9. A nagy békülés és az esti édes szavak

Sziasztok! Úr Isten remélem nem utáltatok meg azért mivel nem hoztam a megígért részt. :( Apám elvette a laptopom és a telefonom szóval nem tudtam új részt hozni. Most kaptam vissza és első dolgom az volt, hogy megírjam ezt nektek! Próbáltam hosszabbra írni kárpótlásként szóval remélem tetszik majd nektek! :)

Iratkozzatok fel, ha még nem tettétek meg, és kommenteljetek kérlek! Örülnék, ha komiznátok tényleg mert így nem tudom eldönteni érdemes-e írnom tovább. Na mindegy jó olvasást!

I hope u like it! Xx. Ly

Alexandra szemszöge:

 Boldogan szálltam be a Range Roverembe mivel sikerült mindent megbeszélnem a menedzserrel. 3 nap múlva lesz egy fotózásom majd egy ideig nem lesz dolgom előre láthatólag. Nem beszélgettünk sokat csak körülbelül háromnegyed órát. Végre úgy éreztem, hogy sikerülhet sínbe hoznom az életem.
 Beindítottam a kocsit és elindultam haza. A házam előtt megláttam egy kocsit parkolni. Messziről még nem tudtam kivenni, hogy kié lehet de mikor közelebb értem egyből kitaláltam, hogy kié is. Egy ugyanolyan éj fekete Range Rover volt mint az enyém. Nem hiszem el mit keres ő itt?! Mit akar tőlem?!
 Időközben leállítottam a kocsit és nagy levegőt véve kiszálltam belőle. Beléptem a kapun és Harry-t láttam meg a lépcsőn ülni lehajtott fejjel.

- Mit keresel itt?- kérdeztem kicsit bunkó hangsúllyal, de hát most nem mehettem oda és ölelgethettem meg. Óvatosan emelte fel a fejét és csillogó tekintettel nézett rám.
- Úr Isten, Szandi!- pattant fel a földről és megölelt. Szemei kissé piroskásak voltak és olyan volt mintha sírt volna. De miért sírt volna? Mivel nem voltunk jelenlegi helyzetben puszi pajtások ezért eltoltam magamtól.
- Még egyszer megkérdem. Mit keresel itt?- ismételtem meg legelső mondatom
- Annyira aggódtam érted! Azt hittem megint leiszod magad...- halkult el hangja a végére és lehajtotta a fejét- miattam...- rakta hozzá alig hallhatóan.
- Nem tudom, hogy ez neked mániád-e, hogy beetetsz egy lányt majd már este mással vagy, de én régebben amikor nem ,,ismertelek" másnak hittelek.- mondtam kissé szomorúan mert eszembe jutott, hogy mit tett.
- Nem, nem a ,,mániám". De hisz köztünk nem volt semmi úgyhogy nem értem a kiakadásod okát.- közölte velem értetlenkedve miközben felnézett rám.
- Lehet, hogy nem volt semmi köztünk, igaz. De! De ,,kissé" rosszul esett amikor délután megcsókolsz nem is egyszer (!!) majd este a telefonban azt hallom, hogy egy másik lánnyal épp AZT csináljátok!- a végén már a sírás kerülgetett hisz tényleg másnak gondoltam őt a rengeteg cikk ellenére.
- Sajnálom...
- Megszoktam...- mondtam szinte suttogva, könnyeimmel küszködve- Csak kérlek... kérlek hagyj engem békén...- itt már nem bírtam. Könnyeim patakokban kezdtek el csordogálni arcomon és halk zokogás tört elő belőlem. Kis ideig így álltunk egymással szemben, én lehajtott fejjel mikor átölelt újból.
- De ne szokd meg! Ezt nem kell megszoknod...- suttogta fülembe lágy, rekedtes hangján miközben a hátamat kezdte simogatni- Én itt vagyok... Többet nem fogok veled ilyet tenni... Sajnálom...- még jobban magához húzott. Felnéztem rá és láttam szemeiben a csillogást a kibuggyanni vágyó könnycseppjeitől. Láttam rajt, hogy megbánta amit tett s mivel Isten ilyen jó szívvel áldott meg nem tudtam nem megbocsájtani neki.
- Rendben...- suttogtam neki és szorosan átöleltem ahogy csak bírtam és ő is olyan erősen tartott ahogy csak bírt.- Bemegyünk? -engedtem kicsit a szorításból és felnéztem rá
- Aha.

