14. Vetesd el a babát!

Sziasztok! :) Ezt a részt Molnár Enikőnek ajánlanám! Jobbulást még egyszer! :) Stay Strong!! :)) Ehhez a részhez kérhetnék pár komit? Csak mert ahogy látom egyre gyarapodunk, aminek nagyon örülök is! Na jó nem fecsegek, jó olvasást és komizni + feliratkozni!
Ui.: Ezt hallgattam miközbe írtam--> https://www.youtube.com/watch?v=6iB5MLmmgyE (imádom *-*)

I hope u like it! :) Xx. Ly

- Ezt nem hiszem el!- ugrott fel és belerúgott a kanapéba, én csak sírtam tenyerembe rejtett fejjel- Most csak viccelsz ugye?! Mond, hogy ez csak egy buta tréfa! Mond!- kiabált rám

- Nem viccelek...- nyögtem ki erőltetett hangon

- Ezt nem tudhatja meg senki! Ha a sajtó megtudja Paul kinyír engem...- arcán a gondterheltség és idegesség mutatkozott

- Jobb, ha megyek.- sóhajtottam fel és felálltam. Az ajtó felé sétáltam de Harry rám szólt.

- Alexa...- visszafordultam felé és kíváncsian vártam mit akar mondani- Senkinek ne mond el, hogy én vagyok az apja. És... Megkérhetlek arra, hogy ne találkozzunk egy ideig?- nézett rám reménykedve, de nálam itt eltört a mécses

- Rendben! Nem fogsz többet látni!- kiabáltam- Azt hittem, hogy van benned annyi, hogyha titokban is, de segítesz majd felnevelni, de úgy látom pont egy ilyen gerinctelen férget fogtam ki! Apámnak lehet igaza volt amikor elhordott mindennek titeket és eltiltott a zenétektől!- könnyeim patakokban áramlottak- De mit is gondoltam én, hogy majd a híres Harry Styles lesz olyan kedves és segít felnevelni a gyerekét?! Hülye voltam...- hangom egyre inkább csukladozott el- Nagyon hülye... Nem kellett volna magam közelébe engedjelek.- megtöröltem a szemeim és az ajtó irányába fordultam újra- Viszlát Styles.- ezzel kiléptem az ajtón és elsétáltam a kocsimig

 Gondolhattam volna, hogy a hírneve fontosabb lesz a barátjától, a jövőben meg születendő gyermeke anyjától. Mindegy. Elhatároztam valamit! Nem fogom elvetetni a gyereket! Kiköltözök Amerikába... Új életet kezdek, egyedül. 

 Beindítottam a kocsit és elindultam haza. Otthon az első dolgom az volt, hogy felhívjam Millát.

- Szia, beszélnünk kell!- ennyit mondtam és ezután csak a monoton, egyenletes pittyegést hallottam 

 Tíz perc múlva csöngettek az ajtón. Titkon reméltem, hogy Harry az, hogy bocsánatot kérjem de az ajtóban csak az én drága barátnőmmel találkoztam.

- Na, mond! Mi nyomja a szíved?- mosolygott kipirult -gondolom a sietségtől- arccal rám

- Gyere be és elmondok mindent.

 Úgy fél óra alatt kiveséztük az egészet. Szemeim megint nem maradtak szárazak de nem érdekelt. Milla csak átölelt ezzel tudatva, hogy ő itt van velem. Viszont amikor elmondtam, hogy kiköltözök Amerikába meglepődött. 

- Megyek veled!- mondta ellenkezést nem tűrő hangon

- De hogy jössz! 

- Én döntésem ez! Én pedig azt mondtam, hogy megyek! Mikor akarsz indulni?

- Először egy házat kéne találni...- sóhajtottam megadóan

- Akkor hozd le a laptopod, és keresünk! 

- A laptopom lemerült és Oxford-ba hagytam véletlenül a töltőt...

- Akkor megyünk hozzánk!

***

- Szerintem ez jó lenne, nem?- mutatott még egy házat 

- Igen, de mennyibe kerül?- rámutatott az árra és mivel teljesen jó árban volt ezért a telefonomért nyúltam egyből

- Jó napot kívánok! Az eladó házzal kapcsolatban szeretnék érdeklődni!

- Jó napot magának is! A Los Angeles-i lakásra gondol?

- Igen. Azt szeretném megtudni, hogy ha megvennénk most, mikor költözhetnénk be leghamarabb?

- Hát, ha még ma jön az utalás akkor holnap átvehetik a házat.

- Ez nagyszerű! Akkor utaljuk a pénzt és szólunk, hogy mikor vennénk át! További szép napot!

- Rendben, magának is!

 Ez könnyen ment! Bár a ház választás nem annyira mivel ez volt a 37. ház amit néztünk, de mindegy. Gyorsan átutaltam a pénzt és áttértünk a repjegyek megvételére. Holnap reggel 7 órakkor indul a gépünk. Még megöleltük egymást Millával, majd én le is léptem. 

 Otthon előkaptam 2 nagy bőröndöt és elkezdtem a ruháim összepakolni. Persze nem tudom mindet elvinni, hisz korlátozva van. A lefontosabb ruháim elraktam, majd a sminkes cuccaim, neszesszerem és legvégül a legértékesebb tárgyaim, mint például a gitárom. Levettem az állványáról és beraktam a tokba. Az egyetlen dolog amit nehezen hagyok itthon az a zongorám. Igaz veszek újat majd de ennek a zongorának eszmei értéke van. Összekapkodtam a létező összes kottám, kottás füzetem és visszamentem a szobámba. 

