23. A titok kitudódása

 Sziasztok!:) Magamhoz képest nagyon gyorsan jött ez az új rész, remélem nem bánjátok!:) Megszállt az ihlet és megírtam. Szerintem nem lett olyan rossz, de nagyon kíváncsi vagyok a TI véleményetekre is, szóval komizzatok kérlek és írjátok le a véleményeteket erről a részről, vagy akár a blogomról, szívesen elolvasom!:) 

Xx. Lil

 Éjfél körül álmomból felriadtam, megszállt az ihlet. Így, hogy Harry segített belekezdeni, adott egy kezdő löketet. Az éjjeli szekrényemen felkapcsoltam a kislámpát és ránéztem az órára. 00:23. Szuper! Még nincs olyan késő.

 Átrohantam a zeneszobába és elkezdtem írni. Néhol az elejét kijavítottam, mert álmomban azt láttam, hogy ülök a zongora előtt és mellettem Harry ül és énekelünk együtt. Egyértelmű ez egy duett! Csak írtam a sorokat, s már az sem érdekelt, hogy majd leszakad a kézfejem, csak írtam és írtam. Órára pillantva megállapítottam, egy három negyed óra alatt kész lettem, s a „Say something” címet kapta. (Zöld színnel jelölöm Harry részét, a közös részeket pedig pirossal és rózsaszínnel Alexáét. – szerk. megj.)

Say something, I'm giving up on you (Mondj valamit, lemondok rólad)
I'll be the one, if you want me to (Én leszek az egyetlen, ha te ezt akarod)
Anywhere I would've followed you (Bárhova követtelek volna téged)
Say something, I'm giving up on you (Mondj valamit, lemondok rólad)

And I am feeling so small (Olyan kicsinek érzem magam)
It was over my head (Eluralkodott felettem minden)
I know nothing at all (Már egyáltalán nem tudok semmit)

And I will stumble and fall (És megfogok botlani, s elfogok esni)
I'm still learning to love (Még mindig tanulok szeretni)
Just starting to crawl (Csak most kezdtem ezt feltérképezni)

Say something, I'm giving up on you (Mondj valamit, lemondok rólad)
I'm sorry that I couldn't get to you (Sajnálom, hogy nem tudtam odaérni hozzád)
Anywhere I would've followed you (Bárhova követtelek volna téged)
Say something, I'm giving up on you (Mondj valamit, lemondok rólad)

And I will swallow my pride (És lenyelem a büszkeségem)
You're the one that I love (Te vagy az egyetlen, akit szeretek)
And I'm saying goodbye (És elbúcsúzok)

Say something, I'm giving up on you (Mondj valamit, lemondok rólad)
And I'm sorry that I couldn't get to you (És sajnálom, hogy nem tudtam odaérni hozzád)
And anywhere I would've followed you (És bárhova követtelek volna téged)
Say something, I'm giving up on you (Mondj valamit, lemondok rólad)

Say something, I'm giving up on you (Mondj valamit, lemondok rólad)
Say something... (Mondj valamit…)

 Annyira boldog voltam, hogy sikerült összehoznom. Visszamentem a szobámba és a telefonomat kezembe véve írtam Harry-nek egy sms-t, miszerint befejeztem a dalt és, ha érdekli, akkor majd jöjjön át valamelyik nap. Ezután visszahelyeztem az éjjeli szekrényemre a telefonom és lekapcsoltam a kislámpát. Átfordultam a másik oldalamra és lecsuktam a szemeimet.

Csengetésre keltem. Lerántottam a takarót, s felültem az ágyban. Nagy nyújtózás után ránéztem az órára, ami 10.34-et mutatott. Felálltam, felkaptam magamra a köpenyem és a mamuszom, majd letántorogtam a földszintre. Nagyokat ásítozva értem az ajtóhoz. Kinyitottam és megláttam a vidáman mosolygó Hazza-t az ajtóban.

 - Szia! Gyere beljebb. – invitáltam be.

 - Most ébredtél?- lépett közelebb, s egy apró puszit nyomott a számra. Nem mondtam semmit egy ásítás miatt, inkább csak bólintottam egyet. – Legalább én keltettelek?

 - Igen, de nem baj már úgy is késő van. – mosolyodtam rá

 - Hát, ha azt nézem, hogy hajnali egy órakor még te dalt írtál nincs olyan késő. – nevetett.

