hogy most csak ilyenek vannak mert elfogyott a többi.

- Nem baj most jó lesz ez.

 Gyorsan elpusztítottunk 1-1 marihuánát és kimentünk a mosdóból. Nagyon jó volt a hangulat. Mindenki táncolt kivéve egy srácot aki a pultnál iszogatott. Odafutottam hozzá és csuklóját megfogva magammal húztam táncolni. Szorosan közellétem hozzá és úgy kezdtem magam rázni. Egy idő után nem bírtam tovább magammal. Megcsókoltam. Minden vágyam belevittem abba a csókba. A srác meglepődött de visszacsókolt. Mikor elváltak ajkaink a nyakát kezdtem el apró nedves csókokkal ellepni majd ahol a legérzékenyebb pontja volt elkezdtem szívni. Halk nyögés szakad ki száján amire én még jobban begerjedtem. Mint egy éhes vadmacska úgy csaptam le újból ajkaira. Vad csókcsatába kezdtünk majd hirtelen hátrahúztam a fejem és füléhez hajoltam.

- Akarlak...- suttogtam bele fülébe és bár a zene bömbölt mellettünk ő mégis hallotta

- De ne itt...- suttogta ő is fülembe

- Mennyünk valahova akkor.

- Rendben.- megfogta csuklóm és kivezetett az épületből. 

 Egy közeli hotel szerűségig húzott magával ahol kivette 1 éjszakára a legdrágább szobát. Amint megkaptuk a kulcsokat a lifthez siettünk és a legfelső szintig mentünk. Nem bírtam tovább a liftben nekiestem ajkainak. Amikor kinyílt a lift ajtó felkapott az ölébe én pedig lábaim dereka köré fonva csókoltam tovább. Elindult a ,,szobánk" felé és miután félkézzel kinyitotta az ajtót kis szerencsétlenkedés után bementünk. Egyből az ágyhoz mentünk de mivel rosszul lettem ezért pillanatot kérve kirohantam a mosdóba. Kiadtam magamból mindent amit kellett majd kiöblítettem a szám. Éreztem, hogyha most elhasználnám azt a kis drogot még ami maradt élvezetesebbé tenném az éjszakánk. Előkaptam a zsebemből és pár perc múlva megint jól éreztem magam. Kiléptem a fürdőből és rávetettem magam a fiúra. Az ezután történ dolgok teljesen kiestek.

 ~ Fáj a fejem...- ez volt az első gondolatom mikor reggel felébredtem.

Óvatosan nyitottam ki szemeim és körbenéztem. Nem tudtam hol vagyok. Egy hotel szoba szerűség volt de nem tudtam mit keresek itt. Gondolataimból akkor eszméltem fel mikor megmozdult az ágyban valaki. Ijedten húztam lejjebb a takarót és amit láttam még jobban megijesztett. Teljesen meztelen voltam. Nem ez volt az első ilyen alkalom, hogy egy idegen mellett ébredek csak már elég régóta nem volt ilyenre precedens.

A mozgolódás irányába fordultam de az illetőnek csak a hátát láttam. Nagyon ismerős de nem tudtam ki az. 

Jobbnak láttam, ha lelépek így megpróbáltam óvatosan kimászni az ágyból de ahogy felültem úgy dőltem is vissza. A fejem hasogatott. A ,,valaki" mellettem felém fordult és kinyitotta a szemeit. Lefagytam amikor megláttam ki is ő...

- Te...- nem tudtam többet kimondani. Láttam, hogy amikor teljesen kinyitja a szemét egyből leblokkolt és tágra nyíltak a szemei.

- Te...- na legalább nem csak én nem tudok beszélni

- Akkor mi most...

- Azt hiszem...

- Értem...- lefagytam teljesen- Akkor én most megyek és.. Öhm... És felöltözök...-  fel akartam kelni de ő visszahúzott

- Ne menj még el...- suttogta a fülembe

- De ez nem volt helyes így... Csak a drogo...- kezeimmel gyorsan betapasztottam a szám. Még jobban kitágultak gyönyörű szemi

- Te.. Te drogozol?

- Nem, vagyis igen de csak, ha bulizunk és...- hangom elhalkult- Megkérhetlek, hogy ezt senkinek ne mond el?- néztem rá reménykedve

- Egy feltétellel...

- Bármit megteszek csak ne mond el senkinek...- könnyek gyülekeztek szemeimbe. Nem akartam, hogy mindenki egy drogos senkinek tudjon be. Magához húzott és fülembe suttogott.

- Ne csinálj ilyet többet...- elhúzódtam tőle és értetlenül néztem rá. Nem értettem miért izgatja őt annyira, hogy mi van velem.

- Rendben...- suttogtam. Még én sem tudtam miért ígértem meg neki de már mindegy.

- Köszönöm.- újból magához húzott és szorosan megölelt. Megérezte, hogy erre van szükségem.

- Most már tényleg megyek...

- Hazakísérlek!

- Nem! Nem kell...- a végét szinte elhalt hangon mondtam és fejem lehajtottam. Most esett le leginkább, hogy mit is tettünk.

- De nem akarlak egyedül elengedni.

