19. ...akkor megyek és kiugrok az ablakon.

Sziasztok! Tudom, hogy megint nagy a kimaradás, de őszintén teljesen írói vállságban vagyok. Nagyjából teljesen összeállt a történet a fejemben de egyszerűen nem tudtam hogy megfogalmazni. Szóval ezért bocsánatot kérek. Igyekszem behozni a kimaradást a tavaszi szünet alatt. Egyébként csinálok egy szavazást, amiben kérlek, titeket szavazzátok meg, hogy hány részes legyen a blog. Előre is köszönöm, ha szavaztok és segítetek, hogy mennyi legyen. 

I hope u like it! Xx. Lil 

Miután befejeztem a zongorázást kisettenkedtem a szobából. Felmentem a sajátomba és eldőltem az ágyamon. Csak néztem a plafont és nem gondoltam semmire. Ajtónyílásra eszméltem fel a gondolataimból.

 - Nem keltettelek fel igaz?

 - Nem, nem!- elmosolyodtam, s felültem- Mi járatban szerény kis szobámban?- kérdésemre felnevetett

 - Most úgy beszéltél, mint egy középkorban élő asszony.- kijelentésére én is nevetni kezdtem- Nincs kedved csinálni valamit?

 - De.- vigyorogtam kajánul, amire ő csak egy értetlen fejjel nézett rám. Ráhasaltam az ágyra és odaintettem magam mellé. Leült mellém én pedig közel kúsztam hozzá és a füléhez nyújtóztam- Elmondjam, milyen ötletem van?- hallani lehetett, hogy nyel egy nagyot és lassan bólint- Az ágyban fetrengeni egész nap és csak úgy lenni.- vidáman nevettem fel és hátradöntöttem az ágyon majd odafészkeltem magam hozzá. Életvidáman nevettünk mindketten.

 - Olyan bolond vagy...- rázta meg a fejét

 - Oh... Hát, ha bolond vagyok, akkor megyek és kiugrok az ablakon. Meg akarom nézni úgy mennyi idő, hogy leérjek.- pattantam ki és az ablak felé vettem az irányt. Kinyitottam azt, s már emeltem a lábam, hogy felálljak a párkányra viszont mielőtt talpam hozzáért volna kéterős kar fonódott a derekamra és elhúzott onnan.

 - Ilyen még egyszer még viccből se csinálj.- morogta a fülembe, amin én jót kuncogtam

 - Te mondtad, hogy bolond vagyok.- fordultam felé és rányújtottam a nyelvem. Felnevetett és értetlen képpel megrázta a fejét.

 - De miért pont az ablakból kiugrás jutott eszedbe?

 - Volt a suliban egy nagyon bolond gyerek. Ahhoz képest, hogy idegbeteg meg ilyesmi volt kitűnő tanuló volt. Egyszer egy dolgozatnál rosszul hallotta a kérdést és egy teljesen más témakörről írt négy oldalt és egyest kapott. Ez annyira megrázta őt, hogy kinyitotta óra közepén az ablakot és hopp kiugrott.- arcom kicsit elsápadt mivel ez a szemem láttára történt és így visszagondolva...

 - Most csak ugratsz...- nevetett, de én komoly arccal megráztam a fejem.

 - Nem... Ilyennel nem viccelnék. Hat bordája, a jobb lába tört el és súlyos agyrázkódást kapott...

 Láttam, hogy arcáról lefagy a mosoly miközben elképzelte. Magához húzott én pedig mellkasába fúrtam a fejem. Mélyen beszívtam illatát, ami nyugtatóan hatott rám mindig. Miután elengedtük egymást kitaláltuk, hogyha már LA-ben vagyunk, akkor menjünk le a strandra. Millának is szóltunk, aki nagyon szívesen csatlakozott hozzánk. Egy amerikás bikinit vettem fel, s fölé egy rózsaszín 5SOS-es pólót, egy fekete short-ot kaptam fel. Lábamat egy fekete converse cipőbe bújtattam - persze egy papucsot elraktam a táskámba-, pár kiegészítőt, mint például egy pilótafazonú napszemüveg, 1-2 karkötő, táska stb. és kész is voltam. A hajamat felkötöttem és az egészalakos tükörbe nézve konstatáltam, hogy tetszik, amit látok. Sosem voltam teljesen megelégedve magammal, de most valahogy mégis sikerült. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn ahol már Milla ott várt ránk.

