5. Csók a London Eye-ban

 Sziasztok! Bocsi, hogy csak most de karácsony volt és hozzánk még ma is jöttek rokonok. Próbáltam már tegnap is felrakni de nem lett csak félig kész. DE most már kész van és itt itt van szóval jó olvasást! Komizni és feliratkozni ne felejtsetek el! 
I hope you like it! Xx. Ly

- Semmi gond.- nevette el magát mire én felnéztem a pólójából és szemeibe néztem. Felváltva nézett a szemeimbe és ajkamra majd elkezdett közeledni felém majd én is. Már majdnem összeértek ajkaink amikor...

Harry szemszöge:

- Semmi gond- nevettem el magam mire ő feltekintett rám a pólómból és szemeimbe nézett. Felváltva néztem szemeibe és ajkaira majd közeledni. Ajkaink már majdnem összeértek mikor Milla megjelent az ajtóban.

- Jaj, nagyon sajnálom csak itt maradt a telóm. Nem akartam zavarni.- kuncogta el a végét mire én kissé ideges lettem mivel megkértem, hogy mennyen el mert ki akarok deríteni valamit (meg persze közelebbről megismerni Szandit, bár ez még mellékes).
- Semmi baj. Nem zavartál meg semmit.- mosolygott rá Szandi
- Látom.- kuncogott tovább és megfogta a telefonját- Na én megyek is nem zavarok tovább.- kacsintott felénk- Sziasztok.
- Szia.- mondtuk teljesen egyszerre Szandival mire elkezdtünk nevetni. Nevetésünk pedig egy óriási sikoly zavarta meg, ami a filmből hallatszott, mire Szandi össze rezzent.
- Gyere ide.- húztam magamhoz mire ő felkuncogott és hozzám bújt, s így néztük tovább a filmet.

 Sajnos már nem tartott csak kevesebb 10- 15 percig így hamar elváltunk egymástól. Felálltam és mivel későre járt gondoltam nem zavarok tovább.

- Akkor én megyek is.- vettem fel a kabátom- Nagyon jól éreztem magam.- kacsintottam rá mire ő elpirult kissé- Remélem azért még találkozunk.
- Én is nagyon jól éreztem magam és én is remélem.- húzta mosolyra száját
- Akkor szia.
- Szia.- de ő nem mozdult csak állt előttem. Egyszer csak arra eszméltem fel, hogy egy puszit nyom arcomra és elpirulva becsukja az ajtót.

 Vigyorogva szálltam be a kocsiba és indultam a fiúkkal közös házunkba. Ha jól figyeltem csak 3 utcányira van a közös háztól a háza.
 Amikor benyitottam a házba a fiúk épp a kanapén ülve beszélgettek... Vagyis, ha ezt annak lehet nevezni. Én csak köszöntem nekik majd felmentem és egy gyors tusolás után bedőltem az ágyba.

Alexandra szemszöge:

 Reggel mosolyogva ébredtem. Nem tudom miért de az volt pedig ma még munkát kell találnom, hogy legyen miből megélnem.
 Gyorsan letusoltam, felöltöztem és a hajamat egy laza kontyba fogtam. Leszaladtam a konyhába és egy gyors reggeli után, ami összesen egy almából állt, bementem a második kedvenc szobámba a lakásban. Ez a hely pedig egy olyan szoba volt ahol minden tele volt könyvekkel és egy laptop is volt. Bepattantam a laptop elé és munkát kezdtem keresni.
 Mindig is modell vagy zenész akartam lenni és most rám ragyogott a szerencse úgy látszik. Az egyik honlapon azt találtam, hogy amatőr modelleket keresnek, hogy profikat faragjanak belőlük.
 Hát egyszer élünk, jelentkeztem.
 Ezután  még gyorsan felnéztem twitterre ahol 4 új követőm volt. Ránéztem, hogy kik azok és azt láttam, hogy Harry követ meg még 3 ember akik csak azért követtek be, hogy kövessen vissza őket.
 Mivel én nem követtem Harry-t visszakövettem. Még átnéztem az eseményeket amik történtek és mikor épp ki akartam lépni twitterről mikor egy üzit kaptam. Harry volt az.

-,,Szia. :) Van kedved ma valamerre elmenni?"- ezt írta. Aranyos.
-,,Hát, nem tudom mikor mennénk? :)" -válaszoltam gyorsan rá
-,,Most? :) Ha te is ráérsz persze."
-,,Nekem jó."
-,,Fél óra múlva ott vagyok érted! ;)"
-,,Várlak!"

 Ezután nem érkezett több üzenet. De nem is nagy gond mivel még fel kellett öltöznöm, mivel amiben voltam az nem utcára való.
 Most egy barna, magas nyakú, hosszú ujjú pólót, egy farmer, cső szárú nadrágot és egy csizmát. Miután felöltöztem csináltam magamnak egy gyors alap sminket.
 Mivel még volt időm ezért lementem a konyhába, hogy csináljak két forró csokit. Gyorsan készlett, s egy tálcára rakva őket, mellé egy csomag pille cukrot, kivittem a nappaliba a dohányzó asztalra. Pont időben lettem kész mivel épp csöngetett amikor leraktam a tálcát. Odaszaladtam az ajtóhoz kinyitni.

- Szia.- nyitottam neki ajtót
- Szia. Akkor mehetünk?
- Mindjárt, addig gyere be csináltam forró csokit.- mosolyogtam rá miközben beljebb invitáltam a nappaliba- És amúgy merre megyünk?- kíváncsiskodtam
- Hát, úgy gondoltam, hogy elmehetnénk a Hyde parkba. Sétálhatnánk egyet és beszélgethetnénk.- mosolygott ellenállhatatlanul- Majd elmehetnénk a London Eye-hoz.
- Jól hangzik. Csak délután 2-re egy modell ügynökség meghallgatásán kell lennem.- vázoltam a tényeket
- Persze. Ha gondolod akkor elviszlek.
- Azt megköszönném.