 Kinyitottam az ajtót és bementünk. Leültünk a nappaliba és beszélgettünk, majd mivel kezdtem éhes lenni, ezért csináltunk gofrit meg teát és meg vacsoráztunk. Igen már volt vagy 6 óra körül... Úgy látszik kicsit elbeszélgettünk. Szerencsére semmi feszültség nem volt köztünk és ennek nagyon örültem. Vacsora után visszamentünk a nappaliba és begyújtottuk a kandallót, a hangulat kedvéért.
 Mikor már szinte majdnem mindent megbeszéltünk -szó szerint nem bírtuk befogni- eldöntöttük, hogy nézzünk valami filmet. Megbeszéltük, hogy ő választ egy filmet míg én csinálok 2 bögre forró csokit meg egy tál popkornt. Persze mire visszamentem megint sikerült kiválasztania egy horror filmet.
~ Nagyon jó!~ gondoltam magamban
 Elindítottuk a filmet de mivel annyira ijesztő volt már körülbelül az első 10 percnél az egyik dísz párna mögött bujkáltam.

- Gyere ide!- emelte fel karját és magához húzott. Egyből nem féltem, sokkal nyugodtabb voltam
- Köszönöm.- mosolyogtam rá majd nyomtam arcára egy gyors puszit mire ő is elmosolyodott

 Így néztük tovább a filmet. Általában minden egyes ijesztőbb résznél szorosabban bújtam hozzá. Mikor vége lett a filmnek már majdnem 11 óra volt így nem akartam, hogy hazamenjen hisz nagyon sötét volt kint és méghozzá az eső is rákezdett.

- Biztos, hogy maradjak?- kérdezte harmadjára
- Igen! Csak nem erőszakolsz meg álmomban.- nevettem el magam
- Na, most kitaláltad a tervem! Ez így nem fair!- fonta össze karjait mellkasa előtt és durcizni kezdett
- Hahaha, milyen vicces vagy!- bontottam ki összefont karjait és megöleltem. Imádtam ölelgetni, olyan számomra mint egy nagy plüss mackó. Szeretni és ölelgetni való.
- Egy ilyen kis bújós kicsajnak nem lehet ellenállni szóval megbocsájtok.- nevette el magát
- Ohh, de rendes vagy!- nevettem én is vele.

 Felmentünk az emeletre és megmutattam a vendégszobát ahol aludhat, én pedig elmentem lezuhanyozni. Gyors 10 perces zuhanyzás után belebújtam a pizsamámba ami egy szűk toppból és egy rövidnadrágból állt. Igaz, hogy tél van de itthon mindig semmi cuccokban vagyok,  hisz bent meleg van.
 Bebújtam az ágyába és betakaróztam. Már majdnem elaludtam mikor villámlott majd dörgött egy hatalmasat az ég. Mivel köztudott tény rólam, hogy félek a vihartól de azért próbálkoztam az alvással. Hát, nem sikerült így csak forgolódtam az ágyban. Mikor már meguntam a forgolódást felálltam és kimentem a folyosóra. Igen, a horror film után kicsit viccesen jutottam át a másik szobába.
Óvatosan nyitottam be a csendes szobába de mikor észrevettem, hogy Harry nem alszik megnyugodtam.

