22.

 Sziasztok! Tudom, hogy mindig sok kihagyás van 1-1 rész közt, de sajnálom én csak így tudok írni.:( Amikor megjön az ihlet írok és nem lehet megállítani, de amúgy ha nincs akkor akárhogyan is akarok nem tudok összehozni jó részt, összecsapni meg nem akarom mert nincs értelme! 

 Ja és nem tudom emlékeztek-e, de anno megszavaztattam, hogy hány részes legyen a blog... Na igen, de mégsem 35 +Epilógus, hanem csak 30 +Epilógus lesz. Sajnálom, de így tudom kihozni a maximumot. Ha több lenne, akkor csak tele lenne egy csomó töltelék résszel. 

 Na mindegy, jó olvasást, KOMIZZATOK (kérlek *bociszemek*) és persze iratkozzatok fel, ha még nem tettétek volna meg eddig! 

xx. Lil

 Otthon, édes otthon! Végre újból Londonban vagyok. 

 Az út nem volt gázos. Reggel korán felkeltünk és elindultunk a reptérre, majd ott vártunk még fél órát. A repülő út hosszú volt, de szinte végig aludtuk szóval, amire újra Londonban voltunk teljesen frissek voltunk.

 Az út óta eltelt egy nap. Harry bement a stúdióba, mert most, hogy itthon belefoghatnak az újabb projectbe.  Milla pedig hazament az édesanyjához. Mivel mára semmi programom nem volt, így gondoltam meglátogatom nagyit.

 Kikászálódtam az ágyból és egyből a gardróbomhoz léptem. Kivettem belőle pár cuccot és a fürdőbe indultam. Megszokáshoz híven kopogtam, bár fölösleges volt, hiszen egyedül vagyok a lakásban. Beléptem a helységbe és ledobtam a ruháim egy kis polcra majd a zuhany alá léptem. A jó forró víz csak úgy égette áthűlt testem, ami az őszi hideg idő miatt fagyott át. Lassan be kell fűtenem, de ma már fölösleges maximum estére fogok egy picit.

 A zuhany alól kilépve egy puha törülközővel szárazra töröltem magam és felkapkodtam ruháim.

 Még fogat mostam, kisminkeltem magam és megfésülködtem, s ezek után kimentem a fürdőből.

 Telefonom csengőhangját meghallva odasiettem az éjjeli szekrényemhez. Rich neve villogott a kijelzőn, így gyorsan felkaptam.

 - Szia!- szóltam bele

 - Szia Lexi! Hogy vagy? Rég beszéltünk, nincs kedved találkozni?- bombázott kérdéseivel egyből.

 - Köszönöm jól vagyok, viszont már nem LA-ben vagyok. Hazajöttem Londonba sajnálom! Esetleg, ha valamikor erre jársz, vagy ha én járok LA-ben akkor keressük egymást, rendben?

 - Oh, rendben. Viszont már én sem leszek sokáig Los Angeles-i lakos. Tudod én folyton járom a világot a haverokkal. Most New York-ba költözünk pár hét erejéig szóval, ha utazol, valamerre Amerikán belül szólj és intézkedek.

 - Feltétlen! Viszont most mennem kell, mert ma nagyi látogatásra megyek! Szia!- kuncogtam

 - Szia!- és bontotta a vonalat.

 Nagyon bírom ezt a srácot. Annyira eltér a stílusunk, de mégis megfogott benne valami. Na, de mindegy is indulnom kell.

 Kimentem a garázsba és beindítottam az én lelkemet. Látszott rajta, hogy több mint hét hónapig senki nem nyúlt hozzá, mivel legalább négy centi por állt rajta, mint mindenhol. Megfogtam egy seprűt és leporoltam. Viszont a nagy okos fejemmel egy zárt helységben jó nagy porfelhőket kavartam, ezzel majdnem megfullasztva magamat. Gyorsan kinyitottam a garázsajtót és kirohantam rajta. A fulladozós köhögések kezdtek enyhülni én pedig végre TISZTA oxigénhez jutottam.

 - Jól megcsináltad ezt is Alexa…- mormogtam magamban.

 Visszamentem a kocsimhoz és beszálltam. Belülről is elég mocskos volt, így amíg nagyinál leszek, elviszem egy kocsi mosóba, ott majd helyrepofozzák az én szépségemet.

 Telefonomat elővéve felhívtam az egyik haverom, aki ott dolgozik, hogy mikor érnek rá ma. Elmondása szerint még van négy autó, ami mosásra vár, de igazából elvihetem most is és akkor ott hagyom, napvégén meg érte megyek.

 Beindítottam az autót és elindultam. Egy tíz perc alatt ott voltam és leadtam az autóm majd gyalog folytattam utamat.

