17. Minden a legnagyobb rendben

 Alexandra szemszöge:

 Ezek a szavak... Lefagytam teljesen. Tuti csak a pillanat kívánta szavak, és még ha igaz is biztos nem ÚGY szeret. Minden olyan hirtelen jött. Először elvetélek, pár huligán miatt aztán most ezzel sokkol engem. Úgy látszik tényleg nem bírtam mivel hirtelen elsötétült előttem a kép és legközelebb mikor kinyitottam a szemem már otthon a saját ágyamban találtam magam. Először arra gondoltam, hogy az egész meg sem történt és csak álmodtam, de nem. Halk ajtónyílást hallottam, s arra kaptam tekintetem. Harry lépett be egy bögre teával.

- Felébredtél?- mosolygott rám, s az ágyam szélére ült

- Nem most csak képzelődsz.- hangomból hallatszott a gúny, de nem tudom mert mondta ezt így neki. Látszott, hogy ő sem érti mivel furán kezdett méregetni.

- Látom vicces kedvedben vagy.- csóválta a fejét- Hoztam neked teát.

 Felültem és elvettem tőle. Óvatosan kortyoltam bele a forró italba. Hirtelen eszembe jutott mi történt és szemim könnybe lábadtak. A bögrém az ágy melletti éjjeli szekrényre raktam és ránéztem Harry-re. Egyből leesett neki, hogy mire gondolhatok mivel mellém dőlt és átölelt. 

- Annyira sajnálom.- mondta én pedig keserves zokogásba kezdtem. Hátamat simogatva kezdett nyugtatni kisebb nagyobb sikerrel. Kicsit eltávolodtam tőle és ránéztem arcára. Egy könnycseppet véltem felfedezni szemében. Ajkamba harapva próbáltam visszatartani a további sírást. Valamivel már könnyebb volt. Egy perc alatt átgondoltam, hogy amúgy lehet nem is olyan nagy baj, hogy nem lesz itt egy kisbaba, hisz' csak 18 éves vagyok. Mit kezdtem volna vele? Jó igen ez most nagyon hülyén hangzik, de belegondolva akkor nem lenne egy cseppnyi szabadidőm sem. 

- Végül is...- kezdtem bele- Lehet, hogy ez valami jel volt arra, hogy nem állok készen erre. Lehet így jobb lesz.- könnyeim már nem patakzottak arcomon csak néha egy- egy csepp kigördült. Először furán majd mosolyogva nézett rám Hazz. Imádom a mosolyát főleg akkor, amikor a gödröcskéi is megjelennek. Addig addig figyeltem, míg én is elmosolyodtam.

- Min gondolkodsz?

- Semmin.- kuncogtam fel

 Tekintettünk egymásra vándorolt és én teljesen elvarázsolódtam a szemi miatt. Mindig a zöld szem volt a kedvencem meg minden, de ez vitte minden elképzelésem. Egyre közelebb volt hozzám, de nem bántam. Gondoltam mit akar, de én nem szóval hirtelen megöleltem. Szorosan öleltem magamhoz. Éreztem, hogy meglepődött, de nem bánta.

- Fel kéne kelni.- távolodtam el tőle

- Nem! Te nem kelhetsz fel! Az orvos elmondta, hogy egy- két napig pihenned kell!

- Ajj... Meg fog ölni az unalom...- szomorodtam el

- Nem hagyom, én azt ne félj.- mosolyodott el kajánul és egy puszit nyomott az arcomra. Vagyis inkább a szám sarkába. Felállt én meg felültem- Hozzak neked valami kaját?

- Hm... Nem is tudom. Nem igazán vagyok éhes.- húztam el a számat. Amúgy is úgy nézek ki mint aki megevett egy házat. 

- Alexa... Mikor ettél te utoljára?- méregetett

- Tegnap este.

- De az már rég volt nagyon. Hozok neked valamit.- indult ki a szobából

- Harry!- szóltam utána és ő megfordult- Nem fogok enni! Nem vagyok éhes!

- Egy szendvicset, jó?

- Egy FÉL szendvicset max!

