24.

  Már többmint két hete edzek és a bőröm gyönyörűen kezdi visszanyerni eredeti kinézetét, sőt. A hasam már szinte kezd kockásodni is! Tom-mal is nagyon jóban lettem, sokat beszélgetünk edzéseken. Megtudtam, hogy van egy barátnője, Leila. Két éve vannak együtt és nagyon szeretik egymást. Mint is ne mondjak, szerencsés lehet az a lány. Tom nagyon rendes srác és humora is van.

 Harry-vel konkrétan az óta nem találkoztam, amióta sietősen távozott szerény otthonomból. Azóta már bejárta fél Amerikát, komolyan mondom. Minden nap felhívjuk egymást, amikor csak tudjuk, hogy beszéljünk. Igazából a múltkori után egyikőnk se tudta, mi is van köztünk, de maradtunk annyiban, hogy egyelőre nem ugrunk fejest egy kapcsolatba. 

 Tegnap felhívtam egykori menedzserem és mára lett megbeszélve egy új portfólió fotózás. Dél körül kell ott lennem az ügynökségnél és már lassan tíz óra van. Gyorsan a szobámba szaladtam és a szekrényem elé állva kutakodni kezdtem valami egyszerű, de nagyszerű feeling-ű ruha összeállítás után. Egy fekete miniszoknyára, fehér, csillogós has pólóra jutott a választásom. E mellé egy magas sarkú bokacsizmát, fekete egyszerű táskát, fekete színű fejkendőt és aranyozott nyakláncot választottam. Kezembe fogtam ezeket és a fürdőbe indultam. Beálltam a zuhanykabinba és jó forró vízzel megmostam magam. Sietősen pattantam ki a kabinból és szárazra töröltem magam. Egy fekete- fehér fehérnemű szettet vettem fel, s majd rá a kiválasztott ruhákat. A tükör elé álltam és egy gyors, de alapos fogmosás után egy halvány sminket kentem fel arcomra. Tényleg halvány volt, s szinte észrevehetetlen, mivel csupán egy világos rózsaszín rúzst tettem fel és szempilla spirált.

 Az egész alakos tükör elé léptem, megigazítottam magamon a ruhákat és késznek konstatáltam magam. Még bekaptam egy rágót és kimentem az előszobába, ahol felvettem egy vastag kabát szerűséget. Telefonomon megnéztem mennyi az idő és teljesen kétségbe estem. Fél órám volt beérni.

 Villámgyorsasággal zártam be a házam ajtaját, s ugortam be a kocsimba. Próbáltam betartani a sebességkorlátot, de túlságosan siettem, így néhol átléptem. Szerencsém volt, hogy nem volt a környéken rendőr. Az ügynökség előtti kis parkolóban leálltam, és nagy léptekkel mentem be az ügynökségbe.

 - Jó napot! Portfólió fotózásra jöttem, a nevem Alexandra Holm. 

 - Magának is! George már nagyon várja önt. A negyedik emeleten jobbra lesz a fotózás. - válaszolt egyből segítőkészen.

 Egyenes háttal, kihúzva magam szépen a lifthez sétáltam és megnyomtam a gombot. Nem telt el pár másodperc a lift már lent is volt. Megvártam még, hogy az emberek kijöjjenek, majd én szálltam helyükre. Megnyomtam a 4-es gombot, s már pillanat múlva meg is érkeztem.

 Ideges fújtam ki a levegőt, amikor az ajtó nyílni kezdett. A kifújt levegőbe megpróbáltam nem csak szén-dioxidot kiadni magamból, hanem minden feszültségemet.

 - Oh, Alexandra! Gyere csak, a fotós csak rád vár!- csillant fel a szeme valakinek, akit szerintem még életemben nem láttam. Furcsán nézhettem rá, mivel rögtön folytatta is- Jaj, de buta vagyok! Tom vagyok, a styliszt. Szóltak, hogy most lesz fotózásod és várjalak meg. Na, gyere kislány, had adjak neked valami csinit. - komolyan mondom, izgatottabb volt a fotózás miatt, mint én. Pedig ő csak ruhát ad nekem és nekem kell elviselnem a kattogó hangot és az erős fényeket.

