7. Bad day or happy day? Or both?

 Sziasztok, meghoztam az új rész (mint látjátok is :D), kicsit késve és bocsi is ezért (meg azért is amiért ilyen rövid lett )! Lenne egy fontos mondandóm... Sajnos mivel itt van a suli és a nyakamon a felvételi ezért a részek ritkábban fognak érkezni. De senki ne szomorodjon el mivel minden héten minimum 1-et úgyis felrakok, ha ideg összeroppanást is kapok akkor is. :D (ami lassan tényleg megtörténik xd)
Na mindegy nem jártatom a szám (vagyis a kezem, de mindegy),  jó olvasást és ne felejtsetek el komizni. Szeretném ha ehez a bejegyzéshez kapnák egy pár komit, hogy megtudjam érdemes-e írnom vagy befejezzem..
Ui.: Bocsi, ha helyesírási hiba van benne csak miközben írtam 4x akartam leforfulti a székről az álmosság miatt.
I hope u like it! Xx. Ly

Alexandra szemszöge:

 Reggel -na jó már elmúlt 11 óra de akkor is reggel- karikás szemekkel ébredtem a vonalas telefon csörgésére. Ki lehet aki azon keres? Jó kérdés de, ha talán felvenném megtudnám. Ilyen értelmes gondolatokkal keltem fel az ágyamból. Igaz semmi életkedvem nem volt beszélgetni senkivel de mivel az illető nem akarta lerakni és újrahívott ezért inkább felvettem.

- Haló...- szóltam bele rekedtes, erőltetett hangon

- Na végre, hogy felveszed! Azt hittem valami baj van mert nem tudtam felhívni a telefonod.- hallottam meg Harry hangját a vonal másik végéről

- Persze és téged az miért is érdekelne?!- flegma lettem volna?! Áh.. Dehogy, de nem érdekelt...

- Most mi a bajod?- hangjából hallottam a meglepettséget de erre a mondatára bedühödtem

- Mi az, hogy most mi a bajom?! Miért lenne bármi bajom?! Áh, már utom is talán azért mert délelőtt lesmárolsz majd este amikor ,,felhívsz annyit hallok a telefonban, hogy valakivel épp ANNAK a közepén vagytok... Mi bajom lehetne?!- ordibáltam csalódott hangon a telefonba és éreztem, hogy arcomat ellepi az egymás után legödülő könnycsepjeim. Nem vártam meg míg mondhatott volna valami inkább lecsaptam a telefont és a földre rogytam.

 Lehet rossz ötlet volt elköltözni Oxfordból? Vagy csak az volt rosszötlet, hogy Londonba jöjjek? Végülis már mindegy... Az időben nem tudok visszamenni... SAJNOS.~ ilyen és hasonló gondolatok cikáztak fejemben majd mikor ráunktam felálltam~ Minek depiznék amikor nem körülötte forog a világ?! Nem volt köztünk semmi szóval azzal fekszik le akivel akar. De akkor minek csókolt meg?! Én ezt nem értem de már nem is érdekel! Vagyis remélem, hogy nem érdekel.

 Kimentem a konyhába egy pohár vízért. Levettem a polcról egy üvegpoharat és teletöltöttem vízzel. Kortyoltam páram majd csak meredtem a pohárra. Öntudatomon kívül földhözvágtam a poharat de olyan hirtelen, hogy még én is megilyedtem. Sóhajtva legugoltam és elkezdtem felszedni az üvegszilánkokat. Csábító volt, hogy ott van a sok éles üveg darab amivel szép vágásokat ejthetnék magamon. De nem! Ezt nem tehetem többet nem teszek magamba kár miatta. 

 Kidobtam a kukába a széttört poharat és bementem a laptopomér. Miután megkerestem -ami nem volt nehéz ügy mivel a helyén volt- kimentem a nappaliba és leültem a kanapéra. Gyorsan megnéztem a e-mail-jeimet és elősször aggódva majd boldogan konstatáltam, hogy kaptam egy levelet a modellügynökségről. Aggódva néztem meg elősször mivel féltem, hogy nem tetszettem nekik és az lesz benne, hogy nem kellek nekik. Azután mikor elolvastam eszméletlen nagy boldogság kerített hatalmába mivel az állt benne, hogy bejutottam azon kevés ember közé akikből profi modellt akarnak csinálni.

 Ezután még felnézetm a közösségi oldalakra de egy idő után a laptopom is úgy gondolta, hogy megfenyeget, hogy ha nem kap áramot akkor kikapcsol és nem használhatom addig míg télleg nem kap energiát. (Uram atyám! Hogy ez honnan jött!? :o >< -- Szerk.) Ígyhát felálltam és elkezdtem keresni a töltőt. Már a 3. szobát túrtam fel amikor még mindig nem találtam. Vajon hol lehet? Ugye nem, hagytam Oxfordba!?