- Rendben.- ezzel kiment a szobából

 Tudtam, hogy nem tudok majd megmaradni egyhelyben pár napig így kihasználva, hogy épp nincs bent a szobába és így nem őriz engem jelenleg, felálltam és szétnéztem a szobában. Nem változott semmit sem reggel óta, úgyhogy ez a szétnézés hülyeség volt. Eszembe jutott, hogy van egy könyvem a szekrénybe, amit még egy pár éve csináltam. A szekrényem aljából túrtam elő, de megérte. Egy türkiz kék borítójú, füzet volt. Bár igazából egy véknyabb könyvnek nézett ki inkább, de csak egy füzet volt. Visszamásztam az ágyra és lábaim betakargatva ültem az ágyon. 

 Ujjaim végighúztam a füzet borítóján, amire az volt írva, hogy,,I Love 1D!" kicsit felkuncogtam, s kinyitottam. Az első pár oldalon mindegyik bandatagról volt egy kis kép és egy kis komment. Jókat nevetgéltem azon, hogy miket írtam bele. Például Lou-hoz azt írtam, hogy ,,Cuki, vicces, bolond, hülye" igaz csak szavakat írtam a képek köré, amiket gondoltam róluk. Harry volt az utolsó és azon nevettem a legjobban. Helyes, imádnivaló, a világ leggyönyörűbb szemű pali, olvadok tőle, mint fagyi egy nyári napon, legszebb mosollyal rendelkező ember a világon stb. A nagy hahotázásom közben észre sem vettem, hogy Harry bejött a szobába. Gyorsan a párnám alá rejtettem az én kis szent füzetem.

- Mit rejtegetsz előlem?- kérdezte gyanakodva és egyre közelebb jött hozzám. Az éjjeliszekrényre lerakta a tálcát, amin a kaja volt és megpróbálta megszerezni a füzetet. Heves ellenkezésbe kezdtem mire ő felém kerekedett és lefogta kezeim.- Na, elmondod, mit rejtegetsz?- heves fejrázásba kezdtem mire ő közelebb hajolt hozzám- Biztos?- szinte arcomon éreztem leheletét, de még mindig fejemet ráztam. Ő csak még közelebb hajolt, s arcunk szinte már majdnem összeért- Még mindig nem?- mentolos lehelete égette ajkaim. Legszívesebben azon nyomban megcsókoltam volna, de nem tettem. Tekintetét enyémbe fúrta és csak úgy szemeztünk egymással. Hirtelen ajkait enyémen éreztem, de nem bántam. Kezeim tarkójára fontam és úgy vontam magamhoz közelebb. Hirtelen észbe kaptam és kezeimmel kicsit eltoltam.

- Mit csinálsz?- vontam kérdőre. Mosolya lefagyott arcáról és meglepődés ült ki rajta inkább

- Hát, izé én...- dadogott majd furcsán nézett rám- Most kérdőre vonsz, de az előbb nem tiltakoztál. Ezt nem értem.

- Hirtelen jött és izé...- na, jó. Az izé szó már szerves részünk lett úgy látom

- Aha.- bólintott majd lemászott rólam. Szép lassan kisétált a szobából, s vissza sem nézett.

 Nagy sóhaj után a párnám alá nyúltam, de nem volt ott a füzetke. Tágra nyílt szemekkel pattantam ki az ágyamból és rohantam át az ő szobájába. 

- Add vissza a füzetem!- rontottam rá

- Mi lesz, ha nem?- nézett rám kaján mosollyal

- Harry kérlek!- könyörögtem

- Tudod mit nem értek...- csinált úgy, mint aki gondolkozik- hogyha ,,olvadsz tőlem, mint fagyi egy nyári napon"- idézte a füzetemből nekem pedig teljesen vörös lett a képem- akkor miért ellenkeztél annyira?

- Tudod mikor írtam ezt a füzetet? Már vagy egy éve!

- Aha...- bólogatott

- Higgy, amit akarsz, de add vissza.- felállt az ágyról és elém lépett. Magas alkata elém tornyosult én pedig felnéztem rá ő pedig le rám.