- Harry... Ugye tudod, hogy amit este tettünk nem volt helyes?- emeltem fel fejem óvatosan és ránéztem

- Lehet... De én nagyon élveztem.- mosolyodott el kajánul- Vagy... Talán neked nem volt jó? 

- Azt nem mondtam! Csak mi barátok vagyunk és semmi más.

- Értem.

 Elmentem felöltözni a tegnapi ruhámba és miután elköszöntem Harry-től elindultam haza. Gyalog mentem, hogy kitudjam szellőztetni kicsit a fejem. Sok minden kavargott a fejemben. Nem tudtam elhinni, hogy miért pont ő... Kérdéseim megválaszolatlanul maradtak így próbáltam kiverni ezeket a dolgokat a fejemből ami nem igazán ment...

11. Bevállaós páros? De mennyire bevállalós? Part 1/2

Hát hali skacok! :D Gondoltam hozok nektek egy új rész mert már elég rég nem volt. Szívesen hozam volna hamarabb de új blog van a láthatáron -amit barátnőmmel csinálok- és ahhoz irkáljuk a részeket előre. Ez a fejezet 2 részből fog állni mivel kicsit hosszú lenne egyben. Na de nem is fecsegek tovább jó olvasást! Iratkozzatok fel és komizzatok.

I hope u like it! Xx. Ly 

 Nem tudtam még magam sem, hogy mi ütött belém hisz még sohasem volt rá alkalom arra, hogy én ilyen szinten megnyíljak valaki előtt. Nagyot sóhajtva leültem a zongora elé és elkezdtem játszani majd elkezdtem a szöveget de megijedtem. Az álmom miatt végig apa volt lelki szemeim előtt így körülbelül 4 sor éneklés után könnyek gyülekeztek szemeimben és még a hangokat is félreütöttem. Harry-nek is feltűnt, hogy hirtelen sokat hibázok mivel odajött hozzám és leült mellém a székre. Remegő kezeim leemelte a zongoráról és ölembe rakta. Egyik kezem ujjait összekulcsolta saját keze ujjaival. Megnyugtatott az a tudat, hogy ő itt van velem.

- Még, hogy nincs jó hangod... Na mindegy. Gyere reggelizzünk inkább mert látom nem megy ez most neked.- mosolygott rám engem meg melegség járt át

- Rendben.- letöröltem apró könnycseppjeim az arcomról és felálltam. Észre sem vettem, hogy úgy mentünk le, hogy ujjaink még mindig össze volt fonódva.

 Megreggeliztünk majd mivel neki stúdióznia kellett ezért elment én pedig program nélkül maradtam. Leültem a kanapéra és gondolkoztam, hogy mit kéne csinálni. Hirtelen bevillant az az ötletem, hogy felhívom Millát. Gyorsan odakaptam a zsebemhez de rájöttem, hogy összetörtem a telefonom azon a bizonyos estén. Mivel telefon nélkül kicsit nehezen tudnék meglenni így felöltöztem és elindultam egy telefon boltba.
 Nem lacafacáztam az eladóval céltudatosan közöltem vele, hogy egy iPhone 5c-t szeretnék fehér zöld színbe -hisz az a kedvenc színem- és már mentem is ki az üzletből fizetés után. A kocsiban gyorsan beleraktam a régi kártyám és mivel okos voltam ezért minden szám a kártyán volt.
 Nem haza indultam innen, hanem Millához. Jól emlékeztem, hogy merre lakik hisz sokat voltam annón náluk. A ház előtt leparkoltam és beindultam. A kapuban meg sem álltam, hanem egyből átvágva az előkerten az ajtóhoz mentem. Mindig így volt ez nálunk. Bármikor csak úgy bemehettünk egymáshoz nem zavartatva magunkat.
- Helló.- köszönt ajtónyitás közben- Gyere beljebb.
- Oké.- gyorsan belépkedtem a házba. Hát igen, sok minden nem változott. Ugyanazok a bútorok, családi képek, színek stb. Minden ugyan olyan otthonos volt mint régen.
- Mi szél fújt téged ma erre?- ültünk le a bézs színű kanapéra
- Unatkoztam és fel akartalak hívni de a múltkor földhözvágtam a telefonom, így elmentem venni újat de gondoltam akkor nem hívlak már hanem eljövök. Remélem nem baj.
- Dehogy is baj! Örülök, hogy jöttél!- nevette el magát- Tudod mit?
- Nem, de szerintem mindjárt megtudom.- kuncogtam fel
- Mennyünk vásárolni most majd este egy buliba is elmehetnénk. Tudod úgy mint régen.- közölte velem tervét mire eszembe jutottak a régi szép emlékek
- Úgy mint régen?- nevettem el magam- Visszatérjen a mindent bevállalós páros?- húzogattam fel- le szemöldököm. Ő csak felnevetett és bólintott egyet
- Persze. Akkor felhívom Adam-et gyorsan és indulhatunk is vásárolni.- pattant fel és felszaladt az emeletre
- Jó jó!- kiáltottam utána majd felálltam és bementem a konyhába. Nem zavartatva magam elővettem egy üveg vizet és töltöttem magamnak. Miért is zavartattam volna magam mikor szinte ez a 2. otthonom?