 Húsz percet sétáltam, de nem tűnt annyinak. Megérkeztem a nagy családi ház elé és úgy éreztem, hazaértem.

 Amikor hazajöttem Londonba úgyszintén éreztem ezt, de most felerősödött ez az érzés bennem.

 Bekopogtam, s pár pillanat múlva már szemben is állt velem az én drága nagymamám.

 - Szia, mama! Hogy vagy?- öleltem át

 - Szervusz! Gyere beljebb kincsem! Köszönöm kérdésed, megvagyok. Mi szél hozott erre téged?- mosolygott és a teraszra invitált.

 Beszélgetni kezdtünk, s közben ittunk egy- egy bögre teát, amit időközben mama kihozott. Nagyon hiányzott nekem már, hogy vele legyek, hiszen számomra ő az egyetlen családtagom. Papa nem rég halt meg, talán egy éve. Sokat sírtam utána, de mostanra már feldolgoztam, ahogy mama is. Sokat emlegetjük őt és az ilyen beszélgetések közt olyan, mintha ő is köztünk lenne.

 Nagyi kitalálta, hogy csinál egy gyors ebédet, amit együtt megcsinálhatnánk, mint régen. Szívesen egyeztem bele az ötletbe, így kitaláltuk, hogy palacsintát csinálunk meg egy kis paradicsomlevest. Tudta ám, hogy mi kell nekem, mivel az ő paradicsomlevese a világ legfinomabb levese, komolyan mondom!

 Egy fél óra múlva már a leves a gázon főtt és a palacsinta tésztája is be volt keverve. A szekrényhez léptem, hogy kivegyem a serpenyőt a sütéshez. Kinyitottam a szekrényajtót és rálátást kaptam a rég óta ott tartózkodó képekre. Mama és papa volt jó pár képen, de volt olyan ahol anya, apa és én vagyunk, meg persze olyan is, amin mind az öten. Unokatestvéreimről, s családjukról is volt kirakva kép. Velük is ezer éve találkoztam. Amikor olyan három- négy éves voltam sokszor gyűlt össze a család akár nálunk, akár nagyinál, de volt olyan is, hogy az én drága Katy nénikémnél.

 Kikaptam a serpenyőt a helyéről és bezártam a szekrényt. Mosolyogva léptem a tűzhelyhez, ahol nagyi a levest kavargatta és felraktam fazék mellé a palacsintasütőt. Bekapcsoltam alatta a tűzet, hogy melegedjen át az, míg én előveszem az olajt.

 - Tényleg!- szólalt fel nagyi- A pasikkal, hogy állsz?- na, igen… Itt az ideje kiteregetni a lapjaim és elmesélni mindent.

 Elkezdtem elmondani, hogy találkoztam Harry-vel és véletlenül terhes lettem, de nem akartam elvetetni a gyereket, így LA-be költöztem, mert Hazza nem akarta felvállalni a gyereket még annyira sem, hogy egy kicsit akár anyagilag támogassa gyermeke jövőjét. Elmondtam, hogy utánam jött hét hónappal később én meg megbocsájtottam neki. Az is asztalra került, hogy hogyan vetéltem él és most hol tartunk Harry-vel, sehol. Néha megcsókoljuk egymást, de egyikőnk sem mondta ki konkrétan azt, hogy járunk-e.

 - Röviden ennyi. – mosolyodtam el, félig őszintén, félig keservesen.

 - Húha! Ha ez volt a rövid verzió, amit addig meséltél, hogy legalább tizenöt palacsintát kisütöttél és a leves is elkészült, milyen hosszú lehet vajon a hosszú verzió?- kérdezte, inkább magától, mintsem tőlem, de én jót virultam ezen.

 Ezt szeretem nagyiban leginkább. Nem dorgált meg, azért mert felelőtlen voltam és teherbe estem, nem szólt egy szót sem arra, hogy újra azzal a sráccal ,,kavarok” , aki úgy magamra hagyott a legnehezebb pillanatokban a hírneve miatt.

 Ebéd után még egy fél órát beszélgettünk, de telefonáltak, hogy kész az autóm, így lassan elindultam. Megígértem mamának, hogy valamikor még meglátogatom minden féle képen, s ezután leléptem.

 Jó volt egy kicsit sétálni, bár már látszik, hogy lassan beköszönt az ősz. Mindjárt itt a szeptember és az idő kezd lehűlni. Még most nagyon kellemes idő volt, de egy hónap múlva már nem lehet ezt elmondani.

 Szívesen sétáltam volna még, de megérkeztem az autómosó elé, így kénytelen voltam kocsiba ülni.