 - Amúgy mizus csajszi? Ahhoz képest, hogy egy házban lakunk nagyon nem beszélünk egymással.- szomorodott el arca

 - Igaz.- sóhajtottam- Mi lenne, ha holnap tartanánk egy csajos napot?- e mondatom után rám nézett csillogó tekintettel és én már tudtam, hogy kínszenvedés lesz az a része, amit tervez.

 - De jó! Akkor egész napos vásárlás!- ugrált. Na, igen. Ő képes naphosszat vásárolni, míg én letudom azt 1-2 óra alatt. Sóhajtottam egyet és bólintottam.

 - Egy feltétellel!- mutatóujjam felé emeltem, amit ő egy várakozó pillantással jutalmazott miszerint mondjam, mit a feltétel- Eljössz velem a hangszer boltba.

 - Ajj... De akkor ott ragadunk megint minimum egy órát.

 - Pe...- mondatom nem tudtam befejezni, mert Harry vigyorgó arca tűnt fel és nagyon mondani akart valamit- Mondjad, mi böki a csőröd.- nevettem felé, mivel arcán mindenféle izgalom jele ott volt.

 - Az előbb hívott Lou és Niall, hogy eljöttem LA-be meglátogatni minket. Remélem nem gond, ha jönnek velünk strandra.

 - Miért lenne?- nevettem- Minél nagyobb a társaság annál jobb a hangulat. Ha legalább félig olyan lököttek, mint te akkor nem fogunk unatkozni az biztos.- nevettem még jobban

 - Akkor ezt most meg sem hallottam. Na, de menjünk már!

 Kimentünk a házból és bepattantunk a kocsiba. Harry vezetett, én az anyósülésen ültem, míg barátnőm hátra ült és középre csúszva előre hajolt. A rádióban az 5 Second of summer-től a She Looks So Perfect. Egyből feltekertem a hangerőt mivel imádom ezt a számot. Az egész bandát szerettem, bár nem sok mindent tudok a bandatagokról. Körülbelül annyit tudok, hogy kit hogy hívnak és még pár dolgot, de semmi  mást. A zenéjükért viszont odavagyok. Combomon kezdtem ritmusra dobolni és halkan dúdolni kezdtem a dalt.  Hazz felém nézett és elmosolyodott. Én felnevettem és tovább folytattam, amit elkezdtem.

***

 - Hazza!- ugrottak a fiúk Harry nyakába- Hiányoztál, drágám!- mindig is bírtam a Larry-s pillanatokat, de élőben még szórakoztatóbb volt- Ó, de modortalan vagyok. Louis Wiliam Tomlinson.- nyújtotta a kezét felém komoly arcal, de belőlem kitört a nevetés,- Na, még egy nevető gombóc.- mellkasa előtt összefonta a kezeit és durcizni kezdett.

 - Nézd el neki. Ha naponta hússzor nem haragszik meg egy emberre, akkor egyszer sem.- nevetett a szőke, név szerint Niall- Egyébként Niall vagyok.- na, ne mond!

 - Én meg Alexandra Holm. De hívj csak Alexának vagy Lexának.

 - Rendben akkor Lexi leszel.