 Gondolkoztam, hogy mit kéne csinálni, de amikor ránéztem az órára rá kellett jöjjek, hogy legfőképp aludnom kéne. Elmentem lezuhanyozni, amit kivételesen nem húztam sokáig, majd egy gyors fogmosás után befeküdtem az ágyamba. Az éjeliszekrényemről elővettem az Rejtélyes utazás című könyvet és olvasni kezdtem. Már nincs sok belőle összesen 135 oldal, de holnap jól jön a repülőn is szóval nem olvastam ki teljesen. 

***

 Korán keltem, hogy fel tudjak még öltözni meg elkészülni.  Ezt választottam ki:

Alexa ruhája

 Elraktam a kézipogyászomba a könyvet, amit este nem fejeztem be, és annak a folytatását is. Gyorsan összedobtam egy szendvicset és miközben kivittem a kocsi csomagtartójába bőröndöket addig megettem. Felmentem az emeletre és a telefonom és pénztárcám is elraktam a táskámba, majd felkaptam a gitárom és beültem a kocsiba. Kivettem a telefonom és megcsörgettem Millát, hogy indulok érte. 

- Szia!- mosolyogtam rá mikor beült mellém

- Hali! Hogy vagy?- kérdezte vidáman

- Jól.- épp, hogy válaszoltam megcsörrent a telefonom. Harry neve volt a képernyőn. Sóhajtottam és felvettem.- Szia, mond.

- Vetesd el a babát!- mondta köszönés nélkül

- Dehogy vetetem! Az egy dolog, hogy te le akarod tagadni őt, megértem. De nem mondhatod meg, hogy mit csináljak!- kiabáltam felháborodottan

- Kérlek, Alexa...- mondta elhaló hangon

- Harry nem fogom megölni a jövőbeli gyerekem! Lehet, hogy nem fogja ismerni az apját és úgy kell felnőnie de nem fogom elvetetni!- kiabáltam és lecsaptam a telefont. Sírva a kormányra döntöttem a fejem.

- Alexa... Nyugodj meg, nem tesz jót a babának, hogy idegeskedsz.- simogatta a hátam

- Rendben. Indulhatunk?- töröltem meg szemem és ránéztem, ő csak bólintott

 Csendben utaztunk a reptérig. Majd ott kiszálltunk és bőröndökkel a kezünkben -az én esetemben még egy gitár is volt a hátamon- mentünk becsekkolni.

13. Basszus mivan terhes vagy, vagy mi?

 Hányingerem van... Erre a gondolatra ébredtem kora reggel. Még csak hajnali 5 óra volt. Három napja nem beszéltünk Harry-vel. Az én hibám az egész! Nem kellett volna újra drogokhoz nyúlnom. 

Gyorsan pattantam fel az ágyból és rohantam a fürdőmig ahol kiadtam minden bennem levő táplálékot. Megmostam a fogam és lementem a földszintre. Mivel az álom már kiment a szememből ezért a takaróm társaságában a kanapéra feküdtem és bekapcsoltam a tv-t. 

Van itthon gumicukor?! Nekem kell gumicukor!! Gyorsan pattantam fel és a konyhában előkaptam egy csomag kólás haribo gumicukrot. Sós... Valami sós kell... Ropi! A szekrényben van ropi. Gondolkoztam tovább, hogy mit kéne enni. Előkaptam egy kiscsomaggal és elkezdtem eszegetni. Basszus! Fürdőszoba! Megint kijött belőlem minden. Visszamentem a kanapéhoz és inkább nem erőltettem tovább a gyomrom. Épp a Family Guy ment benne ami az egyik kedvenc sorozat szerűségem. Addig-addig lustálkodtam mígnem elaludtam.

***

  Kopogtatásra ébredtem délután fele. Feltápászokdtam az ágyból és mentem ajtótnyitni. 

- Hali.- Milla vigyorgó képével találtam szembe magam

- Gyere be... 

- De lelkes itt valaki.

- Végighánytam a reggelt mit vársz tőlem?!

- Biztos csak gyomorrontás.- legyintett és beljebb ment a lakásban

- Remélem is. De együnk! Éhen halok! Hmm... Megkívántam a nutellát és a jam-es kenyeret..

 Bementem a konyhába és kentem egy nutellás és egy lekváros kenyeret. Gyorsan bezabáltam és elmostam a tányért. 

- Te nem innál egy kis limonádét?- kérdeztem Millát

- Tudod, hogy az mindig jöhet!- nevetett fel

- Oké! 

 Elővettem egy nagy kancsót és öntöttem bele jó sok citromlevet - körülbelül a fele és a háromnegyede kancsóba csak azt öntöttem-,majd két kiskanál cukor és a maradék helyre víz. Dobtam bele 5 darab jegyet és jól összekutyultam. Öntöttem egy- egy pohárba belőle és odaadtam az egyiket Millának. 

 Belekortyolt és kiköpte a padlóra.

- Te normális vagy? Mennyi citromot tettél te ebbe?!- förmedt rám

- Sokat de most ezt kívántam meg! 