 Behívtam a konyhába, mivel a gyomrom hangosan kifejezte nem tetszését arról, hogy még mindig nem reggeliztem. Csináltam egy kis tojásrántottát, pirítóst és narancslevet öntöttem egy- egy pohárba, s magunk elé helyeztem.

 Reggeli közben beszélgettünk. Mondta, hogy délután stúdióznak ezért jött most. Elmondása szerint ezzel a héttel kezdetét veszi a nagy munka, mivel két- három hónap múlva turnézni mennek és előtte még ki akarják adni az új albumot is. Meg persze a stúdiózás mellett hetente lesz egy dedikálásuk Európában, majd néha kiugranak Amerikába is pár interjúra meg ilyesmire. Feljött az a téma is, hogy én mit fogok csinálni. Lelkesen kezdtem el ecsetelni, hogy edzeni fogok járni, hogy a bőröm visszanyerje eredeti feszességét és tudjam folytatni a modellkedést, bár van egy olyan érzésem, hogy nem lesz ez olyan hosszú életű, mivel a múltkor is elég passzívan kellett járnom fotózásra. Szeretnék olyan állást ahol tényleg dolgoznom kell, és nem csak lógatom a lábam, hisz a pénz is véges. Most még van, de már ideje lenne dolgozni is érte. Teljesen egyet értett velem és felvetette azt, hogy miért nem próbálom ki az énekesi pályát, mivel szerinte meg lenne a tehetség bennem.

 - Tuti, hogy nem!- tiltakoztam

 - De miért? Nem szeretnél híres lenni? Nem szeretnéd látni azt, hogy milyen sok rajongó képes összegyűlni csak azért, hogy téged lássanak. Ha nekem nem hiszed el, milyen jó érzés ez akkor kinek hinnéd el?- rázta a fejét tehetetlenül

 - Harry én nem vagyok ilyen. Én inkább a barátaimmal vagyok vagy egyedül, nem szeretem az idegeneket, főleg azt, ha néznek. Játszani és énekelni te láttál, hallottál egyedül. Vagyis… régebben mertem. Az volt az álmom, hogy énekeljek és mindenkinek megmutassam mit is tu…

 - Akkor mire vársz?- vágott közbe

 - Várj… elmesélek valamit, hogy megértsd!- sóhajtottam fel. Senkinek sem meséltem még sosem el, amit most neki el akarok. – Szóval, ez volt az álmom, de apa…- elcsuklott a hangom- Apa megtiltott mindent. Azt mondta, hogyha még egyszer énekelek, vagy hangszer közelbe ülök, szétver… Ezért mondtam, hogy utállak téged. Valami miatt nagyon utált titeket, így megtiltotta, hogy rólatok beszéljek, tőletek énekeljek számokat vagy akár valami tárgy legyen nálam, amin ti vagytok, vagy bármi közötök legyen hozzá. Itt teljesen összetörtem. Amikor rossz kedvem volt mindig titeket hallgattalak, mert a hangotok megnyugtatott. Volt egy füzetem, amibe a számaitok szövegét kiírtam és azt mindig magamnál hordtam. Mindent elzártam egy nagy dobozba, amihez közötök volt csak azt nem. Mindig a táskámban volt és az adott erőt. Számoltam a napokat, hogy mikor költözhetek el. Tudod, mindent megvettek nekem, amit kértem, csak én éppenséggel nem a pénzükre vágytam, hanem a szeretetükre. Semmi másra nem vágytam csak arra. Amikor Londonba jöttem, buliztam meg leittam magam és néha még drogokhoz is nyúltam… na, jó nem néha, hanem amikor buliztam mindig. Akkor kikapcsolódhattam. És, hát olykor más ágyában kötöttem ki. Ez csak azért volt, mert vágytam arra, hogy egy kicsit szeressenek, ha így akkor így is. Nem gondolkoztam csak csináltam a hülyeséget. Most már bánom így utólag, de nem tudom mit kezdeni vele. Na, de vissza a lényegre… Amikor itt voltam mamánál mindig zongoráztam és ő szívesen hallgatta, ahogy játszok. Őszi szünetben, amikor hazamentem tőle elhatároztam, hogy felmászok a padlásra, ahova vitték az összes hangszerem, s ott majd titkon gyakorolok. Pár hétig ez működött is, de anya egyszer idő előtt jött haza és felmászott hozzám. Amikor észrevette odajött rácsapta a kezemre a billentyűket védő fa valamit, aztán üvöltve megvert. Ezek után már számoltam az éveket, hónapokat, napokat, órákat, hogy mikor szabadulok meg tőlük. Nem féltem attól, hogy egyedül leszek Londonba vagy, hogy nem találok munkát, mivel a számlámon mindig volt egy csomó pénz. Másfél éven keresztül terveztem ezt az egészet. Hetente rakattam a számlámra pénzt, azt mondva, elfogyott és kéne. Az a három hónap, amit ezután zene nélkül töltöttem borzalmas volt. Mint amikor több héten keresztül csak rohad egy alma a gyümölcskosárba, mert nem kell senkinek… körülbelül az én szívem is ilyen gyorsaságban fonnyadt el zene nélkül. Nem volt életkedvem, se energiám. Apám minden nap talált valami okot arra, hogy miért kelljen veszekednie velem vagy épp megütnie. – hosszú mondókám során most álltam meg először. Hangom már alig volt, a könnyeim folytak szemeimből. Már egy ideje nem Harry-re nézve meséltem, hanem a földet pásztáztam, de most felkaptam rá a fejem és a szemeibe néztem- Érted most már az egészet? Érted?- kérdeztem kicsit erélyesebben, bár hangom cérna vékony volt már- Az összes barátnak hitt ember kinevetett és lenézett. Nem hittek nekem. Az emberek gonoszak, nagyon gonoszak.

