17. Minden a legnagyobb rendben

 Alexandra szemszöge:

 Ezek a szavak... Lefagytam teljesen. Tuti csak a pillanat kívánta szavak, és még ha igaz is biztos nem ÚGY szeret. Minden olyan hirtelen jött. Először elvetélek, pár huligán miatt aztán most ezzel sokkol engem. Úgy látszik tényleg nem bírtam mivel hirtelen elsötétült előttem a kép és legközelebb mikor kinyitottam a szemem már otthon a saját ágyamban találtam magam. Először arra gondoltam, hogy az egész meg sem történt és csak álmodtam, de nem. Halk ajtónyílást hallottam, s arra kaptam tekintetem. Harry lépett be egy bögre teával.

- Felébredtél?- mosolygott rám, s az ágyam szélére ült

- Nem most csak képzelődsz.- hangomból hallatszott a gúny, de nem tudom mert mondta ezt így neki. Látszott, hogy ő sem érti mivel furán kezdett méregetni.

- Látom vicces kedvedben vagy.- csóválta a fejét- Hoztam neked teát.

 Felültem és elvettem tőle. Óvatosan kortyoltam bele a forró italba. Hirtelen eszembe jutott mi történt és szemim könnybe lábadtak. A bögrém az ágy melletti éjjeli szekrényre raktam és ránéztem Harry-re. Egyből leesett neki, hogy mire gondolhatok mivel mellém dőlt és átölelt. 

- Annyira sajnálom.- mondta én pedig keserves zokogásba kezdtem. Hátamat simogatva kezdett nyugtatni kisebb nagyobb sikerrel. Kicsit eltávolodtam tőle és ránéztem arcára. Egy könnycseppet véltem felfedezni szemében. Ajkamba harapva próbáltam visszatartani a további sírást. Valamivel már könnyebb volt. Egy perc alatt átgondoltam, hogy amúgy lehet nem is olyan nagy baj, hogy nem lesz itt egy kisbaba, hisz' csak 18 éves vagyok. Mit kezdtem volna vele? Jó igen ez most nagyon hülyén hangzik, de belegondolva akkor nem lenne egy cseppnyi szabadidőm sem. 

- Végül is...- kezdtem bele- Lehet, hogy ez valami jel volt arra, hogy nem állok készen erre. Lehet így jobb lesz.- könnyeim már nem patakzottak arcomon csak néha egy- egy csepp kigördült. Először furán majd mosolyogva nézett rám Hazz. Imádom a mosolyát főleg akkor, amikor a gödröcskéi is megjelennek. Addig addig figyeltem, míg én is elmosolyodtam.

- Min gondolkodsz?

- Semmin.- kuncogtam fel

 Tekintettünk egymásra vándorolt és én teljesen elvarázsolódtam a szemi miatt. Mindig a zöld szem volt a kedvencem meg minden, de ez vitte minden elképzelésem. Egyre közelebb volt hozzám, de nem bántam. Gondoltam mit akar, de én nem szóval hirtelen megöleltem. Szorosan öleltem magamhoz. Éreztem, hogy meglepődött, de nem bánta.

- Fel kéne kelni.- távolodtam el tőle

- Nem! Te nem kelhetsz fel! Az orvos elmondta, hogy egy- két napig pihenned kell!

- Ajj... Meg fog ölni az unalom...- szomorodtam el

- Nem hagyom, én azt ne félj.- mosolyodott el kajánul és egy puszit nyomott az arcomra. Vagyis inkább a szám sarkába. Felállt én meg felültem- Hozzak neked valami kaját?

- Hm... Nem is tudom. Nem igazán vagyok éhes.- húztam el a számat. Amúgy is úgy nézek ki mint aki megevett egy házat. 

- Alexa... Mikor ettél te utoljára?- méregetett

- Tegnap este.

- De az már rég volt nagyon. Hozok neked valamit.- indult ki a szobából

- Harry!- szóltam utána és ő megfordult- Nem fogok enni! Nem vagyok éhes!

- Egy szendvicset, jó?

- Egy FÉL szendvicset max!