 Furcsa volt újra abban a lakásban lenni, ahol alig pár napot, hetet laktam és már el is költöztem, viszont egyben felemelő érzés is volt. Felszaladtam az emeletre és átöltöztem egy otthoni kényelmes ruhába, ami egy bő pólóból és egy rövidnadrágból állt.

 A tükör előtt megálltam és belenéztem. Kicsit felhúztam a pólómat és előbukkant a megnyúlt bőröm. Már nagyjából visszahúzódott, de még nem teljesen. Elfogok járni edzeni, hogy feszesebb legyen a bőröm. Nem tudom, hogy tudom majd folytatni a modellkedést ilyen bőrrel, de mindent megteszek érte.

 Mivel nem volt semmi dolgom, így bementem abba a szobába, ami a leginkább hiányzott, a zeneszobám. Leültem a zongora élé és játszani kezdtem. Egymás után játszottam a régebbi számaimat majd előkaptam a füzetem és a kottatartóra helyeztem.

 Rég írtam dalt és már ideje lett volna valami újat alkotni. Na jó… amíg terhes voltam tizenhárom számot írtam, de mindegy.

 Kezemet a billentyűzet felett tartottam majd elkezdtem leütni a hangokat. Abbahagytam, s leírtam ezt a pár kottát, s folytattam a billentyűk ,,nyomogását”.  Órák telhettek el mire készen lettem az alappal. Végignéztem a kottát majd újból elölről kezdtem. Meg voltam elégedve magammal, így úgy gondoltam, hogy megérdemlek egy kis üdítőt. Lezártam a zongorát és a füzetemmel a kezemben kimentem a konyhába.

 Épp hogy kiöntöttem a narancslevemet egy pohárba megszólalt a csengő. Pohárral a kezemben mentem ajtót nyitni.

 - Szia, hát te?- mosolyogtam váratlan vendégemre

 - Hello remélem nem zavarok, csak gondoltam beugrok megnézni, jól vagy-e.

 - Mint látod élek. – nevettem fel. – Jajj, de paraszt vagyok! Gyere beljebb!- vágtam magam fejen- Kérsz esetleg inni, vagy enni?- kérdeztem miközben levette a cipőjét.

 - Igen egy pohár innivalót elfogadnák.

 Behívtam a konyhába és, a már üres poharamat leraktam a pultra. A szekrényből kivettem egy tisztát és töltöttem neki is egy kis narancslevet. Visszafordultam hozzá és majdhogynem szívbajt kaptam.

 - Azt most szépen visszarakod és becsukod!- szóltam rá. Talán kicsit erélyesebben, mint terveztem, mivel kicsit megijedt és összerándult.

 - Ezt eljátszod nekem?- mint aki meg sem hallotta, hogy mit is kértem tőle, kinyitotta egy oldalon és felém tartotta. Ránéztem fél szemmel a papírra és az egyik kedvencemet mutatta.

 A címe „I hope” volt. Akkor írtam amikor LA-be költöztem és visszaemlékeztem arra a pillanatra, amikor Harry lefeküdt valakivel, s közben véletlenül felhívott. Ahhoz képest, hogy már rég megbocsájtottam neki, s tudom, miről szól ez a dal, mégis ez a kedvencem. Ha neki nem mutatom meg akkor kinek? Egyedül ő hallott eddig játszani.

 - Igen, gyere. - mosolyogtam rá és beinvitáltam a zeneszobámba. – De ne szokj hozzá, hogy játszok neked! Különben is! Te vagy itt a kis popsztár, miért nem te énekelsz nekem?- húztam fel fél szemöldököm és közben rávigyorogtam.

 - Nekem oké, de először te!

 Beültem a zongora elé és elkezdtem játszani és, hogy most ne tudjon megszólni, azért amiért nem énekeltem hozzá, elkezdtem a szöveget is. Így, hogy neki kellett játszanom ezt a számot könnyű volt. A jelenléte sokat jelentett számomra, s másnak lehet, el se tudnám játszani, bár nem is akarnám, szóval nem lenne ilyen probléma.

 Lassan a végére értem, már csak tár billentyűt kellett lenyomnom. Az utolsó hangokat is kiénekeltem és vége volt.

 - Na, milyen volt? Örülsz?- vigyorogtam rá

 - Csodálatos volt. – leült mellém és magához húzva megcsókolt. Lassú, szenvedélyes csók volt. Imádom az ilyen csókjait, isteni!