- Basszus mivan terhes vagy, vagy mi?! Azok szoktak kívánósak lenni...

- Dehogy vagyok!- nevettem fel- Hozok valami rongyot feltörölni.- kimentem a szobából és a fürdőbe mentem.

 Hirtelen elkapott a rosszullét és még szerencse, hogy ott volt a közelben a wc. Hirtelen kijött minden bennem maradt tápanyag. A mosdókagylónak támaszkodtam félkézzel, s a másikkal az arcom mostam meg kicsit. 

- Jól vagy?- felkaptam a fejem és atükörből láttam, hogy Milla van mögöttem

- Persze.- vágtam rá- Vagyis nem tudom..

- Lehet, hogy tényleg terhes vagy..?- nézett óvatosan rám

- Nem! Vagyis... Nem tudom..

- Felhívom anyát! 

 Miközben Milla telefonált én a hátam a hideg csempének támasztottam és lecsúsztan a földre. Nem lehetek terhes! Egyáltalán védekeztünk azon a bizonyis estén? Miért pont velem történnek ezek? Miért nem lehet egy átlagos, nyugodt életem?! Miért... Sok a miért és kevés a válasz. Gondolataimból Milla ébresztett ki. Észre sem vettem, de arcomon könnycseppek folytak le. Felálltam és megmostam az arcom.

- Anya azt mondta menjünk be most a kórházba hozzá.

- Rendben.- sóhajtottam fel és elindultam le

- Alexa...- megfordultam- Ne félj! Látom rajtad, hogy félsz!- igaza volt. Rettegtem attól, hogy terhes vagyok hisz még fiatal vagyok ehez.- Egyet jegyezz meg! Bármi történik, akár terhes vagy, akár nem, rám számítahatsz!- kicsordult egy könnycsepp szemből és szorosan magamhoz öleltem

- Induljunk!- húzódtam pár perc múlva tőle el

 Beszáltunk a kocsimba -mert ugye Millának nincs ezért logikusan az enyémmel mentünk- és elindultunk a közeli közkórházba. Tíz perc múlva ott is voltunk. Felmentünk a 2. emeletre ahol Milla anyja dolgozik. Leültünk a váróterembe és rossz volt szétnézni magamkörül. Nem sokan voltak. Összesen 3 nő ült mellettünk, mindhárman terhesek voltak. Én nem akarok terhes lenni.. 

 Mikor szólították a nevem bementem a kórterembe.

- Jó napot! Szia Tasha!- köszöntem az aszisztenseknek és Milla anyjának.

- Szervusz drágám! Rég láttalak!- mosolygott kedvesen rám- Ugorj fel az ágyra és kezdhetük is a vizsgálást!

 Felmásztam az ágyra és felhúztam a pólóm. Valami hideg trutyit kent a hasamra és elkezdte a vizsgálatot. Mosolyogva nézte a monitort majd a vége felé egyre nagyobb vigyor ült arcán. Arra gondoltam, hogy akkor minden rendben és nem vagyok terhes ami magnyugtatott. 

- Gratulálok drágám!- vigyorgott rám, de a megkönnyebbült mosoly az én arcomról lefagyott

- Akkor ez azt jelenti, hogy ter.. ter..terhes  vagyok?- néztem rá kétségbeesetten

- Igen! De úgy látom te nem nagyon örülsz neki.- vizslatott szomorú szemekkel- Hidd el nekem, biztos vagyok benne, hogy te és a barátod nagyon jó szülők lesztek!- bíztatott

- Nincs barátom..- suttogtam lehajtott fejjel

- Akkor..?

- Felelőtlen voltam! Egy felelőtlen hülye voltam... Nem gondolkodtam és most itt vagyok terhesen...- kegyetlen zokogás tört ki belőlem

- Ne félj kincsem itt vagyunk neked mi!- ölelt magához- Sshh... Ne sírj!- simogatta kör köros mozdulatokkal a hátam nyugtatás képpen- Tudod mit! Amíg meg nem születik ez a drágaság hozzánk költözöl, rendben?

- Nem akarok zavarni...

- Ha zavarnál akkor nem ajánlottam volna!

- Köszönöm..- suttogtam

*** 

Otthon a nappaliban ültem a kanapén miközben csend honot a szobán. Egyedül a kandalóban égő fa pattogását lehetett hallani. A gondolatok csak úgy cikáztak fejemben. Egyszer arra gondoltam, hogy Harry-nek joga van tudni arról, hogy 9 hónap múlva lesz egy gyereke, aztán arra, hogy nem akarom elmondani neki. Körülbelül 15 perce ülhettem a kanapén csak ezekkel a gondolatokkal a fejemben amikor hirtelen eluralkodott rajtam az a gondolat, hogy elmodom. Előkaptam a telefonom és beírtam a számot és felhívtam.

- Halló?- szólt bele rekedtes hangon

- Szia. Beszélnünk kell.

- Alexa te vagy az?- hangjából ítélve most keltettem fel bár még csak 7 óra volt.

- Igen. De sürgösen beszélnünk kell.

- Mondjad nyugodtan.

- Személyesen kéne...

- Jössz te, vagy mennyek én? 

- Hangodból ítélve nem vagy valami aktív szóval megyek én. Merre laksz?

- Két utcával lejjebb a 247-es házban. 