 Milla tényleg gyorsan lerendezte Adam-et az esti bulihoz való cuccokért mivel épphogy megittam a vizemet már lent is volt. Még megkérdezte, hogy mehetünk-e, s mikor én rábólintottam el is indultunk.
 Az én kocsimmal mentünk, hogy ne kelljen itt hagynom a házánál. A közeli plázába mentünk ahol bementünk körülbelül 4 boltba -persze már volt a kezünkben 2-2 szatyor- miután megkordult a gyomrom jelezve, hogy neki bizony táplálék kell. Beültünk egy McDonalt's-ba és rendeltünk 1-1 sajtburgert, közepes krumplival és üdítővel. Kaja után folytattuk a vásárlást és miután már 4 óra fele járt úgy döntöttünk, hogy elmegyünk hozzám készülődni.
 Fejenként 6-7 tele szatyorral hagytuk el az épületet és a kocsim felé vettük az irányt. Bedobtuk a hátsó ülésre a szatyrokat és elindultunk.

- Szerinted ezt vagy ezt az összeállítást vegyem fel?- gondolkoztam el
- Öhmm... Szerintem ezt.- mutatott rá erre.
-  Éreztem, hogy erre fogsz mutatni!- nevettem fel
- Túl jól ismersz.- nevetett velem de én abbahagytam mivel megcsörrent a telóm.
- Halló?
- Szia.- egyből felismertem ki is hívott- Hogy- hogy van telefonod? Nem azt mondtad, hogy összetörted?
- Újat vettem.... Egyébként miért hívtál?- kíváncsiskodtam
- Öö... Hát.. Öhm...- dadogott- Nincs kedved talizni?- végre ki tudta bökni
- Sajnálom bulizni megyek Millával.- hangom kissé szomorkás volt mivel szerettem volna vele találkozni de nem akartam lemondani Millát
- Óhh... Értem... Esetleg csatlakozhatok? Úgyis partis kedvemben vagyok.- nevetett fel
- Várj egy pillanatot!- szóltam neki majd letakartam kezemmel a telefont és Milla felé fordultam- Harry azt kérdezi jöhet-e velünk, mit mondjak neki?
- Tőlem jöjjön.- vont vállat majd visszafordult a tükör felé és folytatta a sminkelést
- Megbeszéltem Millával és azt mondta, hogy gyere.
- Oké akkor odamegyek a házatokhoz és onnan mehetünk együtt.
- Jó jó, várunk szia!- ezzel kinyomtam a telefont és felöltöztem

 Mire megcsináltam a hajam -amit egy gyors vasalással meg is oldottam- már kopogtak is az ajtón amiből egyből rájöttem, hogy Harry lehet. Gyors léptekkel rohantam le ajtót nyitni.

- Hali!- szinte majdnem ráestem annyira nagy volt a lendületem
- Heló! Látom be vagy pörögve.- kuncogott fel
- Áh, dehogy is! Csak 1 éve nem voltam bulizni...- még a hideg is kirázott ettől a gondolattól... Persze csak apáék miatt nem mehettem
- Ó, ez mindent megváltoztat.- nevetett fel majd beljebb invitálva őt bejött.
- Mindjárt mehetünk pár perc.- mosolyogtam rá majd a lépcső felé fordultam- Milla mehetünk már?!- kiabáltam fel
- Igen!- kiáltotta vissza és pár másodpercen belül ott is volt előttünk- Indulhatunk!
- Vigyázat emberek mert jön a bevállalós páros!- kiáltottuk el egyszerre mint minden buli előtt. Harry-re pillantottam és láttam, hogy értetlen fejet vág- Minden buli előtt elkiáltjuk így magunkat mivel ez a mondat ránk nagyon igaz
- Oh, így már értem!- nevetett fel
- Öhmm... Egy kis kitérőt kéne tennünk...A tudod miért Szandi...- értetlen fejet vágtam mivel nem értettem, hogy miért nem mondja ki hangosan amire gondol
- Jajj persze.- esett le... Harry is ott volt és nem akarta előtte mondani, hogy amiért kitérőt kell tennünk az nem más mint....

10.Realy or Dream?

Sziasztok kis drágáim! Hiányoztatok már szóval gondoltam írok nektek egy új rész!! :D Kicsit sok benne a párbeszéd de most ez így sikerült. :D Most nincs több hozzáfűzni valóm szóval jó olvasást! Komizzatok kérlek és iratkozzatok fel, ha még nem tettétek meg!