- Hát, te?- kérdezte kíváncsian miközben láttam, hogy elég szépen végigmért
- Nem tudok aludni a vihartól.- suttogtam alig hallhatóan
- Jajj, te! Na, gyere ide!- emelte fel takaróját, hogy feküdjek be mellé. Tiltakozás nélkül ugrottam be mellé- Ne félj, itt vagyok veled!- suttogta fülembe mikor már mellette feküdtem. Hangja megnyugtatott teljesen de  mivel nem tudok úgy aludni, ha háton vagy valakivel szembefordulva így hátat fordítottam neki.- Most mi rosszat mondtam?
- Semmit.- kuncogtam fel- Csak én így tudok elaludni.
- Oh, értem.- mondta ő is kuncogva. Éreztem, hogy mozgolódik de nem foglalkoztam vele mivel már fél álomban voltam. Kicsit megijedtem mikor egy kezet éreztem meg derekamon de megnyugodtam hisz tudtam kié. Óvatos mosolyra húzódott a szám mikor éreztem, hogy teljes testtel hozzám simul. Melegség árasztott el karjai közt.- Most már nem félsz?- nem láttam de éreztem, hogy mosolyog, de én szívatni akartam picit.
- De.- alig bírtam ki, hogy komoly maradjak és ne nevessek fel.
- Biztos?- bólintottam és éreztem, hogy fejét a nyakamhoz emeli és apró puszikkal hinti be bőrömet. Teljesen ellazultam tőle. Hogy lehet valaki ennyire édes?! Egyszer majd megkérdezem tőle.- Még most is félsz?
- Most már nem.- kuncogtam fel
- Akkor jó.- és még jobban magához vont. Már egy fél órája csak feküdtem és gondolkoztam miközben szemeim csukva voltak. Nem jött álom a szememre ezek után és ezen törtem a fejem, hogy miért nem tudok aludni. Azt hittem már alszik de elkezdett beszélni hozzám.- Hogy lehet valaki ilyen gyönyörű?- kérdezte inkább magától mint tőlem de én nem nem nyitottam ki a szemem- Valami vonz hozzá... De mi?! Nagyon szép lány de nem érzek iránta semmit... Szerintem... De, ha nem érzek iránta semmit akkor meg miért vonz ennyire?! Ha most ébren lenne tuti hülyének nézne...- nem drága nem néznélek hülyének. Igen, szóval azt hiszi alszok.- Olyan rossz érzés volt, hogy úgy kibuktál... Más lányokat ilyenkor már rég leszartam volna magas ívből de ő... Vele nem tudnám ezt tenni. Olyan aranyos mikor alszik- felkuncogott és egy puszit lehet nyakamra.- Bárcsak tudnám eleinte miért mondta azt, hogy utál... Bár, ahhoz képest, hogy utál most a karjaim közt fekve alszik, de mindegy.- jajj de édes Istenem! Tovább puszilgatta nyakam majd kicsit közelebb vont magához és egyenletes szuszogásából ítélve elaludt. Nemsokára én is követtem őt az álmok világába.

 Sokszor mondják azt, hogy az álmovilág sokszor szebb mint a valóság de nálam most fordítva volt...

8. Találkozások napja

Drágáim annyira sajnálom, hogy csak most hozom de mint említettem itt a felvételi a hétvégén és készülök ezerrel. De egyet megígérek nektek! Jövőhéten min. 2 részt -ha nem többet- hozok. Mint mindig most is komizzatok mert imádom olvasni a véleményeteket! És persze nem utolsó sorban aki még nem tette meg iratkozzon fel! :)

I hope u like it! :) Xx. Ly

Alexandra szemszöge: 

