6. Ahogy a telefon úgy törtem össze én is...

Sziasztok manók! :) Ez a rész elég lapos lett egy pár helyen de azért remélem nem lett nagyon szörnyű.  Egyébként köszönöm a 8 feliratkozót teljesen meg vagyok halva, hogy valakinek tetszik a blogom. :) Imádlak titeket! Nem is jártatom tovább a szám jó olvasást és ne felejtsetek el feiratkozni meg komizni! :))

I hope you like it! Xx. Ly

Harry szemszöge:

 Kipattantam a kocsiból besiettem és átöltöztem majd ismét a kocsimba ülve az közös házba indultam ahol a fiúk már biztos várnak, hogy elindulhassunk a dedikálásra. Itt még nem is sejtettem mi, vagyis kit látok azon a helyszínen....

 Egy gyönyörű lányt láttam. Nem ismertem sőtt szerintem életemben nem láttam még de nagyon megtetszett első látásra. Legszívesebben odamentem volna elkérni a számát de mivel ez nem engedett meg kell oldanom máshogy. 

 A sok rajongó kezdett lassan apadni de még mindig voltak azért egy páran. Ahogy apadt a sor úgy került hozzám egyre közelebb az a lány. Egy negyedóra múlva már tényleg ő állt előttem.

- Szia szépség mi a neved?- kacsintottam rá mire ő elpirult. 

- C-cat.- válaszolt félénken mire én gyorsan aláfirkantottam a nevem a lapra.

- És mond csak Cat. Van barátod?

- Nin-nincs.- meg volt illetődve látszott a dadogásán de ez nekem nagyon bejött.

- És esetleg megadod a számod?- kacsintottam rá egy mosoly kíséretében mire ő csak aprót bólintott és előkapott a kis oldaltáskájából egy cetlit és tollat és ráírta. Átnyújtotta nekem és arrébb sétált.

 Na, ez is jól ment akkor ma még fel is hívom szerintem...

Alexandra szemszöge:

 A meghallgatás után -ami szerintem elég jól sikerült- hazaindultam és majd szét vetett a boldogság. Még mindig magamelőtt látom a csókunkat. Azt a szenvedélyt amit belevitt. Remélem nem csak egy futókalandnak szán mert én kezdek beleesni szerintem, bár nem tudom.

 Otthon úgy gondoltam, hogy leülök kicsit zongorázni úgyis rég nem játszottam már... Mármint a valóságban nem álmaimban. Leülve a zongora elő felnyitottam a billentyűket takaró fa fedést (Úr Isten milyen szépen fejeztem ki magam-- szerk.) és végigsimítottam a billentyűkön. Jó érzés volt megint az ujjaim alatt érezni őket. Lenyomtam egy tetszőleges hangot véletlenszerűen, majd mégegyet és mégegyet. Egy idő után azt véltem felfedezni, hogy egy számomra teljesen idegen dalt játszok. Egy perc múlva még mindig nem tudtam mit játszok de játszottam. A dallam a fejemben ott motoszkált és élőben pedig lejátszódott.

 Mivel nem bírtam kiverni a fejemből az ismeretlen dalt ezért lekottáztam a füzetembe ahova régebben dalokat írtam. Lehet, hogy ezt is én találtam ki? Nem tudom. Ez a dal igaz, hogy ismeretlennek tűnt de mégis úgy éreztem, hogy ismerem. Egy ideig még játszottam ezt azt majd úgy döntöttem megvacsorázok.

 A konyhában szétnézve arra jutottam eszek egy kis tojásrántottát. Előszedtem a hozzávalókat és megcsináltam. Vacsora közben már nem a dalon kattodott az agyam, hanem Harry-n. Azon, hogy vajon ő komolyan gondolta-e azt a csókot vagy csak a hév, esteleg a pillanat ereje miatt történt meg. Nem tudom. Még azt sem tudom, hogy én mit érzek nem méghogy ő.

 Ilyen gondolatok közben gyorsan elfogyott a vacsorám, s úgy döntöttem, hogy egy jó könyv társaságában elmegyek fürödni. Mikor viszon elindultam az emeletre megcsörrent a telefonom. Gyorsan kikapva a zsebemből meg sem nézve, hogy ki az felvettem. 