 Megfogta a csukóm finoman, s maga után húzott egy szobába.

 - Szóval, mivel nem ez az első fotózásod, ezért meg van adva most egy téma. Ha ez a portfóliód sikerül, nem csak a modell ügynökségünk egyik régi- új tágjává válsz, hanem egyből egy címlapra kerülsz. - ecsetelte miközben felkattintotta a villanyt. - A témája pedig a színek. Egy Fantastic Art nevű újság ajánlotta nekünk fel ezt a lehetőséget és szerintünk te lennél a legalkalmasabb. - odament egy akasztós ruhatárolóhoz és átnézte őket. - Ezek lennének a ruhák. Próbáld fel az egyiket és gyere ide, had nézzelek meg, hol kell még igazítani rajta.

 Odalétem és átnéztem a ruhákat, az egy biztos, hogy színesek voltak. Az egyiket leakasztottam és átsétáltam az öltöző részbe. Felkaptam magamra és az egészalakos tükörben megnéztem magam. Passzos és szexi volt, tetszett.

 - Itt is vagyok!- léptem oda Tomhoz.

 - Istenem, igazunk volt! Mintha rád tervezték volna ezt a ruhát! Itt egy pár cipő, kapd ezt fel és mehetsz is a sminkeshez!- lerakott egy pár – úgy szint színes - cipőt elém és a másik ajtóhoz kezdett el terelgetni.

 Szó szerint beestem a sminkeshez.

 - Szia! Biztosan te vagy Alexandra, én Clar vagyok, én fogom csinálni a sminkedet ma. Ehhez a ruhához először nem csinálok nagyon vad sminket, viszont készülj fel, hogy lesz olyan, hogy egy fél órát minimum itt ülsz, míg kimázollak. - kuncogott, miközben a székhez tessékelt. - Ja, meg persze a fodrásznál is fogsz időzni párszor.

 Egy negyed órával később készen voltak velem és már csak a fotózás volt hátra. Belibbentem a stúdióba, ahol már a fotós a kamerát készítette.

 - Hali, te vagy a modell igaz?- nézett fel rám.

 - Igen, én lennék. Alexa Holm. - nyújtottam kezem felé.

 - Lionel Stander. Neki láthatunk a munkának, nagylány?- mosolygott rám.

 - Azért vagyok itt. - kuncogtam fel

 Beálltam a kamera elé és vártam az instrukciókat, amiket pár pillanat után meg is kaptam.

 A ruhák csak úgy váltakoztak rajtam, s a sminkekkel egyre több baj volt. Vagyis nem lett volna, ha nem nyitom ki a szemem, a fixálás előtt, és így a szemfestékek nem folytak volna egybe, 

 A hangulat egyre jobb volt, egyre jobban el tudtam engedni magam, így könnyebb volt koncentrálni. 

 - Végeztünk is, a ruhás képekkel. - rakta le gépét Lionel

 - Miért, milyen képeket akarsz még csinálni?- néztem rá értetlenül, s nagyon reménykedtem abban, hogy nem akt fotókat akar lőni rólam, mert akkor inkább nem modellkedek, de rólam ne jelenjen meg semmi meztelen kép.

 - Ne ijedj meg! Nem kell levetkőznöd, az arcodról lesznek képek. Na, menj a sminkeshez és a fodrászhoz, futás!- sürgetett nevetve. 

 Visszamentem ezredjére is a sminkes szobába is, ahol Clar és Macy - a fodrász - már előkészülve vártak rám.

 Legalább egy órát ültem a Clar előtt, mígnem készen nem lettem, de aztán még váltották egymást a fodrásszal, így már halálomon voltam szinte. Mint kiderült legalább háromszor fogják megmosni a hajam, mivel ezekhez a képekhez be kell fújniuk színezővel...

 Végül is az eredmény nem lett rossz, szóval érdemes volt megszenvedni vele.

Alexa néhány képe

***

 - Nagyon örülök, hogy veled dolgozhattam, nagy jövő állhat még előtted a modell szakmában, ha így folytatod. - hálálkodott Lionel

 - Én is nagyon örülök, hogy egy ilyen profi fotós készíthetett rólam képeket. Élveztem ezt a napot! Remélem, még dolgozunk valaha együtt!