 Gondolataimból az ébresztett ki, hogy ránéztem az órára és eszembe, hogy az e-mail-ben az is benne állt, hogy ma délután 2-kor a menedzseremmel találkoznom kell a közeli Starbucks-ba. Már dél volt és még el kell készülnöm. Gyors léptekkel suhantam fel a lépcsőn egyenesen a szobámig ahol amint beléptem a gardróbom ajtaja elé léptem. Sietős mozdulatokkal tépetem fel az ajtaját és normális ruha után kutakodtam.
 Mikor meglett a megfelelő összeállítás a fürdőbe mentem. Lekapkodva magamról a ruháim beléptem a zuhany kabinba és jó meleg vízben letusoltam. A jóleső forró víz cseppek égették bőrömet ahogy hozzámértek. Nagyon jól esett. Kikapcsolt teljesen, s ellazultam. Úgy éreztem, hogy így most minden jó és nincsenek gondok sem problémák ami miatt stresszelni kéne. De mint mindig minden jónak vége lesz egyszer. Ennek és vége lett gyorsan hisz sietnem kellett, ha nem akartam elkésni.
 Kiszállva a zuhany kabinból egy óriási törülköző segítségével szárazra törültem magam majd egy másik, kisebb törülköző segítségével turbánt csináltam a vizes hajamból. Felvettem magamra a ruháimat és hajamból kiszedtem hajamból, megfésültem majd megszárítottam. Miután kész voltam rápillantottam az órára. Hát, igen megint sikerült egy fél órán át tusolnom. Még gyorsan megmostam a fogamat és egy halovány sminket felraktam és kész is voltam. Mivel még volt 1 órám hátra gondoltam elmegyek szétnézek a városban mielőtt a Starbucks-ba mennék.
 Lassú léptekkel sétálgattam a járdán mikor egy ismerős alak bukkant fel szembejönni velem. Kis ideig gondolkoztam de miközben egyre közelebb ért már eszembe jutott ki is ő. Tom volt az, az egyik legjobb haverom itt Londonban. Azt hittem nem fog megismerni és simán elmegy mellettem tekintve arra, hogy körülbelül 3 éve nem találkoztunk de tévedtem. Még mindig nagyon jól nézett ki mint annó. Sötétbarna haja alaposan be volt lőve, bőre szépen le volt barnulva pedig már tél van és így látszik még most is.

- Alexa?- lepődött meg
- Szia neked is.- nevettem el magam
- Alig ismerlek meg! Nagyon sokat változtál!- mosolygott rám
- Hát, igen. Elég rég nem találkoztunk! Te is sokat változtál és jó magasra nőttel.- kuncogtam utalva arra, hogy vagy egy fejjel magasabb tőlem.
- Na gyere ide tökmag had öleljelek meg.- tárta ki a karjait én pedig odabújtam hozzá. Régen sokan azt hitték, hogy járunk mert nálunk bevett szokás volt folyton ölelgetni egymást meg puszit adni egymásnak de sosem volt több a barátságnál és nem is lesz
- Nem is vagyok tökmag!- tiltakoztam és az addig mellkasába fúrt fejem felemeltem, hogy rá tudjak nézni
- Áá... Nem csak jókedvedből nézel fel rám.- nevette el magát
- Nem nem. Én nem vagyok akkor sem tökmag! Te nőttél túl nagyra!- böktem oldalba játékosan
- Ahogy akarod.- nevetett- Nincs kedved sétálni egyet?
- Oké,  de nekem 2-kor találkozóm lesz a menedzseremmel, szóval nem sokáig tudok maradni.- szomorodtam el picikét
- Ó... Tudtam, hogy jól énekelsz meg játszol hangszereken de azt nem tudtam, hogy fel is fedeztek már.- nézett le rám kuncogva
- Dehogy is! Nem énekelek. Most jelentkeztem modellnek és beválogattak. És most lesz majd az első találkozónk.
- Ja, vágom már. Végül is jogosan válogattak be mivel egyre szebb vagy és ezt a főnyereményt nem lehet elszalasztani!- nyomott egy puszit a hajamba

 Észre sem vettem de miközben beszélgettük közben szépen elsétáltunk a Starbuck-hoz. Gyorsan lábujjhegyre álltam és nyomtam egy puszit az arcára és elköszöntem tőle. Belépve a kávézóba nem tudtam, hogy merre keressem a menedzserem hisz még a nevét sem tudtam nem még, hogy hogy néz ki!
 Miközben még mindig csak egy helyben állva bámultam miden fel észrevettem, hogy egy férfi felém int, hogy mennyek oda. Mivel nem volt ismerős az arca és öltönyben volt gondoltam biztos ő lesz az. Lassan odasétáltam.