- Oké 10 perc és ott vagyok! Szia!

 Gyorsan bepattantam a Range Roverembe és amilyen gyorsan csak tudtam, a sebességhatárok miatt menni, mentem. Amint kiszálltam a kocsiból ránéztem a házra és elállt a szavam. Egyszeű ház volt de mégis csodaszép. Ujjaim tördelni kezdtem idegességemben de már ben volt visszaút. Kezem önálló életre kelve megnyomta a csengőt majd egy rezgő hang jelezte, hogy bemehetek. Az ajtóhoz sétáltam és még mielőtt kopoghattam volna kinyílt az ajtó. Meglátva őt elkapott a sírás, hisz ő az apja a leendő gyermekemnek akit épp a pocakomban hordozok.

- Beszélnünk kell.- lehajtottam a fejem

- Gyere bejjebb!- invitált be házába- Gyere, ülj le a kanapéra. Kérsz valamit inni vagy esetleg valami mást?

- Harry... Beszélni jöttem veled nem másért.-hangom egyre jobban csukladozott el

- Mondad, mi nyomja a pici szíved.- nevettett fel édesen

- Terhes vagyok.- nyögetem ki és könnyeim utat törtek magunknak. Harry abbahagyta a nevetést és megfagyott a levegő köztünk...

12. Bevállalós páros? De mennyire bevállalós? Part 2/2

Na halika. :) Most hamar hoztam az új részt de valaki -khmm.. Katica- nem hagyott azzal, hogy írjam meg minnél hamarabb. Nem lett valami hosszú igaz de azért remélem, hogy tetszeni fog nektek ez a rész is. :) Jó olvasást és ne felejtsetek feliratkozni és kommentelni! :) 

I hope u like it!  Xx. Ly 

 Harry furán nézett ránk és ez engem zavart. Gyorsan ki kellett találnom valamit, hogy ne tudja meg mire készülünk.

- Öhm... Tudod Milla otthon hagyta a...- leblokkoltam mert nem jutott semmi eszembe

- Otthon hagytam a pénztárcámat.- szólalt meg mellettem Milla kisegítve engem

- Értem.- még mindig furán nézett de úgy tűnt ránk hagyta a dolgokat

- Akkor induljunk is!- kimentünk az ajtón és el is indultunk

 Útközben beszélgettünk persze meg sokat nevettünk is. Harry nagyon jó társaság volt, így nem bántam, hogy velünk tartott.

 Gyorsan ott voltunk azon a bizonyos helyen. Milla mondta, hogy várjuk meg kint őt gyors lesz. Mi csak bólintottunk és kint maradtunk. Pár perc múlva már drága barát nőmmel együtt sétáltunk a szórakozóhely irányába. 

 Mikor odaértünk egyből a pulthoz vettük az irányt és rendeltünk 1-1 vodkát magunknak. Miután ittunk pár pohárral ilyen olyan italokat Millával félrevonultunk a mosdóba.

- Na mit hoztál?- kíváncsiskodtam egyből mihelyst beértünk a mosdóba

- Hát van itt marihuána és cannabis. Azt mondta, hogy most csak ilyenek vannak mert elfogyott a többi.

- Nem baj most jó lesz ez.

 Gyorsan elpusztítottunk 1-1 marihuánát és kimentünk a mosdóból. Nagyon jó volt a hangulat. Mindenki táncolt kivéve egy srácot aki a pultnál iszogatott. Odafutottam hozzá és csuklóját megfogva magammal húztam táncolni. Szorosan közellétem hozzá és úgy kezdtem magam rázni. Egy idő után nem bírtam tovább magammal. Megcsókoltam. Minden vágyam belevittem abba a csókba. A srác meglepődött de visszacsókolt. Mikor elváltak ajkaink a nyakát kezdtem el apró nedves csókokkal ellepni majd ahol a legérzékenyebb pontja volt elkezdtem szívni. Halk nyögés szakad ki száján amire én még jobban begerjedtem. Mint egy éhes vadmacska úgy csaptam le újból ajkaira. Vad csókcsatába kezdtünk majd hirtelen hátrahúztam a fejem és füléhez hajoltam.

- Akarlak...- suttogtam bele fülébe és bár a zene bömbölt mellettünk ő mégis hallotta

- De ne itt...- suttogta ő is fülembe

- Mennyünk valahova akkor.

- Rendben.- megfogta csuklóm és kivezetett az épületből. 

 Egy közeli hotel szerűségig húzott magával ahol kivette 1 éjszakára a legdrágább szobát. Amint megkaptuk a kulcsokat a lifthez siettünk és a legfelső szintig mentünk. Nem bírtam tovább a liftben nekiestem ajkainak. Amikor kinyílt a lift ajtó felkapott az ölébe én pedig lábaim dereka köré fonva csókoltam tovább. Elindult a ,,szobánk" felé és miután félkézzel kinyitotta az ajtót kis szerencsétlenkedés után bementünk. Egyből az ágyhoz mentünk de mivel rosszul lettem ezért pillanatot kérve kirohantam a mosdóba. Kiadtam magamból mindent amit kellett majd kiöblítettem a szám. Éreztem, hogyha most elhasználnám azt a kis drogot még ami maradt élvezetesebbé tenném az éjszakánk. Előkaptam a zsebemből és pár perc múlva megint jól éreztem magam. Kiléptem a fürdőből és rávetettem magam a fiúra. Az ezután történ dolgok teljesen kiestek.