I hope u like it! Xx. Ly 
ui.: El sem hiszem, hogy már a 10 résznél ratunk*-*

Mikor kinyitottam a szemem egy sötét szobában találtam magam egy székhez kötözve. A szám is be volt ragasztva így nem tudtam segítségért sem kiáltani. A hangulat fokozása kép az iciri piciri ablakon át láttam, hogy kint nagy vihar tombol. Próbáltam kiszabadítani a kezem de nem ment. Túl erős volt a kötél amivel megkötötték. Hangokat hallottam. Még jobban megijedtem mivel tisztán hallottam a léptek hangját. Reménykedtem abban, hogy az a valaki megmenteni jött és nem az a személy az aki idekötözött. 
 Az ajtó lassan nyikorogva nyílt ki és egy sötét alak lépett be Harry-vel a vállán. Harry eszméletlen teste tehetetlenül feküdt ott majd egy kisebb lendülettel az ismeretlen alak ledobta őt a földre. Egy apró nyöszörgést hallatott Harry így valamilyen szinten megnyugodtam, hogy él és nem halott.
 A sötét ellenére könnyen megállapítottam az ismeretlenről, hogy egy férfi az. De mit akar tőlem? És ki ő egyáltalán? És miért bántotta Harry-t? Könnyek szöktek ki szemeimből ahogy figyeltem Harry szenvedő testét. Az alak egyre közelített felém és mikor megláttam ki is ő még levegőt sem mertem venni... Ő az apám. Az apám tette ezt Harry-vel! 
 Elkezdtem mocorogni. Neki akartam ugrani. Nem bánthatja őt! Már közvetlen előttem állt és közelebb hajolt.

- Én megmondtam...- ennyit mondott majd elhajolva tőlem erősen felpofozott és elkezdett nevetni- De te nem hallgattál rám.- hagyta abba a hahotázást- Akkor most nézd végig ahogy szenved ez a buzi!- odalépett Harry-hez és belerúgott. Harry felnyögött és össze görnyedt. Még egy jó ideig kínozta míg nem én már annyira sírtam, hogy sokkos állapotba kerültem és elájultam.

 Mikor kinyitottam a szemem Harry a lábaim előtt feküdt saját vérében. Nem- ez nem lehet... Ugye nem halt meg... Keserves sírás tört újból elő belőlem mikor megmozdult. Szemét résnyire nyitotta és rám nézett.

- Sz..szandi...- mondta elhaló hangon- Sz...sze...szeret...-itt újból becsukódott a szeme mire én nyöszörögni kezdtem de már nem szólalt meg. Nem halhat meg! Képtelenség! Ne... Istenem ne! Kérlek...

 Ekkor megláttam az apám egy késsel a kezében közeledni. Az ajtóban anyám állt és nézte ahogy szeretett férje közelít hozzám. Majd mikor odaért hozzám félrerúgta Harry élettelen testét és belém döfte a kést. Elsötétült minden és éreztem, hogy mindennek vége.

-Szandi! Szandi!- éreztem, hogy valaki rázogatja a vállam és hirtelen kipattant a szem. Harry-t láttam meg és mikor feleszméltem a bámulásából hirtelen felültem és szorosan magamhoz öleltem. Keservesen sírtam a karjaiban.
- Te élsz?- kérdeztem bizonytalanul
- Miért ne élnék?- kérdezte kicsit eltolva magától és a szemembe nézett
- Apa... Úr Isten. Nem ez nem történhet meg!- beszéltem össze vissza- Most.. most menny el kérlek. És.. és ne is találkozzunk!- dadogtam
- Szandi nem hagylak így itt! Remeg mindened!- jelentette ki
- De apa és meghal és te és nem...!- ordítottam el magam és elrohantam.

 Egyből a hang szigetelt szobába mentem ahol leültem a sarokba és csak meredtem magam elé. Olyan valósághű volt és az a kár, hogy kinézem belőle, hogy a valóságban is megteszi. Nem! Ezt nem fogom engedni. Gondolataimból két kar zökkentett ki miközben magához húz.

- Kérlek mond el, hogy mi történt.- suttogta a fülembe
- Nem... Nem tudom. Menny el... Megteszi és vége mindennek. A halál és...- hangos zokogás tört ki belőlem
- Nem megyek sehova addig amíg el nem magyarázod miért kell elmennem.- simogatta a hátamat nagy tenyerével körkörös mozdulatokkal. Kezdtem megnyugodni az érintésétől de nem lehetek önző. Megnyugtat már a jelenléte is de nem kockázathatom meg az életét.
- Elmesélem... De csak az álmom...- sóhajtottam- Egy pincébe voltam megkötözve egy székhez és téged megölt az apám majd engem is...- itt megint előtört belőlem a sírás
- Shh... Ez csak egy rossz álom volt. Ez nem fog megtörténni.
- Honnan tudod? Nem is ismered az apám...- mondtam erélyes hangon mire ő eltolt magától, hogy rám nézzen
- Mert nem tenne ilyet úgy sem. Igaz nem ismerem őt de biztos vagyok benne, hogy nem ölne sosem. Főképp nem a saját lányát.- nézett végig a szemembe azokkal a gyönyörű smaragdzöld  íriszeivel
- Köszönöm.- mondtam neki és hozzábújtam. Behunytam a szemem majd mikor kinyitottam rájöttem hol is vagyunk.- A zene termem..- suttogtam kétségbe esetten- Gyere innen ki!- parancsoltam rá és kitoltam a szobából
-Miért? Mit rejtegetsz előlem? Én csak egy zongorát meg egy gitárt láttam.- nézett értetlenül rám
- Pont ez akartam...- suttogtam magamban, hogy ne hallja meg
- Miért? Talán nem tudsz rajta játszani?
- Még, hogy nem tudok?! Mi az, hogy nem tudok vagy 15 számot írtam már zongorán meg gitárom!- háborodtam fel- Hupsz...- rájöttem mit mondtam
- Komolyan? Megmutatod? Léccii...- nézett rám hatalmas szemekkel
- Nem!- hajtottam le a fejem mivel, ha tovább nézem a szemét tudom, hogy beadom a derekam
- Lécci!- jött közelebb hozzám és az államnál fogva felemelte a fejem. Szemébe néztem és nem tudtam egy szót sem kimondani. Ő is szemeimbe nézett majd egy idő után közeledni kezdett. Lassan becsuktam a szemem és vártam, hogy megcsókoljon. Ajkai óvatosan értek enyéimhez de én észbe kaptam és eltoltam magamtól
- Megmutatom.- mondtam vérvörös fejjel és visszamentünk a szobába.