- Tudod... Ha annyira közömbös vagyok számodra, mint ahogy mondod akkor mért csókoltál vissza ma, a London Eye-ban stb.?- vonta fel egyik szemöldökét

- Miért érdekel téged ez annyira?

- Szandi... Látom, nem emlékszel... Segítek, váj! Amikor bementem ma hozzád a kórházba emlékszel mit mondtam?- tudtam mire gondol 

- Nem...- igen tudtam, de inkább hagytam, hogy továbbmondja

- Értem.- közelebb jött hozzám és derekamnál fogva magához húzott, s majd a fülembe suttogott- Szeretlek.- egy könnycsepp kúszott le arcomon és kibújtam karjai közül

- Persze! Tudom, hogy most ezt csak úgy mondod. Bár nem értem, hogy mit terheled magad ezzel.- értetlen fejet vágott így folytattam- Már megvoltam neked egyszer mit játszadozol velem továbbra?! Miért jó neked ez?!- kiabáltam vele

- Nem verlek át! Higgy, nekem kérlek! Szandi, amikor 7 hónapig nem láttalak végig rajtad gondolkoztam és azért jöttem utánad, hogy megpróbáljam helyrehozni az egészet. Egy balfasz voltam tudom! Ekkora egy seggfejt még világ nem látott, de nem tudom visszaforgatni az időt. Hidd el, ha tehetném, visszatekerném és semmit sem úgy csinálnék, mint akkor tettem. Szeretlek! Én is most jöttem rá de nem tudok mit kezdeni vele! Ilyet életemben nem éreztem még...

- Sajnálom Harry... Én barátságnál többet nem akarok tőled.- hajtottam le a fejem- Sajnálom.- felnevetett- Na jó ezt most nem értem.

- Nem rajtad röhögök csak a helyzeten. Általában bármelyik lányt megkapom de azok csak maximum 1 észokára valók. De te... Téged szeretlek és nem csak futókalandra kellenél, és most nem kapom meg. Vicces helyzet. Inkább ne kaptam volna meg őket és csak téged igen. Hmm...- rázta a fejét hitetlenül- Azért egy ölelést kapok?- nézett azokkal az ellenállhatatlan szemeivel rám mire én csak egy aprót bólintottam- Legalább a barátomnak mondhatlak. Több mint a semmi.

- Örülök, hogy ezt megbeszéltük.- hajtottam a fejem a vállára- De a füzetem kérem vissza!- halkan felkuncogott, s miután elengedett visszaadta a füzetem

- Menj pihenj le!- mosolygott rám és az ajtó fele kezdett terelgetni

- Most meg elküldesz?- húztam fel szemöldökeim- Jó állunk. Egyszer azt mondod, hogy szeretsz most meg elküldesz.- drámáztam. Ijedt fejjel nézett rám

- Nem, nem úgy értem...- hadovált, de én felröhögtem

- I'm a drama queen!- hajoltam meg majd kimentem a szobából

 Még hallottam, hogy felnevet, s elindultam a szobába. Örültem, hogy minden rendben van. Lehet, hogy páran néhány mondatomból azt hiszi, hogy én is szeretem Harry-t de nem. Amiket elmondtam -pl. imádom a szemét, a gödröcskéit stb.- azokat komolyan gondoltam mivel édes dolgok. Szeretem őt, de nem úgy. Nem mondom, hogy rossz pasi és azért nem kell, mivel azzal magamat csapnám be. 

 Az ágyam ülve majszolgattam a szendvicsem miközben olvasgattam a füzetem. Mit is ne mondjak. Amikor ezt írtam csak távolról imádtam őket most meg itt vagyok egy házban Hazza-val. Felkuncogtam ezen a tényen, majd eszembe jutott apa. Ha most ezt tudná, akkor nem lenne szép vége. Főképp, ha az a fülébe jutna, hogy tőle volta terhes akkor szerintem képes lenne megölni minket. 