 Miközben beszélgettünk mindketten megittuk a   forró csokink és elindultunk. Mivel a Hyde park nem épp 2 méterre van tőlünk a kocsijával mentünk. Útközben is folytattuk a beszélgetést. Sok mindent megtudtam róla és igazából nagyon aranyos srác.

*Délután 1 óra, London Eye*

- Ez nagyobb mint gondoltam.- ámuldoztam a London Eye-ban, ami már messziről is óriási volt
- Még nem voltál a London Eye-nál?- csodálkozott
- Nem. Oxfordból költöztem ide pár napja.
- Akkor nézzük meg közelebbről!- parkolt le
- Oké!

 Kiszálltunk majd egymás mellett sétáltunk a sorba. Persze Harry-n kapucni volt és napszemüveg, hogy ne ismerjék fel a rajongók, ami szerencsére sikerült is. Egy kicsit hosszú volt a sor de nem vészesen így nem olyan sokára már mi is bent álltunk egy ,,kapszulában".
 Ahogy egyre feljebb mentünk egyre szebb és szebb dolgokra lehetett rálátni. Miközben nézelődtem kifele hirtelen két kezet éreztem a derekamra fonódni. Óvatosan megfordultam és Harry gyönyörű smaragd zöld szemeivel találkoztam -a ,,kapszulában" levette a napszemüveget-, s egyre közelebb hajolva hozzám a lehelete égette bőröm. Már csak pár milliméter választott el minket amit hamar el is tüntetett, s ajkait óvatosan az enyémre helyezte. Nyelvével lágyan simította végig alsó ajkam bejutást kérve amit én meg is adtam. Szám szétnyílt és nyelveink szenvedélyes táncba kezdtek. Kezeim akaratom ellenére is nyaka köré fonódott és úgy csókoltuk tovább egymást, de levegő hiányában elváltunk egymástól. Elpirulva hajtottam le fejem és kezdtem cipőinket kémlelni, Harry viszont ezt nem sokáig engedte mert egyik kezét levéve derekamról állam alá nyúlt, s óvatosan felemelte. Gyönyörű szemei csak úgy csillogtak a hátam mögül gyéren sütő naptól. Újból megcsókolt de ez a csók már nem volt olyan félénk és óvatos mint az előző. Vadul kezdtük tépni egymás ajkait, majd mikor levegő fogytán voltunk elváltunk de egyből vissza is tapasztottuk őket egymáséra.
 Kis idő után kissé zihálva szakadtunk el egymástól, s ekkor vettük észre, hogy már lent is vagyunk és ki kell szállni. Egymás mellet sétáltunk vissza a kocsihoz, hogy elvigyen a válogatásra.

- Biztos vagyok benne, hogy beválogatnak. Ügyes leszel csajszi!- kacsintott rám Harry
- Remélem igazad lesz.- mosolyogtam rá és kikapcsoltam az övem, hogy kiszálljak de ő visszafordított és egy apró csókot lehelt ajkaimra
- Sok sikert.- suttogta ajkaimba
- Köszi.- s ezzel kiszálltam és elindultam be

 Bent a recepcióhoz mentem ahol eligazítottak így elindultam a lift felé. A második emeleten volt a meghallgatás. Hát, voltak egy páran mit ne mondjak. Rengeteg gyönyörű lány várakozott rajtam kívül. Ekkor kezdtem el aggódni.
~Annyi gyönyörű lány várakozik... Mennyi az esélye annak, hogy én leszek az egyike annak a pár szerencsés lánynak akiket beválogatnak? Ő sokkal szebbek nálam... Mit kezdek magammal, ha nem válogatnak be? Mit fogok dolgozni? Miből fogom eltartani magamat?- marcangoltam belül magam ilyen és ilyesmi kérdésekkel

Harry szemszöge:

 Kifelé nézett az üvegen, s én hátulról csodáltam őt. Nagyon sokat beszélgettünk és jól megismertem őt bár egy valamit még mindig nem tudtam meg de azt mondta majd egyszer elmondja szóval nem feszengettem ezzel a húrt.
 Közelebb léptem hozzá és kezeim óvatosan dereka köré fontam mire ő lassan és óvatosan megfordult és szemeimbe nézett. Gyönyörű kék szemei csak úgy csillogtak. Egyre közelebb hajoltam hozzá és óvatosan megcsókoltam. Bejutást kértem szájába amit ő meg is adott egyből és kezeit nyakam köré fonta. Óvatos csókunk után lehajtotta fejét mire én egyik kezemmel elengedve derekát felemeltem és szemeibe néztem. A hév oly'szinten elkapott, hogy vadult kezdtem tépni ajkát de úgy látszott nem bánta mert viszonozta gesztusom.
 Csókunk közben gyorsan eltelt az idő mert már le kellett szállnunk a kapszulából mikor abbahagytuk. Kocsimmal elvittem a meghallgatásra majd pár bíztató szó után és egy csókot leheltem ajkaira és hazaindultam átöltözni.
 Útközben végig ő járt az eszemben. Olyan gyönyörű lány szóval tuti beválogatják mivel teljesen modell alkat. Ilyesmi gondolatok cikáztak a fejemben miközben hazaértem. Kipattantam a kocsiból besiettem és átöltöztem majd ismét a kocsimba ülve az közös házba indultam ahol a fiúk már biztos várnak, hogy elindulhassunk a dedikálásra. Itt még nem is sejtettem mi, vagyis kit látok azon a helyszínen....

Happy Birthday Louis! ♥

Ebben a bejegyzésben Boldog 22. szülinapot szeretnék kívánni a kis répamániás bandatagnak. 