 Leültem a zongora elé és kiválasztottam a kedvencemet. Kiraktam a kottát bár tudtam fejből az egészet biztosíték ként jól jön. Mély levegőt vettem és elkezdtem játszani. Élveztem hisz régen játszottam utódjára ezt a számot. Harry a zongorának dőlve figyelte ahogy játszok. Mikor meglátta, hogy figyelem elmosolyodott én pedig szorosan a billentyűkre szegeztem a tekintetem.
 Mikor befejeztem a dalt nagyot sóhajtottam és felálltam a hangszer elől. Odaléptem Harry-hez.

- Most, hogy hallottál játszani el kell mondanod a véleményed.- néztem rá komolyan
- Ez valami fantasztikus vagy. Eddig azt hittem, hogy Louis tud nagyon ügyesen zongorázni de melletted eláshatja magát komolyan mondom!
- Komolyan így gondolod?- néztem rá tágra nyílt szemekkel
- Igen.
- Ezt nem hiszem el!- ámuldoztam mikor leesett egy dolog
- Micsodát?- nevette el magát
- Hát, tudod még nem hallott soha sem játszani és most nem hiszem el, hogy TE (!!), Harry Styles voltál az a személy akiről 1 hónapja még álmodni sem mertem apám miatt, hallott először játszani.- ámuldoztam mire ő elnevette magát
- Na.. Csak előjött belőled a directioner!- nevetett még jobban mire én is nagy nevetésbe kezdtem

 Odasétált a a zongorához és elvette a kotta lapot és azt kezdte el szuggerálni.

- Miért nem énekelted hozzá a szöveget? Vagy tévedek és ez nem az?- kérdezte kíváncsian
- Mert nincs jó hangom azért.
- Az nem baj! Énekeld el.- most mit csináljak? elég az, hogy hallott zongorázni hisz nem akartam, hogy ezt bárki is tudja...
- Eléneklem de most érezd magad kibaszott szerencsésnek mivel soha senki sem hallott még.

9. A nagy békülés és az esti édes szavak

Sziasztok! Úr Isten remélem nem utáltatok meg azért mivel nem hoztam a megígért részt. :( Apám elvette a laptopom és a telefonom szóval nem tudtam új részt hozni. Most kaptam vissza és első dolgom az volt, hogy megírjam ezt nektek! Próbáltam hosszabbra írni kárpótlásként szóval remélem tetszik majd nektek! :)

Iratkozzatok fel, ha még nem tettétek meg, és kommenteljetek kérlek! Örülnék, ha komiznátok tényleg mert így nem tudom eldönteni érdemes-e írnom tovább. Na mindegy jó olvasást!

I hope u like it! Xx. Ly

Alexandra szemszöge:

 Boldogan szálltam be a Range Roverembe mivel sikerült mindent megbeszélnem a menedzserrel. 3 nap múlva lesz egy fotózásom majd egy ideig nem lesz dolgom előre láthatólag. Nem beszélgettünk sokat csak körülbelül háromnegyed órát. Végre úgy éreztem, hogy sikerülhet sínbe hoznom az életem.
 Beindítottam a kocsit és elindultam haza. A házam előtt megláttam egy kocsit parkolni. Messziről még nem tudtam kivenni, hogy kié lehet de mikor közelebb értem egyből kitaláltam, hogy kié is. Egy ugyanolyan éj fekete Range Rover volt mint az enyém. Nem hiszem el mit keres ő itt?! Mit akar tőlem?!
 Időközben leállítottam a kocsit és nagy levegőt véve kiszálltam belőle. Beléptem a kapun és Harry-t láttam meg a lépcsőn ülni lehajtott fejjel.