 Amikor elválltak ajkaink egymástól kicsit elpirultam, de gyorsan feldobtam azt az ötletet, hogy játsszon most ő nekem valamit. Bólintott én pedig átadtam a teljes helyet neki, mivel mint kiderült tud zongorázni és van egy száma, ami pont arra íródott. Odahúztam egy babzsák fotelt a zongora mellé és figyeltem, hogy mikor kezd neki. Láttam, hogy még gyorsan átfutja a szemével a billentyűket és a kezét fölé emeli. Elkezdte játszani. Nagyon tetszett az alap. Szép volt! Na igen, ha ettől elaléltam már, akkor azt nem tudom leírni szavakkal, hogy milyen volt mikor énekelt is. Már az első pillanatoktól tudtam mit játszik. Imádtam mindig is ezt a számot. Nagy átéléssel játszott én pedig csodálattal néztem őt. Tehetséges ember, nemhiába is, énekes. Amikor abbahagyta tapsolni kezdtem és vigyorogtam, mint egy töklámpás. Harry elkezdett rajtam nevetni, hogy hogyan lehet, ekkora barom gondolom.

 - Harry… Jól tudom, hogy ezt te írtad?- kérdeztem kíváncsian. Ja, egyébként a szám a Don’t Let Me Go volt.

 - Igen, teljesen egyedül. – mondta büszke mosollyal és kihúzta magát.

 - Nem írunk együtt egy számot? Mármint az alap megvan, csak semmi nem jut eszembe a szöveggel kapcsolatosan. – szomorodtam el

 - Játszd el!

 - Rendben.

 Észre sem vettük, hogy elszaladt az idő. Mikor kimentünk a szobából már esteledett. Harry elköszönt tőlem és hazament. Egy apró csókot nyomott a számra és el is indult.

 A dallal elég sokat haladtunk már a negyede, fele meg van. Eddig nagyon tetszik.

21/2

 Sziasztok! Bocsi, hogy csak most hozom, de mivel kollégista lettem hétköznap nincs esélyem írni -vagyis inkább felrakni ide, mivel laptopom van, de netem nincs- meg hétvégekként meccseim vannak, de amikor csak tudok hozok részt! Remélem megértitek! 

Jó olvasást, komizzatok és iratkozzatok fel! 

 xx. Lil

-  Ismered ezt a srácot?- kérdezte Milla már haza fele tartva.

-  Csak most ismertem meg. Nagyon szimpatikus srác. – nem akartam róla többet mondani, mert túl jól ismerem már Millát. Egyből kombinálna.

 Nem kérdezősködött tovább, amit furcsállottam is, de nem bántam.

 Otthon Harry a nappaliban feküdt és láthatólag aludt. Odasétáltam hozzá számat a füléhez tettem majd sikítottam egy aprót, de mégis hangosat. Barátnőm alig bírt állva maradni a röhögéstől, ami Harry ijedt képe hozott ki belőle. Én csak nagy vigyorra az arcomon figyeltem őt. Egy hirtelen mozdulattal maga alá tűrt a kanapén és rám ült.

 - Hé! Engedj el. – csapkodtam meg mellkasát majd barátnőmre néztem- Milla segíts! Összenyom!- csak feltartotta a kezét és kihátrált a szobából. Visszafordultam Hazz felé és szemébe néztem- Ugye tudod, hogy nem vagy egy pihesúlyú teremtmény? És azzal, hogy összenyomsz?- felnevetett, de nem szállt le rólam csak a fülemhez hajolt.

 - Egy csókért bármit megteszek neked. – mormogta édes, rekedtes hangján a fülembe. Nem helyes, de ahogy hátrahúzódott tekintetem akaratlanul is szép íves ajkaira tévedt. Bólintottam egyet és közel hajoltam hozzá és egy apró csókot nyomtam ajkára majd elhúzódtam. Kívántam ajkait ajkaimra, de nem véltem túl helyesnek.  Szemiben csalódottságot véltem felfedezni, amikor elhúzódott tőlem.

 - Harry… Tudod, hogy ez nem helyes. - sütöttem le szemeim

 - Tudom, de nem tudok mit csinálni… Szeretlek Lexi.  – szemeim villámgyorsan pattantak ki. Lassan leszállt rólam és elindult az ajtó felé.  Sóhajtva ültem fel. Úgy gondoltam ideje lenne visszamenni lassan Londonba, így bementem a szobámba és gyorsan lefoglaltam három repjegyet.

 Épp zuhanyozni indultam volna, amikor telefonom pittyegni kezdett. Rich volt az. Sms-ben jó éjt kívánt nekem. Nagyon édes volt tőle, így gyorsan válaszoltam is rá. Mivel Harry-t hagyni akartam így csak egy sms-t küldtem neki, hogy neki is foglaltam jegyet Londonig és hogy remélem nem haragszik rám.

 Épp raktam volna le a telefonom, amikor újabb csilingeléssel jelezte az sms-t.

  

Nem haragszok rád egyáltalán, inkább én tartozok neked egy bocsánatkéréssel, amiért ezt csinálom.:( Sajnálom, Lexi! Egyébként köszönöm, hogy gondoltál rám majd átutalom az árát a számládra!:) Xx.