Ti írtatok neki twitteren vagy máshol? :) Én igen ^_^ Egész nap piros gatyában vagyok és csíkos pulicsiba hahahah :D 

Csak annyit mondanék, hogy sok boldogságot és egészséget kívánok neki! :) Nektek pedig jó olvasást a 4. részhez amit nemrég raktam fel. Ja és nem mellesleg mindenkinek BÉKÉS KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET kívánok. :)

Xx. Ly

4. Horror film egy pizzával egy majdnem csókkal fűszerezve

Sziasztok! Mint látjátok meghoztam az új részt. :D Boldog karácsonyt minden kedve olvasómnak! :) Jó olvasást és komizzatok és iratkozzatok fel. Jó lenne, ha ehez tényleg jönne pár komment, hogy tudjam jó-e amit csinálok vagy inkább hagyjam abba. Egyébként köszönöm a több mint 380 olvalmegtekintést és 4 feliratkozót! :) Na most már befogom ;) Jó olvasást mégegyszer és Merry Christmass everyone! :) 

I hope you like it! Xx. Ly

Harry szemszöge:

Még mindig magam előtt láttam Szandi szép arcát miközben rám néz gyönyörű kék szemeivel és bekönnyezik majd elfut. Valami miatt nagyon ki akarom deríteni, hogy miért ilyen ez a lány és biztos, hogy ki is fogom!

 Mivel én nem voltam kicsit sem éhes ezért én inkább hazamentem a saját házamba. Egész úton és otthon is folyton Szandin kattogott az agyam. A kanapén ülve gondolkodtam mikor eszembe jutott valami...
~Basszus! Felhívom azt a csajt és kitudakolom a címét!~jutott hirtelen eszembe
 Gyorsan kikaptam a telefont a zsebemből majd a sajátom is és gyorsan kikerestem majd beírtam a számot a saját telefonomba.
~Kicsörög... Nem veszi fel! Basszus addig hívom míg fel nem veszi!~ újratárcsáztam és a negyedik csörgés után felvették.

- Haló!- szólt bele az a hang aki ma már sikított miattam a telefonba... Remélem most nem fog
- Szia! A barát nőd címét szeretném megtudni mivel itt van nálam a telefonja és egy füzete.- tértem egyből a lényegre
- Ha- Harry... Harry Styles?- éreztem a hangján, hogy lesápad- Ez a... Ez a te számod?- dadogta
- Igen és kérlek ne áruld el senkinek. Kérlek segíts nekem. Ha megmondod a címét akkor kapsz egy VIP belépőt a következő koncertünkre.- próbálkoztam tovább
- Persze, persze... Lisle Street 163.- mondta mire én gyorsan felírtam
- Köszi akkor én megyek is. Még egyszer köszi szia!- gyorsan kinyomtam a telefont és rohantam ki a kocsimhoz.

  Kocsimba beülve gyorsan beírtam a címet a GPS-be és indultam is. Kissé idegesített, hogy vagy 5x kaptam piros lámpát de mivel már tudtam a címet kissé megnyugodtam. De egy valami miatt aggódtam... Mi van, ha nem enged be. Mi van, ha elküld a francba és nem is tudom odaadni neki a cuccait.
  Körülbelül 15-20 perc alatt ott is voltam. Kipattantam a kocsimból majd az ajtón kopogtattam de nem ő nyitott ajtót, hanem egy másik csaj.

- Úr Isten!- sikított- Hú... Jó. Nyugi Milla nyugi!- nyugtatta magát.
- Öö.. Szandit keresem. Itt lakik?- kezdtem aggódni, hogy eltévedtem és rosszházhoz kopogtattam.
- Igen itt. Úr Isten! Gyere be.- invitált beljebb
- Köszi. És... Merre van Szandi?- kérdeztem mert nem láttam
- Fent az emeleten jobbra a második ajtó.- mire kimondta én már el is indultam, azt még hallottam, hogy mond valamit de már nem értettem mit.
- Köszi.- kiáltottam vissza

  Mikor megtaláltam a szobát óvatosan benyitottam és láttam, hogy alszik. Lehet, hogy ezt mondta még az a csaj a nappaliba. Mindegy megpróbálom felkelteni.


Alexandra szemszöge:

 Mikor már mélyen aludtam egy gyönyörű álomba csöppentem.
 Álmomba én voltam egyedül egy zongorával egy gyönyörű réten. Odaszaladtam a zongorához és nem tudtam mit játsszak majd miközben tekintetemmel pásztáztam a billentyűket újaim akaratom ellenére elkezdett játszani. Először nem tudtam mit játszok majd beugrott, hogy az egyik kedven számomat játszottam a fiúktól. Miközben játszottam könnyeim potyogni kezdtek de ezek nem a szomorúság és bánat könnyei voltak hanem a boldogságé és szabadságé. Boldog voltam hisz végre játszhattam újra és szabad mivel már nem volt ki megfenyegessen azért amiért játszok és méghozzá One Direction-t.
 Álmomat egy kéz édes érintése zavart meg. De ez nem lehet Milla keze mivel ez inkább férfias tapintás volt. Óvatosan kezdtem kinyitni két szemem és amint megláttam ki volt az egyszerre ledöbbentem és kétségbe estem. Gyorsan visszacsuktam szemeim és átfordultam a másik oldalamra takarót a fejemre húzva. Nem sírtam... Már nem... De az emlékek megint előtörtek.

- Öö... Csak a telefonodat hoztam vissza... Jól vagy?- mondta és a kérdése közben vállamat simította meg óvatosan mintha egy törékeny porcelán lennél aki bármelyik percben összetörhetne. Erőt véve magamon megfordultam és felültem de ez rossz ötlet volt mert a fejem elkezdett hasogatni  és felszisszentem- Fáj a fejed? Hozzak fejfájás csillapítót?- érdeklődött miközben arcán egy kis aggodalmat véltem felfedezni.
- Igen, köszi. És azt is köszönöm, hogy visszahoztad a telefonom.- néztem gyönyörű smaragdzöld íriszeibe majd gyorsan lehajtottam a fejem.
- Mindjárt jövök.- felállt és kiment a szobából.

