2014. április 5., szombat

18. Álmok

 Sziastok nagyon sajnálom, hogy nem hoztam jó ideje részt, de rengeteg dolgom volt és egy új blogba is kezdtem ahol barátnőmmel írjuk ketten a részeket. Ha van kedvetek akkor nézzetek be IDE kattintva és iratkozzatok fel! :) Remélem azért nem harakszotok nagyon amiért ilyen nagy kimaradás volt és megpróbálom minnél gyakrabban hozni a részeket! Kérlek kommenteljetek minél többen, hogy tudjam van-e értelme folytatnom a történetet. :s
I hope u like it!  Xx. Ly
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy sötét szobában vagyok. De, hogy kerülte én ide? Mit keresek én itt? Hangos lépteket hallottam és felkapcsolódott a lámpa. A hirtelen vakító fény miatt hirtelen becsuktam a szemem, s óvatosan nyitottam ki. Pár magas férfi állt előttem. 
 - H-hol vagyok?- hangom remegett és olyan halk volt, hogy csoda, ha meghallották
 - Egy világtól elszigetelt helyen.- kacagott. Alakja egyre ismerősebb volt, viszont nem tudtam honnan.
 - Miért kell itt lennem?- iszonyatosan féltem
 - Mert szórakozni akarunk cica.- kacsintott felém és leguggolt hozzám, mivel én egy sarokban ültem egy poros padlón.
 - H-hogy érted ezt?
 - Enyém leszel most cica és utána kitaláljuk, mi legyen veled.
 - Nem!- ellenkeztem egyből
 - Azt mondtad, hogy nem?!- és elcsattant egy pofon- Még most sem?!- csak ráztam a fejem, de ő megint lekevert egy pofont, viszont ez erősebbre sikeredett- Na?- könnyeim patakokban folytak, de fejem továbbra is csak ráztam- Hát, jó... Srácok!- kiáltott és megjelent mögötte három kigyúrt alak. Most már tudtam kik ők. Ők voltak. akik miatt elvesztettem az én kisbabám. Ők voltak azok a huligánok, akik kiloptak tőlem mindent és fellöktek. Az egyik felrántott a földről, míg a másik elkezdett verni. Mindenem sajgott, de nem tudtam mást tenni csak tűrni. A másikoldali falnak csapott én pedig felkenődve a falra hangos zokogásba törtem ki. Lábaim feladták a szolgálatot és összeestem. Összegörnyedve feküdtem a padlón. Oda jött hozzám az akivel ,,beszéltem" és a zsebéből előhúzott egy pengét- Most már belátod, hogy engedned kellett volna magad?- egész testem belerázkódott a zokogásomba. Leguggolt hozzám és a combomba vágta a pengét. Nevetni kezdett és kirántotta a lábamból, s helyette a gyomromba vágta. Vérem csak úgy folyt belőlem mintha egy folyó lenne. Pár helyre még belém vágta a pengét, de nekem egyre csak sötétült a kép. Szédülni kezdtem és zokogásom is alábbhagyott. Csak feküdtem félig élettelen testemmel és vártam a végét....

                     The End                                                                                        Or Not?                               