 - Végül is.- kuncogtam fel- Egyébként itt fogunk állni végig a parton vagy be is megyünk?- kérdeztem úgy általában mindenkit

 Letelepedtünk egy jó kis helyre és mindenki leöltözött fürdő ruhába. Lehajoltam a táskámhoz, hogy elővegyem a naptejet ám éreztem, hogy valaki figyel. Felegyenesedtem és hátrafordultam. Na, ki volt az? Hát persze, hogy az én kedves eszement hülyém, név szerint Hazza.

 - Ne bámulj!- kijelentésemre közelebb lépett és még jobban végigmért.

 - Téged nem lehet nem megbámulni.- fülemhez hajolt és belesuttogott- Gyönyörű vagy.- egy puszit nyomott az arcomra, amit én egy szemforgatással jutalmaztam. Felnevetett és elindult a srácokhoz.

 Bekentem magam naptejjel és kifeküdtem pár percre a napra, hogy gyorsan szívja be a kókusz illatú krémet a bőröm. Barátnő huppant le mellém itt- ott fehér foltokkal, ahol nem lett jól elkenve a naptej. Persze egy fél perc alatt el is tűnt az összes folt. Előkaptam a fényképezőgépem a táskámból és bekapcsoltam. Milla a hátán fekve, egyik kezét feje fölött átemelte másikat feje mellett tartotta. Komolyan úgy feküdt, mint akit beállítottak, de nem. Muszáj voltam egy képet csinálni róla. A kép valami fantasztikusan jó lett. Épp akkor fordult a kamera fele, amikor lefényképeztem.                                                                                             

 - Töröld ki!- kiáltott rám mikor meglátta

 - Dehogy törlöm! Nagyon jó lett!

 Megpróbálta kivenni a kezemből, de én elhúztam azt. Már lassan rám ugrott mikor én felpattantam és Harry háta mögé bújtam. Viszont olyan lendülettel mentem, hogy ha Hazz nem fog meg mindketten a homokba végezzük. Milla utánam eredt, de én a göndörkét pajzsként használva fogattam, hogy el ne kapjon.

 - Lányok!- kiáltotta el magát nyugodt hangon. Előléptem a háta mögül és ránéztem. Barátnőm is így tett- Mi a francot csináltok?!- na igen. Millával egyszerre kezdtünk hadarni

 - Úr Isten! Harry, ha mondod, hogy ezek tőlünk is rosszabbak akkor nem jövünk. Tőlük már nekem is fáj a fejem!- szólalt meg Lou

 - Szerintem te maradj csendben Durci Király!- szóltam rá erélyes hangon egy másodpercig felé fordulva, majd visszafordultam Milla felé és tovább vitáztunk.

 Egy kezet éreztem a számon. Próbáltam tovább mondani monológom, de nem ment. 

 - Na, akkor most EGYESÉVEL- hangsúlyozta- elmondjátok mi történt, oké?- aprót bólintottam és éreztem, hogy a kéz lassan eltávolodik a számtól.

 Gyorsan ledaráltam az én verzióm miszerint csak egy nyamvadt képet csináltam róla, de ő elkezdett hisztizni és ezért veszekedtünk. Megnyitottam a képet és megmutattam a fiúknak. Mind a háromnak a szája 'o' alakot formált. Hitetlenkedve néztek Millára miszerint kicseszett jó kép lett.  Barátnőm nem tiltakozott többet inkább visszament a cuccunkhoz, s ha jól láttam egy sört vett ki a hűtőtáskából. Odasétáltam hozzá melléültem. 

 - Miért nem tetszett a kép? Mi nem tetszik rajta?- törtem meg a fel perces csendet.

 - Semmi sem tetszik rajta. Nem tudom. Sosem voltam az a ,,úr Isten milyen csúnya vagyok" típus, de most... Nem is tudom. Régebben teljesen megvoltam, elégedve magammal, hisz' egy nap alatt akár három ismeretlent is feltudtam, szedni, viszont most rám sem néznek. 

 - Te hülye vagy! Nem, nem is! Inkább vak. Láttad Niall-t amikor rád néz? Szinte csorgott a nyála a kép láttán.