  Most már nem volta ellenséges. Az is igaz, hogy nem akartam az elején sem az leni de az emlékek... Miközben ilyen dolgokon gondolkoztam -ami végül is nem a legjobb ötlet mikor az ember feje szétszakad- gyorsan rohant az idő mert amikor feleszméltem Harry már az ágyam szélén ült mellettem és ölében egy kis tálca volt amin egy csésze kávé volt, egy pohár víz és fájdalom csillapító.

- Köszönöm.- mosolyogtam rá és elvetem a vizet és a fejfájás csillapítót majd miután bevetem a gyógyszert megittam a kávém.
- Nincs mit.- húzódott a szája féloldalas mosolyra- Lehet egy kérdésem?
- Persze.- vágtam rá gyorsan mire még én is meglepődtem a gyorsaságomon.
- Miért mondtad az, hogy utálsz majd szaladtál el miközben ebe a füzetbe- mutatta meg a dalszöveg gyűjteményes füzetem- tele van írva a számainkat?- fürkészte az arcom
- Hosszú történet...- sóhajtottam és fejemmel a lepedő gyűrött részeit kezdtem pásztázni.
- Én ráérek.- fogta meg államat és felemelte a fejem
- Talán egyszer elmondom de még ehhez túl ,,frissek" a dolgok. Maradjunk annyiban, hogy nem utállak.- próbáltam egy mosolyt erőltetni arcomra
- Rendben.- mosolygott újból rám és szemeimbe nézett.- Öö... Bocs, hogy ezt kérdezem de csak én érzem azt, hogy erős pia szagod van?
- Öö... Kicsit többet ittam a kelleténél.-hajtottam vissza le a fejem
- Értem. Öö... Azt hiszem, hogy én megyek...- mondta és felállt majd elindult az ajtó felé de megállt és visszafordult felém- Öö... Nem lenne kedved még találkozni valamikor?- kérdezte majd a földet kezdte pásztázni.
- Hát... Nem is tudom...-gondolkoztam el- Végül is mit veszthetek, legyen!- nevetem el magam mire ő is felkapta a fejét és elmosolyodott
- Hát akkor én megyek is.
- Ne..!- kiáltottam utána mire újból visszafordult és értetlenül nézett rám- Vagyis csak azt akartam kérdezni, hogy nincs kedved itt vacsorázni mert úgyis most akarok.- pirultam el teljesen
- Hát nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz hisz akkor nem mondtam volna.- mosolyogtam rá
- Oké akkor.
- Menny le mindjárt megyek én is csak átöltözök és kicsit megmosakodok.
- Jó jó. -és elindult le.

  Boldog voltam. Nagyon boldog! Hisz a világ leghelyesebb pasija itt van a lakásomban és velem fog vacsizni! Gyorsan letusoltam és felöltöztem majd a hajam is kifésültem és hagytam natúran a vállamra omolni. Leszaladtam a földszintre és láttam, hogy barát nőm pont akkor indul haza.

- Hát te? Már mész is?- tetettem szomorúságot hisz így kettesben maradok Harry-vel.
- Igen mennem kell. Megyek a haverokkal egy klubba és még el kell készülnöm, majd holnap beszélünk szia!- és kilépet a házból
- Na és mit együnk? Mihez van kedved?- fordultam Harry felé
- Mindegy. Amit gondolsz.- mosolygott rám. Komolyan ezzel a mosollyal engem meg fog ölni!
- Rendeljünk pizzát és akkor nézhetünk közben egy filmet, ha van kedved.
- Nekem oké.

  Gyorsan felhívtam a pizzériát és megrendeltem a kaját majd a filmes polchoz léptünk kiválasztani a megfelelő filmet. Végül egy horror filmet választottunk. Igazából én szeretem a horrort de amit választottunk a legdurvább volt az összes közül.
 Miután megjött a pizza leültünk a kanapéra és elindítottuk a DVD-t.

* fél óra múlva *

 A film felénél sem tartottunk de én nagyon megijedtem egy pár résznél. De egyszer annyira megijedtem hogy eldobtam a kezemből a pizzámat és egyenesen Hazza pólóján landolt.
- Jaj... Bocsi.- álltam elé és hajoltam közelebb hozzá hogy le tudjam szedni róla a pizzám és letöröljem egy szalvéta segítségével- Nagyon sajnálom véletlen volt!
- Semmi gond.- nevette el magát mire én felnéztem a pólójából és szemeibe néztem. Felváltva nézett a szemeimbe és ajkamra majd elkezdett közeledni felém majd én is. Már majdnem összeértek ajkaink amikor...

3. Kis vér veszteség és beszélgetés Niall-val

 Sziasztok! :) Na hát most sikerült végre megírni... Bocsánat a késésért csak sok volt a dolgom hisz mindjárt itt a karácsony! Még karácsony előtt elviekben szeretnék egy részt felrakni de nem ígérek semmit. Na most nem mondok semmi többet inkább olvassatok. :) Komizzatok kérlek. 
I hope you like it. Xx. Ly

Harry szemszöge:

 Gondolataimat megint ,,Szandi" telefonja zavarta meg de mikor megláttam ki hívja megijedtem...

  A kijelzőn az villogott, hogy ,,anya".Na ez kell nekem még. Ha felveszem mit fog szólni? Mi van, ha azt hiszi, hogy elloptam a telóját? Végül sok hezitálás után felvettem a telefont nagy nehezen.

- Szia! Csak annyit akarok, hogy itt hagytad a laptop töltőd szóval írd le a címed és elküldöm. Szia...-ezzel  kinyomta a telefont

  Ezek szerint nem lakik az anyjával. De egyet nem értek... Mi az, hogy nem tudja a saját lánya címét?! Gondolataimat megszakítva elindultam a stúdióba. Bár igaz, hogy több mint félórás késéssel de mindegy...

Alexandra szemszöge

  Ahogy leállítottam a kocsit őrültként rontottam be a lakásomba. Bent leültem a kanapéra és a felhúzott térdemre borulva sírtam.
  Gondolom nem értitek, hogy miért is sírok. Lehet valaki azt hiszi, hogy ez a hülye liba találkozott egykori ,,szerelmével" és sírva elrohant ahelyett, hogy sikítva ölelgette volna... Hát elmondom.