- Szia! George Down vagyok, a menedzsered.- nyújtotta felém kezét üdvözlés képen.
- Jó napot! Örülök a találkozásnak! Én pedig Alexandra Holm vagyok.- ráztam vele kezet miközben rámosolyogtam.
- Na akkor gyese üljünk le és beszéljük meg a dolgokat....- mondta, s mindketten leültünk és miután rendeltünk egy- egy kávát elkezdtünk beszélgetni.

Harry szemszöge:

 Mikor felvette a telefont megijedtem hisz nem tudtam, hogy miért olyan erőltetett és keserű a hangja, de amikor megtudtam mi is a baj akkor már tényleg nem értettem semmit. Miért akadt ezen ki amikor nincs köztünk semmi. Vagy talán ő... Á, ez nem lehet, ez hülyeség. Vagy talán mégsem? Mindegy mivel rám csapta a telefont szóval nem akar velem beszélni.
 Sok esetben hagytam volna a francba az egészet de mivel valami nagyon kötött hozzá nem tudtam kiverni a fejemből. Ez a valami fogalmam sincs mi lehet. Aggódtam amiatt, hogy megint kárt tesz magában így úgy gondoltam elmegyek hozzá, hogy megbeszéljem vele a dolgokat.

 Mielőtt kiszálltam volna a kocsimból nagy levegőt vettem majd szépen lassan kifújtam magam nyugtatása kép.. Kiszálltam a kocsiból és az ajtóhoz mentem. Csengettem de nem nyitott ajtót. Már szinte tíz perce csak nyomom a csengőt de nem nyit ajtót. Már szó szerint vertem az ajtót és kiabáltam neki de semmi. Semmi élet jel nem volt. Már már könnyes szemmel rogytam le a földre és vártam. Vártam egy csodára. Vártam arra, hogy kinyissa az ajtót. Vártam, hogy lássam, hogy jól van-e. Így ültem ott várakozva. És csak vártam és vártam és vártam...

7. Bad day or happy day? Or both?

 Sziasztok, meghoztam az új rész (mint látjátok is :D), kicsit késve és bocsi is ezért (meg azért is amiért ilyen rövid lett )! Lenne egy fontos mondandóm... Sajnos mivel itt van a suli és a nyakamon a felvételi ezért a részek ritkábban fognak érkezni. De senki ne szomorodjon el mivel minden héten minimum 1-et úgyis felrakok, ha ideg összeroppanást is kapok akkor is. :D (ami lassan tényleg megtörténik xd)
Na mindegy nem jártatom a szám (vagyis a kezem, de mindegy),  jó olvasást és ne felejtsetek el komizni. Szeretném ha ehez a bejegyzéshez kapnák egy pár komit, hogy megtudjam érdemes-e írnom vagy befejezzem..
Ui.: Bocsi, ha helyesírási hiba van benne csak miközben írtam 4x akartam leforfulti a székről az álmosság miatt.
I hope u like it! Xx. Ly

Alexandra szemszöge:

 Reggel -na jó már elmúlt 11 óra de akkor is reggel- karikás szemekkel ébredtem a vonalas telefon csörgésére. Ki lehet aki azon keres? Jó kérdés de, ha talán felvenném megtudnám. Ilyen értelmes gondolatokkal keltem fel az ágyamból. Igaz semmi életkedvem nem volt beszélgetni senkivel de mivel az illető nem akarta lerakni és újrahívott ezért inkább felvettem.

- Haló...- szóltam bele rekedtes, erőltetett hangon

- Na végre, hogy felveszed! Azt hittem valami baj van mert nem tudtam felhívni a telefonod.- hallottam meg Harry hangját a vonal másik végéről

- Persze és téged az miért is érdekelne?!- flegma lettem volna?! Áh.. Dehogy, de nem érdekelt...

- Most mi a bajod?- hangjából hallottam a meglepettséget de erre a mondatára bedühödtem

- Mi az, hogy most mi a bajom?! Miért lenne bármi bajom?! Áh, már utom is talán azért mert délelőtt lesmárolsz majd este amikor ,,felhívsz annyit hallok a telefonban, hogy valakivel épp ANNAK a közepén vagytok... Mi bajom lehetne?!- ordibáltam csalódott hangon a telefonba és éreztem, hogy arcomat ellepi az egymás után legödülő könnycsepjeim. Nem vártam meg míg mondhatott volna valami inkább lecsaptam a telefont és a földre rogytam.

