20. Honnan tudod? Nem it tudod, te mennyire akarom....

Hola! Bocsánat, hogy most hozom, de a laptopom beadta az unalmast szóval most is anyáéról vagyok -hehe szülinaposként ma megkaptam :D. A szavazás lezárul és mivel a legtöbben a 35 + epilógusra szavaztatotok ezért ennyi is lesz. A történet megvan a fejemben szinte végig szóval, ha van időm hozom is a részeket.

 Egyébként megjegyezném, hogy imádlak titeket! Túl vagyunk a 10.000 megtekintésen. Lehet más bloggerek erre azt mondják, hogy nagyon kevés, de nekem ez az első blogom és nagyon örülök ennek. :*

I hope u like it! :) xx. Lil

 ui.: Komizzatok és iratkozzatok fel!! :D

,, - Figyelj, felejtsük el és baromkodjunk mint szoktunk oké?- öklöztem bele a vállába apró nevetéssel."

 Körülbelül egy fél órát, órát bent voltunk a vízbe, de Niall -ki más- megszólalt, hogy éhes. Végül mindannyian átgondoltuk és rájöttünk, hogy rég ettünk és már korog a gyomrunk is. Közös megegyezés után egy palacsintázóba ültünk be. Én egy nutellás és egy túrós palacsintát ettem Millával egyetemben. A fiúknak persze ez a fél fogukra nem volt elég így Louis és Harry fejenként öt palacsintát evett míg Niall nyolc (!!!) darabot kért.

 - Te azt mind meg fogod tudni enni?!- hitetlenkedtem a szőkeség telerakott papírtárcájára nézve.

 - Persze.- dörzsölte össze a kezét és nekikezdett az evésnek

 Nevetve néztem, ahogy már szinte nem is eszik, hanem zabál. Én is lassan nekikezdtem, de én sokkal kulturáltabban. Először a túrós palacsintát, majd a nutellásat ettem. Ahhoz képest, hogy ők többet ettek nálunk, ők lettek hamarabb kész. Még beszéltünk kaja után pár percet az asztalnál utána meg visszaballagtunk a cuccunkhoz. Lefeküdtem a törülközőmre és élveztem, ahogy forró nap égeti bőröm. Nem vagyok az a nagyon lebarnulós típus, de azért nekem is lesz tőle egy kis színem. Persze drága, édes barátnőm a gyönyörű barna bőrrel büszkélkedik. Nem az a nagyon sötét szinte már néger barna színű, hanem az a pont határeset, mivel ha tovább barnulna, magvalószínűséggel már nem lenne olyan szép a színe. Szemeim csukva tartotta és úgy élveztem a napsütést. Halk kuncogás csapta meg a fülem. Kinyitottam a szemem viszont semmit sem láttam, szemeimnek meg kellett szoknia a fényt.  Harry volt az, akit hallottam kuncogni miközben engem nézett.

 - Min röhögsz?- érdeklődtem, viszont választ nem kaptam. Helyet kézfejét óvatosan arcomra helyezte és a szám széléről letörölt valamit. Az addig arcomon pihenő cseppnyi nutella az ujjára ragadt, amit ő élvezettel nyalt le- Hülye.- nevettem fel én is.

 Mellém dőlt a törülközőre ő is és szemét behunyva sütkérezett a napban. Fejem jobb oldalamra fordítottam, s az összes arcvonását végigtanulmányoztam. Szemeit, amit bár most csukva tartotta eszembe jutottak gyönyörű íriszei, amelyike a zöld legszebb árnyalataiban szokott pompázni. Innen ajkaira néztem le, amivel olyan finom puszikat tud adni az ember arcára, s olyan édesen tud csókolni. Tekintetem innen letévedt a mellkasára, ami egyenletesen mozgott fel, s le levegővétel közben. Szemeimmel végigpásztáztam finoman kidolgozott felsőtestén, amin itt- ott volt pár tetoválás. Nem volt az az őrülten kigyúrt ember, de azért látszottak -nem nagyon csak egy kicsit- a kockái, az erős karjai, amivel olyan óvatosan szokott átkarolni és a mellkasa, amin olyan jó pihentetni a fejét az embernek mikor hozzábújik. Tekintetem tovább kalandozott egész testén.

 - Mi van, tetszik, amit látsz?- nyitotta résznyire a szemeit.

 - Mi?- eszmélet fel kalandozásomból

 - Olyan szépen végigmértél, gondoltam megkérdezem, hogy legalább tetszik-e amit látsz.- mosolyodott el kajánul. Megráztam a fejem és visszafordítottam fejem eredeti helyzetébe. Szemeim becsukva gondolkoztam.

 Nem tudtam mire vélni ezeket a gondolatokat, viszont az igazat megvallva nem is érdekelt. Kis idő múlva megfordultam, hogy ne csak a hasam barnuljon, hanem a hátam is. Egy idő után elkezdtem álmosodni majd a fáradság túl erős volt, s elnyomott az álom.