Mikor megláttam Harry-t eszembe jutott, hogy apa miket mondott, esetleg miket tett... Az, hogy annón eltiltott a zenéjüktől életem egyik legboldogtalanabb időszaka kezdeti lökése volt. Amikor megláttam apa fenyegető, ijesztő arca tárult elém. Fájt, hogy az egy szem lányát aki lennék bántotta egészen 18 éven át.
 Sosem akart engem de anya sem. Anya egy másik történet volt. Ő is fenyegetett és néha megtette de ő azzal is bántott, hogy ha nem fenyegetés miatt kellett hozzám szólnia akkor nem is szólt hozzám. Ha kérdeztem tőle valamit úgy tett mint aki nem hallja. Én voltam a szerencsétlen a családban akit nem szeretnek meg nem is akarnak.

  Mivel a gondolataimból nem tudtam a szüleimet és Harry-t ezért kimentem  a konyhába majd egy pengével és egy üveg vodkával tértem vissza a nappaliba de most nem a kanapéra, hanem a földre ültem.
  Először meghúztam az üveget és körülbelül a felét ki is ittam, s az üveget magam mellé raktam. A pengéért nyúltam és két nagy vágást ejtetettem a jobb csuklómra viszont mikor a harmadikat csináltam volna csengetni majd kis idő után dörömbölni kezdtek az ajtón. Mielőtt felálltam volna egy pillantást vetettem a csuklómra és ,,boldogan" konstatáltam, hogy olyan szépen mélyre sikerült vágnom, hogy a vérzés nem akart csökkenni inkább még jobban vérzett. Gyorsan meghúztam a maradék vodkát és felálltam. Az ajtóban már nagyon türelmetlen volt a személy mivel egyre jobban verte az ajtót. Kissé szédülve (a vér veszteségtől) és dülöngélve (a pia hatására) botorkáltam az ajtóhoz.
  Erőtlenül nyitottam ki és boldogan konstatáltam, hogy Milla az akinek ma SMS-t küldtem és próbáltam felhívni.

- Szia!- visított és a nyakamba ugrott mire én az alkohol hatására majdnem hátraborultam
- Jajj, szia! Annyira hi-hiá-hiány... Jajj érted na...- adtam fel végül
- Szandi... Te részeg vagy? - nézett rám kikerekedett,  aggódó szemekkel.
- De- dehogy is!- tiltakoztam- Csak egy icuri- picurit ittam!- mutogattam a kezemmel, hogy milyen keveset ittam
- Aha persze. Mennyünk be és üljünk le és elmeséled nekem, hogy miért ittad le magad ennyire!- mondta majd belém karolva vezetni kezdett befelé- Úr Isten! Mit csináltál magaddal?!- sápadt teljesen le mikor észrevette, hogy amelyik karomba belekarolt az tiszta vér
- Semmi. Csak... csak egy kicsit megvágtam magam. Nincs semmi vész.- legyintetem
- Dehogy nincs semmi gáz! Ülj le én meg megkeresem a kötszert!- ezzel leültetett a kanapéra és elrohant

 Mikor visszaért lefertőtlenítette jobb karom majd óvatosan bekötözte. Ezután egy kis csen telepedet ránk amit úgy látszik ő nem nagyon bírt mert nemsokkal a csönd beállta után megszólalt.

- Mi történt? Miért tetted ezt? Őszintén!
- Mert...- itt elakadtam és sírni kezdtem, s akárhogy próbálkoztam nem bírtam abbahagyni.
- Jaj... Ne sírj!- kezdte simogatni a hátam mire én az ölébe döntöttem a fejem és úgy sírtam tovább utána megint némaság telepedet ránk és csak azt lehetett néha hallani, hogy szipogok.- Egyébként... Miért volt a telefonod Hary Styles-nál?- itt elakadt a lélegzetem is. Mi az, hogy nála volt? Miért lett volna...? Basszus biztos ottmaradt a földön mikor elrohantam.
- Nem tudom...- suttogtam elfojtott hangon a sírástól és kétségbe eséstől
- Jó úgy látom nehezen érint ez a téma szóval hagylak. Csinálok neked egy jó kávét, oké? - kezdett fejem alatt mocorogni.
- Jó...- mondtam még mindig elfojtott hangon
 
  Felállt és kiment a konyhába én meg a hátamon feküdve gondolkoztam. Gondolataim csak úgy cikáztak a fejemben. Mi van, hogyha megkeres, hogy vissza adja a telefonom? Bár igaz is miért tenné? De mi van, ha mégis? Bár honnan tudná a címem... És egyáltalán Milla honnan tudta, hogy nála van?
  Addig addig gondolkodtam ezeken a dolgokon mígnem elaludtam, s majd az utolsó emlékem, hogy valaki belép a szobába -gondolom Milla- és elnevetve magát betakar egy pléddel.

Harry szemszöge:

  A stúdióban miközben énekeltünk sokszor elfelejtetem énekelni vagy kiestem a ritmusból és ilyesmi. Úgy tűnt mindenkinek feltűnt, hogy valami van mivel megszavazták, hogy napoljuk ezt mivel így nincs értelme ennek.