 Lehet rossz ötlet volt elköltözni Oxfordból? Vagy csak az volt rosszötlet, hogy Londonba jöjjek? Végülis már mindegy... Az időben nem tudok visszamenni... SAJNOS.~ ilyen és hasonló gondolatok cikáztak fejemben majd mikor ráunktam felálltam~ Minek depiznék amikor nem körülötte forog a világ?! Nem volt köztünk semmi szóval azzal fekszik le akivel akar. De akkor minek csókolt meg?! Én ezt nem értem de már nem is érdekel! Vagyis remélem, hogy nem érdekel.

 Kimentem a konyhába egy pohár vízért. Levettem a polcról egy üvegpoharat és teletöltöttem vízzel. Kortyoltam páram majd csak meredtem a pohárra. Öntudatomon kívül földhözvágtam a poharat de olyan hirtelen, hogy még én is megilyedtem. Sóhajtva legugoltam és elkezdtem felszedni az üvegszilánkokat. Csábító volt, hogy ott van a sok éles üveg darab amivel szép vágásokat ejthetnék magamon. De nem! Ezt nem tehetem többet nem teszek magamba kár miatta. 

 Kidobtam a kukába a széttört poharat és bementem a laptopomér. Miután megkerestem -ami nem volt nehéz ügy mivel a helyén volt- kimentem a nappaliba és leültem a kanapéra. Gyorsan megnéztem a e-mail-jeimet és elősször aggódva majd boldogan konstatáltam, hogy kaptam egy levelet a modellügynökségről. Aggódva néztem meg elősször mivel féltem, hogy nem tetszettem nekik és az lesz benne, hogy nem kellek nekik. Azután mikor elolvastam eszméletlen nagy boldogság kerített hatalmába mivel az állt benne, hogy bejutottam azon kevés ember közé akikből profi modellt akarnak csinálni.

 Ezután még felnézetm a közösségi oldalakra de egy idő után a laptopom is úgy gondolta, hogy megfenyeget, hogy ha nem kap áramot akkor kikapcsol és nem használhatom addig míg télleg nem kap energiát. (Uram atyám! Hogy ez honnan jött!? :o >< -- Szerk.) Ígyhát felálltam és elkezdtem keresni a töltőt. Már a 3. szobát túrtam fel amikor még mindig nem találtam. Vajon hol lehet? Ugye nem, hagytam Oxfordba!?

6. Ahogy a telefon úgy törtem össze én is...

Sziasztok manók! :) Ez a rész elég lapos lett egy pár helyen de azért remélem nem lett nagyon szörnyű.  Egyébként köszönöm a 8 feliratkozót teljesen meg vagyok halva, hogy valakinek tetszik a blogom. :) Imádlak titeket! Nem is jártatom tovább a szám jó olvasást és ne felejtsetek el feiratkozni meg komizni! :))

I hope you like it! Xx. Ly

Harry szemszöge:

 Kipattantam a kocsiból besiettem és átöltöztem majd ismét a kocsimba ülve az közös házba indultam ahol a fiúk már biztos várnak, hogy elindulhassunk a dedikálásra. Itt még nem is sejtettem mi, vagyis kit látok azon a helyszínen....

 Egy gyönyörű lányt láttam. Nem ismertem sőtt szerintem életemben nem láttam még de nagyon megtetszett első látásra. Legszívesebben odamentem volna elkérni a számát de mivel ez nem engedett meg kell oldanom máshogy. 

 A sok rajongó kezdett lassan apadni de még mindig voltak azért egy páran. Ahogy apadt a sor úgy került hozzám egyre közelebb az a lány. Egy negyedóra múlva már tényleg ő állt előttem.

- Szia szépség mi a neved?- kacsintottam rá mire ő elpirult. 

- C-cat.- válaszolt félénken mire én gyorsan aláfirkantottam a nevem a lapra.

- És mond csak Cat. Van barátod?