 Félreraktam a tálcát és miután leoltottam a kislámpám elaludtam.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 Sziasztok!  Először is bocsánat, hogy ne hoztam eddig részt de elvette apa a laptopom, a tabom és a telefonom so nem tudtam sohol sem írni. Másodszor arrra szeretnélek titeket megkérni, hogy mindenki aki olvassa a blogom kommenteljen! Xx. Ly

16. Én itt leszek veled mindig

 Alexandra szemszöge:

 Másnap korán ébredtem. Csodálkoztam, hogy ilyen nagyot aludtam hisz tegnap délután 4 körül feküdtem le aludni. Csupán fél hat volt és csend honolt az egész házban. Felálltam az ágyból, ami kissé nehézkesé vált mostanság a pocakom miatt. Az egész ruhatáram lecseréltem kismama ruhákra -persze nem olyan ízléstelen izékre- így a szekrényemből egy olyat tudtam csak kihalászni mikor kutakodni kezdtem. Kivettem egy tengerkék laza pólót, egy fekete cicanadrágot  és egy fehérnemű szettet. Átvonszoltam magam a fürdőbe és egy gyors zuhany után felöltöztem, s levánszorogtam a konyhába. Kissé szomorkásan konstatáltam, hogy égvilágon semmi nincs a hűtőbe. Nagy sóhaj után rávettem magam, hogy el mennyek a boltba egy kis élelem beszerző körútra. 

 Mivel csak a közeli kis sarki boltot céloztam meg így nem kocsival mentem. Jól esett a meleg korai levegő. Angliával ellentétben Los Angeles midig napos és meleg. Imádom Angliát hisz' ott nőttem fel, de sokszor jobban érzem, itt magam mivel gondolok egyet és kimegyek napozni esetleg a medencébe. Persze ezt csak akkor tehettem, meg amikor még az első 3 hétben voltam mivel utána az egyre növő pocakomtól és mellemtől -amit most inkább mondok lassan tőgynek, mint mellnek- nem állt jól a bikini. Még a ha a mellem nő az nem gáz de amikor a pocakom kezdett szégyelltem magam. 

 Gondolatom az zavartam meg, hogy pár huligán nekem jött és én orra estem majd felém álltak.

- Add ide a pénzed nyanya!- mondta az egyik

- R-rendben.-dadogtam a félelemtől. Mivel orra estem a hasam is beütődött a kemény betonba és erős görcsös fájdalmak érződtek a hasamban- Ah...- kiáltottam és magzatpózba zsugorodtam össze

- Nem hallja?! Ide a zsét!- ordított a másik

- Hívjanak mentőt...- suttogtam alig hallhatóan

- Ha nem hallja, akkor elvesszük mi!- lehajolt és kirántotta a táskám a kezemből. Nem ellenkeztem, mert nem volt erőm. Amint megkaparintották elfutottak ezzel otthagyva engem a betonon. Nem olyan messze egy öreg nénit láttam meg sétálni

- Hölgyem!- kiabáltam, de nem hallotta meg- Elnézést hölgyem!- a nő felém fordult, de nem nézett a föld fele, de még mielőtt visszafordulhatott volna, kiáltottam még egyet- Kérem, itt vagyok a földön!- a nő lenézett és rémült arccal bicegett oda hozzám gyorsan

- Segíthetek?

- Igen, kérem, hívja a mentőket, mert fellöktek és terhes vagyok!- kérleltem még mindig magzatpózban. Kibaszottul fájt. Legszívesebben üvöltöttem volna teli torokból, de nem tettem

- Rendben.- előkapta a telefonját -ami olyan retrophone volt inkább- és tárcsázott majd arrébbláva lediktálta a címet és elmondta a panaszt- Pár perc kedveském és itt lesznek!- mosolygott rám kedvesen

- Köszön... Á... Köszönöm!- próbáltam egy halvány mosolyt ejteni az arcomra, de inkább grimasz volt az mintsem mosoly

 Igaza volt a hölgynek, pár perc múlva már a szirénázó mentőben feküdtem és vittek be a kórházba. Gyorsan haladtunk a városban. Mikor odaértünk egyből betoltak egy kórterembe. A fájdalmak ellen egy erős fájdalomcsillapítót kaptam, amitől egyhamar el is aludtam.

