10.Realy or Dream?

Sziasztok kis drágáim! Hiányoztatok már szóval gondoltam írok nektek egy új rész!! :D Kicsit sok benne a párbeszéd de most ez így sikerült. :D Most nincs több hozzáfűzni valóm szóval jó olvasást! Komizzatok kérlek és iratkozzatok fel, ha még nem tettétek meg!

I hope u like it! Xx. Ly 
ui.: El sem hiszem, hogy már a 10 résznél ratunk*-*

Mikor kinyitottam a szemem egy sötét szobában találtam magam egy székhez kötözve. A szám is be volt ragasztva így nem tudtam segítségért sem kiáltani. A hangulat fokozása kép az iciri piciri ablakon át láttam, hogy kint nagy vihar tombol. Próbáltam kiszabadítani a kezem de nem ment. Túl erős volt a kötél amivel megkötötték. Hangokat hallottam. Még jobban megijedtem mivel tisztán hallottam a léptek hangját. Reménykedtem abban, hogy az a valaki megmenteni jött és nem az a személy az aki idekötözött. 
 Az ajtó lassan nyikorogva nyílt ki és egy sötét alak lépett be Harry-vel a vállán. Harry eszméletlen teste tehetetlenül feküdt ott majd egy kisebb lendülettel az ismeretlen alak ledobta őt a földre. Egy apró nyöszörgést hallatott Harry így valamilyen szinten megnyugodtam, hogy él és nem halott.
 A sötét ellenére könnyen megállapítottam az ismeretlenről, hogy egy férfi az. De mit akar tőlem? És ki ő egyáltalán? És miért bántotta Harry-t? Könnyek szöktek ki szemeimből ahogy figyeltem Harry szenvedő testét. Az alak egyre közelített felém és mikor megláttam ki is ő még levegőt sem mertem venni... Ő az apám. Az apám tette ezt Harry-vel! 
 Elkezdtem mocorogni. Neki akartam ugrani. Nem bánthatja őt! Már közvetlen előttem állt és közelebb hajolt.

- Én megmondtam...- ennyit mondott majd elhajolva tőlem erősen felpofozott és elkezdett nevetni- De te nem hallgattál rám.- hagyta abba a hahotázást- Akkor most nézd végig ahogy szenved ez a buzi!- odalépett Harry-hez és belerúgott. Harry felnyögött és össze görnyedt. Még egy jó ideig kínozta míg nem én már annyira sírtam, hogy sokkos állapotba kerültem és elájultam.

 Mikor kinyitottam a szemem Harry a lábaim előtt feküdt saját vérében. Nem- ez nem lehet... Ugye nem halt meg... Keserves sírás tört újból elő belőlem mikor megmozdult. Szemét résnyire nyitotta és rám nézett.

- Sz..szandi...- mondta elhaló hangon- Sz...sze...szeret...-itt újból becsukódott a szeme mire én nyöszörögni kezdtem de már nem szólalt meg. Nem halhat meg! Képtelenség! Ne... Istenem ne! Kérlek...

 Ekkor megláttam az apám egy késsel a kezében közeledni. Az ajtóban anyám állt és nézte ahogy szeretett férje közelít hozzám. Majd mikor odaért hozzám félrerúgta Harry élettelen testét és belém döfte a kést. Elsötétült minden és éreztem, hogy mindennek vége.

-Szandi! Szandi!- éreztem, hogy valaki rázogatja a vállam és hirtelen kipattant a szem. Harry-t láttam meg és mikor feleszméltem a bámulásából hirtelen felültem és szorosan magamhoz öleltem. Keservesen sírtam a karjaiban.
- Te élsz?- kérdeztem bizonytalanul
- Miért ne élnék?- kérdezte kicsit eltolva magától és a szemembe nézett
- Apa... Úr Isten. Nem ez nem történhet meg!- beszéltem össze vissza- Most.. most menny el kérlek. És.. és ne is találkozzunk!- dadogtam
- Szandi nem hagylak így itt! Remeg mindened!- jelentette ki
- De apa és meghal és te és nem...!- ordítottam el magam és elrohantam.

 Egyből a hang szigetelt szobába mentem ahol leültem a sarokba és csak meredtem magam elé. Olyan valósághű volt és az a kár, hogy kinézem belőle, hogy a valóságban is megteszi. Nem! Ezt nem fogom engedni. Gondolataimból két kar zökkentett ki miközben magához húz.