- Nin-nincs.- meg volt illetődve látszott a dadogásán de ez nekem nagyon bejött.

- És esetleg megadod a számod?- kacsintottam rá egy mosoly kíséretében mire ő csak aprót bólintott és előkapott a kis oldaltáskájából egy cetlit és tollat és ráírta. Átnyújtotta nekem és arrébb sétált.

 Na, ez is jól ment akkor ma még fel is hívom szerintem...

Alexandra szemszöge:

 A meghallgatás után -ami szerintem elég jól sikerült- hazaindultam és majd szét vetett a boldogság. Még mindig magamelőtt látom a csókunkat. Azt a szenvedélyt amit belevitt. Remélem nem csak egy futókalandnak szán mert én kezdek beleesni szerintem, bár nem tudom.

 Otthon úgy gondoltam, hogy leülök kicsit zongorázni úgyis rég nem játszottam már... Mármint a valóságban nem álmaimban. Leülve a zongora elő felnyitottam a billentyűket takaró fa fedést (Úr Isten milyen szépen fejeztem ki magam-- szerk.) és végigsimítottam a billentyűkön. Jó érzés volt megint az ujjaim alatt érezni őket. Lenyomtam egy tetszőleges hangot véletlenszerűen, majd mégegyet és mégegyet. Egy idő után azt véltem felfedezni, hogy egy számomra teljesen idegen dalt játszok. Egy perc múlva még mindig nem tudtam mit játszok de játszottam. A dallam a fejemben ott motoszkált és élőben pedig lejátszódott.

 Mivel nem bírtam kiverni a fejemből az ismeretlen dalt ezért lekottáztam a füzetembe ahova régebben dalokat írtam. Lehet, hogy ezt is én találtam ki? Nem tudom. Ez a dal igaz, hogy ismeretlennek tűnt de mégis úgy éreztem, hogy ismerem. Egy ideig még játszottam ezt azt majd úgy döntöttem megvacsorázok.

 A konyhában szétnézve arra jutottam eszek egy kis tojásrántottát. Előszedtem a hozzávalókat és megcsináltam. Vacsora közben már nem a dalon kattodott az agyam, hanem Harry-n. Azon, hogy vajon ő komolyan gondolta-e azt a csókot vagy csak a hév, esteleg a pillanat ereje miatt történt meg. Nem tudom. Még azt sem tudom, hogy én mit érzek nem méghogy ő.

 Ilyen gondolatok közben gyorsan elfogyott a vacsorám, s úgy döntöttem, hogy egy jó könyv társaságában elmegyek fürödni. Mikor viszon elindultam az emeletre megcsörrent a telefonom. Gyorsan kikapva a zsebemből meg sem nézve, hogy ki az felvettem. 

 Amit hallottam egy életre sokkolt. Mivel még mindig nem tudtam ki az ezért megnéztem a képernyőn ki hívott. Az volt akire végképp nem számítottam. Ilyen nincs!  Telefonom a fölhöz vágtam a hirtelen dühöm miatt. Ahogy a telefon úgy törtem össze egyik pillanatról a másikra én is. 

 Berohant a szobámba és az ágyamba dőlve sírtam....

Harry szemszöge:

 A dedikálás után egyből felhívtam Cat-et, hogy nincs-e kedve találkozni. Persze egyből rávágta, hogy van. Megbeszéltük, hogy a Hayde parknál találkozunk 7 kor. Ott is volt időben. Gyönyörű volt akkor is. Úgy gondoltam, hogy elviszem egy étterembe ahol beszélgethetünk, s majd meglátjuk mit hoz a sors az estét illetőleg.

- Szia.- köszönt oda nekem mikor meglátott

- Hali!- mosolyogtam rá- Idulhatunk? 

- Igen, de hova megyünk?- szemében ott csillogott az izagatottság

- Egy étterembe, ha megfelel.

- Persze, hogy megfelel.

 Az út alatt a bandáról kérdezett egy csomó mindent de én szívesen válaszoltam rá. Az étteremnél gyorsan kipattantam a kocsiból majd az ő oldalára siettem. Kinyitottam az ajtót és kisegítettem a kocsiból.