 Amit hallottam egy életre sokkolt. Mivel még mindig nem tudtam ki az ezért megnéztem a képernyőn ki hívott. Az volt akire végképp nem számítottam. Ilyen nincs!  Telefonom a fölhöz vágtam a hirtelen dühöm miatt. Ahogy a telefon úgy törtem össze egyik pillanatról a másikra én is. 

 Berohant a szobámba és az ágyamba dőlve sírtam....

Harry szemszöge:

 A dedikálás után egyből felhívtam Cat-et, hogy nincs-e kedve találkozni. Persze egyből rávágta, hogy van. Megbeszéltük, hogy a Hayde parknál találkozunk 7 kor. Ott is volt időben. Gyönyörű volt akkor is. Úgy gondoltam, hogy elviszem egy étterembe ahol beszélgethetünk, s majd meglátjuk mit hoz a sors az estét illetőleg.

- Szia.- köszönt oda nekem mikor meglátott

- Hali!- mosolyogtam rá- Idulhatunk? 

- Igen, de hova megyünk?- szemében ott csillogott az izagatottság

- Egy étterembe, ha megfelel.

- Persze, hogy megfelel.

 Az út alatt a bandáról kérdezett egy csomó mindent de én szívesen válaszoltam rá. Az étteremnél gyorsan kipattantam a kocsiból majd az ő oldalára siettem. Kinyitottam az ajtót és kisegítettem a kocsiból.

 Az étterem nagyon elegáns volt. Olyan mint ő. Leültün az egyik asztalhoz amit lefoglaltam pár órája és folytattuk a beszélgetést. Megint a bandáról kérdezett meg a hírnévről meg ilyesmikről. Próbáltam kérdezni őt én is, hogy talán megismerhessem valamilyen szinten de ő mindig tőmondatba válaszolt és visszatért a bandához.

 Szerencsére amíg a pincér jött felvenni a rendelést addig nem kellett hallgatnom őt. De miután elment a pincér megint folytatta.

 Miközben ettünk megint abbahagyta de utána folytatta. Annyira ráunktam már az egészre, hogy átültem mellé és mivel nem jött addig sehogy sem össze, hogy csöndre kényszerítsem úgy próbáltam meg, hogy egy csókot nyomtam a szájára. Mikor elválltak ajkain kissé lesokkolva nézett rám barna szemeivel. Azt hittem így maradt de mikor nem számítottam rá karjait egy hirtelen mozdulattal a nakam köré fonta és nekiesett ajkaimnak. Hirtelen jött, s ilyen hirtelen nem tudtam reagálni de ő nem adta fel. Addig csókolt míg szám szét nem nyílt, s így engedélyt adtam arra, hogy nyeleve átfurakodjon száma és gyors táncba kezdjenek.

 Elég sokáig folytattuk ezt mikor levegő hiányába elválltunk.

- Nincs kedved feljönni hozzám?- kérdezte kacéran

- Mennyünk.- vágtam rá gyors, rövid válaszom és el is indultunk

 Ő navigál én pedig vezettem. Kezét a kezembe rakta majd kis köröket írt rajta. Ezután a combomra helyezte kezeit és újból kis köröket kezdett leírogatni. Keze egyre feljebb merészkedett lábamon mire én kezemet a kezére helyeztem és az ölébe raktam.

- Majd, ha megérkeztünk oké?

- Jó...- sóhajtott egy nagyot

 Az út további része csöndeben telet ám amikor megérkeztünk és kiszálltunk egyből nekem esett. Igaz én sem ellenkeztem mivel felkaptam az ölembe ő pedig a derekamköré fonta lábait, s így mentünk be a lakásba. Bementünk a szobájába. Az ágra fektettem és felé másztam miközbe még mindig heves csókcsatát vívtunk. A ruhák is egyre csak fogyatkoztak rólunk. A nadrágomat félredobva nagyot koppant a telefonom de ebben a pillanatban ez nem érdekelt. A szájától elvállva lefele haladva csókolgatni kezdtem. Nyaka egyik érzékeny pontjánál pedig szívni kezdtem bőrét amire ő sóhajokkal és néhány nyögéssel jutalmazott. Egyere jobban belemerültünk a dolgokba és mindkettem egyre jobban akartuk, s megis történ aminek meg kellett történnie.

 Mikor befejeztük a kis ,,játékunkat" melléfeküdtem majd ő hozzámbújva elaludt. Nekem sem kellett sok én is hamar elaludtam.