Harry szemszöge: 

 Egy kórház folyosóján vagyok. Nem tudom, hogy kerülhettem ide, de itt vagyok. Nem tudom hova futok, de lábaim céltudatosan visznek egyre gyorsabban előre. Egyenesen egy kórteremhez megyek, s kicsapom az ajtót és az ágyon egy lányt vélek felfedezni. Ismerősnek tűnik így odamegyek hozzá és ijedten konstatálom, hogy Alexa az. Magzatpózba kuporodva fekszik azon a kényelmetlennek tűnő kórházi ágyon. Láthatólag szenved, vagyis arcáról ezt lehet leolvasni. 

- Alexa! Mi a baj?- térdelek mellé és kezét kezdem szorongatni, de ő csak ordít vagy sikít néha egyet- Alexa, mond el, hogy mi a baj? Hogy segítsek neked?- könnyeim elkezdenek potyogni. Hirtelen elhallgat és csak az egyre lassuló lélegzését hallom már. Nem lehet! Gyorsan a csuklójához kapok és megnézem a pulzusát, de semmi. Nem, nem, nem! Nem halhat meg! Nem most! Majd egyszer talán, ha betölti a 112 évét, akkor igen de nem most!- Alexa... Könyörgök.-fejem kezére hajtom és könnyeim kezdik ellepni puha kis kezecskéjét- Szeretlek! Nem hagyhatsz itt...

 Hirtelen kipattant a szemem és gyorsan felültem az ágyban. Nem tudtam, hogy hol vagyok, de aztán rájöttem, hogy Alexa házában vagyok. Nagyon élethű volt az egész és az utolsó előtti mondatomon elgondolkoztam kicsit. Nem tudom miért mondtam, bár... Lehet, hogy igaz. Nem tudom. Sokszor gondolkoztam mostanáig ezen mivel sokat gondoltam rá, de nem jutottam sokra, mert összezavarodtam. Az első pillanattól fogva valami vonz hozzá, de nem tudom mi. Lehet ez az első látásra szerelem? Vagy csak hülyeségeket beszélek. 

 Rossz előérzetem támadt és kiugrottam az ágyból. Lehet, hogy jelentett ez az álom valamit? Gyorsan átfutottam a szobájába, de nem volt ott. Bekopogtam a fürdőbe, de nem jött válasz így benyitottam. Ott sem volt. Gyors léptekkel vágtattam le a lépcsőn és egyenest a konyhába mentem, itt sincs. A hűtőhöz léptem és egy üveg vizet vettem, ki de mikor bezártam egy kis cetlit találtam az ajtóra aggatva.

 Elmentem a boltba mivel nincs a hűtőbe semmi innivalón kívül. Xx. Alexaa.

 Valahogy még mindig nem nyugodtam meg így telefonom előkaptam és tárcsáztam a számát. Kisípolt. Idegesen próbáltam hívni, még de még mindig csak kisípolt. Az álom miatt idegeskedtem így a szobámba visszarohanva a laptopomat bekapcsoltam. Mivel álmomban egy kórházban voltunk ezért a keresőbe beírtam, hogy LA-i kórházak. Egyből kiadta a találatokat és tárcsázgatni kezdtem a kórházakat.

- Halló, Barlow Respiratory kórház.- szólt bele egy női hang a második csörgés után

- Jó napot! Szeretném megtudni, hogy ma nem vittek-e be magukhoz egy Alexandra Holm nevű terhes lányt. 19 éves.- daráltam le gyorsan

- Egy pillanat és megnézem.- hallottam, hogy gépel- Sajnálom nem  de ha behoznak akkor értesítsük önt.

- Rendben köszönöm, visszhall!- ezzel leraktam és tárcsáztam a következőt

 Volt egy pár kórház itt, de a harmadiknál már eredmény is volt. East Los Angeles Doctors kórházban mondták, hogy úgy reggel fél hét, hét között bevittek egy ilyen nevű lányt. Megköszöntem a segítséget és gyorsan rohantam is be hozzá. 

 Nem érdekel, hogy mennyire büntetnek meg így átmentem körülbelül két piroson is és sokszor átléptem a sebességhatárt, de őszintén szólva leszartam. Pillanatnyilag azzal voltam elfoglalva, hogy Alexa-val mi van.