 ~ Fáj a fejem...- ez volt az első gondolatom mikor reggel felébredtem.

Óvatosan nyitottam ki szemeim és körbenéztem. Nem tudtam hol vagyok. Egy hotel szoba szerűség volt de nem tudtam mit keresek itt. Gondolataimból akkor eszméltem fel mikor megmozdult az ágyban valaki. Ijedten húztam lejjebb a takarót és amit láttam még jobban megijesztett. Teljesen meztelen voltam. Nem ez volt az első ilyen alkalom, hogy egy idegen mellett ébredek csak már elég régóta nem volt ilyenre precedens.

A mozgolódás irányába fordultam de az illetőnek csak a hátát láttam. Nagyon ismerős de nem tudtam ki az. 

Jobbnak láttam, ha lelépek így megpróbáltam óvatosan kimászni az ágyból de ahogy felültem úgy dőltem is vissza. A fejem hasogatott. A ,,valaki" mellettem felém fordult és kinyitotta a szemeit. Lefagytam amikor megláttam ki is ő...

- Te...- nem tudtam többet kimondani. Láttam, hogy amikor teljesen kinyitja a szemét egyből leblokkolt és tágra nyíltak a szemei.

- Te...- na legalább nem csak én nem tudok beszélni

- Akkor mi most...

- Azt hiszem...

- Értem...- lefagytam teljesen- Akkor én most megyek és.. Öhm... És felöltözök...-  fel akartam kelni de ő visszahúzott

- Ne menj még el...- suttogta a fülembe

- De ez nem volt helyes így... Csak a drogo...- kezeimmel gyorsan betapasztottam a szám. Még jobban kitágultak gyönyörű szemi

- Te.. Te drogozol?

- Nem, vagyis igen de csak, ha bulizunk és...- hangom elhalkult- Megkérhetlek, hogy ezt senkinek ne mond el?- néztem rá reménykedve

- Egy feltétellel...

- Bármit megteszek csak ne mond el senkinek...- könnyek gyülekeztek szemeimbe. Nem akartam, hogy mindenki egy drogos senkinek tudjon be. Magához húzott és fülembe suttogott.

- Ne csinálj ilyet többet...- elhúzódtam tőle és értetlenül néztem rá. Nem értettem miért izgatja őt annyira, hogy mi van velem.

- Rendben...- suttogtam. Még én sem tudtam miért ígértem meg neki de már mindegy.

- Köszönöm.- újból magához húzott és szorosan megölelt. Megérezte, hogy erre van szükségem.

- Most már tényleg megyek...

- Hazakísérlek!

- Nem! Nem kell...- a végét szinte elhalt hangon mondtam és fejem lehajtottam. Most esett le leginkább, hogy mit is tettünk.

- De nem akarlak egyedül elengedni.

- Harry... Ugye tudod, hogy amit este tettünk nem volt helyes?- emeltem fel fejem óvatosan és ránéztem

- Lehet... De én nagyon élveztem.- mosolyodott el kajánul- Vagy... Talán neked nem volt jó? 

- Azt nem mondtam! Csak mi barátok vagyunk és semmi más.

- Értem.

 Elmentem felöltözni a tegnapi ruhámba és miután elköszöntem Harry-től elindultam haza. Gyalog mentem, hogy kitudjam szellőztetni kicsit a fejem. Sok minden kavargott a fejemben. Nem tudtam elhinni, hogy miért pont ő... Kérdéseim megválaszolatlanul maradtak így próbáltam kiverni ezeket a dolgokat a fejemből ami nem igazán ment...

11. Bevállaós páros? De mennyire bevállalós? Part 1/2

Hát hali skacok! :D Gondoltam hozok nektek egy új rész mert már elég rég nem volt. Szívesen hozam volna hamarabb de új blog van a láthatáron -amit barátnőmmel csinálok- és ahhoz irkáljuk a részeket előre. Ez a fejezet 2 részből fog állni mivel kicsit hosszú lenne egyben. Na de nem is fecsegek tovább jó olvasást! Iratkozzatok fel és komizzatok.

I hope u like it! Xx. Ly 

 Nem tudtam még magam sem, hogy mi ütött belém hisz még sohasem volt rá alkalom arra, hogy én ilyen szinten megnyíljak valaki előtt. Nagyot sóhajtva leültem a zongora elé és elkezdtem játszani majd elkezdtem a szöveget de megijedtem. Az álmom miatt végig apa volt lelki szemeim előtt így körülbelül 4 sor éneklés után könnyek gyülekeztek szemeimben és még a hangokat is félreütöttem. Harry-nek is feltűnt, hogy hirtelen sokat hibázok mivel odajött hozzám és leült mellém a székre. Remegő kezeim leemelte a zongoráról és ölembe rakta. Egyik kezem ujjait összekulcsolta saját keze ujjaival. Megnyugtatott az a tudat, hogy ő itt van velem.

- Még, hogy nincs jó hangod... Na mindegy. Gyere reggelizzünk inkább mert látom nem megy ez most neked.- mosolygott rám engem meg melegség járt át

- Rendben.- letöröltem apró könnycseppjeim az arcomról és felálltam. Észre sem vettem, hogy úgy mentünk le, hogy ujjaink még mindig össze volt fonódva.