- Mit keresel itt?- kérdeztem kicsit bunkó hangsúllyal, de hát most nem mehettem oda és ölelgethettem meg. Óvatosan emelte fel a fejét és csillogó tekintettel nézett rám.
- Úr Isten, Szandi!- pattant fel a földről és megölelt. Szemei kissé piroskásak voltak és olyan volt mintha sírt volna. De miért sírt volna? Mivel nem voltunk jelenlegi helyzetben puszi pajtások ezért eltoltam magamtól.
- Még egyszer megkérdem. Mit keresel itt?- ismételtem meg legelső mondatom
- Annyira aggódtam érted! Azt hittem megint leiszod magad...- halkult el hangja a végére és lehajtotta a fejét- miattam...- rakta hozzá alig hallhatóan.
- Nem tudom, hogy ez neked mániád-e, hogy beetetsz egy lányt majd már este mással vagy, de én régebben amikor nem ,,ismertelek" másnak hittelek.- mondtam kissé szomorúan mert eszembe jutott, hogy mit tett.
- Nem, nem a ,,mániám". De hisz köztünk nem volt semmi úgyhogy nem értem a kiakadásod okát.- közölte velem értetlenkedve miközben felnézett rám.
- Lehet, hogy nem volt semmi köztünk, igaz. De! De ,,kissé" rosszul esett amikor délután megcsókolsz nem is egyszer (!!) majd este a telefonban azt hallom, hogy egy másik lánnyal épp AZT csináljátok!- a végén már a sírás kerülgetett hisz tényleg másnak gondoltam őt a rengeteg cikk ellenére.
- Sajnálom...
- Megszoktam...- mondtam szinte suttogva, könnyeimmel küszködve- Csak kérlek... kérlek hagyj engem békén...- itt már nem bírtam. Könnyeim patakokban kezdtek el csordogálni arcomon és halk zokogás tört elő belőlem. Kis ideig így álltunk egymással szemben, én lehajtott fejjel mikor átölelt újból.
- De ne szokd meg! Ezt nem kell megszoknod...- suttogta fülembe lágy, rekedtes hangján miközben a hátamat kezdte simogatni- Én itt vagyok... Többet nem fogok veled ilyet tenni... Sajnálom...- még jobban magához húzott. Felnéztem rá és láttam szemeiben a csillogást a kibuggyanni vágyó könnycseppjeitől. Láttam rajt, hogy megbánta amit tett s mivel Isten ilyen jó szívvel áldott meg nem tudtam nem megbocsájtani neki.
- Rendben...- suttogtam neki és szorosan átöleltem ahogy csak bírtam és ő is olyan erősen tartott ahogy csak bírt.- Bemegyünk? -engedtem kicsit a szorításból és felnéztem rá
- Aha.

 Kinyitottam az ajtót és bementünk. Leültünk a nappaliba és beszélgettünk, majd mivel kezdtem éhes lenni, ezért csináltunk gofrit meg teát és meg vacsoráztunk. Igen már volt vagy 6 óra körül... Úgy látszik kicsit elbeszélgettünk. Szerencsére semmi feszültség nem volt köztünk és ennek nagyon örültem. Vacsora után visszamentünk a nappaliba és begyújtottuk a kandallót, a hangulat kedvéért.
 Mikor már szinte majdnem mindent megbeszéltünk -szó szerint nem bírtuk befogni- eldöntöttük, hogy nézzünk valami filmet. Megbeszéltük, hogy ő választ egy filmet míg én csinálok 2 bögre forró csokit meg egy tál popkornt. Persze mire visszamentem megint sikerült kiválasztania egy horror filmet.
~ Nagyon jó!~ gondoltam magamban
 Elindítottuk a filmet de mivel annyira ijesztő volt már körülbelül az első 10 percnél az egyik dísz párna mögött bujkáltam.

- Gyere ide!- emelte fel karját és magához húzott. Egyből nem féltem, sokkal nyugodtabb voltam
- Köszönöm.- mosolyogtam rá majd nyomtam arcára egy gyors puszit mire ő is elmosolyodott

 Így néztük tovább a filmet. Általában minden egyes ijesztőbb résznél szorosabban bújtam hozzá. Mikor vége lett a filmnek már majdnem 11 óra volt így nem akartam, hogy hazamenjen hisz nagyon sötét volt kint és méghozzá az eső is rákezdett.

- Biztos, hogy maradjak?- kérdezte harmadjára
- Igen! Csak nem erőszakolsz meg álmomban.- nevettem el magam
- Na, most kitaláltad a tervem! Ez így nem fair!- fonta össze karjait mellkasa előtt és durcizni kezdett
- Hahaha, milyen vicces vagy!- bontottam ki összefont karjait és megöleltem. Imádtam ölelgetni, olyan számomra mint egy nagy plüss mackó. Szeretni és ölelgetni való.
- Egy ilyen kis bújós kicsajnak nem lehet ellenállni szóval megbocsájtok.- nevette el magát
- Ohh, de rendes vagy!- nevettem én is vele.

 Felmentünk az emeletre és megmutattam a vendégszobát ahol aludhat, én pedig elmentem lezuhanyozni. Gyors 10 perces zuhanyzás után belebújtam a pizsamámba ami egy szűk toppból és egy rövidnadrágból állt. Igaz, hogy tél van de itthon mindig semmi cuccokban vagyok,  hisz bent meleg van.
 Bebújtam az ágyába és betakaróztam. Már majdnem elaludtam mikor villámlott majd dörgött egy hatalmasat az ég. Mivel köztudott tény rólam, hogy félek a vihartól de azért próbálkoztam az alvással. Hát, nem sikerült így csak forgolódtam az ágyban. Mikor már meguntam a forgolódást felálltam és kimentem a folyosóra. Igen, a horror film után kicsit viccesen jutottam át a másik szobába.
Óvatosan nyitottam be a csendes szobába de mikor észrevettem, hogy Harry nem alszik megnyugodtam.