Tíz perc múlva ott is voltam a recepciónál. A nő elmondta merre mennyek majd kért egy autogramot a lányának, de megígértem neki, hogy miután megnéztem Alexa-t visszajövök és adok de most sietek. Gyorsan futottam a kórterme felé. Egy orvos jött épp ki tőle így leszólítottam.

- Elnézést. Alexandra Holm-hoz jöttem. Szeretném megérdeklődni, hogy- hogy van és, hogy miért kellett behozni?- támadtam le

- Az állapota stabil, de a babát nem sikerült megmentenünk. Túl nagy volt az esés és az ütődés, ami a hasát érte a magzat nem bírta így sajnálattal közlöm, hogy elvetélt. Egyébként, ha szabad kérdeznem. Ön lett volna az apa? Csak mert olyan ismerős maga nekem.- basszus felismert

- I-igen én lettem volna...- a zsebemből kikaptam a pénztárcám- Azért vagyok ismerős mivel Harry Styles vagyok a One Direction fiúbandából. Viszont senkinek sem kell megtudnia, hogy én lettem volna az apa és, hogy itt jártam.- nyomtam a kezébe jó pár fontot. Sajnos nem volt nálam csak ez kézpénzben így csak ezt tudtam adni

- Rendben. A pénzt nem fogadom el, de megtartom, a titkot ígérem!

- Nem-nem! Vegye el!- kezébe nyomtam és elindultam a szobába, amiben Alexa is van

 Belépem és a vér is megfagyott bennem. Mindenféle szerkezetre volt rákötve és az ÉKG monoton pityegése az őrületbe tudna kergetni, de ha arra gondolok, hogyha nem pityegne, akkor még jobban megőrülnék. 

 Leültem a kis székre az ágy mellé és megfogtam a kezét. Úgy láttam, hogy aludt eddig, de amikor megfogtam a kezét szempillái megremegtek és lassan kinyitotta, de rögtön vissza is zárta. 

- Hol vagyok?- kérdezte kábultan miközben szemét próbálta kinyitni

- Kórházban...- suttogtam és kezére, amit szorosan fogtam egy puszit nyomtam 

- Úr Isten. És a baba jól van?- aggódott. Lehajtottam a fejem és próbáltam, de nem sikerült kimondanom azt a szót- Harry! Mond, hogy jól van a baba!- szemei könnybe lábadtak

- Bárcsak mondhatnám...- ennyit tudtam kimondani, de ezt is olyan halkan, hogy csoda, ha meghallotta

- Ne...- hangja elcsuklott és keserves zokogás tört ki belőle

- Alexa... Én itt leszek veled mindig! Ezt ne felejtsd el.- öleltem át magamhoz. Bár kissé nehezen hisz ő feküdt én meg csak fölé hajoltam

- Megígéred?- szemei kezdtek duzzadni a sírástól

- Meg. Szeretlek Alexa...- felkapta rám tekintetét és kíváncsi szemekkel vizslatott

15. Sajnálom! El sem tudod hinni, hogy mennyire!

Sziasztok, manók! Mostanság rákattantam az írásra és gyakrabban hozok részt, de úgy látszik, jól teszem, mert már 26 (!!) feliratkozónál tartok és 5.000 oldalmegtekintést is átléptük. Tudom, lehet nem nagydolog, de én mégis örülök, hiszen ez az első blogom és ahhoz képest szerintem ez nem semmi dolog. :) Nem untatlak titeket tovább, jó olvasást, komizzatok és iratkozzatok fel!

I hope u like it! Xx. Ly

  Los Angeles... Hmm... Mindig is szerettem volna ide eljutni, de sosem gondoltam volna, hogy valaha ide is kell költöznöm. A repülőről leszállva fogtunk egy taxit és elmentünk a leendő házunkig.

Nem vettünk óriási házat, hisz minek? Jelenleg ketten élünk majd benne és, ha minden szép és jó 9 hónap múlva már hárman. A képek nagyon szépek voltak, amit neten láttunk, de élőbe még szebb volt. Bementünk és elfoglaltuk a szobánk. 