 Megreggeliztünk majd mivel neki stúdióznia kellett ezért elment én pedig program nélkül maradtam. Leültem a kanapéra és gondolkoztam, hogy mit kéne csinálni. Hirtelen bevillant az az ötletem, hogy felhívom Millát. Gyorsan odakaptam a zsebemhez de rájöttem, hogy összetörtem a telefonom azon a bizonyos estén. Mivel telefon nélkül kicsit nehezen tudnék meglenni így felöltöztem és elindultam egy telefon boltba.
 Nem lacafacáztam az eladóval céltudatosan közöltem vele, hogy egy iPhone 5c-t szeretnék fehér zöld színbe -hisz az a kedvenc színem- és már mentem is ki az üzletből fizetés után. A kocsiban gyorsan beleraktam a régi kártyám és mivel okos voltam ezért minden szám a kártyán volt.
 Nem haza indultam innen, hanem Millához. Jól emlékeztem, hogy merre lakik hisz sokat voltam annón náluk. A ház előtt leparkoltam és beindultam. A kapuban meg sem álltam, hanem egyből átvágva az előkerten az ajtóhoz mentem. Mindig így volt ez nálunk. Bármikor csak úgy bemehettünk egymáshoz nem zavartatva magunkat.
- Helló.- köszönt ajtónyitás közben- Gyere beljebb.
- Oké.- gyorsan belépkedtem a házba. Hát igen, sok minden nem változott. Ugyanazok a bútorok, családi képek, színek stb. Minden ugyan olyan otthonos volt mint régen.
- Mi szél fújt téged ma erre?- ültünk le a bézs színű kanapéra
- Unatkoztam és fel akartalak hívni de a múltkor földhözvágtam a telefonom, így elmentem venni újat de gondoltam akkor nem hívlak már hanem eljövök. Remélem nem baj.
- Dehogy is baj! Örülök, hogy jöttél!- nevette el magát- Tudod mit?
- Nem, de szerintem mindjárt megtudom.- kuncogtam fel
- Mennyünk vásárolni most majd este egy buliba is elmehetnénk. Tudod úgy mint régen.- közölte velem tervét mire eszembe jutottak a régi szép emlékek
- Úgy mint régen?- nevettem el magam- Visszatérjen a mindent bevállalós páros?- húzogattam fel- le szemöldököm. Ő csak felnevetett és bólintott egyet
- Persze. Akkor felhívom Adam-et gyorsan és indulhatunk is vásárolni.- pattant fel és felszaladt az emeletre
- Jó jó!- kiáltottam utána majd felálltam és bementem a konyhába. Nem zavartatva magam elővettem egy üveg vizet és töltöttem magamnak. Miért is zavartattam volna magam mikor szinte ez a 2. otthonom?

 Milla tényleg gyorsan lerendezte Adam-et az esti bulihoz való cuccokért mivel épphogy megittam a vizemet már lent is volt. Még megkérdezte, hogy mehetünk-e, s mikor én rábólintottam el is indultunk.
 Az én kocsimmal mentünk, hogy ne kelljen itt hagynom a házánál. A közeli plázába mentünk ahol bementünk körülbelül 4 boltba -persze már volt a kezünkben 2-2 szatyor- miután megkordult a gyomrom jelezve, hogy neki bizony táplálék kell. Beültünk egy McDonalt's-ba és rendeltünk 1-1 sajtburgert, közepes krumplival és üdítővel. Kaja után folytattuk a vásárlást és miután már 4 óra fele járt úgy döntöttünk, hogy elmegyünk hozzám készülődni.
 Fejenként 6-7 tele szatyorral hagytuk el az épületet és a kocsim felé vettük az irányt. Bedobtuk a hátsó ülésre a szatyrokat és elindultunk.

- Szerinted ezt vagy ezt az összeállítást vegyem fel?- gondolkoztam el
- Öhmm... Szerintem ezt.- mutatott rá erre.
-  Éreztem, hogy erre fogsz mutatni!- nevettem fel
- Túl jól ismersz.- nevetett velem de én abbahagytam mivel megcsörrent a telóm.
- Halló?
- Szia.- egyből felismertem ki is hívott- Hogy- hogy van telefonod? Nem azt mondtad, hogy összetörted?
- Újat vettem.... Egyébként miért hívtál?- kíváncsiskodtam
- Öö... Hát.. Öhm...- dadogott- Nincs kedved talizni?- végre ki tudta bökni
- Sajnálom bulizni megyek Millával.- hangom kissé szomorkás volt mivel szerettem volna vele találkozni de nem akartam lemondani Millát
- Óhh... Értem... Esetleg csatlakozhatok? Úgyis partis kedvemben vagyok.- nevetett fel
- Várj egy pillanatot!- szóltam neki majd letakartam kezemmel a telefont és Milla felé fordultam- Harry azt kérdezi jöhet-e velünk, mit mondjak neki?
- Tőlem jöjjön.- vont vállat majd visszafordult a tükör felé és folytatta a sminkelést
- Megbeszéltem Millával és azt mondta, hogy gyere.
- Oké akkor odamegyek a házatokhoz és onnan mehetünk együtt.
- Jó jó, várunk szia!- ezzel kinyomtam a telefont és felöltöztem

 Mire megcsináltam a hajam -amit egy gyors vasalással meg is oldottam- már kopogtak is az ajtón amiből egyből rájöttem, hogy Harry lehet. Gyors léptekkel rohantam le ajtót nyitni.