 Még elköszöntünk egymástól és indultam is haza. Már este kilenc óra van. El sem hiszem, hogy több mint kilenc órán át itt voltam. Nem volt kedvem főzőcskézni ma, így elmentem egy étterembe, s útközben csekkoltam a telefonom. Három nem fogadott hívásom volt Harry-től, amit a délután folyamán alkotott. Gondoltam felhívom, hátha nem alszik még. Megérzésem nem csak, a negyedik kicsengésnél fel is vette.

 - Szia! Kerestelek, hol voltál?- támadott le egyből.

 - Portfólió fotózásom volt, nem emlékszel?

 - De, de mostanáig? Nem déltől volt?

 - De, attól volt, és csak most végeztünk. Most ültem be a kocsiba két perce és indultam el kajálni. - meséltem a történteket - De jó lenne, ha itt lennél most. Már nagyon hiányzol... - szinte suttogva mondtam a végét, de ő még így is meghallotta

 - Nekem is, de várj csak! Melyik étterembe óhajtottál menni?

 - Az Ivy-be, miért?

 - Menj a Rhodes Twenty Four-ba, ha nem akarsz egyedül enni. - és kinyomott. 

  Na, ezt nem értem. Ő Amerikában van, mit szervezi az életem onnan? Mindegy. Ledobtam az anyósülésre a telefonom és az első lehetőségnél vissza fordultam, mivel amit kitalált, pont az ellenkező irányban van. 

 Úgy húsz perc múlva a ledumált helynél leparkoltam és elindultam a bejárathoz. Séta közben a bejáratot figyeltem, mivel egy nagyon ismerős személy állt ott, de nem tudtam ki lehet, mivel napszemüveg volt rajta és kapucni...

 Na, ne! Ez meg mit keres itt? Jaj, ez a hülye majom nem is szólt, hogy hazajön! 

 Ja, persze pár másodperc után leesett, hogy Hazza az, hisz ki már venne fel napszemüveget este? 

 - Harry!- gyorsítottam meg a lépteim az utolsó métereknél.

 - Lexi!- felém lépett és szorosan magához húzott. Fejét hajamba fúrta és olyan szorosan tartott, de mégis lágyan, hogy hirtelen még én is azt hittem, porcelánból vagyok, amire ennyire vigyázni kell. - Hiányoztál... - kicsit eltolt magától, de csak annyira, hogy szemeimbe nézzen. Kezei finoman pihentek derekamon, én pedig még mindig nyaka köré font karokkal álltam vele szemben. 

 Közelebb hajolva, szája sarkába egy apró puszit nyomtam. 

 - Nekem is, nagyon.

 Elmosolyodott, majd elengedett én pedig hátrébb léptem tőle. Ujjainkat összekulcsolta és elindultunk befelé. Harry szólt a recepciósnak, hogy asztalfoglalásunk van meg minden... Aha, szóval azért nyomott ki valószínűleg, hogy lefoglaljon egy asztalt.

 Felmentünk a harmadik emeletre, ahova egy pincér kísért fel minket, s megmutatta az asztalunkat. Harry udvariasan kihúzta nekem a széket, majd leült ő is. 

 Elkezdtünk beszélgetni miközben rendeltünk. 

 - Hogy- hogy nem valami... Ehm, hogy is mondjam... 

 - Miért nem normális, emberi ételt rendeltem?- csak bólintott, jelezvén ezzel azt, hogy pont erre gondolt. - Mivel vigyáznom kell az alakomra. Hiába edzenék, ha olyanokat eszek, amik tele vannak kalóriával. - magyaráztam neki el

 - Oh, értem, viszont szerintem te így vagy tökéletes és mindegy hogyan nézel ki, mindig te leszel a leggyönyörűbb ember a földön. 

 - Köszönöm, de azért ez bőven túlzás. Rengeteg, nálam szebb, ember él még ezen a földön!

 - Nem baj, de számomra te vagy a legszebb... Tudod, most lehet, nyálas vagyok, de én tényleg így gondolom, és úgy érzem, el kell mondanom valamit... - sóhajtott - Szeretlek, Alexa... tudom, ezt már rengetegszer mondtam, de csak azért, hogy érezd tényleg így van...