 Csendben folytak továbbra is a könnyeim, s újra a földet pásztázva ültem a széken. Combomon már nagy folt ékeskedett, ott ahova a könnyeim cseppentek. Nem szólt semmit csak csendben hallgatott. A levegő megfagyott köztünk, csupán az én szipogásomat lehetett hallani, de azon kívül csend honolt körülöttünk.  Az asztal alatt megláttam, hogy lábai megmozdulnak, felállt és elindult. Azt hittem elmegy, viszont e helyett mellém sétált és felhúzott magához. Olyan szorosan ölelt át, mint még soha. Pólójába erősen markoltam bele és tartottam magamat erősen, bár nem igazán bírtam magam. Ha ő nem ölel olyan erősen, már rég a padlón lennék, mert lábaim összecsuklottak volna. Éreztem a gyengeségem. Kicsit eltolt magától, de csupán csak annyira, hogy szemeimbe nézhessen.

 - Szeretlek. – arra számítottam, hogy ezek után azt hittem megcsókol, mivel közeledni kezdett felém, de csak arcomra nyomott egy puszit és újra szoros ölelésbe vont. Vágytam ajkaira. Vágytam arra, hogy mindent elfeledtessen velem.

 - A francba is. – suttogtam és eltávolodva tőle egy kicsit lecsaptam ajkaira. Most nem volt lassú, hanem gyors, vággyal teli. Felkapott az ölébe és felvitt a szobámba. A lépcsőnél kicsit szenvedtünk. Az ölében voltam és a nyakamat csókolgatta miközben óvatosan, s egyáltalán nem biztonságosan feltántorgott a lépcsőn. Az ajtómat erősen lökte be. Az ágyhoz cipelt, ott lerakott arra és felém mászott. Kezeivel kibújtatott köpenyemből majd óvatosan kezdte felejteni le rólam a pólómat, így feltárva maga elé melleimet, s felsőtestem. Közben számtól kezdve egyre lentebb haladt, s mindenhol apró csókokkal hintett be. Nyakamnál megállt és finoman kiszívta, közben kezei melleimet masszírozták. Kicsit felszisszentem, de tudtam, hogy tudja, élvezem. Miután kiszívta a nyakam kicsit eltávolodott tőlem, kezeit levette melleimről, fejem mellett megtámaszkodott helyette velük és szemeimbe nézett.

 - Lexi… Elég volt ez most, rendben? Tudom, hogy most nagy érzelmi hullámvölgyed volt, míg ezt elmesélted nekem és minden felkavarodott benned, de érzem, hogy most ezt te nem akarod folytatni legbelül. – egy puszit nyomott ajkaimra és eltávolodott- Jegyezd meg, hogy én mindig itt leszek neked, rendben?- bólintottam válaszképp és nyakába kapaszkodva közelebb vontam magamhoz egy csókra.

 - Köszönöm!- suttogtam

 Visszavettem a pólómat és egy pillanatot kérve Harry-től, kiszaladtam a fürdőbe. Kisírt szemeim vérben voltak és fel voltak dagadva. Hideg vízzel megmosakodtam, ami miatt kicsit megkönnyebbült a bőröm. Még párszor megmostam a fejem és kiindultam a szobámba.