- Hali!- szinte majdnem ráestem annyira nagy volt a lendületem
- Heló! Látom be vagy pörögve.- kuncogott fel
- Áh, dehogy is! Csak 1 éve nem voltam bulizni...- még a hideg is kirázott ettől a gondolattól... Persze csak apáék miatt nem mehettem
- Ó, ez mindent megváltoztat.- nevetett fel majd beljebb invitálva őt bejött.
- Mindjárt mehetünk pár perc.- mosolyogtam rá majd a lépcső felé fordultam- Milla mehetünk már?!- kiabáltam fel
- Igen!- kiáltotta vissza és pár másodpercen belül ott is volt előttünk- Indulhatunk!
- Vigyázat emberek mert jön a bevállalós páros!- kiáltottuk el egyszerre mint minden buli előtt. Harry-re pillantottam és láttam, hogy értetlen fejet vág- Minden buli előtt elkiáltjuk így magunkat mivel ez a mondat ránk nagyon igaz
- Oh, így már értem!- nevetett fel
- Öhmm... Egy kis kitérőt kéne tennünk...A tudod miért Szandi...- értetlen fejet vágtam mivel nem értettem, hogy miért nem mondja ki hangosan amire gondol
- Jajj persze.- esett le... Harry is ott volt és nem akarta előtte mondani, hogy amiért kitérőt kell tennünk az nem más mint....

10.Realy or Dream?

Sziasztok kis drágáim! Hiányoztatok már szóval gondoltam írok nektek egy új rész!! :D Kicsit sok benne a párbeszéd de most ez így sikerült. :D Most nincs több hozzáfűzni valóm szóval jó olvasást! Komizzatok kérlek és iratkozzatok fel, ha még nem tettétek meg!

I hope u like it! Xx. Ly 
ui.: El sem hiszem, hogy már a 10 résznél ratunk*-*

Mikor kinyitottam a szemem egy sötét szobában találtam magam egy székhez kötözve. A szám is be volt ragasztva így nem tudtam segítségért sem kiáltani. A hangulat fokozása kép az iciri piciri ablakon át láttam, hogy kint nagy vihar tombol. Próbáltam kiszabadítani a kezem de nem ment. Túl erős volt a kötél amivel megkötötték. Hangokat hallottam. Még jobban megijedtem mivel tisztán hallottam a léptek hangját. Reménykedtem abban, hogy az a valaki megmenteni jött és nem az a személy az aki idekötözött. 
 Az ajtó lassan nyikorogva nyílt ki és egy sötét alak lépett be Harry-vel a vállán. Harry eszméletlen teste tehetetlenül feküdt ott majd egy kisebb lendülettel az ismeretlen alak ledobta őt a földre. Egy apró nyöszörgést hallatott Harry így valamilyen szinten megnyugodtam, hogy él és nem halott.
 A sötét ellenére könnyen megállapítottam az ismeretlenről, hogy egy férfi az. De mit akar tőlem? És ki ő egyáltalán? És miért bántotta Harry-t? Könnyek szöktek ki szemeimből ahogy figyeltem Harry szenvedő testét. Az alak egyre közelített felém és mikor megláttam ki is ő még levegőt sem mertem venni... Ő az apám. Az apám tette ezt Harry-vel! 
 Elkezdtem mocorogni. Neki akartam ugrani. Nem bánthatja őt! Már közvetlen előttem állt és közelebb hajolt.

- Én megmondtam...- ennyit mondott majd elhajolva tőlem erősen felpofozott és elkezdett nevetni- De te nem hallgattál rám.- hagyta abba a hahotázást- Akkor most nézd végig ahogy szenved ez a buzi!- odalépett Harry-hez és belerúgott. Harry felnyögött és össze görnyedt. Még egy jó ideig kínozta míg nem én már annyira sírtam, hogy sokkos állapotba kerültem és elájultam.

 Mikor kinyitottam a szemem Harry a lábaim előtt feküdt saját vérében. Nem- ez nem lehet... Ugye nem halt meg... Keserves sírás tört újból elő belőlem mikor megmozdult. Szemét résnyire nyitotta és rám nézett.

- Sz..szandi...- mondta elhaló hangon- Sz...sze...szeret...-itt újból becsukódott a szeme mire én nyöszörögni kezdtem de már nem szólalt meg. Nem halhat meg! Képtelenség! Ne... Istenem ne! Kérlek...

 Ekkor megláttam az apám egy késsel a kezében közeledni. Az ajtóban anyám állt és nézte ahogy szeretett férje közelít hozzám. Majd mikor odaért hozzám félrerúgta Harry élettelen testét és belém döfte a kést. Elsötétült minden és éreztem, hogy mindennek vége.