- Rendben.- ezzel kiment a szobából

 Tudtam, hogy nem tudok majd megmaradni egyhelyben pár napig így kihasználva, hogy épp nincs bent a szobába és így nem őriz engem jelenleg, felálltam és szétnéztem a szobában. Nem változott semmit sem reggel óta, úgyhogy ez a szétnézés hülyeség volt. Eszembe jutott, hogy van egy könyvem a szekrénybe, amit még egy pár éve csináltam. A szekrényem aljából túrtam elő, de megérte. Egy türkiz kék borítójú, füzet volt. Bár igazából egy véknyabb könyvnek nézett ki inkább, de csak egy füzet volt. Visszamásztam az ágyra és lábaim betakargatva ültem az ágyon. 

 Ujjaim végighúztam a füzet borítóján, amire az volt írva, hogy,,I Love 1D!" kicsit felkuncogtam, s kinyitottam. Az első pár oldalon mindegyik bandatagról volt egy kis kép és egy kis komment. Jókat nevetgéltem azon, hogy miket írtam bele. Például Lou-hoz azt írtam, hogy ,,Cuki, vicces, bolond, hülye" igaz csak szavakat írtam a képek köré, amiket gondoltam róluk. Harry volt az utolsó és azon nevettem a legjobban. Helyes, imádnivaló, a világ leggyönyörűbb szemű pali, olvadok tőle, mint fagyi egy nyári napon, legszebb mosollyal rendelkező ember a világon stb. A nagy hahotázásom közben észre sem vettem, hogy Harry bejött a szobába. Gyorsan a párnám alá rejtettem az én kis szent füzetem.

- Mit rejtegetsz előlem?- kérdezte gyanakodva és egyre közelebb jött hozzám. Az éjjeliszekrényre lerakta a tálcát, amin a kaja volt és megpróbálta megszerezni a füzetet. Heves ellenkezésbe kezdtem mire ő felém kerekedett és lefogta kezeim.- Na, elmondod, mit rejtegetsz?- heves fejrázásba kezdtem mire ő közelebb hajolt hozzám- Biztos?- szinte arcomon éreztem leheletét, de még mindig fejemet ráztam. Ő csak még közelebb hajolt, s arcunk szinte már majdnem összeért- Még mindig nem?- mentolos lehelete égette ajkaim. Legszívesebben azon nyomban megcsókoltam volna, de nem tettem. Tekintetét enyémbe fúrta és csak úgy szemeztünk egymással. Hirtelen ajkait enyémen éreztem, de nem bántam. Kezeim tarkójára fontam és úgy vontam magamhoz közelebb. Hirtelen észbe kaptam és kezeimmel kicsit eltoltam.

- Mit csinálsz?- vontam kérdőre. Mosolya lefagyott arcáról és meglepődés ült ki rajta inkább

- Hát, izé én...- dadogott majd furcsán nézett rám- Most kérdőre vonsz, de az előbb nem tiltakoztál. Ezt nem értem.

- Hirtelen jött és izé...- na, jó. Az izé szó már szerves részünk lett úgy látom

- Aha.- bólintott majd lemászott rólam. Szép lassan kisétált a szobából, s vissza sem nézett.

 Nagy sóhaj után a párnám alá nyúltam, de nem volt ott a füzetke. Tágra nyílt szemekkel pattantam ki az ágyamból és rohantam át az ő szobájába. 

- Add vissza a füzetem!- rontottam rá

- Mi lesz, ha nem?- nézett rám kaján mosollyal

- Harry kérlek!- könyörögtem

- Tudod mit nem értek...- csinált úgy, mint aki gondolkozik- hogyha ,,olvadsz tőlem, mint fagyi egy nyári napon"- idézte a füzetemből nekem pedig teljesen vörös lett a képem- akkor miért ellenkeztél annyira?

- Tudod mikor írtam ezt a füzetet? Már vagy egy éve!

- Aha...- bólogatott

- Higgy, amit akarsz, de add vissza.- felállt az ágyról és elém lépett. Magas alkata elém tornyosult én pedig felnéztem rá ő pedig le rám.

- Tudod... Ha annyira közömbös vagyok számodra, mint ahogy mondod akkor mért csókoltál vissza ma, a London Eye-ban stb.?- vonta fel egyik szemöldökét

- Miért érdekel téged ez annyira?