- Haver mi a baj?- lépett mellém Niall
- Semmi. - adtam egy rövid és tömör választ
- Látjuk... Nem hiszem, hogy a semmi miatt felejteted el a számaink szövegét.- mondta mire nekem megint az a csaj jutott eszembe, hogy vajon miért írta le a számaink szövegét, ha elvileg nem is szeret minket.
- Semmi csak reggel találkoztam egy csajjal...- itt belém fojtva a mondatom elnevette magát
- Mi van nem akart ágyba bújni a nagy Hary Styles-val?- nevetett tovább
- Kac-kac kukac, de vicces itt valaki.- forgattam meg szemeim
- Na jó látom nem ez a probléma. Mesélj csak Horan bácsinak mi nyomja a szíved.
- Hát reggel amikor jöttem ki a Nando's-ból konkrétan belém jött egy csak és kiejtette a kezéből a telefont és a táskáját is amiből kiborult minden.- itt felmutattam a telefonját és a füzetet
- Elloptad?- sápadt le Niall- Minek neked ez a telefon amikor van neked is? És az a füzet?- értetlenkedet
- Dehogy loptam! Amikor meglátta, hogy ki vagyok sírni kezdet és elfutott ezt pedig a földön hagyta véletlenül. És mielőtt elfutott azt mondta, hogy utál de viszont ez a füzet nem ere utal mivel a majdnem minden számunk le van írva ebbe a füzetbe. Érted már? Ezért akarom megkeresni. Ki akarom deríteni, hogy miért mondta ezt.- magyaráztam neki
- Most már értem. Ha akarod én segítek megkeresni. De amúgy, ha nálad van a telefonja miért nem hívod fel például az anyját, hogy megtaláltad ezt a telefont és elszeretnéd juttatni hozzá és adja meg a címét?!
- Szandi anyja nem tudja hol lakik...
- Honnan tudod a nevét? És honnan tudod, hogy nem tudja?- kerekedett ki Niall szeme
- Onnan, hogy...-itt elmeséltem ezt is és még utána elmélkedtünk egy kicsit de Nial megéhezett -bár ő mikor nem?!- ezért inkább elmentünk kajálni így eltolva ennek a beszélgetésnek a folytatását.

   Még mindig magam előtt láttam Szandi szép arcát miközben rám néz gyönyörű kék szemeivel és bekönnyezik majd elfut. Valami miatt nagyon ki akarom deríteni, hogy miért ilyen ez a lány és biztos, hogy ki is fogom!

Sajnálom... :)

Sziasztok! Bocsi, hogy még nem hoztam új rést de el vagyok havazva és kifáradtam! Most is nemsokáig vagyok gépnél szóval nemtudok összedobni egy részt sajnálom de ramélhetőleg holnap hozok! Már csak a fele kell a fejezetnek mert a másikfelét már megírtam. :) Sajnálom mégegyszer! :) Legyetek jók! :)
Xx. Ly

2. Találkozás vele...

Sziasztok :) Hát nem a leghosszabb lett de igyekszem :) Nagyon köszönöm a több mint 100 oldal megtekintést és 1 feliratkozót! :) Remélem azért még gyarapodunk kicsit. :) De nem is fecsegek tovább jó olvasást! :) Komizzatok és iratkozzatok fel, ha tetszik!
I hope you like it! Xx. Ly


Alexandra szemszöge:


 Reggel arra ébredtem, hogy leesek a kanapéról. Nagyon jó! Ez a nap is jó kezdődik... Mindegy nézzük pozitívan a dolgokat! Felálltam és felmentem az emeletre a fürdőbe. Gyorsan fogat mostam és lezuhanyoztam, majd leindultam vissza a földszintre. A konyhába mentem ahol megreggeliztem majd miután ezt befejeztem újból fogat mostam. Igen, ez így elég értelmetlen volt de, ha nekem korán reggel kell ilyenekben gondolkodni...

~Apropó! Hány óra van?- gondoltam magamban  és az órára pillantottam~ Úr Isten! Mindjárt dél de nekem még korán van!?-nevettem el magam.

  Úgy gondoltam, hogy elmegyek a belvárosba szétnézni és vásárolgatni. Felkaptam a kabátom és a csizmám majd kiindultam a garázsba. Boldogan konstatáltam, hogy esik a hó. Gyorsan elsepertem a havat a feljáró elől és kiálltam a kocsimmal. Első utam persze a plázába vezetett. Boltról boltra jártam mikor eszembe jutott, hogy az egyik londoni barát nőmmel milyen rég találkoztam. Gondoltam felhívom miközben átmegyek egy másik boltba. Mivel nem vette fel így inkább írtam neki egy SMS-t. Miközben írtam még mindig sétáltam és úgy látszott nagyon belemélyedtem az írásba mert nekimentem valakinek. A kezemből kiesett a telefonom és a táskám. Persze a táskám tartalma mind földön landolt.
- Óó... Bassza meg az a...!- káromkodtam miközben legugoltam a táskám mellé és a cuccaim kezdtem el összeszedni.
- Jajj... Nagyon sajnálom!- szólalt meg egy nagyon ismerős hang- Várj segítek!- mondta majd leguggolt mellém.
- Nem kell!- vágtam rá és ránéztem- Ú-úr Istenem!- könnyezett be a szemem- E-ez nem lehet!- makogtam és könnyeimmel küszködtem.

- Ugye te nem vagy egy olyan fan aki most sikítani fog és ugrálni?!- sóhajtott fel. Most úgy nézek ki aki ugrálni akar és sikítani?! Komolyan?!

- Ne- ne- nem! Utállak! Eddig olyan jól megvoltam!- dühöngtem- Hagyj békén!- itt felálltam és a táskám felkapva elrohantam.

  Csak rohantam egyre gyorsabban, hogy minnél előbb elhagyjam az épületet. Kocsimhoz érve kirántottam az ajtót és elindultam haza. Kissé veszélyes volt mivel szemeimet könny fátyol borította így alig láttam valamit de nem érdekelt.

Harry szemszöge:

  Reggel úgy gondoltam beszaladok a plázába a Nando's-ba Niallnek meglepi kajáért mielőtt a stúdióba mennék. Miután kiszolgáltak felismerés nélkül kiindultam az üzletből. Az ajtóból kilépve azonban nekem ütközött valaki.

- Óó... Bassza meg az a...!-káromkodott az ismeretlen miközben leguggolt a földre a cuccaiért.

- Jajj... Nagyon sajnálom! Várj segítek!- guggoltam gyorsan mellé és megfogtam gy füzetet.

- Nem kell!- vágta rá hirtelen és felnézett a földről- Ú-úr Istenem!- ne már ő is rajongó?! És felismert, de akkor miért könnyezik?!- E-ez nem lehet!- könnyezett tovább de láttam, hogy nem akar és próbálja visszafojtani.