 - Ja, igen mert amúgy én annyira bukok az ilyen nyálas képű énekesekre. Inkább egyedül halok meg. Niall túl jófiú hozzám.- nevetett-Na menjünk a vízbe! 

 - Oké!- felálltunk, én pedig hátrafordultam- Srácok jöttök a vízbe vagy kint fogtok állni és várni a csodákra?- kiabáltam nekik

 Összenéztek majd futva indultak felénk. Harry az ölébe kapott, míg barátnőmet Niall. Berohantak velünk a vízbe, majd amikor olyan részre értünk ahol már derékig ért a víz megálltak.

 - Tegyél le!- kiáltottam rá

 - Egy pusziért talán.- szemeim megforgattam 

 - Rendben.- gyorsan akartam odanyomni a puszit, s észre sem vettem, hogy elfordítja a fejét így a szájára sikerült nyomnom. Számat villámsebességgel húztam el és fejen vágtam - Hé! Ezt most miért kaptam?- nézett rám cuki szemekkel.

 - Na, vajon miért?! Harry meg mondtam, amit megmondtam... Sajnálom.- próbáltam kimászni karjaiból, de nem jött össze.

 - Nem kell sajnálnod. Inkább én kérek bocsánatot ezért a kis incidensért.- keserédesen elmosolyodott és lerakott a vízbe.

 - Figyelj, felejtsük el és baromkodjunk mint szoktunk oké?- öklöztem bele a vállába apró nevetéssel.

18. Álmok

 Sziastok nagyon sajnálom, hogy nem hoztam jó ideje részt, de rengeteg dolgom volt és egy új blogba is kezdtem ahol barátnőmmel írjuk ketten a részeket. Ha van kedvetek akkor nézzetek be IDE kattintva és iratkozzatok fel! :) Remélem azért nem harakszotok nagyon amiért ilyen nagy kimaradás volt és megpróbálom minnél gyakrabban hozni a részeket! Kérlek kommenteljetek minél többen, hogy tudjam van-e értelme folytatnom a történetet. :s

I hope u like it!  Xx. Ly

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy sötét szobában vagyok. De, hogy kerülte én ide? Mit keresek én itt? Hangos lépteket hallottam és felkapcsolódott a lámpa. A hirtelen vakító fény miatt hirtelen becsuktam a szemem, s óvatosan nyitottam ki. Pár magas férfi állt előttem. 

 - H-hol vagyok?- hangom remegett és olyan halk volt, hogy csoda, ha meghallották

 - Egy világtól elszigetelt helyen.- kacagott. Alakja egyre ismerősebb volt, viszont nem tudtam honnan.

 - Miért kell itt lennem?- iszonyatosan féltem

 - Mert szórakozni akarunk cica.- kacsintott felém és leguggolt hozzám, mivel én egy sarokban ültem egy poros padlón.

 - H-hogy érted ezt?

 - Enyém leszel most cica és utána kitaláljuk, mi legyen veled.

 - Nem!- ellenkeztem egyből

 - Azt mondtad, hogy nem?!- és elcsattant egy pofon- Még most sem?!- csak ráztam a fejem, de ő megint lekevert egy pofont, viszont ez erősebbre sikeredett- Na?- könnyeim patakokban folytak, de fejem továbbra is csak ráztam- Hát, jó... Srácok!- kiáltott és megjelent mögötte három kigyúrt alak. Most már tudtam kik ők. Ők voltak. akik miatt elvesztettem az én kisbabám. Ők voltak azok a huligánok, akik kiloptak tőlem mindent és fellöktek. Az egyik felrántott a földről, míg a másik elkezdett verni. Mindenem sajgott, de nem tudtam mást tenni csak tűrni. A másikoldali falnak csapott én pedig felkenődve a falra hangos zokogásba törtem ki. Lábaim feladták a szolgálatot és összeestem. Összegörnyedve feküdtem a padlón. Oda jött hozzám az akivel ,,beszéltem" és a zsebéből előhúzott egy pengét- Most már belátod, hogy engedned kellett volna magad?- egész testem belerázkódott a zokogásomba. Leguggolt hozzám és a combomba vágta a pengét. Nevetni kezdett és kirántotta a lábamból, s helyette a gyomromba vágta. Vérem csak úgy folyt belőlem mintha egy folyó lenne. Pár helyre még belém vágta a pengét, de nekem egyre csak sötétült a kép. Szédülni kezdtem és zokogásom is alábbhagyott. Csak feküdtem félig élettelen testemmel és vártam a végét....