 Mosolyognom kellett ezen az apró üzeneten. Szegény kis naiv Hazza. Tudhatná már, hogy nem kell átutalnia. Nem írtam több sms-t , most már tényleg leraktam a telefonom az éjjeli szekrényemre és elindultam lezuhanyozni.

***

 Arra riadtam fel hirtelen, hogy valami összetört és valami, vagyis jobban szólva valamik leestek. Felálltam az ágyamból és rájöttem, hogy újabb földrengés van. Amióta itt vagyok LA-ben körülbelül három földrengés volt, ami ilyen komolyabb, érezhetőbb volt. Mivel ez ellen nem tudok mit tenni inkább megpróbáltam megkeresni azt a valamit, ami valószínűleg eltört.

 Kimentem a szobámból és szétnéztem, nem láttam semmit így kimentem a nappaliba. A szekrényről esett le egy kis váza, amibe minden héten friss virágokat hoztunk. Sajnálom, mert szép volt, de nem tudok mit kezdeni ezzel sem, így csak kimentem a konyhába egy seprűért és egy lapátért.

 Amikor beléptem Harry-t láttam meg először a pultnál ülve, miközben épp valamit ivott. Nem vette észre, hogy bejöttem, így halkan mögé lépkedtem és megöleltem hátulról. Éreztem, hogy az ijedségtől megrándul a teste, majd lenyugodva visszagörnyedt. Megfordult a széken és felém fordult. Szemei csak úgy csillogtak, mintha valami kristály lenne vagy nem is tudom.

 - Nem tudsz aludni?- kérdeztem suttogva

 - Felkeltem a rengésre. Nem vagyok ehhez hozzászokva. – rázta meg fejét. Rámosolyogtam.

 - Én ennyi idő után megszoktam…- sóhajtottam egyet. Belegondoltam abba, hogy pár napja még egy gyereket hordoztam a hasamban most meg már ő nem is létezik csak egy helyen… a szívemben. A szívemben ő mindig ott lesz! Ő az én kislányom, aki bár nem láthatta meg a világot, de mégis sok mindenen keresztülment. Észre sem vettem, egy könnycsepp gurult le arcomon.

 - Mi a baj?- kérdezte és hüvelykujjával letörölte arcom.

 - Nincs csak eszembe jutott az én kisbabám… Nem tudom te hogy vagy vele, de én attól függetlenül, hogy nem született meg én úgy tekintek rá, mintha már rég óta velem lenne és itt élt volna velem… Ő az én meg nem született kislányom és már nincs…- hozzábújtam szorosan és sírásba törtem ki.

 - Teljesen igazad van… De a szívünkben örökké fog élni! Ő a mi kislányunk és én nagyon szeretem így is!- suttogta a fülembe.

 - Harry… Én teljesen össze vagyok zavarodva. – néztem fel rá. Egymás szemébe néztünk és én teljesen elmélyedtem tekintetében. Nem akartam megszakítani ezt a szemkontaktust köztünk, sőt. Inkább a távolságot is fel akartam bontani. Láttam, tekintete egyre lejjebb megy és megállapodik ajkaimon. Ő is úgy érzett akkor abban a percben, mint én.  Most nem érdekelt az este történtek, nem érdekelt az érvem, miszerint mi helyes, s mi nem. Közelebb hajoltam hozzá, s látva ezt ő is elkezdett közeledni. Úgy értek ajkaink egymáshoz, mintha mindkettőnknek ez lenne életünk első csókja. Amilyen óvatosan, mégis szenvedélyesen kezdtük olyan vad lett. Kezei derekamra majd combomra vándorolt, s ölébe húzott.  Nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen, de levegő hiányában elváltunk. Szemünk mindkettőnknek csukva maradt és zihálva egymásnak dőltettük homlokunkat. Hiányoltam ajkait ajkamról így egy apró csókot nyomtam még szájára végezetül. Elhúzódtam tőle, de öléből nem szálltam ki. Tekintete újból rabul ejtett miközben kezeivel kezeimet kereste. Óvatosan cirógatta ujjaival kézfejem, majd összekulcsolta kezünk.

 Legalább tíz percig ültünk így ebben a pózban és némán figyeltük egymást. Kezdtem újból álmosodni és már nem egy ásítást nyomtam el. Szemeim akarva, akaratlanul is kezdtek el lecsukódni és láttam Hazzon is, hogy ő is álmos.

 - Menjünk aludni. – suttogtam. Csak bólintott egyet és ölében tartva kezdett el cipelni.

 - Alszol velem?- nem mondtam semmit csak bólintottam.