- Ugye te nem vagy egy olyan fan aki most sikítani fog és ugrálni?!- sóhajtottam. Őszintén csak azért kérdeztem mert féltem, hogy örömében könnyezik és mindjárt kitörik belőle az őrült fan.

- Ne-nem-nem! Utállak!- dühöngött mire én ezen a kijelentésen nagyon meglepődtem- Eddig olyan jól megvoltam! Hagyj békén!- felállt és táskáját megfogva elrohant.

  Lefagytam.

~Mi az, hogy utál? Hisz nem is ismer! Mármint mint embert! És miért sírt? És miért mondta azt, hogy ,,...Eddig olyan jól megvoltam!". Nem értem.- gondolkodtam magamban.

  Pár perc múlva arra eszméltem fel gondolataimból, hogy valami rezeg. Megráztam a fejem így gondolataimat elhessegetve és szétnéztem mi rezeghet. Tekintetem a padlón lévő telefonon akadt meg. ,,Boldogan" konstatáltam, hogy itt hagyta a telefonját az idegen csaj. Szuper. Mivel még mindig csörgött megnéztem ki az. ,,Milla". Ez a név villogott a kijelzőn. Ujjaim automatikusan felvették a telefont.

- Haló! -szóltam bele.

- Szandi te vagy az?- kérdezte az a Milla vagy ki értetlenül.

- Nem.- adtam a rövid és lényegre törő válaszom.

- Várjunk csak! Miért van önnek olyan hangja mint Harry Stylesnak? És ki maga? És- és... miért van magánál Szandi telója?- bombázott kérdéseivel.

- Nyugodjon meg! Elsőször is azért van olyan hangom mint ,,Harry'-nek mert én vagyok ,,Harry". Másodszor azért mert belém ütközött és elrohant amikor megismert és a telója itt maradt.

- Komolyan?!- kérdezte és sikítani kezdett így inkább bontottam a vonalat és a telefont zsebembe csúsztattam gondolva majd később kiderítem ki a tulajdonos.

 Lementem a kocsimhoz és beszálltam. Ekkor vettem észre, hogy a füzete a kezemben maradt. Gondoltam belenézek hátha megtudok valamit róla. Esetleg a címét vagy valami ilyesmit. De nem, ez nem történt meg. Nem volt ilyesmi beleírva, de ami viszont igen az nagyon meglepett. Az összes számunk dalszövege bele volt írva. Még hogy utál! Ha utálna nem írta volna ezeket le. Most már meg kell tényleg találnom, hogy kiderítsem miért mondta azt, hogy utál. De azt még nem tudom hol kezdjem. 

 Gondolataim megint ,,Szandi" telefon csörgése zavarta meg de mikor megláttam ki hívja megijedtem....

1. Hazaértem

Sziasztok! Meghoztam az első részt. :) Kicsit késő van de nagyjából ilyenkor fogom hozni mindig mivel suli van és nem érek rá. Nem is fecsegek tovább :) Jó olvasást és ne felejtsetek el feliratkozni és komizni! :)
I hope you like it! :) Xx. Ly

*3 hónappal később*

 Életem legszörnyűbb 3 hónapja volt ez. Nagyon nehéz volt kibírni, hogy ne hallgassak zenét de egy idő után elkezdtem hozzászokni a tudathoz bár még mindig fáj, főképp, hogy 1D-t nem hallgathattam. Egy idő után úgy próbáltam elfelejteni őket, hogy egy dobozba elzártam minden 1D-s cuccom és azt mondogattam magamnak, hogy 'utálom' őket. Próbáltam bebeszélni magamnak majd egy hónap után sikerült is. Ja, és hogy miért csak VOLT ez a legszörnyűbb 3 hónapom? Most, hogy betöltöttem a 18-at elköltözök Oxfordból végre. Éh, hogy hova? Egyértelműen Londonba! Imádom Londont mivel nagyi is ott lakik szóval ismerem a várost és persze gyönyörű hely.
  Mivel nagyon kis korom óta gyűjtöm a pénzem plusz anyáék is besegítettek vettem egy házat, meg kaptam egy Range Rover-t.
  Épp az utolsó dobozokat raktuk fel a furgonba ami a zongorám és a többi hangszerem szállítja (meg persze pár apró lét fontosságú cuccot). Még visszamentem szétnézni, hogy ne hagyjak semmit itt mivel nem akarok soha többet idejönni. Benéztem a szobámba és a fürdőmbe de mivel üres volt minden (persze azon kívül hogy az ágyam meg a szekrények ott voltak mivel új bútorokat vettem a lakásba) leindultam a földszintre. A nappaliba belépve a már odakészített bőröndök álltak. 4 bőröndöm volt meg egy laptop táska. Megfogtam 2 bőröndöt és kivittem. Gyorsan bedobtam a csomagtartóba és visszaszaladtam a többi cuccért. Mikor mindent elraktam egy gyors pillantást vetettem a házra majd beültem a kocsiba és elindultam... Elindultam egy új helyre ahol lesz egy teljesen új életem. A múlt mélyen mindig ott marad bennem de kívül ez nem fog látszani.


*érkezés az új házhoz*

Mikor a GPS azt mondta, hogy ,,Forduljon jobbra és megérkezett a célpontra." leparkoltam és egy sóhaj után kiszálltam a kocsimból. Rápillantottam a házamra és jó érzés fogott el. Ez az érzés a megkönnyebbülés volt és az, hogy hazaértem. Végre nem kell félnem, hogy a szüleim bántanak, akár fizikailag, akár mentálisan.
  Beléptem a kapunk majd pár percig még kémleltem a házat mikor dudálást hallottam a kapun kívülről. Megfordultam és láttam, hogy a költöztetők azok a furgonnal.
- Helló!- köszöntem Ty-nak.
- Szia! Hova pakolhatjuk ki a cuccod?- tért egyből a lényegre.
- Hát a zongorát és a többi hangszert a zene szobába kéne. Ha belépsz a házba akkor a nappaliból jobbra kieső folyosó 2. ajtója.
- Rendben, akkor neki is látunk.- majd mire ezt kimondta megfordult és a többiekkel el is kezdték a munkát.
  Úgy gondoltam, hogy amíg ezt a munkát befejezik szétnézek a kertben. Hát, igen. Gyönyörű egyszóval. Ez meg a ház mérete fogott meg nagyon amikor még csak nézelődtem az ingatlanok között. De amikor megláttam ezt a házat egyből tudtam, hogy ez kell nekem.