                     The End                                                                                        Or Not?                               

 Szemem olyan gyorsasággal pattantak ki mint még soha. Zihálva ültem fel néztem szét. A szobámban vagyok... Ezek szerint csak álmodtam az egészet szerencsére. Felálltam az ágyamból és átmentem Harry szobájába. Édesen szuszogott még az ágyában. Fél teste kilátszott, mivel a takaró lejjebb volt csúszva. Hangtalanul lépkedtem közelebb hozzá és bebújtam mellé az ágyba. Közelebb csúszott hozzám és átölelt. Fejét mellkasomra tette és szuszogott tovább. Karjaiban megnyugvást találtam.

 Kicsit mocorogni kezdett és lassan kinyitotta szemeit. Látszott, hogy elgondolkozik azon, mi is van most.

 - Te meg?- na, szép ehhez kellett öt percig gondolkodnia

 - Nem túl szép álmom volt így gondoltam átjövök hozzád, de ha zavarlak, akkor már megyek is.- tettetett szomorúsággal kezdtem kimászni az ágyból, de ő a csuklómnál fogva visszarántott az ágyba maga mellé.

 - Nem mondtam, hogy zavarsz... Sőt.- karjaiba húzott és fejem a mellkasára helyezte. Mélyen beszívtam kellemes illatát és kezemmel a mellkasán kis köröket kezdtem írni. Komolyan, ha valaki látott volna minket, akkor rávágja, hogy együtt vagyunk, de nem. Lehet, hogy ő szeret, de én nem érzek iránta semmit... Gondolkoztam rajta, hogy talán mégis, hisz' sokszor gondolkozok rajta, de nem. Határozottan érzem, hogy ez nem szerelem.- Olyan jó így...- fejem tetejére nyomott egy puszit, amin én jót mosolyogtam

 - Szerintem is. A karjaidba valahogy mindig biztonságban érzem magam.- kuncogtam fel

 - Tényleg?- éreztem, ahogy mosolyog, de nem néztem rá

 - Igen.- bólintottam

 Még így feküdtünk egy ideig, mígnem be nem jött valaki. És persze ki lett volna az a valaki, ha nem az én kedves barátnőm. Igazából nem zavart meg semmit -vagyis azt  a nyugalmat igen, de mindegy-, hisz' az ágyban heverészésen kívül nem csináltunk semmit.

 - Oh... Bocsi, csak szólni akartam, hogy csináltam ebédet és, ha kértek, akkor gyertek le, mert kifog, hűlni.

 - Egy, nem zavartál meg semmit. Kettő, mennyi az idő? Három, éhen halok!- ezzel felpattantam az ágyból és kirohantam a szobából egyenesen az ebédlőbe. Szépen megvolt, terítve és az asztal közepén ott helyezkedett el az étel. Felnyitottam a tetejét és szembe találtam magam egy egész grillcsirkével. Gyorsan lekaptam a másik edény fedelét, amiben sült krumpli lapult. Gyorsan szedtem mindenből magamnak és zabálni kezdtem. Egy nevetés zökkentett ki gondolataimból, vagyis két nevetés inkább. Harry és Milla ott álltak az ajtóba és rajtam röhögtek.