-Szandi! Szandi!- éreztem, hogy valaki rázogatja a vállam és hirtelen kipattant a szem. Harry-t láttam meg és mikor feleszméltem a bámulásából hirtelen felültem és szorosan magamhoz öleltem. Keservesen sírtam a karjaiban.
- Te élsz?- kérdeztem bizonytalanul
- Miért ne élnék?- kérdezte kicsit eltolva magától és a szemembe nézett
- Apa... Úr Isten. Nem ez nem történhet meg!- beszéltem össze vissza- Most.. most menny el kérlek. És.. és ne is találkozzunk!- dadogtam
- Szandi nem hagylak így itt! Remeg mindened!- jelentette ki
- De apa és meghal és te és nem...!- ordítottam el magam és elrohantam.

 Egyből a hang szigetelt szobába mentem ahol leültem a sarokba és csak meredtem magam elé. Olyan valósághű volt és az a kár, hogy kinézem belőle, hogy a valóságban is megteszi. Nem! Ezt nem fogom engedni. Gondolataimból két kar zökkentett ki miközben magához húz.

- Kérlek mond el, hogy mi történt.- suttogta a fülembe
- Nem... Nem tudom. Menny el... Megteszi és vége mindennek. A halál és...- hangos zokogás tört ki belőlem
- Nem megyek sehova addig amíg el nem magyarázod miért kell elmennem.- simogatta a hátamat nagy tenyerével körkörös mozdulatokkal. Kezdtem megnyugodni az érintésétől de nem lehetek önző. Megnyugtat már a jelenléte is de nem kockázathatom meg az életét.
- Elmesélem... De csak az álmom...- sóhajtottam- Egy pincébe voltam megkötözve egy székhez és téged megölt az apám majd engem is...- itt megint előtört belőlem a sírás
- Shh... Ez csak egy rossz álom volt. Ez nem fog megtörténni.
- Honnan tudod? Nem is ismered az apám...- mondtam erélyes hangon mire ő eltolt magától, hogy rám nézzen
- Mert nem tenne ilyet úgy sem. Igaz nem ismerem őt de biztos vagyok benne, hogy nem ölne sosem. Főképp nem a saját lányát.- nézett végig a szemembe azokkal a gyönyörű smaragdzöld  íriszeivel
- Köszönöm.- mondtam neki és hozzábújtam. Behunytam a szemem majd mikor kinyitottam rájöttem hol is vagyunk.- A zene termem..- suttogtam kétségbe esetten- Gyere innen ki!- parancsoltam rá és kitoltam a szobából
-Miért? Mit rejtegetsz előlem? Én csak egy zongorát meg egy gitárt láttam.- nézett értetlenül rám
- Pont ez akartam...- suttogtam magamban, hogy ne hallja meg
- Miért? Talán nem tudsz rajta játszani?
- Még, hogy nem tudok?! Mi az, hogy nem tudok vagy 15 számot írtam már zongorán meg gitárom!- háborodtam fel- Hupsz...- rájöttem mit mondtam
- Komolyan? Megmutatod? Léccii...- nézett rám hatalmas szemekkel
- Nem!- hajtottam le a fejem mivel, ha tovább nézem a szemét tudom, hogy beadom a derekam
- Lécci!- jött közelebb hozzám és az államnál fogva felemelte a fejem. Szemébe néztem és nem tudtam egy szót sem kimondani. Ő is szemeimbe nézett majd egy idő után közeledni kezdett. Lassan becsuktam a szemem és vártam, hogy megcsókoljon. Ajkai óvatosan értek enyéimhez de én észbe kaptam és eltoltam magamtól
- Megmutatom.- mondtam vérvörös fejjel és visszamentünk a szobába.

 Leültem a zongora elé és kiválasztottam a kedvencemet. Kiraktam a kottát bár tudtam fejből az egészet biztosíték ként jól jön. Mély levegőt vettem és elkezdtem játszani. Élveztem hisz régen játszottam utódjára ezt a számot. Harry a zongorának dőlve figyelte ahogy játszok. Mikor meglátta, hogy figyelem elmosolyodott én pedig szorosan a billentyűkre szegeztem a tekintetem.
 Mikor befejeztem a dalt nagyot sóhajtottam és felálltam a hangszer elől. Odaléptem Harry-hez.

- Most, hogy hallottál játszani el kell mondanod a véleményed.- néztem rá komolyan
- Ez valami fantasztikus vagy. Eddig azt hittem, hogy Louis tud nagyon ügyesen zongorázni de melletted eláshatja magát komolyan mondom!
- Komolyan így gondolod?- néztem rá tágra nyílt szemekkel
- Igen.
- Ezt nem hiszem el!- ámuldoztam mikor leesett egy dolog
- Micsodát?- nevette el magát
- Hát, tudod még nem hallott soha sem játszani és most nem hiszem el, hogy TE (!!), Harry Styles voltál az a személy akiről 1 hónapja még álmodni sem mertem apám miatt, hallott először játszani.- ámuldoztam mire ő elnevette magát
- Na.. Csak előjött belőled a directioner!- nevetett még jobban mire én is nagy nevetésbe kezdtem

 Odasétált a a zongorához és elvette a kotta lapot és azt kezdte el szuggerálni.

- Miért nem énekelted hozzá a szöveget? Vagy tévedek és ez nem az?- kérdezte kíváncsian
- Mert nincs jó hangom azért.
- Az nem baj! Énekeld el.- most mit csináljak? elég az, hogy hallott zongorázni hisz nem akartam, hogy ezt bárki is tudja...
- Eléneklem de most érezd magad kibaszott szerencsésnek mivel soha senki sem hallott még.