  Becipelt szobájába és letett az ágy egyik oldalára, majd átsétált a másikra és befeküdt mellém. Betakart mindkettőnket és a takaró alatt szorosan karolta át derekam. Jó érzés volt újra karjaiban lenni, de valahol mélyen mégis éreztem, hogy nem helyes, amit tettem, viszont jelenleg nem zavart.

***

 Reggel, amikor felkeltem Harry még bőven az igazak álmát aludta. Óvatosan lehámoztam magamról kezét és kimásztam mellőle. Kimentem a szobából és a konyhát céloztam meg. Drága barátnőm hozzá nem illően már ott ült és reggelizett.

 - Jó reggelt. – köszöntem, s a pirító sütőhöz léptem. Beledobtam két szelet kenyeret és felültem a pultra mellé, míg az sült.

 - Neked is. Mi újság veled és Harry-vel?- érdeklődött szemöldökét húzogatva. Furcsán néztem rá, mivel nem értettem semmit.

 - Mire gondolsz?

 - Hát, az esti kis csókcsatátokra. Lejöttem a zajokra majd bementem a konyhába, de ti észre sem vettetek, miközben egymás szájában matattatok. kikerekedett szemekkel figyeltem őt, miközben erről beszélt.

 - Mi… Nem tudom. Annyira jó volt, de félek, hogy megint hibázok.

 Ekkor Hazz lépett be a szobába és álmos tekintettel köszönt nekünk. Felajánlottam neki egyik pirítósomat, amit szívesen el is fogadott. Reggeli közben elmeséltem Millának is, hogy holnap utazunk haza. Csak váll rándítva reagált rá és bocsánatot kérve tőlünk visszament pakolni a szobájába.

 Én is felálltam, s megfogtam saját tányérom, majd Harry-hez lépve az övét is el akartam venni, hogy elmossam, de csak akartam. Ölébe húzott és átkarolta derekam. Kisfiús mosolyával tekintett rám,a mitől nevetnem kellett. Furcsa fejjel nézett rám, de én csak megráztam a fejem. Váll rándítva húzott még közelebb magához. Ajkait óvatosan illesztette enyéimre. Nem volt hosszú csók, csak egy kicsi és szolid.

 - Pakolnunk kéne…- sóhajtottam.

 - Segítesz?

 - Ha te is nekem. – mosolyodtam rá és egy apró puszi után elindultunk fel.

 A nap nagy része pakolással telt… Vagyis, hogy azzal szerettük volna tölteni, de sokszor elterelődött a téma… vagy a szánk.

 Szóval lényegében fél óra szenvedés után kiküldtem főzni Hazz-t én pedig szépen összecsomagoltam az összes holmiját. Így, hogy nem volt bent csupán másfél órát vett igénybe a pakolás és rátérhettem a saját ruháim pakolására.

 Csak két bőrönd ruhám volt, amit el szerettem volna vinni, mivel a kismamaruháim odaadom majd a rászoruló kismamáknak. Az egyéb cuccom, amit haza szeretnék vinni magammal egyből –a létfontosságú tárgyakra, holmikra gondolok-, s ami nem olyan fontos, de haza kell vinni bedobozoltam és felhívtam egy futárcéget, hogy szállítsák haza, Londonba.

 A saját dolgaim pakolása hosszabb időbe telt, így az ebéd úgymond egy kis pihenő volt a cuccolás közt. Majdnem négy órán át pakoltam, mire minden el lett rakva. Este jött is a futár és elvitték a Milla és én általam becsomagolt dobozokat, táskákat. Elméletileg holnapra már ott lesz az összes a házamnál, Londonban.

 Mivel Harry csinálta az ebédet, így úgy gondoltam, a vacsorát majd én megoldom. Régen volt már gofri, ezért bekevertem a tésztát és egy óra alatt ki is sütöttem az a rengeteg gofrit.

 - Vacsora!- kiáltottam el magam, mire egy fél percen belül nyál csorgatva belépett mindkét lakótársam.

 Nevetnem kellett azon, hogy gyors mozdulattal lecsapták magukat az asztalhoz és egy- egy kanállal megkenik maguknak a gofrikat.

 A vacsora viszonylag csendben telt. Csupán annyiról beszélgettünk, pár mondat erejéig, hogy holnap mikor indulunk ki a reptérre, meg arról is ejtettünk pár szót, hogy mi legyen ezzel a házzal. Igazából felvetettem azt a lehetőséget, hogy tartsuk meg nyaralónak, hisz közel van a tengerparthoz is meg minden. Milla nem ellenezte, így lett egy közös nyaralónk.

21./1 Visszatérés!