***

- Á!- sikítottam fel mikor hideg vízcseppeket érzek testem némely pontján. Szemeim kipattantak és észrevettem az én drága barátaim, akik a vizes fürdőruhát rám csavarják. Már mindenki abban a ruhában volt, amiben eljött kivéve én.- Nagyon aranyosak vagytok, hogy felkeltettetek és nem hagytatok itt, de nem lehetett volna... Hmm... Hogy is mondjam... Szárazabb megoldást kitalálni?!- förmedtem rájuk. Egyszerre rázták meg a fejük és nevették el magukat. Félelmetesen egyszerre csináltak mindent mind a négyen. Lassan fülültem és a táskámat felkapva elmentem egy öltöző kabinhoz.

 Mikor visszamentem a többiekhez, akik csak rám várakoztak. Niall úgy rám nézett, hogy azt hittem elfelejtettem felvenni a ruhám és meztelenül jöttem ki.

 - Szereted a 5SOS-t?- tátotta a száját

 - Hát, csak a zenéjükért vagyok oda.- mosolyogtam rá- A tagokat nem igazán tudom... Mármint nem tudok valami sokat róluk, mert a tudásom a nevüknél megakadt.

 - Ó, pedig azt hittem végre eltudok, magammal csalogatni egy ismerőst csalni egy koncertre.- szomorodott el

 - És mi akadályoz abban, hogy ,,elcsalogass"?- formáztam kezeimmel a levegőben macskakörmöket. Neki felcsillantak a szemei, amin mind jót nevettünk.

***

 Mikor hazaértünk az órám már nyolc órát mutatott. Még elmentünk egy kicsit szétnézni a városban. Már több mint egy fél éve itt lakok, de még mindig nem láttam teljesen a várost. Volt egy kialakult útvonal ahol mászkáltam. Ez körülbelül egy 15 km körzet volt. Hát, mit ne mondjak gyönyörű város. A fiúk már voltak nem is egyszer itt -koncert-, viszont még nem igazán néztek szét. Állításuk szerint sokszor csak elmennek, egy városba majd adnak egy koncertet, s pápá város, mennek a másikba. Persze amikor már a hatodik szórakozóhely mellett mentünk el mindanyiunknak megjött a kedve a bulizáshoz, így hazajöttünk átöltözni és rendbe rakni magunkat.

 A szekrényem elé állva rájöttem, hogy most jön egy nehéz feladat. Nem, nem a ruhaválasztás lesz az a ,hú de nagy feladat", hanem az, hogy gyorsan kipateroljak mindent a szekrényemből ami a terhességem alatt kellett. Minden másfajta - mármint a normálisak, nem a kismama- ruhát a szekrény végébe hátulra raktam.

 Összesen tíz percembe tellett az egész. A ruhákat két nagy zsákba elraktam és félredobtam. Gyorsan kutattam a szekrénybe a megfelelő ruha összeállításért. Valami dögöset akartam felvenni, hisz' már jó ideje nem bulizhattam és most ki akarom használni. Persze azóta, amióta úgy megjártam a drogokkal nem is gondoltam rá, főkép arra nem, hogy használjam. Még azon gondolkoztam, hogy a piát is mértékelem annyira, hogy ne legyek részeg, viszont akkor mi élvezet lesz a buliban? Gondolataim közt megtaláltam a ruhát, amit fel akarok venni. Gyorsan kerestem hozzá egy cipőt, táskát és pár kiegészítőt. A sminket nem vittem túlzásba, így csak egy vörös rúzst raktam fel számra, s szememre egy vékony tusvonalat húztam majd szempillaspirállal dúsítottam szempilláim. Végül a kíváncsiság vezérelt és fújtam magamra az Our Moment-ből. Ja és, hogy ebben mi a kíváncsiság? Az, hogy Harry vajon észre veszi-e majd.

 Tükröm előtt állva megcsináltam a hajam -vagyis igazából a lustaság győzött felettem és csak kifésültem- majd késznek konstatáltam magam így leindultam.

 Harry lent beszélgetett Millával. Melléjük tipegtem. Milla összeállítása tipikus ő volt. Nem tudok mit mondani még róla. Sugárzott a ruhából, hogy ez ő.

 - Indulhatunk?- vigyorogtam. Mindketten bólintottak és Milla kiindult a házból. Én is mentem volna utána viszont egy erős, de lágy kéz visszarántott.

 - Mindenki téged fog bámulni.- húzódott közel hozzám- Nem akarom, hogy minden jött ment senki téged figyeljen...

 - Harry...- szavam elakadt miközben belélegeztem édes illatát.- Bulizz! Csajozz, vagy mit tudom, én mit csinálj!- kacsintottam rá de ő csak morgott valamit az orra alatt

 - Szokatlan, de mégis ismerős az illatod.- felkuncogtam mire ő csak egy értetlen fejet vágott

 - Hát, tudod... Voltak régen kis directioner pillanataim... Kis... Khmm... Na, mindegy.