- Kérlek mond el, hogy mi történt.- suttogta a fülembe
- Nem... Nem tudom. Menny el... Megteszi és vége mindennek. A halál és...- hangos zokogás tört ki belőlem
- Nem megyek sehova addig amíg el nem magyarázod miért kell elmennem.- simogatta a hátamat nagy tenyerével körkörös mozdulatokkal. Kezdtem megnyugodni az érintésétől de nem lehetek önző. Megnyugtat már a jelenléte is de nem kockázathatom meg az életét.
- Elmesélem... De csak az álmom...- sóhajtottam- Egy pincébe voltam megkötözve egy székhez és téged megölt az apám majd engem is...- itt megint előtört belőlem a sírás
- Shh... Ez csak egy rossz álom volt. Ez nem fog megtörténni.
- Honnan tudod? Nem is ismered az apám...- mondtam erélyes hangon mire ő eltolt magától, hogy rám nézzen
- Mert nem tenne ilyet úgy sem. Igaz nem ismerem őt de biztos vagyok benne, hogy nem ölne sosem. Főképp nem a saját lányát.- nézett végig a szemembe azokkal a gyönyörű smaragdzöld  íriszeivel
- Köszönöm.- mondtam neki és hozzábújtam. Behunytam a szemem majd mikor kinyitottam rájöttem hol is vagyunk.- A zene termem..- suttogtam kétségbe esetten- Gyere innen ki!- parancsoltam rá és kitoltam a szobából
-Miért? Mit rejtegetsz előlem? Én csak egy zongorát meg egy gitárt láttam.- nézett értetlenül rám
- Pont ez akartam...- suttogtam magamban, hogy ne hallja meg
- Miért? Talán nem tudsz rajta játszani?
- Még, hogy nem tudok?! Mi az, hogy nem tudok vagy 15 számot írtam már zongorán meg gitárom!- háborodtam fel- Hupsz...- rájöttem mit mondtam
- Komolyan? Megmutatod? Léccii...- nézett rám hatalmas szemekkel
- Nem!- hajtottam le a fejem mivel, ha tovább nézem a szemét tudom, hogy beadom a derekam
- Lécci!- jött közelebb hozzám és az államnál fogva felemelte a fejem. Szemébe néztem és nem tudtam egy szót sem kimondani. Ő is szemeimbe nézett majd egy idő után közeledni kezdett. Lassan becsuktam a szemem és vártam, hogy megcsókoljon. Ajkai óvatosan értek enyéimhez de én észbe kaptam és eltoltam magamtól
- Megmutatom.- mondtam vérvörös fejjel és visszamentünk a szobába.

 Leültem a zongora elé és kiválasztottam a kedvencemet. Kiraktam a kottát bár tudtam fejből az egészet biztosíték ként jól jön. Mély levegőt vettem és elkezdtem játszani. Élveztem hisz régen játszottam utódjára ezt a számot. Harry a zongorának dőlve figyelte ahogy játszok. Mikor meglátta, hogy figyelem elmosolyodott én pedig szorosan a billentyűkre szegeztem a tekintetem.
 Mikor befejeztem a dalt nagyot sóhajtottam és felálltam a hangszer elől. Odaléptem Harry-hez.

- Most, hogy hallottál játszani el kell mondanod a véleményed.- néztem rá komolyan
- Ez valami fantasztikus vagy. Eddig azt hittem, hogy Louis tud nagyon ügyesen zongorázni de melletted eláshatja magát komolyan mondom!
- Komolyan így gondolod?- néztem rá tágra nyílt szemekkel
- Igen.
- Ezt nem hiszem el!- ámuldoztam mikor leesett egy dolog
- Micsodát?- nevette el magát
- Hát, tudod még nem hallott soha sem játszani és most nem hiszem el, hogy TE (!!), Harry Styles voltál az a személy akiről 1 hónapja még álmodni sem mertem apám miatt, hallott először játszani.- ámuldoztam mire ő elnevette magát
- Na.. Csak előjött belőled a directioner!- nevetett még jobban mire én is nagy nevetésbe kezdtem

 Odasétált a a zongorához és elvette a kotta lapot és azt kezdte el szuggerálni.

- Miért nem énekelted hozzá a szöveget? Vagy tévedek és ez nem az?- kérdezte kíváncsian
- Mert nincs jó hangom azért.
- Az nem baj! Énekeld el.- most mit csináljak? elég az, hogy hallott zongorázni hisz nem akartam, hogy ezt bárki is tudja...
- Eléneklem de most érezd magad kibaszott szerencsésnek mivel soha senki sem hallott még.