*fél óra múlva*

- Szandi!- kiabálta valaki a nevem- Na végre megvagy!- pillantott meg Ty.
- Jajj... Bocsi, csak gondoltam kinézek a kertbe míg ti dolgoztok.-mosolyogtam szerényen rá- Esetleg valami baj van?- váltottam aggodalmasra.
- Nem, nem. Ne félj csak bevittük a hangszereket és csak azt szerettem volna kérdezni, hogy a többi dobozt hova tegyük.
- A nappaliba jó lesz. Majd én elpakolom onnan, ha kedvem lesz.- nevettem el a végét.
-Oké. Akkor nem is zavarlak tovább. Ha végeztünk lelépünk.
- Persze szia.
  Mivel már javában sötétedett gondoltam bemegyek mivel Januárban nem épp +30°C-ok vannak. Bent begyújtottam a kandallót majd csináltam egy kakaót és leültem a nappaliba. Mosolyogva konstatáltam, hogy Ty-ék már befejezték a melót és leléptek. Mivel mostanság nem néztem tv-t így rászoktam az olvasásra. Előhúztam az egyik dobozból azt a könyvet amit legutóbb elkezdtem és olvasni kezdtem. Mivel hosszú nap volt a mai egy idő után elaludtam a kanapén. Ekkor még nem is tudtam, hogy mi vár rám az következő két napban...

Prológus:

- How we dance all night to the best song ever.
  We know evry line. Now I can't remember.
  How it goes but I know that I won't forget her
  'Cause we dance all night to the best song ever...- énekeltem a szobámban amíg valaki meg nem zavart szokásosan.
- Alexandra Holm!- üvöltött apám a földszintről - Gyere le most azonnal és hagyd abba ezt a borzasztó kornyikálást!- fejezte be a szokásos szövegét mire megint a sírás határára kerültem.
  Gyorsan megfogtam a dalszöveggyűjteményes füzeteim és elraktam őket. A plüsseim közé rejtettem őket. Tudom lassan 18 éves vagyok és van egy rakat plüssöm, tudom. De nem bírok megválni tőlük oly' szinten szívemhez nőttek. Végignézetem a polcon mejd egy nagy sóhaj után lementem.
- Szia apa! Mondjad, miért kellett lejönnöm.- sóhajtottammivel éreztem, hogy üvölteni fog és persze érzéseim nem csaltak.
- Na ide figyelj kislányom! Ha még egyszer azt hallom, hogy énekelsz vagy akár dudorászol az ÉN házamban ne tudd meg mit teszek veled!- üvöltött rám, én pedig bólintottam egyet annak jeléül, hogy meértettem.- Ja, és még valami! Ha még egyszer hallgatni mered akár a had sat-tel is a One Direciont nagyon megbánod!- itt már nem bírtam ki és könnyeim patakzani kezdtek arcomon.- Most pedig takarodj a szobádba tanulni.
  Megfordultam és egy nagy sóhajjal erőt próbáltam venni magamon. Úgy látszott sikerült mivel elkezdtem rohanni a lépcső felé. Gyorsan felrohantam a szobámba majd magamracsapva az ajtót, dőltem be az ágyba és sírni kezdtem.
~Miért csinálja ezt?! Miért?! - gondolkozdtam magamban - Hogy fogom kibírni?! Bele fogok halni, ha nem hallgathatom őket! Nekem szükségem van arra, hogy halljam Harry és a többiek hangját! Én szeretem őt! Ezt nem teheti velem apa! Ha már nem fogok találkozni vele akkor legalább azt a gönyörű, angyali, rekedtes hangját had halljam... - addig- addig gondolkoztam és sírtam mígnem álomba merültem.


Remélem tetszett :) Ha igen és érdekel a folytatás akkor iratkozzatok fel! :)
Xx. Ly

Szereplők:

Alexandra Holm: (főszereplő)

Születési hely, év: Oxford, 1995. Dec. 24.


Kor: 18


Szem szín: Kék


Haj szín: Szőke.


Magamról: Bevállalós csaj vagyok. Szeretek bulizni, vásárolni és legfőképp zenélni. Zongorán és gitáron játszok. Szeretek énekelni persze senki se hallhatja mert tilos. Persze csak addig míg le nem lépek otthonról.




Harry Styles: (főszereplő)

Születési hely, év: Holmes Chapel, 1994. Feb. 01.


Kor: 19


Szem szín: zöld


Haj szín: barna


Magamról: Azt gondolják rólam, hogy minden lányt csak kihasználok pedig nem! Ez így nem teljesen igaz. Érzem, hogy egyszer majd jön a nagybetűs ,Ő' de addig is élvezni kell az életet.

  

Milla North: (főszereplő)

Születési hely, év: London, 1994. Okt. 05.

Kor: 18

Szem szín: barna

Haj szín: Barna, de mindig van benne más szín.

Magamról: Hát, anyámék szemével nézve egy aranyos okos ,,kislány" vagyok, de más szemével nézve egy olyan csaj vagyok akinek sosem akadály egy kis buli vagy pia esetleg cigi és drog. Minden héten jól jön, ha a haverokkal lelépünk                                                                                       kis időre távol az ősöktől. 

Niall Horan (mellék szereplő)

Louis Tomlinson (mellékszereplő)

Zayn Malik (mellék szereplő)

Liam Payne (mellék szeplő)