 Szemem olyan gyorsasággal pattantak ki mint még soha. Zihálva ültem fel néztem szét. A szobámban vagyok... Ezek szerint csak álmodtam az egészet szerencsére. Felálltam az ágyamból és átmentem Harry szobájába. Édesen szuszogott még az ágyában. Fél teste kilátszott, mivel a takaró lejjebb volt csúszva. Hangtalanul lépkedtem közelebb hozzá és bebújtam mellé az ágyba. Közelebb csúszott hozzám és átölelt. Fejét mellkasomra tette és szuszogott tovább. Karjaiban megnyugvást találtam.
 Kicsit mocorogni kezdett és lassan kinyitotta szemeit. Látszott, hogy elgondolkozik azon, mi is van most.
 - Te meg?- na, szép ehhez kellett öt percig gondolkodnia
 - Nem túl szép álmom volt így gondoltam átjövök hozzád, de ha zavarlak, akkor már megyek is.- tettetett szomorúsággal kezdtem kimászni az ágyból, de ő a csuklómnál fogva visszarántott az ágyba maga mellé.
 - Nem mondtam, hogy zavarsz... Sőt.- karjaiba húzott és fejem a mellkasára helyezte. Mélyen beszívtam kellemes illatát és kezemmel a mellkasán kis köröket kezdtem írni. Komolyan, ha valaki látott volna minket, akkor rávágja, hogy együtt vagyunk, de nem. Lehet, hogy ő szeret, de én nem érzek iránta semmit... Gondolkoztam rajta, hogy talán mégis, hisz' sokszor gondolkozok rajta, de nem. Határozottan érzem, hogy ez nem szerelem.- Olyan jó így...- fejem tetejére nyomott egy puszit, amin én jót mosolyogtam
 - Szerintem is. A karjaidba valahogy mindig biztonságban érzem magam.- kuncogtam fel
 - Tényleg?- éreztem, ahogy mosolyog, de nem néztem rá
 - Igen.- bólintottam
 Még így feküdtünk egy ideig, mígnem be nem jött valaki. És persze ki lett volna az a valaki, ha nem az én kedves barátnőm. Igazából nem zavart meg semmit -vagyis azt  a nyugalmat igen, de mindegy-, hisz' az ágyban heverészésen kívül nem csináltunk semmit.
 - Oh... Bocsi, csak szólni akartam, hogy csináltam ebédet és, ha kértek, akkor gyertek le, mert kifog, hűlni.
 - Egy, nem zavartál meg semmit. Kettő, mennyi az idő? Három, éhen halok!- ezzel felpattantam az ágyból és kirohantam a szobából egyenesen az ebédlőbe. Szépen megvolt, terítve és az asztal közepén ott helyezkedett el az étel. Felnyitottam a tetejét és szembe találtam magam egy egész grillcsirkével. Gyorsan lekaptam a másik edény fedelét, amiben sült krumpli lapult. Gyorsan szedtem mindenből magamnak és zabálni kezdtem. Egy nevetés zökkentett ki gondolataimból, vagyis két nevetés inkább. Harry és Milla ott álltak az ajtóba és rajtam röhögtek.
 - Most mi van?- kérdeztem kicsit sem gusztusosan, mivel félig még tele volt a szám, így miután lenyeltem én is nevetni kezdtem
 - Az van, hogy hülye vagy!- nevetett még jobban kedves barátnőm rajtam
 - Jól van akkor.- mellkasom előtt összefontam a karjaim és sértődöttet játszottam
 - Hát, jó én, hagylak, de akkor nem ehetsz tovább a kajából, amit én csináltam...
 - Ne! Csak a kaját ne! Olyan éhes vagyok!- néztem boci szemekkel mire a háttérben Hazza még nagyobb röhögésbe tört ki
 Még nevettünk egy kicsit, majd miután mindenki lenyugodott ők is leültek és csatlakoztak hozzám az evésben. Ebéd után megtudtam, hogy amikor kimásztunk az ágyból már fél egy volt. Szépen elaludtunk ezek szerint. 
 Felcammogtam az emeletre és leültem a laptopom elé. Muszáj, leszek munkát keresni, ha meg akarok valahogy élni. Unottan görgettem le a honlapon álláshirdetést keresve, de semmi nekem valót nem találtam. Talán, ha felhívnám, a menedzserem hátha kapnák még lehetőséget... Egy próbát megér.
 Pár csöngés után fel is vette.
 - Halló? George Down.- szólalt bele
 - Jó napot! Alexa vagyok. Alexa Holms.
 - Ó, neked is jó napot Alexa. Miben segíthetek?
 - Azon gondolkoztam, hogy még áll-e az, hogy önöknél modellkedjek - kezdtem óvatosan
 - Hát, nagyon jó lenne, de terhes vagy és nekünk nem olyan fotókra kellenél.- hallottam hangján, hogy egy kicsit szomorú emiatt
 - Már nem vagyok terhes. Sajnos elvet...- nyeltem egyet- elvetéltem. Szerintem egy- két heten belül a bőröm is visszahúzódik teljesen.
 - Nagyon sajnálom, ami történt. Nagyon örülnénk annak, ha visszajönnél, mivel újra vannak jelentkezők, de benned megfogott minket valami. Mikor tudnánk találkozni esetleg?
 - Jelenleg LA-be vagyok de, ha azt mondja, hogy holnap jó magának akkor hazautazok. 
 - Őszintén megmondva... Esetleg három hét múlva jó lenne neked? Eléggé betábláztam magam. 
 - Nekem megfelel. Csütörtöki nap megfelel?
 - Persze. De most sietek. Majd akkor három hét múlva. Szia.- elköszönni sem volt lehetőségem olyan gyorsan nyomta ki.
 A laptopom elé ülve bezártam az álláskereső oldalt, hisz' ez már nem lesz szükséges. Átléptem facebook-ra és twitterre, de nem volt semmi érdekes rajta ezért hamar meguntam. Több mint tíz percig csak ültem és néztem ki a fejemből. Nem tudtam mit kezdjek magammal.
 Kis idő után eszembe jutott, hogy lemegyek a kedvenc helyemre. A hangszigetelt kis világomba. Hangtalanul lépkedtem a szoba elé és szorgosan odafigyelte, hogy senki se vegye észre, hogy hova megyek. Főleg Harry ne. Beugrottam a szobába és magamra zártam az ajtót. 

 Míg terhes voltam rengeteget jártam le ide. Mint mindig most is megnyugtatott az ittlét. Gondolkoztam, hogy mit kéne játszanom, de nem jutott eszembe semmi, amihez kedvem lett volna. Csak ráraktam a kezem a billentyűkre és lassan kezdtem el játszani egy különös dallamot. Egy lassú, szép dallamot játszottam. Elő vettem a kottás füzetem és megint írtam egy dalt... Vagyis csak az alapot, de ki tudja? Lehet, írok hozzá valami szöveget... Sosem értettem minek szeretek dalt írni mikor senki sem fogja hallani soha a büdös életben.

3 megjegyzés:

  1. Nagyon- nagyon jó lett *-* siess a kövi részel *-*

    VálaszTörlés
  2. nagyon tetszett hamar a kovetkezot :)

    VálaszTörlés
  3. Sziaa...ùj olvasód vagyok , és eddig nagyon tetszik a blogod ^^ mikor hozod a kövit? :)

    VálaszTörlés