 - Our Moment?- nem válaszoltam csak bólintottam. Hatalmas vigyor ült ki arcán, viszont nem akartam tovább bámulni az édes kis arcát így elindultam ki.

 Milla már ott várt minket a kocsi mellett tűkön ülve. Gyorsan bezártam a bejárati ajtót és indulhattunk is. Mivel mind tudtuk, hogy inni fogunk ezért még a kocsi közelébe sem mentünk. A séta mellett döntöttünk, hisz' nincs olyan nagyon messze, hogy taxival kéne utaznunk.

***

 - Hé, cica van gazdád?- jött oda hozzám egy pár évvel idősebb srác. Vagyis annak saccoltam. Nem volt rossz pasi, de nem az esetem.

 - Nincs.- unottan válaszoltam

 - Gyere, akkor igyunk meg valamit.- jött közelebb és hozzám akart érni

 - Azt nem mondtam, hogy lesz is.- kacsintottam és otthagytam.

 Az emberek csak úgy tolongtak mindenhol. A sokféle, tömény parfüm és spray illata keveredett az izzadt vagy épp elázott -néhány ember esetében mindkettő- szag keveredett és néha már kibírhatatlan bűz keletkezett. A tánctérre mentem ahol ritmusra kezdtem el mozogni. Kezemben az italommal, amibe néha- néha belekortyoltam, kémleltem az embereket. Ritka csoda, de most nem fogott meg egyik pasi sem, úgy, hogy játszadozni tudjak vele. Addig nézelődtem, mígnem elfogott a vodkám, így kikecmeregve a pulthoz mentem és kértem egy újat. Egy bárszéken ülve iszogattam újabb italom majd még egy újat... Vagy három különféle vodkát megittam mivel unatkoztam.

 Általában a piától megjön a kedvem ahhoz, hogy bárkivel szórakozzak és ez most sem történ másképp. Megpillantottam egy srácot és elindultam felé. Vagyis inkább próbáltam mivel alig bírtam állni a lábaimon.

Harry szemszöge:

 Eljöttünk szórakozni és en ahelyett, hogy buliznék, mit csinálok? Alexandrát figyelem. Egy pohár italt ittam egész végig pedig már itt vagyunk minimum egy órája. Ilyenkor már félig részeg vagyok, viszont most inkább figyeltem őt. Egy jó ideje egyedül ült egy bárszéken, s ha oda is ment hozzá egy- egy férfi elküldte. Gondoltam odamegyek hozzá, de ő előttem járt egy lépéssel. Leszállt a székről és felém fordult. Még állt pár másodpercet egyhelyben, majd elindult felém cseppet sem biztos lábakon. Elém érve közel hajolt hozzám és fülembe suttogott.

 - Te - húzta végig mutatóujját mellkasomon- és én -bökött magára- ott a tömegben - mutatott a táncoló emberek felé- egy tánc.- kacsintott rám és az emberek közé kezdett húzni.

 Közel lépve hozzám hátat fordított nekem és fenekét erősen hozzám nyomva kezdett mozogni. Normális esetben élveztem volna, de tudva, hogy ezt csak az alkohol hozza ki belőle... Derekát óvatosan megfogva magam felé fordítottam. Meglepődve szemembe nézett, s szerintem egy másod perc sem tellett el, letámadott ajkaimra. Automatikusan visszacsókoltam, viszont valami azt súgta húzódjak el. Így is tettem mire ő csak értetlen képet vágott.

 - Most mi a bajod?- kérdezte

 - Te nem akarod ezt igazából.

 - Honnan tudod? Nem is tudod, te mennyire akarom ezt én igazábó.- alsó ajkaira harapott és vágyakozó tekintettel nézett rám. Már majdnem beadtam a derekam, de nem tehetem. Tudom, hogy ha reggel felkel, és esetleg nem tudok magamon uralkodni és engem talál maga mellett az ágyban akkor a barátságunk is veszélybe kerülhet, viszont én ezt nem engedem! 

 - Tudod mit? Mennyünk haza, jó?

 - Oh... Mégis csak akarsz.- nyalja meg az alsó ajkát- Tudtam én, hogy nem fogsz tudni sokáig ellent állni nekem.- közelebb lépet én pedig csak szemet fogatva elkaptam a csuklóját és kisétáltunk a szórakozóhelyről. A szája egész végig csak járt. Folyton perverz dolgokat mondogatott nekem, amitől kezdtem elveszíteni az önuralmam, de a következményektől jobban féltem- Tényleg... Melyikünkhöz megyünk? Mehetünk hozzám is, de ha neked jobb, akkor mehetünk hozzád is.- csacsogott tovább mikor megállítottam egy taxit. Kinyitottam az ajtót neki ő pedig beszállt, majd átmentem a másik oldalra és beültem én is. Bediktáltam a címet, s már indultunk is- Honnan tudod a címem?!- nézett rám ijedten- Ki vagy te és most mi van?! 

 - Nyugi. Egy helyen lakunk onnan tudom.