- Szandi... Látom, nem emlékszel... Segítek, váj! Amikor bementem ma hozzád a kórházba emlékszel mit mondtam?- tudtam mire gondol 

- Nem...- igen tudtam, de inkább hagytam, hogy továbbmondja

- Értem.- közelebb jött hozzám és derekamnál fogva magához húzott, s majd a fülembe suttogott- Szeretlek.- egy könnycsepp kúszott le arcomon és kibújtam karjai közül

- Persze! Tudom, hogy most ezt csak úgy mondod. Bár nem értem, hogy mit terheled magad ezzel.- értetlen fejet vágott így folytattam- Már megvoltam neked egyszer mit játszadozol velem továbbra?! Miért jó neked ez?!- kiabáltam vele

- Nem verlek át! Higgy, nekem kérlek! Szandi, amikor 7 hónapig nem láttalak végig rajtad gondolkoztam és azért jöttem utánad, hogy megpróbáljam helyrehozni az egészet. Egy balfasz voltam tudom! Ekkora egy seggfejt még világ nem látott, de nem tudom visszaforgatni az időt. Hidd el, ha tehetném, visszatekerném és semmit sem úgy csinálnék, mint akkor tettem. Szeretlek! Én is most jöttem rá de nem tudok mit kezdeni vele! Ilyet életemben nem éreztem még...

- Sajnálom Harry... Én barátságnál többet nem akarok tőled.- hajtottam le a fejem- Sajnálom.- felnevetett- Na jó ezt most nem értem.

- Nem rajtad röhögök csak a helyzeten. Általában bármelyik lányt megkapom de azok csak maximum 1 észokára valók. De te... Téged szeretlek és nem csak futókalandra kellenél, és most nem kapom meg. Vicces helyzet. Inkább ne kaptam volna meg őket és csak téged igen. Hmm...- rázta a fejét hitetlenül- Azért egy ölelést kapok?- nézett azokkal az ellenállhatatlan szemeivel rám mire én csak egy aprót bólintottam- Legalább a barátomnak mondhatlak. Több mint a semmi.

- Örülök, hogy ezt megbeszéltük.- hajtottam a fejem a vállára- De a füzetem kérem vissza!- halkan felkuncogott, s miután elengedett visszaadta a füzetem

- Menj pihenj le!- mosolygott rám és az ajtó fele kezdett terelgetni

- Most meg elküldesz?- húztam fel szemöldökeim- Jó állunk. Egyszer azt mondod, hogy szeretsz most meg elküldesz.- drámáztam. Ijedt fejjel nézett rám

- Nem, nem úgy értem...- hadovált, de én felröhögtem

- I'm a drama queen!- hajoltam meg majd kimentem a szobából

 Még hallottam, hogy felnevet, s elindultam a szobába. Örültem, hogy minden rendben van. Lehet, hogy páran néhány mondatomból azt hiszi, hogy én is szeretem Harry-t de nem. Amiket elmondtam -pl. imádom a szemét, a gödröcskéit stb.- azokat komolyan gondoltam mivel édes dolgok. Szeretem őt, de nem úgy. Nem mondom, hogy rossz pasi és azért nem kell, mivel azzal magamat csapnám be. 

 Az ágyam ülve majszolgattam a szendvicsem miközben olvasgattam a füzetem. Mit is ne mondjak. Amikor ezt írtam csak távolról imádtam őket most meg itt vagyok egy házban Hazza-val. Felkuncogtam ezen a tényen, majd eszembe jutott apa. Ha most ezt tudná, akkor nem lenne szép vége. Főképp, ha az a fülébe jutna, hogy tőle volta terhes akkor szerintem képes lenne megölni minket. 

 Félreraktam a tálcát és miután leoltottam a kislámpám elaludtam.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 Sziasztok!  Először is bocsánat, hogy ne hoztam eddig részt de elvette apa a laptopom, a tabom és a telefonom so nem tudtam sohol sem írni. Másodszor arrra szeretnélek titeket megkérni, hogy mindenki aki olvassa a blogom kommenteljen! Xx. Ly