7 hónap múlva:

 Már a 7. hónapnál járok és a pocakom egyre csak nő. Minden ruhám kicsi rám szóval újakat kellett venni. Persze szóltam a menedzsernek, hogy mi történt. Sajnálattal közölte, hogy akkor egy ideig nem látjuk egymást, de örülne annak, ha majd hívnám, amikor visszamegy a hasam teljesen meg ilyesmi. 

 Harry- vel azóta sem beszéltem. Nem keresett, azóta s én sem kerestem. Nem volt szükségem a veszekedésre. 

 Időnként el kell járnom orvoshoz is, így a múltkor már meg tudta mondani, hogy a születendő gyerekem lány lesz. Nagyon meg örültem és egyből tudtam, hogy mi lesz a neve. Igaz még van két hónap, de egyre inkább elfogadom azt a tényt, hogy terhes vagyok. Soha többé nem leszek már ennyire felelőtlen. Megtanultam egy életre. 

 Leültem az új laptopom elé és a twitteren kezdtem böngészni. Láttam pár One Direction-ös képet, de inkább tovább mentem. Egy kiíráson megakadt a szemem. Los Angeles-ben van Harry. De mit keres itt? Jó, ez hülye kérdés, hisz' mért ne lehetne itt, pont ebbe a városban. Lezártam a laptopom és kimentem a konyhába. Miközben elkezdtem előszedni az ebédhez való cuccokat hallottam, hogy csengetnek. Első gondolatom megint az volt, hogy Milla ismét itthon hagyta a kulcsát, de amikor kinyitottam az ajtót egy nem várt személy állt ott. 

 Tetőtől talpig végigmért, s szemembe nézett. 

- Hát, nem vetetted el...- suttogta

- Neked is szia, és egyébként nem. Ha ennyit akartál csak mondani, akkor mehetsz is, szia!- megfogtam az ajtót és elkezdtem volna bezárni, de ő megfogta

- Nem beszélhetnénk egy kicsit.

- De, gyere be. - visszanyitottam az ajtót, hogy beengedjem- Ülj le a kanapéra. Kérsz valamit inni, enni esetleg mást?

- Nem, köszi.- mosolyodott el- Gyere, ülj ide mellém, kérlek. - furcsálltam ezt a kérést, de megtettem. Leültem, s ö felém fordult és szorosan a karjaiba zárt. Levegőt is elfelejtetten venni, de visszaöleltem.

- Tudod... Azért jöttem ide, mert nagyon hiányoztál. - suttogta fülembe

- Nekem is hiányoztál, de nagyon rosszul estek a kirohanásaid. - engedtem el és hajtottam le fejem

- Sajnálom! El sem tudod hinni, hogy mennyire! 

- Nincs semmi baj. - mosolyogtam rá- Egyébként ezt akartad elmondani, vagy van még más is? 

- Igen, van. Tudod, mint már mondtam a sajtó nem tudhatja meg, hogy lesz, egy gyerekem mivel akkor titeket sem hagyna békén. Ezt nem akarom. Azt akarom, hogyha már úgy alakult, hogy az én gyermekem lesz, akkor mindene legyen meg, de legyen nyugodt élete. Ne legyen minden újságban benne. Mindenben fogom őt támogatni. Ha fiú lesz és focizni fog, akkor én minden meccsén ott leszek, ha lány, akkor minden olyan eseményen ott leszek, ami számít neki. Lehet, nem ott fogok ülni az első sorban mindig, ha bujkálva is, de én mindig itt leszek mellettük. Remélem, megértetted mire célzok. - fejezte be hosszú monológját. Szemimből könnyek kezdtek potyogni. Olyan jó, hogy végre nem taszít el magától és kiáll mellettem. Hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem, de ő sem hezitált sokat, gyorsan karjaiba zárt. 

- Köszönöm!- bújtam még jobban hozzá

- Nincs mit köszönnöd. - nyomott egy puszit a hajamba- Egyébként, tudod már milyen nemű lesz a kis drága .- elmosolyodtam és bólintottam

- Lány.

- Nevében gondolkoztál már?