- Hát, te?- kérdezte kíváncsian miközben láttam, hogy elég szépen végigmért
- Nem tudok aludni a vihartól.- suttogtam alig hallhatóan
- Jajj, te! Na, gyere ide!- emelte fel takaróját, hogy feküdjek be mellé. Tiltakozás nélkül ugrottam be mellé- Ne félj, itt vagyok veled!- suttogta fülembe mikor már mellette feküdtem. Hangja megnyugtatott teljesen de  mivel nem tudok úgy aludni, ha háton vagy valakivel szembefordulva így hátat fordítottam neki.- Most mi rosszat mondtam?
- Semmit.- kuncogtam fel- Csak én így tudok elaludni.
- Oh, értem.- mondta ő is kuncogva. Éreztem, hogy mozgolódik de nem foglalkoztam vele mivel már fél álomban voltam. Kicsit megijedtem mikor egy kezet éreztem meg derekamon de megnyugodtam hisz tudtam kié. Óvatos mosolyra húzódott a szám mikor éreztem, hogy teljes testtel hozzám simul. Melegség árasztott el karjai közt.- Most már nem félsz?- nem láttam de éreztem, hogy mosolyog, de én szívatni akartam picit.
- De.- alig bírtam ki, hogy komoly maradjak és ne nevessek fel.
- Biztos?- bólintottam és éreztem, hogy fejét a nyakamhoz emeli és apró puszikkal hinti be bőrömet. Teljesen ellazultam tőle. Hogy lehet valaki ennyire édes?! Egyszer majd megkérdezem tőle.- Még most is félsz?
- Most már nem.- kuncogtam fel
- Akkor jó.- és még jobban magához vont. Már egy fél órája csak feküdtem és gondolkoztam miközben szemeim csukva voltak. Nem jött álom a szememre ezek után és ezen törtem a fejem, hogy miért nem tudok aludni. Azt hittem már alszik de elkezdett beszélni hozzám.- Hogy lehet valaki ilyen gyönyörű?- kérdezte inkább magától mint tőlem de én nem nem nyitottam ki a szemem- Valami vonz hozzá... De mi?! Nagyon szép lány de nem érzek iránta semmit... Szerintem... De, ha nem érzek iránta semmit akkor meg miért vonz ennyire?! Ha most ébren lenne tuti hülyének nézne...- nem drága nem néznélek hülyének. Igen, szóval azt hiszi alszok.- Olyan rossz érzés volt, hogy úgy kibuktál... Más lányokat ilyenkor már rég leszartam volna magas ívből de ő... Vele nem tudnám ezt tenni. Olyan aranyos mikor alszik- felkuncogott és egy puszit lehet nyakamra.- Bárcsak tudnám eleinte miért mondta azt, hogy utál... Bár, ahhoz képest, hogy utál most a karjaim közt fekve alszik, de mindegy.- jajj de édes Istenem! Tovább puszilgatta nyakam majd kicsit közelebb vont magához és egyenletes szuszogásából ítélve elaludt. Nemsokára én is követtem őt az álmok világába.

 Sokszor mondják azt, hogy az álmovilág sokszor szebb mint a valóság de nálam most fordítva volt...

8. Találkozások napja

Drágáim annyira sajnálom, hogy csak most hozom de mint említettem itt a felvételi a hétvégén és készülök ezerrel. De egyet megígérek nektek! Jövőhéten min. 2 részt -ha nem többet- hozok. Mint mindig most is komizzatok mert imádom olvasni a véleményeteket! És persze nem utolsó sorban aki még nem tette meg iratkozzon fel! :)

I hope u like it! :) Xx. Ly

Alexandra szemszöge: 

 Gondolataimból az ébresztett ki, hogy ránéztem az órára és eszembe, hogy az e-mail-ben az is benne állt, hogy ma délután 2-kor a menedzseremmel találkoznom kell a közeli Starbucks-ba. Már dél volt és még el kell készülnöm. Gyors léptekkel suhantam fel a lépcsőn egyenesen a szobámig ahol amint beléptem a gardróbom ajtaja elé léptem. Sietős mozdulatokkal tépetem fel az ajtaját és normális ruha után kutakodtam.
 Mikor meglett a megfelelő összeállítás a fürdőbe mentem. Lekapkodva magamról a ruháim beléptem a zuhany kabinba és jó meleg vízben letusoltam. A jóleső forró víz cseppek égették bőrömet ahogy hozzámértek. Nagyon jól esett. Kikapcsolt teljesen, s ellazultam. Úgy éreztem, hogy így most minden jó és nincsenek gondok sem problémák ami miatt stresszelni kéne. De mint mindig minden jónak vége lesz egyszer. Ennek és vége lett gyorsan hisz sietnem kellett, ha nem akartam elkésni.
 Kiszállva a zuhany kabinból egy óriási törülköző segítségével szárazra törültem magam majd egy másik, kisebb törülköző segítségével turbánt csináltam a vizes hajamból. Felvettem magamra a ruháimat és hajamból kiszedtem hajamból, megfésültem majd megszárítottam. Miután kész voltam rápillantottam az órára. Hát, igen megint sikerült egy fél órán át tusolnom. Még gyorsan megmostam a fogamat és egy halovány sminket felraktam és kész is voltam. Mivel még volt 1 órám hátra gondoltam elmegyek szétnézek a városban mielőtt a Starbucks-ba mennék.
 Lassú léptekkel sétálgattam a járdán mikor egy ismerős alak bukkant fel szembejönni velem. Kis ideig gondolkoztam de miközben egyre közelebb ért már eszembe jutott ki is ő. Tom volt az, az egyik legjobb haverom itt Londonban. Azt hittem nem fog megismerni és simán elmegy mellettem tekintve arra, hogy körülbelül 3 éve nem találkoztunk de tévedtem. Még mindig nagyon jól nézett ki mint annó. Sötétbarna haja alaposan be volt lőve, bőre szépen le volt barnulva pedig már tél van és így látszik még most is.