Sziasztok!:) Új rész következik,de nem egészen Lilitől. Az egyik osztálytársa vagyok,aki szintén blogírással foglalkozik szabadidejében. A nevem Réka. ^^ Lili megkért,hogy segítsek be nekiegy kicsit. Remélem elégedettek lesztek

 Alexandra szemszöge:

 Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Nem igazán emlékeztem az előző estére,csak arra,hogy a többiekkel elindulunk bulizni,majd amikor odaértünk,kértem valamit inni. Onnantól se kép,se hang. Lerúgtam magamról a takarót,és meglepődve tapasztaltam,hogy a pizsamámban vagyok. Ha részeg voltam,márpedig az voltam,akkor nem öltöztem volna át. Szóval vagy Milla volt a segítségem vagy Harry. Bár kétlem,hogy az utóbbi. Legalábbis remélem. Feltápászkodtam a fekhelyemről,majd az ajtó irányába indultam eléggé imbolyogva. A gyomorom liftezett,a fejembe olykor olyan erősen nyilallt bele a fájdalom,hogy azt hittem,nem a másnaposság miatt van. Kiléptem a szobából,és a fürdőszoba irányába indultam. Lábaim kelletlenül vittek előre. Nyilván a magassarkú miatt sajogtak. A fürdőbe lépve,a kezemet a mosdókagylóra tettem és megtámasztottam magam. Félve a tükörbe néztem,és ijedten tapasztaltam,hogy a szemeim vérben úsznak. Éljen a másnaposság és a kialvatlanság. Valami oknál fogva hirtelen eszembe jutott az utolsó horrorfilm,amit láttam,így a térdemre zuhantam,majd a wc-t ölelgetve kijött belőlem minden felesleges dolog. Csoda,hogy még nem kerültem detoxba. Miután már megnyugodott a szervezetem,felálltam,a csaphoz léptem,és megmostam az arcomat,majd a fogamat. Ezután kimentem a konyhába,ahol kaja illat csapta meg az orromat. Meglepődve tapasztaltam,hogy Hary sürög-forog a konyhában és palacsintát csinál. Az asztalon már egy nagy tányérral volt.                                                      

 -Szia. -köszöntem neki. A hangom eléggé be volt rekedve és inkább hasonlított Jigsaw

hangjára,minthogy egy 18 éves lányéra.

  -Jó reggelt hercegnő! Hogy érzed magad? - mosolygott rám. Az arca olyan üde volt,egy kicsit sem látszott rajta a másnaposság nyoma. Bár ki tudja. Lehet, hogy nem is ivott.

  -Úgy nézek ki, mint aki majd' kicsattan a boldogságtól? Őszintén szólva, soha nem voltam még ilyen szarul. - morogtam, majd leültem az asztalhoz. A szervezetem nagyon nem kívánt semmi kaját. Sőt, ha ránéztem bármire, amit enni vagy inni lehet, elkezdett émelyegni a gyomrom. De Harry palacsintái nagyon hívogatóan néztek ki, így elvettem egyet,tettem rá nutellát,összecsavartam és beleharaptam. Az édes szétterjedt a számban,az ízlelőbimbóim kiélesedtek. Minden falat maga volt a Mennyország. Csodával határos módon úgy ettem meg három palacsintát, hogy nem jött vissza. Ezután Harry elém tett egy bögre kakaót. Hosszú ideig csak néztem,ahogy a tejszínhab semmivé lesz a tetején. -Figyelj csak..kérdezhetek valamit? - néztem rá a srácra.

 -Már megtetted. - mosolyodott el.

 -Hogy kerültem haza? És hogy kerültem a pizsamámba? - hagytam figyelmen kívül a poénkodását.

 -Konkrétan rám mozdultál és mindenképp szobára akartál menni. - mesélte egy kaján vigyor kíséretében.

 -Na ne! De ugye nem? - néztem meghökkenve.

 -Nem. Elhoztalak haza,aztán segítettem átvenni a pizsidet.

 -A pizsimet? Te láttál engem fehérneműben? - kerekedett ki a szemem.

 -Nem ez volt az első eset,remélem tisztában vagy vele.

 -Igen,tudom,de akkor is. Nem gondolod,hogy ez egy kicsit szemtelenség? Egyszerűbb lett volna,hogyha csak simán hazahozol,felkísérsz a szobámba,aztán betakarsz. - akadtam ki,majd a fejemhez kaptam,mert megint belenyilallt a fájdalom.

 -Bocsánat,hogy törődtem veled. És amúgy nem tudom,hogy ki akart velem szobára menni. - vágta be a sértődöttet.

 Felálltam az asztaltól és felmentem a szobámba. Kezembe vettem a telefonomat és meglepődve tapasztaltam,hogy 8 nem fogadott hívásom volt. Ebből 6 Milla,2 Niall. Nem foglalkoztam vele,csak bedőltem az ágyamba és benyomtam a kedvenc számomat,majd elnyomott az álom.