 - Most mi van?- kérdeztem kicsit sem gusztusosan, mivel félig még tele volt a szám, így miután lenyeltem én is nevetni kezdtem

 - Az van, hogy hülye vagy!- nevetett még jobban kedves barátnőm rajtam

 - Jól van akkor.- mellkasom előtt összefontam a karjaim és sértődöttet játszottam

 - Hát, jó én, hagylak, de akkor nem ehetsz tovább a kajából, amit én csináltam...

 - Ne! Csak a kaját ne! Olyan éhes vagyok!- néztem boci szemekkel mire a háttérben Hazza még nagyobb röhögésbe tört ki

 Még nevettünk egy kicsit, majd miután mindenki lenyugodott ők is leültek és csatlakoztak hozzám az evésben. Ebéd után megtudtam, hogy amikor kimásztunk az ágyból már fél egy volt. Szépen elaludtunk ezek szerint. 

 Felcammogtam az emeletre és leültem a laptopom elé. Muszáj, leszek munkát keresni, ha meg akarok valahogy élni. Unottan görgettem le a honlapon álláshirdetést keresve, de semmi nekem valót nem találtam. Talán, ha felhívnám, a menedzserem hátha kapnák még lehetőséget... Egy próbát megér.

 Pár csöngés után fel is vette.

 - Halló? George Down.- szólalt bele

 - Jó napot! Alexa vagyok. Alexa Holms.

 - Ó, neked is jó napot Alexa. Miben segíthetek?

 - Azon gondolkoztam, hogy még áll-e az, hogy önöknél modellkedjek - kezdtem óvatosan

 - Hát, nagyon jó lenne, de terhes vagy és nekünk nem olyan fotókra kellenél.- hallottam hangján, hogy egy kicsit szomorú emiatt

 - Már nem vagyok terhes. Sajnos elvet...- nyeltem egyet- elvetéltem. Szerintem egy- két heten belül a bőröm is visszahúzódik teljesen.

 - Nagyon sajnálom, ami történt. Nagyon örülnénk annak, ha visszajönnél, mivel újra vannak jelentkezők, de benned megfogott minket valami. Mikor tudnánk találkozni esetleg?

 - Jelenleg LA-be vagyok de, ha azt mondja, hogy holnap jó magának akkor hazautazok. 

 - Őszintén megmondva... Esetleg három hét múlva jó lenne neked? Eléggé betábláztam magam. 

 - Nekem megfelel. Csütörtöki nap megfelel?

 - Persze. De most sietek. Majd akkor három hét múlva. Szia.- elköszönni sem volt lehetőségem olyan gyorsan nyomta ki.

 A laptopom elé ülve bezártam az álláskereső oldalt, hisz' ez már nem lesz szükséges. Átléptem facebook-ra és twitterre, de nem volt semmi érdekes rajta ezért hamar meguntam. Több mint tíz percig csak ültem és néztem ki a fejemből. Nem tudtam mit kezdjek magammal.

 Kis idő után eszembe jutott, hogy lemegyek a kedvenc helyemre. A hangszigetelt kis világomba. Hangtalanul lépkedtem a szoba elé és szorgosan odafigyelte, hogy senki se vegye észre, hogy hova megyek. Főleg Harry ne. Beugrottam a szobába és magamra zártam az ajtót. 

 Míg terhes voltam rengeteget jártam le ide. Mint mindig most is megnyugtatott az ittlét. Gondolkoztam, hogy mit kéne játszanom, de nem jutott eszembe semmi, amihez kedvem lett volna. Csak ráraktam a kezem a billentyűkre és lassan kezdtem el játszani egy különös dallamot. Egy lassú, szép dallamot játszottam. Elő vettem a kottás füzetem és megint írtam egy dalt... Vagyis csak az alapot, de ki tudja? Lehet, írok hozzá valami szöveget... Sosem értettem minek szeretek dalt írni mikor senki sem fogja hallani soha a büdös életben.