- Miley-ra gondoltam, ha neked megfelel. - néztem fel rá, ölelő karjaiból

- Tökéletes. - mosolyodott el és elővillantak a gödröcskéi- Esetleg nem maradhatok itt egy ideig nálad? Persze, ha zavarok, akkor kiveszek egy lakosztályt egy közeli hotelban.

- Nem zavarsz, ne félj!- kuncogtam- Addig maradsz ameddig akarsz.

- Itt maradhatok addig, amíg meg nem születik a kislányunk?- amikor kimondta, hogy kislányunk jó érzés töltött el újra

- Addig maradsz, ameddig kedved tartja.

- Jó, akkor behozom a bőröndöm. - nyomott egy gyors puszit a fejemre és felállt. Kiment én meg visszaballagtam a konyhába- Mi jót csinálsz?- ölelt át hátulról és simította meg a pocakom

- Sajtkrém levest és csirkemell salátát. - most komolyan, ha kívülről néztem volna magunk úgy nézhettünk ki, mint egy szerelmes pár

- Hmm... Segíthetek?- ölelgetett tovább

- Ha akarsz. - kuncogtam fel- De akkor engedj el mert így nem tudok főzni.

Harry szemszöge:

 Hogy mi vezérelt arra, hogy Los Angeles-be repüljek csak miatta? Egyszerű. Rájöttem, hogy amíg nem volt mellettem hiányzik és, hogy szeretem... Vagyis szerintem. Őszintén szólva nem emlékszem, hogy voltam-e én már valaha szerelmes mivel fogalmam sincs, hogy milyen lehet... Vagyis csak sejtem. Mindig is vonzott valami hozzá, de nem akartam barátságnál többet, de azon az estén, amikor bulizni voltunk és ő odajött hozzám táncolni rájöttem. Azt hittem ő is, de amikor reggel kiakadt amiatt, hogy mellettem ébredt beláttam, ő nem érez irántam semmit. És most lehet hülyének néztek amiatt, hogy miért akadtam annón 7 hónapja ki azon, hogy terhes tőlem az, akit elvileg szeretek. Ez is egyszerű. Én szeretem, de ő nem engem és ez bántott. Bántott az, hogy egyedül kell felnevelnie és, hogy nem lehetek mellette, hisz' mit szólna hozzá Paul – management- és a rajongók, sőt. A sajtó sem hagyná őket. Akkor ez tűnt a leghelyesebbnek, eltaszítani őt, őket magamtól. Most már belátom, hogy nagy marhaság volt. Ha titokban is, de én ott fogok állni mellettük.

 Mikor ott állt a konyhában háttal nekem késztetést éreztem egyszerűen arra, hogy átöleljem hátulról. Megtettem és ő nem ellenkezett. Félelmem elmúlt és szépen elbeszélgettünk miközben főzőcskéztünk. 

Olyan fél öt közül ajtónyílást hallottam. Épp a kanapén ültem és tv-t néztem mivel Alexa lepihent. Hallottam, hogy az a valaki egyre beljebb jön a házban. Mikor meglátott tágra nyíltak szemei.

- Te meg mi a francot keresel itt?- hitetlenkedett

- Alexához jöttem.

- Minek?! Hogy még jobban az idegeire menny és elvetéljen?- kiabált velem

- Nem! Pont az, hogy megbeszéltem vele a dolgokat. Csak mivel elfáradt a főzésben, lepihent. - mondtam teljes nyugodtsággal a hangjában

- És miért vagy még itt?

- Itt maradok addig, amíg meg nem születik a lányunk. - mosolyogtam. Igaz csak 20 éves vagyok, de olyan jó érzés kimondani. Fura, de jó.

- Aha. De komolyan mondom, ha valami lesz miattad a babával én élve eltemetlek!- fenyegetett meg

- Rendben. 

 Szúrós szemekkel figyelve ment be a szobájába - vagyis gondolom mivel a fürdőt, konyhát és Alexa szobáját már láttam- és magyarázta az ajtót. Hát arra nem gondoltam, hogy Milla is vele jött. Úgy látszik, vele nehezem fogok kijönni de, megpróbálok ezen változtatni. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy Alexa jól legyen.