 - Jaj, Harry, ez nagyon aranyos tőled... - Tudom, most azt kéne mondanom, én is szeretem, de 1.) nem egy romantikus filmben vagyunk, 2.) nem vagyok még biztos az érzéseimben annyira, hogy kimondjam.

 A vacsora jól telt, nagyon jól éreztük magunkat. Az elején lévő nyáladzás hamar abbamaradt, inkább átrágtuk azokat a napokat, mikor külön kellett lennünk. 

 Miután úgy gondoltuk ideje lenne menni, fizettünk... Vagyis, jobban mondva Harry fizetett én pedig csak akartam fizetni. 

 - Harry... Nincs kedved nálam aludni ma este?- már több mint fél tizenegy volt, én pedig hulla voltam. 

 - Akarod, hogy nálad aludjak?- kulcsolta össze kezünket.

 - Nem kérdezném, ha nem akarnám... - fordultam vele szembe. 

 Mélyen szemeibe néztem majd megcsókoltam. Nem tudom, mi üthetett belém, de ő sem ellenkezett, szóval nem volt probléma. Elváltak ajkaink egymástól, s ő rásuttogta ajkaimra, hogy akkor induljunk.

 Az én kocsimmal mentünk, az övét pedig otthagytunk a parkolóban. Megbeszéltük, hogy holnap majd elhozom kocsival őt ide és innen majd megy tovább a sajátjával. Útközben nem beszéltünk, a rádió halk hangja volt az egyetlen dolog, ami megtörte a teljes csendet. Ez csend nem nyomasztó volt, mint régen. Nyugodt volt, bár érezhető volt a levegőben, hogy annyi mindent mondanánk még egymásnak, de nem tesszük. 

 Olyan fél óra elteltével már a kaput nyitottam, hogy beálljak a garázsba az én kincsemmel. Miután ezzel is megvoltunk bementünk a házba, s ott is egyenesen a hálóba mentünk. 

 - Adok törülközőt, várj egy picit!- indultam volna el a szekrény felé, ha két kar nem állít meg.

 Derekam köré fonta izmos karjait és nyakamat kezdte el csókolgatni. Minden egyes csók után egy apró bókot suttogott nekem. Állam aljától egyenesen vállamig végigcsókolt, úgy hogy minden egyes négyzet mini méteren legyen egy apró puszi. 

 Halk sóhajjal elégeltem meg tetteit és hirtelen hátra fordultam. Reagálni sem tudott olyan gyorsan tapadtam ajkira. Kezeim vállára helyeztem majd egyre lentebb vezettem őket. A pólója aljánál kicsit feljebb húztam és hasfalán kezdtem kitapogatni izmait. Ő sem tétlenkedett sokáig, hátamnál kezdett a pólóm alá nyúlni, s kezét egyre feljebb vezette, míg végül melltartómat kikapcsolta. 

 A megkönnyebbülés miatt, amit az okozott, hogy végre nem nyomott, s szorított az a szarság, halkan sóhajtottam és pólóját kezdtem egyre jobban feltűrni. 

 - Biztos szeretnéd?- suttogott fülembe.  

 Gyorsan átfutottak a gondolatok a fejemben. Nem, még nem akarom, hogy az megtörténjen, de kényszert érzek arra, hogy kényeztessük még egymást. 

 - Menjünk fürödni. - válaszoltam, mire ő elengedett és eltávolodott tőlem, nem értette a célzásom. Közel léptem hozzá és nyakára nyomtam egy csókot- Mármint együtt.

 Így már leesett neki a dolog. Ölébe felkapott és bevitt a fürdőbe. Kinyitotta a zuhanykabin ajtaját és beállt ruhástól a zuhanyrózsa alá. Fél kézzel beállította a vizet majd visszatért hozzám. Nem engedett el, így ölében tartva engem a falnak nyomta hátam. 

 Ez volt életem legszenvedélyesebb, legfantasztikusabb éjjele. Bár már nagyon fáradt voltam,  MIATTA érdemes volt ébren maradni. Lehet, hogy AZ nem történt meg, de sokkal jobb volt az úgy, ahogy volt.