- Alexa?- lepődött meg
- Szia neked is.- nevettem el magam
- Alig ismerlek meg! Nagyon sokat változtál!- mosolygott rám
- Hát, igen. Elég rég nem találkoztunk! Te is sokat változtál és jó magasra nőttel.- kuncogtam utalva arra, hogy vagy egy fejjel magasabb tőlem.
- Na gyere ide tökmag had öleljelek meg.- tárta ki a karjait én pedig odabújtam hozzá. Régen sokan azt hitték, hogy járunk mert nálunk bevett szokás volt folyton ölelgetni egymást meg puszit adni egymásnak de sosem volt több a barátságnál és nem is lesz
- Nem is vagyok tökmag!- tiltakoztam és az addig mellkasába fúrt fejem felemeltem, hogy rá tudjak nézni
- Áá... Nem csak jókedvedből nézel fel rám.- nevette el magát
- Nem nem. Én nem vagyok akkor sem tökmag! Te nőttél túl nagyra!- böktem oldalba játékosan
- Ahogy akarod.- nevetett- Nincs kedved sétálni egyet?
- Oké,  de nekem 2-kor találkozóm lesz a menedzseremmel, szóval nem sokáig tudok maradni.- szomorodtam el picikét
- Ó... Tudtam, hogy jól énekelsz meg játszol hangszereken de azt nem tudtam, hogy fel is fedeztek már.- nézett le rám kuncogva
- Dehogy is! Nem énekelek. Most jelentkeztem modellnek és beválogattak. És most lesz majd az első találkozónk.
- Ja, vágom már. Végül is jogosan válogattak be mivel egyre szebb vagy és ezt a főnyereményt nem lehet elszalasztani!- nyomott egy puszit a hajamba

 Észre sem vettem de miközben beszélgettük közben szépen elsétáltunk a Starbuck-hoz. Gyorsan lábujjhegyre álltam és nyomtam egy puszit az arcára és elköszöntem tőle. Belépve a kávézóba nem tudtam, hogy merre keressem a menedzserem hisz még a nevét sem tudtam nem még, hogy hogy néz ki!
 Miközben még mindig csak egy helyben állva bámultam miden fel észrevettem, hogy egy férfi felém int, hogy mennyek oda. Mivel nem volt ismerős az arca és öltönyben volt gondoltam biztos ő lesz az. Lassan odasétáltam.

- Szia! George Down vagyok, a menedzsered.- nyújtotta felém kezét üdvözlés képen.
- Jó napot! Örülök a találkozásnak! Én pedig Alexandra Holm vagyok.- ráztam vele kezet miközben rámosolyogtam.
- Na akkor gyese üljünk le és beszéljük meg a dolgokat....- mondta, s mindketten leültünk és miután rendeltünk egy- egy kávát elkezdtünk beszélgetni.

Harry szemszöge:

 Mikor felvette a telefont megijedtem hisz nem tudtam, hogy miért olyan erőltetett és keserű a hangja, de amikor megtudtam mi is a baj akkor már tényleg nem értettem semmit. Miért akadt ezen ki amikor nincs köztünk semmi. Vagy talán ő... Á, ez nem lehet, ez hülyeség. Vagy talán mégsem? Mindegy mivel rám csapta a telefont szóval nem akar velem beszélni.
 Sok esetben hagytam volna a francba az egészet de mivel valami nagyon kötött hozzá nem tudtam kiverni a fejemből. Ez a valami fogalmam sincs mi lehet. Aggódtam amiatt, hogy megint kárt tesz magában így úgy gondoltam elmegyek hozzá, hogy megbeszéljem vele a dolgokat.

 Mielőtt kiszálltam volna a kocsimból nagy levegőt vettem majd szépen lassan kifújtam magam nyugtatása kép.. Kiszálltam a kocsiból és az ajtóhoz mentem. Csengettem de nem nyitott ajtót. Már szinte tíz perce csak nyomom a csengőt de nem nyit ajtót. Már szó szerint vertem az ajtót és kiabáltam neki de semmi. Semmi élet jel nem volt. Már már könnyes szemmel rogytam le a földre és vártam. Vártam egy csodára. Vártam arra, hogy kinyissa az ajtót. Vártam, hogy lássam, hogy jól van-e. Így ültem ott várakozva. És csak vártam és vártam és vártam...