 Az étterem nagyon elegáns volt. Olyan mint ő. Leültün az egyik asztalhoz amit lefoglaltam pár órája és folytattuk a beszélgetést. Megint a bandáról kérdezett meg a hírnévről meg ilyesmikről. Próbáltam kérdezni őt én is, hogy talán megismerhessem valamilyen szinten de ő mindig tőmondatba válaszolt és visszatért a bandához.

 Szerencsére amíg a pincér jött felvenni a rendelést addig nem kellett hallgatnom őt. De miután elment a pincér megint folytatta.

 Miközben ettünk megint abbahagyta de utána folytatta. Annyira ráunktam már az egészre, hogy átültem mellé és mivel nem jött addig sehogy sem össze, hogy csöndre kényszerítsem úgy próbáltam meg, hogy egy csókot nyomtam a szájára. Mikor elválltak ajkain kissé lesokkolva nézett rám barna szemeivel. Azt hittem így maradt de mikor nem számítottam rá karjait egy hirtelen mozdulattal a nakam köré fonta és nekiesett ajkaimnak. Hirtelen jött, s ilyen hirtelen nem tudtam reagálni de ő nem adta fel. Addig csókolt míg szám szét nem nyílt, s így engedélyt adtam arra, hogy nyeleve átfurakodjon száma és gyors táncba kezdjenek.

 Elég sokáig folytattuk ezt mikor levegő hiányába elválltunk.

- Nincs kedved feljönni hozzám?- kérdezte kacéran

- Mennyünk.- vágtam rá gyors, rövid válaszom és el is indultunk

 Ő navigál én pedig vezettem. Kezét a kezembe rakta majd kis köröket írt rajta. Ezután a combomra helyezte kezeit és újból kis köröket kezdett leírogatni. Keze egyre feljebb merészkedett lábamon mire én kezemet a kezére helyeztem és az ölébe raktam.

- Majd, ha megérkeztünk oké?

- Jó...- sóhajtott egy nagyot

 Az út további része csöndeben telet ám amikor megérkeztünk és kiszálltunk egyből nekem esett. Igaz én sem ellenkeztem mivel felkaptam az ölembe ő pedig a derekamköré fonta lábait, s így mentünk be a lakásba. Bementünk a szobájába. Az ágra fektettem és felé másztam miközbe még mindig heves csókcsatát vívtunk. A ruhák is egyre csak fogyatkoztak rólunk. A nadrágomat félredobva nagyot koppant a telefonom de ebben a pillanatban ez nem érdekelt. A szájától elvállva lefele haladva csókolgatni kezdtem. Nyaka egyik érzékeny pontjánál pedig szívni kezdtem bőrét amire ő sóhajokkal és néhány nyögéssel jutalmazott. Egyere jobban belemerültünk a dolgokba és mindkettem egyre jobban akartuk, s megis történ aminek meg kellett történnie.

 Mikor befejeztük a kis ,,játékunkat" melléfeküdtem majd ő hozzámbújva elaludt. Nekem sem kellett sok én is hamar elaludtam.

BUÉK mindenkinek!! :D

Sziasztok! 
Ebben a bejegyzésben szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet Kívánni minden kedves olvasómnak! Igazi szilveszteri meglepetés volt számomra, hogy ma benéztem ide és látom, hogy már 7 feliratkozóm van és túlléptük a 800 megtekintést! Nagyon köszönöm netek! Első blogom és nagyon örülök, hogy van akinek tetszik is. :) Imádlak titeket!! :)) 
 Amúgy ki merre volt szilveszterezni? :) Komiba megírhatjátok szívesen olvasom, hogy ki merre járt! :)
Még egy valamire kíváncsi lennék. Ha kezdenék még egy blogot ami úgyszint 1D-s lenne elolvasnátok? Kíváncsi vagyok, hogy érdemes lenne-e mert ötleteim vannak. :D
 Újrészt holnap lehet hozok de nem biztos lehet, hogy csak holnapután.

Xx. Ly