 Estefelé ébredtem fel,de nem egyedül. Kedves barátnőm ott ült az ágyam mellett és hevesen nyomkodta a telefonját. Azt hiszem,hogy játszott valamin.

 -Jó reggelt Milla. - mondtam nyűgösen.

 -Reggelt? Basszus. Este 6 óra van. Miért nem hívtál vissza? Tudod,hogy aggódtam?- fakadt ki,én pedig megszeppenve néztem rá.

 -Miért aggódtál?

 -Mert tegnap este olyan gyorsan eltűntél,és a kedves barátod sem tudott volna szólni,hogy hazahoz. -bosszankodott,miközben még mindig őrült erővel nyomta a telefonja kijelzőjét.

  -Oh,értem. És mióta vagy itt? - érdeklődtem.

 -Már pár órája. Figyelj,el tudsz jönni velem a plázába pár ruhát venni? - emelte rám a tekintetét,telefonját pedig a zsebébe süllyesztette.

 -Öhm..igen. Miért is ne? - keltem ki az ágyból és a szekrényemhez lépetem,hogy keressek valami értelmes ruhát. Egészen véletlenül feketébe öltöztem. Milla meg is jegyezte,hogy gyászolok-e valakit. De egyszerűen csak ehhez volt kedvem.

***

 Egész úton nem nagyon beszélgettünk,mert el voltam gondolkodva,Milla pedig nem szólt,nem akart kizökkenteni a gondolatmenetemből. A szél hűvösen fújt,de nem volt kellemetlen. Sőt! Most ez egészen magával ragadott. Sok emlék jutott eszembe,miközben hajamat tépte a fuvallat. A plázához érve megpillantottam pár srácot,akik kezében ott volt egy üveg sör. Valamiért elkezdtem bámulni őket,amíg azon kaptam magam,hogy szemezek egy sráccal. Néhány barna hajtincs a szemébe hullott,de nem ízléstelenül.Nem lehetett magasabb 175 centiméternél. Barna szemei ragyogtak. Kék farmerban volt,valami együtteses pólóban,amin egy halálfej volt,és egy világosabb farmerkabátban. Iszonyatosan helyes volt.

 -Hé! Lexi! A szemed ne essen ki! Gyere inkább befelé. - ragadta meg a karomat Milla,majd bementünk az üzletbe. Az ő első útja a New Yorker-hez vezetett. Nem mentem be vele,hanem inkább elmentem valamit inni. Ahogy az ételesek felé sétáltam,bekukkantottam pár üzlet kirakatába,de annyira nem tetszett meg semmi. Amikor végre odaértem a kijelölt célomhoz,felültem egy bárszékre majd rendeltem egy pohár kólát,mivel még nem igazán volt kitisztulva a fejem. Próbáltam visszaidézni a srácnak az arcát,de valamiért nem ment. Egészen addig gondolkodtam,hogy oldalra néztem és csodák csodájára ő állt mellettem.

 -Szia! - köszönt mosolyogva.

 -Ó! Heló! - mosolyogtam rá.

 -Richard vagyok! De szólíts csak nyugodtan Rich-nek. - nyújtotta felém a kezét.

 -Alexadra,de csak simán Lexi. - fogadtam el a felém nyújtott kezet.

 -Meghívhatlak valamire? -ült fel a mellettem lévő bárszékre.

 -Oh..igen. És ne haragudj,hogy bámultalak. - sütöttem le a szememet.

 -Ugyan,semmi gáz. Én is néztelek. -intett a pultosnak. Olyan elbűvölő volt. Egyáltalán nem az én stílusomhoz tartozó volt,de mégis annyira magával ragadott a személyisége.Az este további részében jobban megismertük egymást,iszogattunk,majd telefonszámot cseréltünk. Végül Milla jött,hogy mehetünk,mert végzett a vásárlással. Elköszöntem új barátomtól és mosolyogva mentem visszafelé.

 Na, drágáim! Több mint fél éve nem volt rész, de megígértem és be is tartom az ígéretem, így itt van az új rész, amit nem az én kezeim alkotta megszokott rész! Az egyik -új- osztálytársam írta, annak tiszteletére, hogy újra megnyitom blogom kapuit! Mégegyszer nagyon köszönöm Réka a segítséget, a kezdő löketet a folytatáshoz! Imádlak szivi, jó hétvégét :*!

 Csak ennyit szerettem volna írni nektek! Számítok rá, hogy nem csappan meg az olvasóim száma, s fogjátok olvasni továbbra is a blogom! 

Puszi, Lil!

ui.: Ne ijedjetek meg, mint a címben is látható, ez csak egy része a 21. fejezetnek! Nemsokára hozom a következő részt remélhetőleg!! :)