 - Van kedved megnézni, milyen lett a dal?

 - Lenne kedvem, de időm már nincsen, sajnálom. - húzta el száját – Majd felhívlak holnap és megbeszéljük, hogy kinek mikor jó, de nekem a holnapi napom stúdiózásból és megbeszélésekkel fog eltelni. – odalépett hozzám és egy finom csókot adott számra- Most megyek, majd hívlak, szia!- intett egyet és otthagyott egyedül.

 Még utána kiáltottam egy ’ rendben, szia’-t, de már nem biztos, hogy hallani is hallotta, mert hallottam, ahogy az ajtó becsapódik utána.

 Rápillantottam az órára. Már majdnem dél volt, pontosabban 11.56. Mivel nem olyan rég ebédeltem nem kezdtem neki még a főzésnek. Úgy döntöttem inkább elmegyek az edzőterembe ma. A szekrényemhez lépve kinyitottam az és kivettem belőle egy laza outfitet, majd egy táskát és egy edzős szettet is. Beledobáltam a táskámba őket, meg persze egy üveg vizet és elindultam.

 Az edzőterem nem volt messze a házamtól, egy negyed óra alatt oda is értem. Egy fiatal, körülbelül velem egyidős lány állt a pultnál, ahol lehet fizetni a konditerem használati díját vagy esetleg bérletet lehet venni.

 - Hello. Szeretnék érdeklődni, hogy esetleg nincs itt valami személyi edző. Az ár nem lényeg, hogy jó edző legyen. – vágtam egyből a közepébe.

 - Szia. Van természetesen, ha jól emlékszek, Tom nemsokára végez a jelenlegi emberével, de utána szabad. Milyen időközönként szeretnél járni?

 - Amikor ráér. Akár hétköznap minden nap is lehet. A napszak is teljesen mindegy, ráérek.

 - Rendben akkor ilyenkor, vagyis keddenként 12.45-től 15.45-ig, csütörtökön és pénteken 16.00-tól 19.00-ig. Jó lesz így?

 - Tökéletes, de ugye ebben a 3 órában van szünet?- nevettem – Nem igazán edzettem azelőtt és egyhuzamban nekem ez lehet sok lenne. – erre ő is elmosolyodott

 - Természetesen. De ezt majd ő jobban fogja tudni.

 A gépen pötyögve beírta a személyes adataimat meg minden ilyesmit aztán kiszámolta, hogy mennyi is lesz ez az egész nekem alkalmanként. Nem lepődtem meg, amikor elárulta, hogy 250 font lesz egy héten három alkalommal. Persze, ha valami okból kifolyólag nem ér rá valamelyikünk átszámolják, és úgy kell kifizetni, amit tényleg edzettünk.

 Még volt egy öt percem háromnegyedig, így átvéve a szekrénykulcsom, elmentem átöltözni. A táskámmal együtt bementem egy kabinba és átvettem a ruhámat. Szépen összehajtogatva az addig magamon viselt ruhákat, beraktam az edzőtáskámba. Kimentem a kabinból és a szekrényembe elraktam.

 Kilépve az öltözőből egyből megcsapott az izzadság szag. Elfintorodtam, de muszáj ezt végig csinálnom a célom elérése érdekében, így beljebb sétáltam. Volt egy irodaszerű szoba kialakítva, ahol két srác beszélgetett.

 - Jó napot! Valami Tomot keresnék. Elvileg ő lenne a személyi edzőm.

 - Hello, szépség. Én lennék Tom. – nyújtotta a kezét, amit én el is fogadtam – Na, először is beszéljük meg, hogy mire szeretnél edzeni. – mosolygott rám. Helyes srác és a fogsora reklámba illően ápoltak voltak, de nem igazán az esetem- Popsira, mellre esetleg combra?

 - Igazából modellkedem… vagyis modellkedtem, de teherbe estem így abba kellett hagynom, viszont most újra kezdeném. A menedzseremmel pár hét múlva találkozok, de a bőröm megnyúlt a terhességtől. Tudom, hogy ez visszahúzódik, de rá szeretnék segíteni egy kicsit, meg hát persze az edzés sosem árt.

 - Oh, értem. Akkor gondolom, nagyjából úgy mindenre akarsz egy kicsit edzeni, hasra, karra, combra meg minden ilyesmire. – bólintottam – Akkor gyere el is kezdhetjük. – Invitált maga után.